Gyalog a Sasfészeken túl

Tegnapra megint beterveztem egy kis gyaloglást. A múlt heti ménteleki gyaloglásom tapasztalatait felhasználva, azt terveztem, hogy délután (akkor van árnyékban arra az út) kimegyek busszal Méntelekre és gyalog jövök majd haza, azaz az út kellemetlenebb részén leszek túl először. Aztán a készülő vihar miatt nem mertem lakott területen kívülre menni, így a Sasfészeken túl az Erdészház nevezetű buszmegállóig gyalogoltam ki, ott visszafordultam, mert egy fiatal lányka hiányos öltözetben sétálgatott, és visszamentem az Auchanig, ahol Márkkal találkoztam és bevásároltunk. Ez most 2 óra és kb. 11 km volt. Közben megint fotóztam, például a régi Szentháromság temető bejáratát (itt tanultam meg biciklizni), vagy a Temes teret, amely kisiskolás koromban iszonyú nagynak tűnt és egy klassz játszó tér volt ott. Elmentem a romos egykori laktanya épület mellett, amivel azóta nem tudtunk mit kezdeni, mióta kivonultak onnan orosz katonák, az Uszoda előtt, amely a mostani hétvégén volt utoljára látogatható, bár még nem tudni mi lesz vele, lebontják-e, de az biztos, hogy uszodaként megszűnik. Majd az új uszoda fogja pótolni, ha kész lesz. Nem tudom mi lesz a Makrisz Agamemnon féle Úszó nők című szoborral, hova teszik majd? Én ezt úgy szerettem! Utána a KÉSZ Kft. előtt egy csomó szobor, amelyek az Acélszobrászai Szimpóziumokon készültek, köztök Lakatos Pali Kapuja is. Szintén készítettem képeket az Iszáki úti Kórház előtti szoborról és a GAMF előtti tudós-szoborparkról is. Sajnos még a szoborlap.hu-n sem találtam ró a kórhát előtt i szoborra, így nem tudom ki a szobor alkotója. Viszont a GAMF szobrait Lakatos Pál Sándor és Pálffy Gusztáv készítették. A Sasfészeknél pedig láttam egy kis Szomorú Jézuskás szobrot, amit nem is ismertem. Mikor visszafelé jöttem, ott ahol le lehet térni az autópályáról Kecskemétre, az Isten hozta Kecskeméten, Kodály városában tábla mellett omladozó ház, szemétrakás. Nem túl kellemes kép a megérkező számára. Ennél jobb benyomást is kelthetnénk magunkról!

Szappanos István - Nyitott Műterem, Kecskemét Kulturális és Konferencia Központ

Csütörtökön délután megint 4 művészeti programra is lehetett volna menni, ha tudnánk többfelé szakadni, de ez nem megy. Talán inkább az lehetne a megoldás, hogy egy napra csak egy program jusson. Amikor reggel 1/4 8-tól délután 6-ig bent vagyok a suliban, utána már hiába tolják egy kicsit a programok kezdési időpontját, nincs erőm és kedvem se még egy másikra is elmenni. Tehát 17 órakor kezdődött a Kulturális és Konferencia Központban Szappanos Pista bácsival a Nyitott műterem, ugyanitt 1/2 7-től Bella Rózsa előadása, 18 órakor beszélgetés Lakatos Pállal a Művész Kávézóban, és szintén 18 órás kezdettel az Ifjúsági Otthonban a művészeti szakkörök kiállítása. A családi megosztásban úgy alakult, hogy én a Nyitott műteremre menetem, Márk fiam az Ifjúsági Otthonba, mivel ő járt az ottani kerámia szakkörbe.
Ahhoz képest, hogy milyen sokan voltak két hete a Báron Laci bácsi programján, most nagyon kevesen voltunk Pista bácsién, de gondolom a fent említettek is hozzá járultak ehhez. Baranyi Karcsi vezette a beszélgetést, de szerencsére Pista bácsit sem kellett sokat kérdezni, tud ő mesélni, igazi pedagógus. Ilyenkor van egy kis kiállítás is, ahová most ő a legutóbbi olajképeit hozta, pedig jó lett volna újra látni a pasztelljeit.
Azért majd a jövő héten megnézem az Ifjúsági Otthonos kiállítást is, és Márk munkáit.

