2013. december 21., szombat

Karácsony előtti tevékenységek

Vasárnap egész napi árusítás volt a Kreatív vásáron.
Erről a vásárról eddig még nem írtam. Tavaly voltam először ezen a rendezvényen. Itt a fűtött előcsarnokban azért jobb, mint kint a hidegben. Semmiképp sem vállalkoznék arra, hogy télen kint a szabadban árusítsak, de nem csak a saját kényelmem miatt, hanem a mi papíralapú munkáinknak nem tenne jót a nyirkos levegő. Ráadásul kint mindig csak hosszabb időre lehet elárusító helyet váltani, én meg a tanítás mellett ezt nem tudnám vállalni. Ezzel az egynapos, vasárnapi árusítással is felborult a bioritmusom. Nem volt túl sok érdeklődő, vásárló, de néhányan azért voltak. Megint voltak lelkes nézelődők, aki most a Kodály Intézetben tanulnak, de a végén nem vettek semmit. A Kodály, a tanár című rézkarcom kellett volna nekik, de nem az eredeti nyomatot szerették volna, hanem az olcsóbb digitális nyomatos változatot.

Pénteken a KÉSZ Kft. karácsonyi összejövetelére hívtak, hogy tartsak ott egy kézműves foglalkozást. Először nem mertem igent mondani, mert a rézkarcozás elég hosszadalmas és anyagigényes dolog, de aztán Péter felajánlotta, hogy az Isuzuval ki tudjuk vinni a grafikai prést. Igaz, hogy rézkarcot nem, de a hidegtű technikához hasonló plexikarcot tudunk így készíteni és azt aztán lenyomtatni. A plexit feldaraboltam 5×5, 7,5×10 és 10×10 cm-es darabokra. A papírt is elő tudtam készíteni, előző nap felvágtam a plexilapok méretéhez igazítva és beáztattam, aztán egy nejlonzacskóba pakoltam. Gondoltam, aki elég ügyes, az rögtön karcolhat a plexibe is önálló motívumokat, de a biztonság esetére vittem kinyomtatva karácsonyfa, harang, angyalka és hópihe motívumokat, hogy aki nem érzi magát nagyon ügyesnek, annak csak át kelljen rajzolni, illetve karcolni a plexi alá tett motívumot és utána már lehet is nyomtani. Volt néhány lelkes alkotó, de a világítás elég gyér volt, még úgy is, hogy én vittem egy lámpát. Sajnos, az idő ahhoz kevés volt, hogy teljesen megszáradjanak a nyomatok, még úgy is, hogy hajszárítóval rásegítettem egy kicsit. Délután 3 után nem sokkal már ott voltunk, kipakoltunk, aztán Péter elment, én pedig szépen előkészítettem mindent, miközben a szomszédos sátorban már tartott a főzőverseny. Itt találkoztam Tóth Józsival, aki rögtön meg is hívott magukhoz, de én most nem szórakozni, hanem dolgozni jöttem, így az üdvözlő ital után visszamentem a kézműves sorokba. Aztán 16 órától egy többen érkeztek az ország különböző helyeiről, sőt az országhatáron túlról is. Hivatalosan 16-tól 19 óráig tartott a foglalkozás és fél 7 elmúlt, mikor az utolsó alkotó befejezte a karcot. Hét óra körül összepakoltam, mire Péter jött, addigra megtelt a nagy csarnok, ahová 700-800 embert vártak. Páran nem jöttem a nyomatokért, így azokat otthagytam az asztalon, hátha visszajönnek később értük. Kicsit féltem ettől az estétől, mert ilyet még nem csináltam, meg azért is mert nem volt segítségem a foglakozás alatt. Féltem, ha sokan jönnek egyszerre, hogyan tudom őket segíteni, kiszolgálni. Volt ugyan, mikor jó lett volna egy pár dolgos kézzel több, de megoldható volt a dolog. Sőt, ezek után még arra is gondoltam, hogy nyáron a Hírös Héten az árusítás mellett is csinálhatnék valami ilyesmit. Jöhetnének gyerekek és felnőttek, akik kipróbálhatnák ezt a technikát. Egy valami azért hiányzott és a főtérről is hiányzik, ez pedig a kézmosási lehetőség. Ha ezt a problémát megoldom, és persze kapok elfogadható áron pavilont, akkor ezzel több látogatót tudnék odacsalogatni. Nem is lenne rossz!



