Kiállítás a parádi tábor munkáiból - Ifjúsági Otthon

Péntek délután nyílt az Kecskeméti Ifjúsági Otthon Diákgalériájában a nyári parádi művészeti táborban készült munkákból egy válogatás. Voltak grafikák, festmények, tanulmányok, mintázások, kerámiák. A pályázatnak köszönhetően nagyon olcsón és sokan, mintegy 60 diák vehettek részt ezen az augusztus eleji táboron. Többek közt az én tanítványaim, bolyais szakkörös lányaim (Somorjai Réka és Anna, Thúróczy Erika), kandós tanítványok, csányisok is, és a fiam, Márk is, aki most nem tudott hazajönni. Neki itt kerámiái és egy Gömöry Dóriról készült portréja volt kiállítva. Lánykáimnak jó kis lendületes festményei láthatók. Miután Dóri nyugdíjba ment Sebők Kata vette át a helyét az Ifjúsági Otthonban, így ő és Szikora Imi nyitotta meg a kiállítást. Mellettük még Ugray Zsuzsa és Lőrincz László vezettek foglalkozásokat a táborban. A sok remek munka nemcsak a megszokott termet, hanem az első emeleti folyosót és a kávézót is megtöltötte.
Utána kezdődött a Kutatók Éjszakája című rendezvénysorozat, amelynek keretében voltak számomra is érdekes programok, de már fáradt voltam és inkább hazamentem, hogy megírjam azt a 12.000 leütéses záródolgozatot, amely ahhoz kell, hogy az InSEA Világkongresszuson való részvételemet elismerjék továbbképzésként. Igazából már augusztus 10-ug kellett volna beküldeni ezt a dolgozatot, de a szúfolt nyaram miatt haladékot kértem. A kulturális terek antropológiai és szociológiai megközelítésben témát választottam. Elég nyögve-nyelősen készült el ez a dolgozat, amelyet végül ma reggel küldtem be.
És most felsorolom azokat a kiállításokat, amelyekről lemaradtam, mert éppen nem tudtam elmenni a megnyitóra, és bizony ez úgy szokott lenni, ha nem vagyok ott a megnyitón, akkor utána hipp-hopp már vége is a kiállításnak azon veszem észre magam, egyszerűen, ha nincs egy fix időpont akkor mindig alárendelődik a többi aktuális feladatomnak ez, és elmarad. Szóval nem láttam a Szilikátipari Triennálét a Cifrapalotában, Petri Ildi kiállítását a Katona József Emlékházban és Robert Capa fotóit a Fotográfiai Múzeumban, bár ezt az anyagot legalább már láttam kb. 2 éve a Ludwig Múzeum nagy Capa kiállításán.
A jövő héten készülnöm kell egy kicsit az október 9-én nyíló tiszakécskei kiállításomra, van amiből nyomtatnom kell.

Rézkarc a Hunyadi szoborról

Pászti András a Hunyadiváros önkormányzati képviselője még szeptember elején megkeresett azzal, hogy készítsek egy rézkarcot a Kiss István féle Hunyadi szoborról. Azt szerette volna, ha ezt a grafikát legyen a Hunyadi-díj kíséretében adnák át a díjazottnak. Ezt most is a Hunyadi Napok keretében adták át szeptember 23-én pénteken, így addig nem volt publikus, de most már beszámolhatok róla. Aránylag gyorsan neki is kezdtem a grafika elkészítésnek, és szeptember 11-re elkészült, már éppen el akartam küldeni e-mailben a képét, mikor rájöttem, hogy nem fordítottam meg a képet, amelyről dolgoztam, így a nyomat az eredeti tükörképe lett, azaz szegény Hunyadi János a jobb kezében tartja a pajzsot és a balban a buzogányt. Elég ciki! Persze lehet, hogy egyszer még sokat fog érni, mint a félrenyomott bélyegek, de most nem volt más út, újra kell csinálnom az egészet, de az a második sokkal jobb lett, mert az első elég sötétre sikerül. Szerdán elvittem Pászti Andrásnak a grafikát keretezve és még néhány digitális nyomatot is a rézkarcról, mert ezekkel még több embernek is meg akarta köszönni a segítségét. Ha jól tudom a polgármester is kapott egy digitális nyomatot. A Hunyadi díjat az idén Heltai Nándor kapta, aki könyvet írt a Hunyadivárosról, és állítólag örült a grafikának. Pászti András meghívott engem is az ünnepségre, de éppen az időben volt az Ifjúsági Otthon Diákgalériás kiállításának megnyitója is, ahová már előbb elígérkeztem.