Hírforrás lettem

Jelentem, hírforrás lettem. A tegnapi Petőfi Népe Grátisz című mellékletében egy kis képes hírt adtak a múlt pénteki ÉZI-s aszfaltrajzversenyről, amelyben ráismertem a saját mondataimra. Nem lenne ezzel baj, csak nincs feltüntetve a forrás és/vagy a cikkecske írója. Én a diákjaimtól megkövetelem, hogy egy művészettörténet házi feladatnál is írják oda a forrást, amelyből dolgoztak, és persze a nevüket is, de úgy látszik ez egy megyei napilap esetében nem követelmény. A fotós neve van csak feltüntetve: Banczik Róbert.
Sorra látom az újságokban az aláírás vagy forrás nélküli cikkeket. Egy megyei napilapban ugyanazok a bulvárcikkek jelennek meg, amelyek az internetes oldalakon olvashatók, főleg a hétvégi számokban.

Művészettörténet érettségi - 2011.

A szaktanári jelentésemből idézek, mert az az érzésem, hogy ezeket nem olvassa el soha senki illetékes, így most olvassa hát mindenki itt a világhálón!
"Művészettörténetből 2008 óta van központi írásbeli, azaz beleszámolva a minta feladatlapot és az őszi vizsgaidőszak feladatlapjait, eddig összesen 7 feladatlap állt a rendelkezésünkre, hogy gyakorolhassunk. Akkor azért vezették be az írásbeli vizsgarészt, mert a tudományegyetemek szabadbölcsészet szakára felvételi tárgynak választható lett a művészettörténet, de ez az idén megszűnt. Az első két évben nagyon nehéznek bizonyultak tanulóimnak az írásbeli feladatlapok, a legjobb tanulóim sem tudták 80 %-ra teljesíteni, de 78 %-os volt Tavaly viszont nagyon könnyű volt, 97 %-os volt a legjobb írásbeli eredmény, még a legrosszabb 65%-os. Arra lehetett gondolni, hogy miután megszűnik az emelt szint és a felvételi tárgy jelleg, talán nem lesz olyan nehéz most már a teszt. Ehelyett az idei minden eddigi teszten túl tett, ilyen kekeckedő, abszolút nem a lényegre törő tesztet még nem láttam! Most a legjobb dolgozat 68%-os, a legrosszabb 34 %-os.
Az idei teszt végre sokszor csak a vizuális és lexikális tudásra épített, nem pedig a kompetencia alapú személetet követte. Úgy érzem, túl nagy hangsúlyt kapnak Budapest historista műemlékei (10. feladat), amelyekről most úgy kellett írniuk, hogy nem volt hozzá képmelléklet. Egy budapesti diák iszonyú előnyben van egy vidéki diákkal szemben, ha az Operaház homlokzatának szobrairól és a nézőtér mennyezetfestményéről kell ismertetést írnia kép nélkül! Gondolom spórolásból az eddigi 4 oldalas képmelléklet helyett most csak 2 oldalas állt a diákok rendelkezésére. Túlzónak tartom, hogy egy Csontváry festmény 8×6,1 cm-es reprodukciójáról (1. feladat), amelynek hátterében az athéni Akropolisz két (!) épülete látható 0,3×0,6 cm-es méretben, meg kell nevezni azt az egyet (!), amelyikre a teszt összeállítója gondolt. Én örülök, ha egy tisztességes fotóról felismerik ezeket. Ugyanebben a faladatban 3 darab 2×3 cm-es fekete-fehér fotón látható szobrászati részletet kellett az Akropolisz épületeihez társítani. Aztán megint egy historista budapesti kérdés melyik ókori görög templom nyugati oromzatának szobrai láthatók a Szépművészeti Múzeum timpanonjában. Nekem nem tetszett a vers és festmények párosítását kérő feladat (3. feladat) sem, ez nem művészettörténeti feladat. A 4. feladatban sorba kellett rakni a stílusokat, hogy legyen benne valami beugratós, nem klasszicizmus, hanem neoklasszicizmus szerepelt a romanika, romantika és kubizmus mellett. Ugyan állítólag szokták a klasszicizmust neoklasszicizmusnak is nevezni (én még csak érettségi dolgozatban láttam, más szakirodalomban nem!), ráadásul a hivatalos követelmények között is csak simán klasszicizmus szerepel, így a diákok joggal gondolta arra, hogy a neoklasszicizmus az egyik neo stílus a historizmuson, eklektikán belül, azaz a romantika utánra tették. Az 5. feladatban csak egy ici-pici segítséggel több helyes megoldást kaptunk volna, csupán azt kellett volna odaírni, hogy lovas szobor, és akkor nem Dávidokat írtak volna Donatello és Verrocchio neve mellé (mindkettőnek volt Dávid szobra is!). Ugyanebben a feladatban, immár másodszor egy érettségi tesztben