2013. december 17., kedd

Középiskolás "angyalkák" köszöntötték a kecskeméti művészeket

Virág Ágnes a Cifrapalota művészettörténésze, aki mindig újabb és újabb dolgokat talál ki arra, hogy a kortárs művészetet közelebb hozza a középiskolásokhoz, most azzal az ötlettel rukkolt ki, hogy a középiskolás diákok válasszanak maguknak egy-egy kecskeméti alkotót, és miután utána néztek a munkásságának, készítsenek egy apró, személyes ajándékot a művész számára. A Kandó Kálmán Szakközépiskola Kondor Béla Művészeti Tagozatának diákjai nagy létszámban vettek részt az eseményen és lelkesen készítették az ajándékokat. Mivel Ágnes meglepetésnek szánta, sok művész egyáltalán nem tudta, hogy mi fog rá várni és sajnos több olyan alkotó is volt, akik egyáltalán nem tudtak eljönni. Aki eljöttek, azok meglepődtek és boldogok voltak. Aki esetleg megsejtett valamit egy kis ajándékkal is készült, kis rajz, katalógus, műterem-látogatás felajánlása. A kis ajándékon kívül annak is nagyon örültek a művészek, hogy ilyen módon megismerheti őket ez a korosztály. A kandós diákok mellett a Csányi János Szakközépiskola és a Katona József Gimnázium diákjai vállaltak angyalka szerepet. Az én diákjaim ők voltak, és mellé írtam, azt a művészt is akit választottak:
Kolozsi-Rechtorisz Kitti - Szoboszlay Eszter
Sebestén Fanni - Gerle Margit
Stein Vivien - Vámos Zoltán
Nagy Bettina - Szikora Imre
Kovács Zsófia - Horváth Mária
Kis Kamilla - Baghet Iskander
Sajó Gabriella - Faragó Klára és Orosz István
Jánosi Laura - Szabó Zsuzsa
Bazsantik Mária - Bella Rózsa
Kiss Henrietta - G. Szolláth Katalin
Varga Panna - Farkas László
Laki Anett - Ötvös Nagy Ferenc
Fodor Tünde - Pál Nagy Balázs
Varga Ramóna - Nagy Otília
Pusztai Dóra - Majoros Gyula
Mucsi Mercédesz - Kis Tamás
Szelei Csilla - Szoboszlay Péter
Pintés Adrienn - Ulrich Gábor
Plavecz Sára - Damó István
Szekeres Alexandra - Miklós Árpád

Kozma Anita - Lakatos Pál Sándor
Én a katonás kislányoktól egy kaptam egy igen aprólékosan kiszínezett és díszített papírból felépített házikót a boldogság kék madarával a tetején. Igazán megható. Ráadásul ők tényleg alaposan felkészültek belőlem, egészen hosszan sorolták, hogy miket szeretek. Azért én diákjaim közül sokan életrajzi elemeket soroltak fel, kevésbé a munkásságra vonatkozó jellemzőket, de az kis ajándékok már jobban kapcsolódtak a művészek munkásságához. Jó lenne, ha lenne ebből egy hagyomány, esetleg a Kecskeméti Képzőművészek Közösségével közösen lenne jó megszervezni az, és elég lenne annyi meglepetés, hogy vajon ki választott egy-egy művészt és mit készített neki. Remek alkalom lenne a találkozásokra, beszélgetésekre, ha erre készülhetnének a művészek is és nem kellene elrohanniuk. Bruncsák András engem kért meg, hogy a műterem-látogatást és közös alkotást felajánló levelét én adjam át annak a diáknak, aki őt választotta, mert neki délután órája van. Bizony a Kandóból is alig akarták elengedni a kilencedikeseket, mert a műtermekben nem tudtak róla a kollégák, hogy mi ez a program, mert ugye meglepetés volt a számukra!



