2018. június 24., vasárnap

2018/25 - Június harmadik hete

Az első tanítás nélküli hét fárasztóbb volt, mint egy tanításos lett volna.
Hétfőtől szerdáig egész nap a szóbeli érettségin kellett csücsülnöm, pedig csak 5 szóbeli vizsgázóm volt. Hétfőn 2, kedden 2 és szerdán 1 tanuló! Hétfőn azért a feleletek után el tudtam szaladni a Dekor Artba, leadni a pólókat a nyomatásra. Azt ígérte a srác, hogy a héten lenyomtat egyet és szól majd, hogy megnézzem. Ezen a napon fél 6-ig voltam bent, ezek után nem volt kedvem már semmit se csinálni otthon.
Kedden kicsit később mentem be, és egy kicsit előbb is végeztünk, 4 óra körül hazaindultam, ezért tudtam egy kicsit edzeni. Sikerült összeolvasnom a bizonyítványokat, amit így le tudtam adni aláírásra az igazgatóhelyettesnek. Nem értem, hogy a 3 dokumentumban (e-napló, törzskönyv, bizonyítvány) miéirt nem egyformán szerepelnek a a tantárgyak és a hiányzások nyilvántartása sem. A napló nem jegyzi külön a szakmai és közismerti hiányzásokat, csak hogy igazolt vagy igazolatlan egy-egy hiányzás. Most komolyan, nekem kellene diákonként összeszámolnom, hogy az összes hiányzásából mennyi volt szakmai és közismerti és abból mennyi igazolatlan volt?
Kedden volt Márkó 27 éves! Mindig érettségiztetésre esik az ő születésnapja, majd csak vasárnap tudtuk megünnepelni. Az orfői fesztiválra kapott egy jegyet.A szerdán ismét hosszú volt, 5-ig voltam bent, mert bizonyítványosztás volt, utána meg a bankett.

Csütörtökön már nem vizsgáztattam, de délelőttünként még be kell járni az iskolába, sőt ezen a napon még nekem egy eddig elmaradt "üzemorvosi" vizsgálatra el kellett mennem. Dél körül végeztem, este pedig Péterrel volt programom, Budapestre mentünk a Nick Cave koncertre. Az elmúlt hetekben sokat hallgattam a zenéjét. Sok ismerős és kedves dal hangzott el és valóban elég varázslatos a fickó, ahogy a közönséggel, illetve a csenddel és a zúzásokkal bánik. Nagyon élveztem. Aránylag kevesen voltak, így megengedték, hogy a küzdőtérre lemenjen bárki, akinek máshová szól a jegye, de mi már csak öregesen ülve élveztük a koncertet. Együtt voltunk az 1994-es Pecsaban tartott koncertjén is, de nekem most jobban tetszett. A Push the sky away után nem jött ki a taps ellenére, felkapcsolták a villanyokat, mi is elindultunk, éppen sorban álltam a mosdóban, mikor újra felcsendült a zene. Visszajött és még két ráadás számot eljátszottak. Egy lányt baleset ért, leesett az elemvényről és nem tudja mi van vele. Aztán, mikor visszajött, azért jött vissza, mert az egészségügyeik, azt mondták, jól van a csaj.













Pénteken a suliban 11-től bizonyítványt osztottam az osztályomban, amik nem lettek éppen fényesek. Kíváncsi leszek, hogy hányan kezdjük majd a 10. évfolyamot?
Hazafelé a keretezőből elhoztam a paszpartúkat, nem kezdtem el a paszpartúzás.
Szombaton Márk hazajött Orfűről, illetve Pécsről hazaköltözött, jobban mondva csak átmenetileg, mert  már ment is tovább Pestre, ahol albérletben fog lakni. Péterrel felmentek, kipakoltak és utána Massive Atteck koncertere mentek. Én meg a barátnőmmel találkoztam a Városháza előtt, mert innen indítottuk a Múzeumok éjszakája programunkat. Úgy érzem, egy kicsit fújt ez a dolog, mert a programfüzetben nem nagyon találtam olyan programot, amire azt mondtam volna, hogy fontos látnom, mert egyébként kihagynék valamit az életemből.
A városi levéltárban kezdtünk, ahol a kiállítás megtekintése mellett pecsételtünk.

