azt láthatjuk, hogy a Koncert a szabadban című képet Giorgione festette, még én is így tanultam régen, de már több éve, hogy Tiziano fiatalkori műveként tartják számom, lásd a párizsi Louvre honlapján. Az egyik legkekeckedőbb kérdés a 6. feladat b, része volt. Jan van Eyck Rolin kancellár Madonna című képét tanítom, de nem hiszem, hogy a háttérben szereplő csak nagyon jó szeműek számára felismerhető madár és virág szimbolika itt a legfontosabb egy középszintű érettségi dolgozatban. Én például még felismertem volna a fehér liliomot, de a piros virágról így utólag sem hiszem, hogy szegfű, és nem ismertem volna fel, hogy a madár szarka. Ez nem művészettörténeti feladat. Sokkal fontosabb lett volna a donátor fogalmának definíciója, vagy a németalföldi festészet jellegzetességeinek felsorolása. A 7. feladat korrekt. A 8. feladatban én elfogadtam elemzésként, amikor a kompozícióról és a megjelenítésről írtak a diákok a Mattis-Teusch kép esetében, nemcsak a lelkiállapotról. A 9. feladatnál valóban illik tudni, hogy Zichy Madách Ember tragédiájához készített illusztrációkat, de nem művészettörténeti kérdés, hogy ezeket sorba rakja, ha főleg az A) londoni szín és a C) párizsi szín korban, viseletben nagyon közel van egymáshoz. A 10. feladatról már írtam, ez sikerült a legrosszabbul, 14, 3 %-osra sikerült. Biztos ez is jobban ment volna, ha van hozzá kép. A 11. feladatban nem hiszem, hogy az a fontos, hogy hol maradt meg az eredeti helyén egy-egy szárnyasoltár. MS. Mester csak emelt szinten szerepel a követelmények között, de ezt az én diákjaim tudták, mert amellett, hogy órán tanítottam, láttuk is együtt a tanulmányi kiránduláson, és a szóbeli tételekbe is belevettem. A 12. feladatban a c) részben elfogadtam, ha nem teljesen pontosan adta meg a Leonardo tanulmány vagy lovas szobor címét. A 13. feladat megint egy budapesti diák számára, aki esetleg többször is járt Szentendrén, annak könnyű, de nem egy vidéki diákszámra nem, és nem is az a fontos, hogy kinek van múzeuma Szentendrén. Kós Károly nevét is talán tudták volna, ha van egy kép a zebegényi templomról. A magyar avantgárd, a Gresham-kör ismét csak emelt szinten szerepel a követelmények között, így Szőnyi István és az egyik alkotásának megemlítése nem elvárható középszinten.
Összefoglalva, újra leírom, amit eddig minden szaktanári jelentésemben leírtam és többször a minisztérium számára is megírtam: megengedhetetlennek tartom, hogy egy központi műtárgylista és fogalomlista nélkül kell készülnünk az érettségire és egy felületesen és felszínesen megfogalmazott követelmény leírás szerint, amelybe ha akarom bármi belefér.
Fontosnak tartom még, hogy a szóbeli vizsga tételeiről, illetve az összeállításukra vonatkozó előírásokról írjak. Mióta megjelentek ezek az előírások, én minden évben jeleztem a minisztérium számára, hogy nem tartom jónak ezeket, de azt a választ kaptam, hogy a művészettörténet szakot oktató egyetemek (ELTE és Pázmány) igényei szerint állították össze ezeket az előírásokat. Annak ellenére, hogy nem értek egyet az előírásokkal, természetesen igyekszem megfelelni azoknak, de legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudok bizonyos előírásoknak egyszerre megfelelni. Például nem tudom úgy összeállítani a tételeket, hogy egyszerre legyen a tétek 60%-a magyar és mindössze 20 %-a 19-20. századi, hiszen a magyar nemzeti festészet a 19. században született meg. Feleslegesnek érzem a magyar-egyetemes arányra vonatkozó előírást, mikor minden tétel esetében ki kell térnie a vizsgázónak a másikra, azaz ha egyetemes tételt húz, beszélnie kell a magyar részről is, ha magyart, akkor pedig az egyetemes résszel vezeti be a mondókáját, ráadásul, ha az A rész egyetemes, törekedni kell arra, hogy a B magyar legyen, és fordítva. A barokkig és az azutáni időszakra vonatkozó előírást pedig abszolút túlzónak tartom, főleg egy ilyen típusú tagozaton, hiszen az 12. E-ből nem készül senki művészettörténésznek, de többen szeretnének majd más művészettel kapcsolatos területen továbbtanulni."