Kadás diákokkal a Tendenciák című kiállításon




























A kadás 11. D-vel csak szimpla óráim vannak, így őket eddig nem tudtam kiállításra elvinni, de most karácsonyhoz közeledve elkértem őket az előző óráról és elvittem őket a kulturális és Konferencia Központba a Tendenciák című KKK-s tárlatra. Rövid eligazítás után önállóan nézték meg az anyagot és kis csoportokban kellett egy-egy művet választaniuk, amely nagyon megfogta, vagy éppen nagyon taszította őket. Ahhoz képest, hogy sokan most voltak először kortárs kiállításon, egészen ügyesen fogalmazták meg a gondolataikat. Komolyan mondom ez is egyfajta kihívás, hogy olyanoknak tanítson az ember művészetet, illetve a művészet befogadását, akik azt hiszik, hogy nekik nincs erre szükségük. Mikor kijöttünk a teremből és visszasétáltunk az iskolába, páran megkérdezték, hogy mikor megyünk egy egy grafikai vagy fotó kiállításra majd? Kell ennél több?

20 éves a Kecskeméti Szabadiskola


Az 1993 óta működő Kecskeméti Képzőművészeti
Szabadiskola évente rendszeresen kiállítja diákjai munkáit. Az idei tárlat, amely szombat délután nyílt meg, más egy kicsit, mert most nem csak az idei szabadiskolások alkotásait láthatjuk a Katona József Könyvtárban, hanem azoknak az egykori szabadiskolásoknak is a mostani munkáit, akik a vizuális kultúra valamelyik területén dolgoznak. Ramháb Mária könyvtárigazgató köszöntője után Kriskó János nyitotta meg a kiállítást. Valószínű, hogy a sok jelenlevő mindegyike, valamilyen kapcsolatban áll a Szabadiskolával, vagy egykori, esetleg mostani szabadiskolás, vagy egy szabadiskolás szülője, hozzátartozója. Én is az vagyok, egyrészt mindkét gyermekem hosszú-hosszú évekig volt szabadiskolás (most Márkkal mentem a megnyitóra), másrészt tanítványaim is járnak a Szabadiskolába, sokszor pont az én javaslatomra. Hiszen itt kis csoportokban sokkal koncentráltabban tudnak fejlődni vagy felkészülni a felvételire, mint egy iskolai szakkörben. Több bolyais is járt Bruncsák András festő osztályába, vagy Vass-Eysen Ervin építészet osztályába, de hébe-hóba Patkós László grafika osztályában vagy Gyenes Péter alakrajz osztályban is előfordultak.








Most Bene Bence, volt bolyais tanítványom hívott meg először, de aztán persze jött a meghívás e-mailben Patkós Lacitól, aztán személyes találkozásunkkor szóban Bruncsák Andrástól. Bencének több munkája is szerepelt a tárlaton: akvarell, plasztika, makett, tanulmányrajz.
A régi diákok közül öröm volt összefutni Teklics Judittal, aki belsőépítészettel foglalkozik és akit még az ÉZI-ben tanítottam valamikor az 1980-as évek vége felé, vagy Gaál Krisztiánnal, aki a MOMÉ-n végzett építőművészként és a Kandóban volt a tanítványom. Persze volt, akinek csak a munkái voltak most jelen, személyesen nem tudott itt lenni. Az idén, hogy a megnöveljék a kiállítási felületet, egy rácsos fából készült szerkezetet építettek fel. A Szabadiskola facebook oldalán, illetve a youtube-on nyomon követhető ez a 8 órai munka 3 percben. Megéri megnézni: http://www.youtube.com/watch?v=zGoC8ZRDZyw
Mindig nagy érdeklődéssel szemlélem a rézkarcos falat, de ma már Horváth Sándoron kívül nem ismerek onnan senkit, pedig most is voltak igazán színvonalas munkák.