Innen a Ráday Múzeumba mentünk, ahol Muraközy János festészeti munkásságáról beszélt Fogarasi Zsuzsa.















A Hírös Agórában a sörös üveg kiállítást néztük meg.











Visszamentünk a főtérre, megnéztük a Porta Egyesület székházában a Bugaci Alkotótábor anyagát. Itt nagy tömeg volt. Sokáig nem is maradtunk.


















Utána belehallgattunk a Csík zenekart előadásába, itt is tömeg volt és alig láttunk valamit, ezért elindultunk a Kerámia Stúdió felé, de útközben találkoztam két lánnyal a volt osztályomból. A stúdió udvarán Sebestyén Laci zenekara adott 10-től koncertet, de később kezdték, így túl sokat nem élveztünk belőle, mert fél 11-kor el kellett mennünk.















Vasárnap családi ebéd volt, mert most tartottuk a gyerekek születésnapját és Péter névnapját. A tortákat egy volt bolyais lánytól rendeltem, aki nemrég nyitott egy olyan cukrászüzemet, ahol gluténmentes sütiket készít, ezt a Szofika Desszertműhely. Finom volt!





2018. június 17., vasárnap

2018/24 - Június második hete

A tanév utolsó hetét mindenki nagyon várja és eddigre már mindenki kissé szenilis, természetesen én is.
Hétfőn este moziba mentem, a Hitler kontra Picasso filmet vetítették, de ez is olyan ismeretterjesztő film volt, amit húztak, mint a rétestésztát. Egy órába belefért volna minden, kár volt másfél óráig húzni. Egyébként érdekes volt, de túl hosszú!
Kedden ügyintéztem, bementem a bankba, hogy elindítsak egy olyan kérelmet, hogy lehessen a webáruházunkban kártyával fizetni. Elég körülményes egyébként a dolog. Leadtam a pólórendelést, akkor azt hittem, hogy a héten el tudom majd vinni a nyomatóba, de tévedtem. A visszaigazolás hibás volt, ezért egy napot késtünk és pénteken csak kettő óra körül hozták, amikor én már itthon főztem az ebédet. Délután muszáj volt festeni egy kicsit, hogy kikapcsolódjak! Locsolni a héten nem kellett a kertben, mert minden nap esett. A hőmérséklet is visszaesett.
Szerdán Anyukámmal Szegedre mentem, egy kivizsgálásra kísértem el, de dél körül elrohantam a Reök Palotában, hogy megnézzem a Szegedi Táblaképfestészeti Biennálét. Egy óra múlva már újra a klinikán voltam, és 20 perc alatt néztem meg az anyagot. Nem volt elragadtatva tőle. Visszafelé a klinikára, az egykori főiskolám épülete előtt mentem el, amivel szemben ott áll, ma már hivatalosan is Béke Tanszéknek nevezett vendéglátóipari egység. A klinikával meg majdnem szemben az a kollégium, ahol kb. 3 hónapot töltöttem.






















A várakozás ideje alatt a Forrás májusi számot olvasgattam, ahol több cikk is Benes Józsefre emlékezett. Az egyik cikkben az összes évszámot (pedig elég sok volt a cikkben) és a képméretet nem számmal, hanem betűkkel írták le! Miért?











Hazafelé a vasútállomáson megállapítottam ismét, hogy a mi kecskeméti állomásunk milyen ronda és lepusztult ehhez a szegedihez képest!
Péntek órám már nem volt, de jó, hogy korábban bementem. Ezen a napon a 3. óra után kezdődtek az osztályzó értekezletek. Úgy fél 1 felé végeztem az összes (három) osztállyal. Márk ezen a napon államvizsgázott Pécsen a képzőművész tanárszakon.
Szombaton nem foglalkoztam az iskolai dolgokkal, helyette festettem, kis pipacsos képecskéket és akvarellt.










Vasárnap viszont kénytelen voltam az iskolai dolgaimmal foglalkozni most már!