Kecskeméti szitanyomatok 1999-ből

Még márciusban belekezdtem a régebbi munkáim bemutatásába, akkor 1995-ig jutottam. Onnantól kezdve nem tudtam nyaranként Zebegényben részt venni a Szőnyi István Szabadiskola munkájában, és nem volt lehetőségem szitanyomatokat készíteni. Nagy nehezen rátaláltam egy kecskeméti szitanyomó műhelyre, ahol egyáltalán hajlandóak voltak velem szóba állni velem, és lenyomtatni a megrajzolt terveimet. A kecskeméti sorozatnak van egy kis háttér története. Felföldi Mihály a Színkép Poszter Galéria tulajdonosa, aki a Rotary kapcsán ismertem meg, éppen az Aranyhomok Szálloda felújításán dolgozott, és azt a javaslatot tette a szálló gazdasági vezetőjének, hogy ugyan a szobákba impresszionista és posztimpresszionista festményekről készült poszterek kerültek dekorációként, de legalább a folyosókon legyenek eredeti műalkotások. Mivel tudta, hogy egem érdekel az építészet és Kecskemét is ezért engem ajánlott. Arra gondoltunk, hogy minden emeleten ugyanazok grafikák szerepeltek volna, de minden emeleten más színösszeállításban. A gazdasági vezető azt kérte, készítsek el egy grafikát több színvariációban, amit majd ő az igazgatósági ülésem meg tud mutatni, hogy ott döntsenek az ügyről. Elkészítettem a Zsinagóga kupoláját 5 színvariációban. Az igazgatósági ülésen viszont Gömöri úr ki se engedte nyitni a mappát, hogy megnézze miről is van szó, hanem kijelentette, hogy a grafika nem időtálló, nem illik a szálloda arculatához, így egyrészt én elestem egy jó üzlettől, másrészt Kecskemét legfontosabb szállodájában ugyanúgy poszterek díszítik a tereket, mint egy huszadrangú panzióban. Nagyon rosszul esett a dolog, és fogtam magam és egy színvariációban lenyomtattattam a tervezett sorozatból egy párat. Ebből mellékelek néhányat.