2013. december 14., szombat

Becsapott a Kecskeméti Kínáló

A Kecskeméti Kínáló szerint december 12-én 18 órakor kezdődött a Tendenciák 2013. című KKK-s kiállítás egyik kísérő programja. Mikor hétfőn az osztályom néhány érdeklődő diákjával megnéztem a tárlatot, vettem az programfüzetet az asztalról és még ajánlottam is a diákjaimnak, hogy jöjjenek el ezekre a kísérő programokra, bár egy kicsit későinek találtam a 18 órai kezdést. Előbb is mehettem volna, hiszen a dolgozatjavítást abbahagyhattam volna, ha tudtam volna, hogy 17 órakor kezdődik. Én 17.50-re értem a Kulturális és Konferencia Központba, ahol MAJORKA07 címmel Majoros Gyula és Andrássy Krisztián zenés performansza ment. Csodálkoztam, hogy már elkezdték! De még jobban elcsodálkoztam, mikor leültem és mondták a többiek, hogy Balanyi Karcsi már el is ment, mert ő volt először a CSEND-LÁTÁS-LÁTOMÁS című akcióval. Kicsit azért dühöngtem, hogy összesen 10 percet láttam csak ebből a programból, azért mert a Kecskeméti Kínáló rossz időpontot adott meg!
Csalódottan hazasétáltam.
De jó is volt csütörtökön, a végére értem két újabb rézkarcnak. Még az előző hétvégén kezdtem el egy újabb caminosat és egy téli hangulatút a kecskeméti belváros lámpáiról, de nem voltam velük megelégedve, ezért újra alapoztam és továbbmarattam a két lemezt. Így már jó lett. Megvan a 15. caminos rézkarc! Ez a második nap egyik élményét dolgozza fel, az Iglésia de Santiago kapuja Peunte-la Reinaban, ahol 1-1,5 órát vártam arra reggel, hogy kinyissanak a templomok.



2013. december 5., csütörtök

Barcsay mester és tanítványai - Kodály Intézet

Már egy héttel ezelőtt ott  voltam a Kodály Intézetben, nem figyeltem a meghívón szereplő dátumra. Tehát tegnap nyílt meg Barcsay mester és tanítványai - Balogh László, Deim Pál, Konok Tamás című kiállítás a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben. Virág Ági újabb és újabb helyszíneket talál a Cifrapalotából kiszorult képzőművészeti tárlatoknak. A kiállított művek zöme a Barcsay Művészeti Alapítvány vándorkiállításaként került Kecskemétre, ahol kiegészült néhány olyan munkával, amelyek a Kecskeméti Katona József Múzeum tulajdonában vannak, illetve egy Deim Pál által készített zománcplasztika a Zománcművészeti Alkotóműhely gyűjteményéé.





A helyszínen kívül rendhagyó volt a megnyitó is, hiszen nem mindennapos, hogy egy orvos mondjon köszöntőt. Ezúttal Dr. Preiszinger Andrea (ő is leninvárosi volt) beszél Barcsay mesterről, akinek a Művészeti anatómia könyvét annak idején ő is megkapta. A Barcsay Művészeti Alapítvány képviseletében Kónya Ferenc beszélt, majd Molnár Péter grafikusművész nyitotta meg a tárlatot. A megnyitón elhangzott szövegek itt olvashatók:






Egészen sokan ott voltak a megnyitón, volt egy kis zene is, de persze a megfontosabbak a művek voltak. Ez egy igazán jó válogatás, és nekem különösen tetszik, hogy Ági nemcsak a címeket írja ki a képek alá, hanem egy-egy olyan szövegrészletet is, amely segíti a kevésbé járatos nézőt a megértésben, a befogadásban. Sőt kitett két könyvet is, amelybe bele lehet lapozni, kicsit megpihenve a nézelődés közben.








Hazafelé a leszálló ködben és a kivilágított főtéren készítettem még néhány fotót.