Az elementális festészet II. - Papageorgiu Andrea kiállítás a Premier Galériában

Csütörtök este nyílt a Premier Galériában Papageorgiu Andrea kiállítása. Kíváncsi voltam, mert nem voltam még ebben a Rajtmár István vezette galériában, bár már volt olyan kiállítás, amit szívesen elmentem volna, de mindig közbe jött valami. És kíváncsi voltam arra is, mit tudhat egy 4 éve végzett fiatal festő lányka. Ráadásul a kiállítást Walter Gábor nyitotta meg, és ez is érdekesnek ígérkezett, hogy nem lehet olyan sűrűn Gábort hallani, amint éppen kiállítást nyit meg. Elég erőteljes, izgalmas képek voltak, döbbenetes prespektívában, de a színektől mégis síkszerű, dekoratív jellegűek. Gábor a megnyitószövegében elismerően nyilatkozott Andreáról és a képeiről, némi irigységgel fűszerezve, hogy hogy tud egy nő, ráadásul ilyen fiatalon ilyen jól festeni. Kicsit más volt a közönség, mit a többi kiállításmegnyitón, bár ott voltak a helyi művészek, művésznők, pl. Harsányi Zsuzsa, Mártonfi Benke Márti és Virók Csilla, de ott volt és a közönségből kimagaslott a nagyon elegánsan megjelenő Sztojan Ivkovics és párja. Én még eddig nem találkoztam kosárlabda (vagy más sportág) városi edzőjével képzőművészeti kiállításon!

A sírba visztek - A.E. Bizottság a Műcsarnokban; Moholy-Nagy kiállítás a Ludwig Múzeumban

Pénteken 7 órám volt zsinórban, és ráadásul még "ügyintéznem" is kellett. Márknak az egyetemi alap- és szociális támogatási kérelmek beadásához kellett mindkét munkahelyemről keresetigazolást kérni. Útban hazafelé még beugrottam a nyomtatóba, hogy a héten készült grafikámról kisebb printeket készítsünk. Otthon annyi időm volt, hogy éppen meg tudtam ebédelni, és már jött is Ildi értem és indultunk Budapestre! Egy kis kikapcsolódás végre! Egy esti programra mentünk, de ha már felmegyünk, akkor több dolgot is meg kell néznünk, így a Ludwig Múzeumban kezdtünk, ahol még a nyáron nyílt a Moholy-Nagy kiállítás, és mivel a nyáron alig voltam itthon, még nem láttam. Tetszett, szeretem Moholyt, de hiányoltam például a Fénymodulátorát, jó lett volna újra látni. Még Berlinben a Bauhaus Archivban láttam 1995-ben. Nem volt túl sok időnk erre a kiállításra, így a vetítéseket kihagytuk. Siettünk a Műcsarnokba, ahová éppen 18 órára sikerült megérkeznünk, mert a Nemzeti Vágta miatt le volt egy csomó utca zárva.
Nyolcvanas évekbeli nagy kedvencemnek az A.E. Bizottságnak két hete nyílt a Műcsarnokban kiállítása. A kiállításokhoz nagyon klassz kísérőrendezvényeket szerveztek, például irodalmi esteket koncerttel. Egy ilyenre mentünk fel. Este 7-kor kezdődött az irodalmi est, addig megnéztük a kiállítást, ami igazán nagyszabású volt. Aztán Márk is megérkezett (szegénykémnek estig tart minden nap a suli, sőt szombaton is ajánlott bejárniuk!). Lévai Balázs vezette a beszélgetést és a két vendég író, Parti Nagy Lajos és Garaczi László felolvasta, hogy mit írtak a"Mit látsz, Laca?/Egy nagy segget látok./De nem is látom./Lehet hogy csak hallucinálok." Bizottság idézetre. Parti Nagy Lajosé egy kicsi melankolikus sikeredett, de Garaczién jókat lehetett derülni. Az este elején és végén Legát és a Sweet Jane zenélt. Több a médiából ismert arc is jelen volt, maga ef Zámbó Öcsi is. Igazán jó volt egy kicsit nosztalgiázni, hiszen velem a 80-as években nem tudott olyan dolog történni az életben, amelyre én egyből ne tudtam volna egy Bizottság idézetet, nem véletlen, hogy a facebook oldalamon is egy ilyen a mottóm: "Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen!"
A nézők között ott volt Karafiáth Orsolya is, az ő egyik mondatához készítettem a nyár elején egy grafikái sorozatot, amelyet majd a Kortárs Költészet - Kortárs Grafika kiállításra fogok majd beadni.
Hazafél beugrott Márk a kollégiumba a cuccáért és kb.
fél 11-re értünk haza, elég gyorsan bealudtam, mert másnap sok dolgom volt (sütés-főzés), Anyukámék jöttek hozzánk ünnepelni.