Gyalog Méntelekre

Tegnap megtettem az első komolyabb testi előgyakorlatot a 2013 nyarára tervezett hosszú gyaloglásom érdekében. Körülbelül 1,5-2 éve találtam ki, hogy mikor 50 éves leszek, azaz most már két év múlva, akkor elmegyek Spanyolországba és végig megyek az EL CAMINOn. Bár nem teljesen az elejétől, hiszen nem szándékozom a Pireneusokból indulni (alföldi vagyok, nem nagyon szeretem a hegyeket), csak Pamplonából indulnék, de még innen is 730 km a cél, Santiago de Compostela. Aztán a tavalyi tanévben alkalmam volt a Bolyaiban egy kicsit spanyolul tanulni, bejártam az egyik 9-dikes csoportba, megírtam minden házi feladatot és dolgozatot, és nagyon élveztem. Szóval lelkiekben és szellemileg már készültem az útra, de a kitartó gyaloglást nem gyakoroltam még. Öt hetet szánok rá, és naponta 25-30 km-t kellene legyalogolni. A lányom, aki kint lakik Ménteleken a barátjánál, mondta hogy tőlünk, a Liliom utcából Méntelek 15 km, tehát ha kimegyek és vissza, akkor az pont annyi, amennyit majd ott kell gyalogolnom. A múlt szombaton nem mertem még kimenni, így első lépésként a kecskeméti nagykörutat gyalogoltam végi, ez kb. 6-6,5 km. Tegnap nem sikerült elég korán kelni, így csak 8 órakor tudtam indulni, 3 órát szántam rám, úgy képzeltem majd kimegyek gyalog és visszajövök busszal, csakhogy szombatok elég ritkán járnak a buszok, nem hittem, hogy a 10.24-es buszt elérném, ezért megkértem Pétert, hogy jöjjön ki értem. Az első 1,5 óra nem okozott semmi gondot, utána kezdtem el unni, ráadásul kb. ott ért véget a bicikliút, onnantól az autóút szélén tudtam csak menni, nem volt árnyék és fogalmam se volt róla mennyi van még hátra. Nagyon boldog voltam, mikor megláttam a Méntelek táblát, és pont ott találkoztam a busszal is, azaz 2,5 óra alatt sikerült teljesítenem a távot. Aztán Petra és Nóra (Pisti anyukája) nagyon kedvesen fogadtak, lerogytam a székre, és addig ülve is maradtam, míg Péter és Márk meg nem érkezett. Addig el sem engedtek, míg készen nem lett szamócás süti és meg nem kóstoltuk - nagyon finom volt! Este elég gyorsan beájultam, kb. 9 órakor elaludtam és éjjel alig bírtam megfordulni, de most már jó. Kicsit megpróbálok rátornázni, aztán meg sajnos nem tudom mikor tudom folytatni a gyaloglást, talán majd a jövő szombaton. Nálam volt a fényképezőgépen, időnként készítettem néhány fotót a pipacsokról. Péter délután visszavitte Bagirát a többi kutyához, így Cilike most már nyugodtan közlekedhet az udvarban. Közben persze nagyon megszerettem ezt nagy gyönyörű fekete labradort, így álljon itt most róla is egy kép!

Aszfaltrajzverseny az ÉZI-ben

Péntek délután zajlott a 18. aszfaltrajzverseny a Kodály Iskolában. Patkós Laci, aki ott tanít szervezi ezeket lelkesen, annak idején még a hetényi általános iskolában kezdve, aztán 1999 óta az ÉZI-ben. Azóta hív engem mindig az egyik zsűri tagnak. Idén Szoboszlay Eszter és Menyhei Szabolcs voltak a zsűritársaim. Talán ilyen komoly témát még nem is választott Laci, mint az idei, a biblia volt a téma. Jónéhány Jónásos, Mózeses és Keresztre feszítéses munka született, elég sok a Képes Biblia stílusában, de azért volt néhány érdekes rajz is. Összesen 8 iskolából érkeztek a versenyzők, de a 63 csoportból 39 volt kodályos, így a díjazottak között is szép számmal voltak a helyiek. Szépen szerepeltek még a Mátyás király körúti és a katonatelepi gyerekek. Kiosztottunk jó sok helyezés és ajándékot. Laci kihirdette a jövő évi témát is, 2012-ben a görög mitológia lesz a téma.
Ilyenkor este Lacinál kint Heténybe szokott egy kis összejövetel lenni, ahol vacsora és egy kis ital mellett kellemesen el lehet beszélgetni a kollégákkal. Elég nagy volt az adott területre jutó rajz/művésztanárok aránya. Aránylag ritkán találkozunk mi, hiszen általában egy iskolában csak egy (vagy fél) tanár tanít, kivéve a művészeti szakközépiskolákat.
Mellékelek még két olyan képet is az ÉZI-ből, amely már a régi helyen, az Újkollégiumban, még az én időmben is az iskola folyosóit díszítette. Az egyik Nagy Kristóf fafaragó barátom (de régen nem találkoztam már vele) műve, a másikat pedig akkori diákok készítették tűzzománc szakkörön, például Dánfy Hajni, Krasnyánszky Tünde, Csereklyei Szonja.