2013. december 1., vasárnap

Bécsi kiállítások diákokkal + egy kis adventi hangulat

Pénteken a tanításon kívül még volt egy esti program a Kandósban, a szokásos öregdiák találkozó. Tavaly kihagytam, tavaly előtt voltam és most újra elmentem, de most se volt több volt művészetis, akivel beszélgetni lehetett volna. Összesen három volt művészetis lány volt jelen a 2009-2011. között végzett évfolyamokból, kettővel beszélgettem is egy keveset, de nem akartam sokáig maradni, mert szombaton Bécsbe indultunk korán reggel, és én nyűgös vagyok, ha nem alszom ki magam. 
Szóval a szokásos hajnali 5 órakor indultunk, Pesten a II. Rákóczi (nekem még Lágymányosi) hídon felvettük Márkot és két egyetemi társát. Aztán a szokások győri pihenő helyett előbb álltunk meg egy rövid időre, így nem futottunk bele a Bécsi tartó adventelő magyarok tömegébe, és behoztuk a kitérő miatt késést, 3/4 10-re ott voltunk a Természetrajzi Múzeum mögött. Útközben Warholról, Bécsről és a Fauve-okról néztünk egy-egy filmet ráhangolódásképpen a ránk váró látnivalóra. 
Megérkezésünk után tempós séta következett a Kunstforum felé, ahol a Warhol /Basquiat című kiállításra jelentkeztünk be 10 órára és kértünk vezetést is. A vezetés inkább abban erősített meg néhány embert, hogy egy nagy humbuk az, amit Warhol, de még inkább, amit Basquiat csinált. A középső teremben állították ki a közös munkáikat, a többi teremben pedig a külön készültek szerepeltek. 









Itt két óra szabadidő következett, amelyet a szokásos módon töltöttünk el: nézelődés a Freyungon a karácsonyi kirakodó vásárban, ebéd: kolbász forralt borral, majd egy kis kávéházas beülés: kávé, süti.

Délután 2-re az Albertina Matisse és a Fauve-ok című kiállításra jelentkeztem be a kisebb diákokkal és az érdeklődő felnőttekkel. Sajnos, egy pár kilencedikes diák nem érkezett meg a megbeszélt időre és én hiába próbáltam őket telefonon elérni. Eltévedtek, hiába osztottam a buszon ki egy-egy bécsi belvárosi térképet, és mivel a feltöltős telefonjukon nem aktiválták a roaming szolgáltatást, így sem, ők nem tudtak hívni, sem őket nem lehetett elérni. Pedig jó volt a kiállítás, Matisson kívül ott voltak a többiek, Dufy, Valminck, Derain  festményei is és néhány afrikai faragás is. Nekem meglepetést jelentettek, a sok vidám festmény mellett Matisse szobrai és Rouault komorabb képei. 





Csak egy órám volt, át kellett árnem 15.25-re a Kunsthistorisches Museumba. Gyönyörű napsütés volt, pici széllel, pedig az előrejelzés durvább időt jósolt. Átsétáltunk és az ellenfényben készítettem néhány fotót.

A nap általam legjobban várt kiállítás a Lucian Freud kiállítás volt, mert még eredetiben nem láttam a festményeit.








Erre a kisebb diákokat nem mertem bevinni, csak a 12-13. évfolyamos diákokat. A kezdetektől mutatta be a tárlat Freud festészetét. Az ő munkái között is volt néhány művészettörténeti utalás, feldolgozás a sok-sok portré és akt között. Egy filmbe is belenézhettünk, ahol láttuk alkotni Freudot, aki még részt vett ennek a kiállításnak az előkészítésében 2011-es halála előtt. Tanulságos volt.







Kifelé végigverekedtük magunkat az adventi tömegen, a busszal 17 óra volt megbeszélve a találkozó. A busz ott is volt időre, de 4 diák hiányzott, márpedig a busz itt nem várakozhat. Hiába próbáltam hívni a lányokat, "a szám nem kapcsolható". A busz elment egy körre, én meg ott maradtam és vártam. Aztán végre bejelentkeztek telefonon, és próbáltam őket a megbeszélt helyre navigálni, de csaknem akartak megérkezni. Kb. 20 után tűntek fel a másik oldal felől, kiderült, hogy a tér másik oldalán várakoztak.
Hazafelé levetítettem A graffiti királya című Basquiat életrajzi filmet, bár többen csukott szemmel nézték, kissé elfáradtak. Persze nemcsak ők! Valamivel 10 óra előtt megérkeztünk Kecskemétre