Strohner József kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban

Kicsit döcögősen indult ez a hét és a tanítás, ráadásul defektes lett a biciklim is. Márk felköltözött Budapestre a kollégiumba, és pénteken beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátorművész szakára. Hétközben kaptam egy felkérést egy munkára, de erről még most többet nem írok, mindenesetre ezért ma egész nap rézkarcoztam. Továbbra is a csütörtöki nap a szakkörös napom, és éppen ezért a legkésőbb ezen a napon végzek. Így már nincs értelme hazamenni egy-egy kiállításmegnyitó előtt, ami 17 órakor nyílik (tavaly is így volt).
Strohner Jóska az elmúlt 30 év munkáiból válogatott erre a kiállításra. Szépen megtelt művekkel és közönséggel is a Kulturális és Konferencia Központ emeleti kiállítóterme. Voltak egészen monumentális alkotósok is, bár kiállítás címe (Univer-Zoomok) szerint ezek várhatóak voltak. Az textil segítségével felzománcozott, kísérleti jellegű munkái tetszettek a legjobban. Mák Kornél és Morelli Edit is beszélt egy kicsit Balanyi Károly megnyitó beszéde előtt, sőt Jóska is felolvasott két saját verset. A zenész kislányok közül az egyik Jóska egyik lánya volt, a másik egy kilencedikes bolyais lány.
Petrának ezen a héten sem sikerült még munkát találnia, arra buzdítom, hogy legalább akvarellezzen otthon. A Görögországba tervezett őszi szüneti kirándulás befizetési határideje is közelebb, már kétszer kértem a görögöktől haladékot, de ha hétfőig még nem jelentkezik 6 fő, akkor vissza kell mondanom a kirándulást, 29 fővel nem lehet elindulni. Sajnálom, de lassan kezdem megszokni a dolgot, hogy egyre nehezebben jöttek össze ezek az utak, lehet, hogy kifújt a dolog, és lehet, hogy a tavalyi provence-i út volt az utolsó. Legfeljebb lesz egy itthon töltött őszi szünetem.

Nyári termés - "művészszeánsz" Király József kertjében

Már több éves hagyománnyal rendelkezik ez a program, amikor Király József (övé a Művész Kávézó) házának kertjében összehívja a környék művészeit, de én idáig nem voltam hivatalos rá. Gyenes Peti még a múlt héten szólt, hogy idén én is a meghívott művészek között vagyok, azaz szombat reggelre vigyek 1-2 képet (ha kisebbek, akkor többet is vihetek) és ezekből ők rendeznek egy kiállítást, és majd mindenki beszél a saját munkáiról egy kicsit. Peti mellett Bruncsák András és Harsányi Zsuzsa a "szervezőbizottság".

Én dél körül érkeztem, akkor már többen ott voltak és éppen a finom előételnél tartottak. Kriskó Jánosék asztalához ültem le, ott volt még Szappanos Pista bácsi és Zsolczay Balázs is, akivel mindig nagyon jókat beszélgetek. Egyre többen jöttek, majd a bográcsban készült babgulyás következett és a fánk. Miután mindenki tökéletesen jóllakott, elkezdődött a munkák bemutatása, bár voltak olyanok, akiket ez nem annyira érdekelt. Én érdeklődéssel hallgattam a kollégákat, mert mindig fontosnak tartottam azt, amikor az alkotó beszél a munkáiról, és így az első és a leghitelesebb forrásból kaphatunk információkat, bár nem mindenki szeret beszélni a munkáiról (pl. Benes József). Bruncsák Andris időnként kiegészítette az elhangzottakat. Én a provence-i képeimet vittem: Provence-i táj, Provence-i ablakok és Cézanne hegye. A képek bemutatása után Kőrös Sáráékkal beszélgettem. Öt óra után hazaindultam, és Király Jóska még a kezembe nyomott egy tálkát, hogy vigyek haza egy keveset a maradék levesből.

Igazán kellemes nap volt, jó volt találkozni, beszélgetni a kollégákkal, finom volt az ebéd és gyönyörű a környezet.