Csányis vizsgáztatás, a művtöri verseny a KTV-ben és Caligula helytartója

Kedden a csányis végzősöket vizsgáztattam művészettörténetből, már az új modul rendszer szerint. Elég érdekes volt a vizsga, a teremben 3 helyen feleltek a diákok, az egyik sarokban a grafikai előkészítésből Fekete Zsoltnál, egy másikban nálam, és közepén pedig kiterítették rajz és a népművészet portfóliójukat és arról beszéltek a két tanárjuknak, Kapots Ildinek és Szikora Iminek és az elnöknek. Művtöriből kb. 4-5 jó felelet volt, a többi elég siralmas. Hogy lehet úgy művtöri vizsgára jönni, hogy egy-egy tételből egyetlen alkotót sem tud valaki megnevezni, ez számára elég furcsa, bár Szolláth Kati előre figyelmeztetett, hogy mire számíthatok. Petrát Imi vizsgáztatta le, jó hosszú ideig "nyaggatta" - Petra szerint, de hát én nem vizsgáztathatom a saját gyerekem, de nem is szeretném. Nem tudom, hogy lehetne rávenni ezeket a csányis diákokat, akik ebben az érettségi utáni szakképzésben vesznek részt, hogy valamit tanulni is kellene, mert magától ez az ismeretanyag nem megy bele a fejükbe.
A múlt heti vetélkedőről a keddi Petőfi Népe és a Baon.hu (http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kultura/mercedes-szonyeget-terveztek-377571) is beszámolt, valamint szerdán forgatott a Kecskeméti TV egy anyagot, amelyet a péntek esti Múzsák című műsorban adtak le. Az alábbi linken megnézheted, kb. a 4. perctől szól a vetélkedőről, és a győztes Szobrászok csapatról, akik között ott volt Márk fiam is. A képen ő mutatja be az Iványi-Grünwald Béla stílusában megfestett megyeházát.
http://kecskemetitv.hu/hun/s_!musorok/i_muzsa_15/t_M%C3%BAzsa/index.html
És majdnem elfelejtettem, hogy a győztes csapat kapott 4 jegyet a szerdai Caligula helytartója című darab előadására a Ruszt József Stúdióba. Másfél éve Marosvásárhelyen láttam utoljára ezt a darabot. Székely János drámája nagyon elgondolkodtató, a marosvásárhelyi előadás fantasztikus volt. Itt Kecskeméten úgy éreztem, Kőszegi Ákos egy kicsit túljátszotta a szerepét, de a diákoknak átjött a darab üzenete.

XXXVI. Szegedi Nyári Tárlat megnyitója - Reök Palota

Szóval még időben kiderült, hogy nem ma, azaz 14-én, hanem tegnap volt a XXXVI. Szegedi Nyári Tárlat megnyitója a Reök Palotában. Úgy emlékeszem, 2003 óta van egy-egy művem kiállítva a Szegedi Nyári Tárlaton, de még sohasem tudom elmenni a megnyitóra. Két év például azért, mert egy héttel később kaptam meg a meghívót. Most időben megkaptam, és igyekeztem a nem túl szerencsés időpont - péntek délután 3 óra - ellenére megszervezni, hogy lejussak Szegedre. Köszönet Horváth Róbert kollégámnak, hogy elérhettem a vonatot és Márk fiammal részt vehettem a megnyitón. Az állomáson találkoztam Orosz Andival és a férjével Borsos Istvánnal, ők is oda tartottak, nekik is szerepelt egy-egy alkotásuk a kiállításon. Általában szeretek a megnyitó előtt érkezni, hogy még a tömeg előtt szétnézzek és fotózzak, de itt nem engedtek fel bennünket, azt mondták, 14.40-kor, hogy még rendezik a kiállítást. Így hát egy jelentős tömeg gyűlt össze a bejáratnál és várakozott, még aztán 15.05-kor elindulhattunk az emeletek felé. A megnyitó Ibos Éva művészettörténész nyitotta meg a kiállítást, aki szerint az idei tárlaton nagy számban vettek részt nők és fiatalok. A kecskeméti alkotók közül még ott volt Gerle Margit, Benes József, Damó István, Balanyi Károly, Kalmár Pál, Kalmárné Horóczi Margit, Szikora Imi egy-egy műve. A grafikák megint eldugva voltak kiállítva - ilyenkor mindig megfogadom, csak nagyméretű képet szabad kiállításra beadni.
Ja, és a katalógus a jövő hétre lesz kész!
A megnyitón találkoztam még két régi kandós tanítványommal, egy főiskolai barátommal Göblyös Robival, aki jelenleg a Tömörkény tagozatvezetője, és láttam két egykori főiskolai tanáromat. Sajnos és nem szerettem Szegedet főiskolásként, így ezekre a főiskolai tanáraimra sem emlékszem túl elevenen és pozitívan, nem túl sokat adott nekem az a szegedi tanárképző annak idején. Persze biztos én is oka vagyok ennek, hiszen ha nagyon akartam volna, biztosan tanulhattam volna többet is ott, de a magán életemnek is egy elég zűrös időszaka volt ez a pár év. Akire viszont nagyon elevenen és szívesen emlékszem vissza a szegedi rajztanszék tanárai közül, az Lelkes István, aki művészettörténetet tanított....

Báron László - Nyitott Műterem, Kecskeméi Kulturális és Konferencia Központ

Csütörtökön egy újabb Nyitott Műterem rendezvény volt a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban, s voltam már jó néhányon, de ennyien még egyen sem voltunk, mint most Báron Laci bácsién, igaz az átlagéletkor is elég magas volt a többi ilyen rendezvényhez viszonyítva. Sokkal több volt a kiállított munka is, ezt Laci bácsi sokoldalú (bábozás, zománcozás, festés) munkássága és betöltött 80 éve indokolta. Balanyi Karcsi nyitotta meg a kiállítást és vezette a beszélgetés. Laci bácsi lelkesen beszélt, de néha-néha elfelejtette a mondat végét, és látszott rajta, hogy ez őt mennyire zavarja, pedig pont ezzel kapcsolatos volt az egyik aranyos mondása. Valami olyasmit mondott, hogy a vizualitással pótolja azt, ami nem jut eszébe. Szerintem ez azt is jelenti, hogy ha alkotás közben elfelejti mit akart csinálni, akkor rögtönözni kell, s ez a kreativitását és a vizualitását folyamatosan karbantartja.
Ez csak egy kamara kiállítás, de állítólag jövőre lesz egy nagy kiállítás is. Csak azt nem értem, miért csúsznak állandóan az alkotók kerek születésnapjára rendezendő kiállítások egy évet, mikor azt azért lehet tudni, hogy mikor született egy alkotó, és mikor lesz 50, 60, 70 vagy éppen 80 éves. Lakatos Palinak is egy évvel később volt a kiállítás, és később lesz Damó Pista és Strohner Jóska "születésnapi kiállítása" is. Megjegyzem, én 2 év múlva leszek 50!