Tanévnyitó + Kőrös Sára kiállítása a Művész Kávézóban

Ez a hét már az iskoláról szólt. Hétfőn már délelőtt bent voltam a Bolyaiban, Angéla segítségével megvettem a Gólyanapokra a kartonokat és a festéket, délután pedig az évnyitó értekezlet volt. Másnap, kedden délelőtt osztálylogókat festünk az új kilencedikesekkel (elég ügyesen megoldották ezt a feladatot), utána meg rohantam át a Kandóba, ahol akkor volt az évnyitó értekezlet. Ez a jó kétlakiságban, két értekezlet, két fogadó óra, mindenből kettő, amiből egy is sok. Ezért úgy döntöttem, hogy szerdán otthon maradok, és megcsinálom a szeptemberi 1. órára szánt, nyári élményeimről készült vetítést, de kiderült, hogy vírusos lett a külső tárhelyem, amelyen mindenem volt, és állandóan letiltotta a gépem, így semmire sem jutottam, nem tudtam dolgozni. Hívtam a számítógépes ismerősünket, akivel lementettük egy másik külső tárhelyre az adatokat, aztán formatáltuk az enyémet, és aztán újra visszatöltöttük az adatokat. Mindez 3 napig tartott. Ja, és még az is kiderült, hogy keddenként nem tudok 11.30-kor a Csányiban órát kezdeni, mert 11.15-kor végzek a Bolyaiban. Ezt közöltem a Csányival, illetve azt, hogy 15 perces csúszással tudnám kezdeni és befejezni az órámat, de elég furcsán reagálta le az ottani órarendkészítő, nem értette, hogy hogy nem tudom elérni az iskolámnál azt, hogy erre az időpontra ne tegyenek nekem órát. Képtelen felfogni, hogy a Csányi nekem már a 3. iskola, ahol tanítok, és a másik kettőt is elég nehéz összehozni.

Csütörtökön bolyais napom volt, tanévnyitóval és gólyaköszöntővel indult, aztán osztályfőnöki órák, addig én pakolásztam a szertárban, és aztán az 5. órától már rendes órák voltak. Nem voltam teljesen képben, mert teljesen kiment a fejemből, hogy a 9. évfolyamosokkal az első órán egy rajzos tesztet szoktam felvenni (ehhez fénymásolni kellett volna a tesztlapokat) és hogy le szoktam őket fotózni, hogy a fényképes ülésrendemet elkészítsem (nem vittem be a fényképezőgépem). Ezen a kilencedikes órámon kívül még volt egy 7. órám a 11. D-vel, akikkel egy kisebb válogatást néztünk meg a nyári képekből. A szakköröseimet is egy röpke megbeszélésre összehívtam, ugyanis át akartam Annának és Diának adni a Ludwig Múzeum ajándékait, amit a Láthatatlan kiállításos pályázatra készített munkájukra kaptak (a kategóriájukban a 2. helyezést kapták!).

Márk is csütörtökön utazott el Ceglédre, ahol a Képzőművészeti (MKE) tartotta a gólyatáborát. Márk arról számolt be, hogy elég lapos, nem voltak rendesen megszervezve a programok, és elég maguknakvalóak voltak a figurák ott.

Este aztán végre megint el tudtam menni az aktuális kiállításmegnyitóra (ez a nyáron szinte teljesen kimaradt). Kőrös Sárának nyílt kiállítása a Művész Kávézóban. Állítólag már nyitás óta kérlelték Sárát, hogy állítson ki, de neki mindig volt fontosabb dolga (iskola!), de most, hogy végleg szakított az iskolájával (Angolkisasszonyok), végre volt kellő ideje és energiája, hogy kiállítson. Ő is a tűzzománcok mellett digitális nyomatokat állított ki, ezek 60×60 cm-es vászonra nyomtatott digitális montázsok voltak, amelyekben az őr fényképei, régebbi munkái, rajzai szerepeltek. Jók és hatásosak. Turai Kamill nyitotta meg a kiállítást, a rá jellemző (tárlatvezetéses) módon. Lehet, hogy egyszer nekem is meg kellene kérnem Kamillt, hogy nyisson nekem kiállítást, nagyon kíváncsi lennek, és én munkáimban miket látna meg. Sára láthatóan boldog és kiegyensúlyozott, végre nem dohányzik, és valószínű jót tett neki a szakítás is az iskolájával, mellyel már elég sok konfliktusa volt korábban is.

Pénteken kissé berekedtem, hiszem zsinórban 7 órám volt a Kandóban és még nem voltam "edzésben". Még ide se vittem be a gépem, hogy lefényképezzem az elsősöket. Újra minden osztályban hirdetem az őszi görögországi kirándulást, hátha leszek újabb jelentkezőim, mert eddig csak 27-en vagyunk, márpedig 35 emberke kellene.

A péntek este egy kis lazítással zárult, a Bowling Centerben voltam a bolyais kollégákkal. Már tavaly is így volt ez, pedagógus napra ezt lehetőséget kaptuk a szülői munkaközösségtől, csak júniusban már nem lehetett összehozni, és így szeptemberre maradt. Kellemes este volt, még akkor is, ha én nem vagyok éppen túl jó a bowlingozásban.