Művészettörténet verseny - 100 éves a Kecskeméti Művésztelep

Hiába propagáltam, más iskolából végül nem érkezett nevezés, így a szerdai döntőn mindössze négy csapat csapott össze, a 100 éves Kecskeméti Művésztelepről szóló Cifrapalota által szervezett művészettörténeti vetélkedőre, s mind az négy csapat az enyém volt. A Kandóból három csapatom volt: Neósok - 9. E, Újak - 10. E és a veteránnak számító Szobrászok - 13. E, a Bolyaiból pedig a már nem teljesen kezdő Kezdők - 9. B. Két otthon feladat volt, egy szőnyeget kellett a Mercedes gyár előcsarnokába tervezni Falus Elek stílusában, és egy meghatározott kecskeméti épületet egy meghatározott festő stílusában kellett megfesteni: a Városháza ábrázolása Kmetty János stílusában, Székely Bertalan Vérszerződésének megfestése Iványi Grünwald Béla stílusában, a Technika Háza (zsinagóga) Pólya Tibor stílusában megfestve, az egykori Pártház, Megyei Tanács, Művelődési Központ hármas épülete Perlrott Csaba Vilmos stílusában. Ezeket be is kellett mutatni, és még sok-sok kérdés volt ott a helyszínen. Végül a Szobrászok nyertek, 2. lett az Újak, 3. a Kezdők és 4. a Neósok, akiket kicsit sajnáltam, mert az előző versenyben is pont úgy végeztek, hogy már nem kaptak kortárs kecskeméti alkotóktól műveket, és hiába adtam oda a 10-dikeseknek a felkészülésre szolgáló kis füzetecskét a 9-dikesek nem kapták meg. Úgy láttam azért nem ment el kedvük, talán a következő versenyen majd jobban sikerül a szereplésük. Sok szép nyeremény volt, de azt hiszem a legérdekesebb nyeremény az a bizonyos eredeti műalkotás volt. Csak néhány név a felajánló művészek közül: Balanyi Károly, Hollósi Kati, Kőrös Sára, Ugray Zsuzsa, A. Varga Imre. A zsűri tagjai Osztényi Éva és ifj. Gyergyádesz László művészettörténész és Kriskó János voltak, a díjakat Mák Kornél alpolgármester adta át. A nyertes csapattal és velem készült interjú a jövő héten péntek este a Múzsák című műsorban lesz látható a Kecskeméti TV-ben.
Én megértem a versenyre most nem nevező kollégákat, hiszen jó lenne előre tudni ezekről a versenyekről, nem olyan könnyű vállalkozó szellemű diákokat leakasztani septiben úgy, hogy hetente csak egyszer találkozunk velük. Tehát a felhívás és a verseny kezdete előtt hosszabb időre van szükség, de az se ártana, ha akkor, amikor az éves munkatervet összeállítjuk augusztus végén, már akkor tudnánk arról, hogy lesz ilyen vetélkedő.

Egyetlen osztályom 5 éves érettségi találkozója

Pénteken - éppen azon a napon, amelyen 5 évvel ezelőtt ballagtak - tartotta az első és nagy valószínűséggel utolsó osztályom a találkozóját. 2002-2006 között jártak ők a Bolyaiba és németesek voltak, azaz D-sek. Nagy öröm volt őket újra látni, bár sajnos 12 ember nem volt jelen. A Bolyaiban a rajzteremben gyűltünk először össze, itt sorra vettük az osztály diákjait, a jelenlévők röviden összefoglalták az elmúlt öt évben történteket. Sokat elvégezték már az alapszakot, bár olyan is akad, akinél ez még csúszik, vannak akik bekezdtek a mesterképzésbe, és jó néhányan dolgoznak vagy éppen munkát keresnek. Két házasságunk van és egy gyermek idáig a statisztika, de azt ígérték, hogy a 10 éves találkozóra 13 gyermeket vállalnak összesen. Jólesett az osztálynak, hogy Harkai Hajnalka, Répási Angéla és Ábel Józsi eljött és kíváncsiak voltak rájuk. Utána a Kisbugaciban folyattunk a találkozót. Én 10 óra körül magukra hagytam őket, de ahogy a facebookon láttam, ők még maradtak és jól érezték magukat!
Szóval a mai napig hálás vagyok az egykori igazgatómnak, Klinger Ádámnak, hogy annak idején rám bízta ennek az osztálynak a vezetését. Én nagyon jól jártam velük, s remélem, ők is velem.