Látlelet II. - Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása Debrecenben

Látlelet II. címmel február 1-jén fog nyílni a debreceni Kölcsei Központ Bényi Árpád termében a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása a Kecskemét és Debrecen közötti megállapodásnak köszönhetően. Tavaly nyáron Balatonfüreden volt ilyen bemutatkozási lehetőségünk, annak a megnyitójára el tudtam menni, most hétközben egy tanár hogy is tudna kimozdulni! Sajnálom, mert olyan sűrűn nem járok Debrecenben (utoljára 2007-ben voltam), és szívesen megnéztem volna a megnyitót is. A protokolos köszöntések után ifj. Gyergyádesz László nyitja majd meg a tárlatot. Remélem, majd azért látok róla néhány fotót. Én a teljes Liszt-sorozatommal fogok ott szerepelni.
Igazán sajnálom, hogy hasonló okok miatt maradtam le annak idején a KKK kispesti (2009. október), nagybányai (2007. augusztus és 2010. június), sepsiszentgyörgyi (2008. december) kiállításáról. Ha csak egy-két órám lenne talán el tudnám cserélni, de 5 órát nem nagyon sikerül.
A kispesti kiállításmegnyitóról találtam olyan képeket a neten, ahol a háttérben az én festményem (Krumlovi sárgaláz) is rajta van, de a többiről nem. Az első nagybányai kiállításra külön készítettem egy grafikát (Találkozások - Nagybánya és Kecskemét) és azt a kiállítást egy pár nappal később én is láttam, mikor barátnős kirándulásunk egyik állomása volt Nagybánya. A második nagybányai kiállításon a Kedvenceim-sorozatból a Nemes Lampérth Józsefes képen szerepelt, de a megnyitóról nem találtam olyan fotót, ahol látszana az én képem is. A sepsiszentgyörgyire meg azt se tudom pontosan, mit adtam be. Talán a Hajnali fagy című rézkarcot és mintha az látszana a háttérben a mellékelt fotón, amelyet a neten találtam erről a kiállításról.

Farkas Antal Jama temetése

Délelőtt volt Farkas Antal Jama temetése a kecskeméti Köztemetőben. Éppen csak odaértem 11 órára, nagyon sokan összegyűltek a ravatalozónál. Messziről is jól lehetett látni azt az óriás széket, amelyet egy régebbi KAFF-ra készített Jama, az volt felvirágozva. Szeverényi Tamás Gyula beszédének csak a végét hallatta, de utána Orosz István beszéde igazán találó volt. Jó lenne szó szerint idézni, de ez most nem megy. Valami olyasmit mondott, hogy Jama csak átült egy másik asztalhoz, ahol Cézanne, Van Gogh, Matisse, Modigliani, Magritte már rendeli is neki a következő sört, és mi csak remélhetjük, hogy ebben az égi csehóban jut nekünk is egy asztal majd. Aztán elvonultunk az urnás temetés színhelyére, ahol Jama egyik főiskola társa (sajnos, nem tudom a nevét) mondott egy újabb beszédet, ez is olyan jamás volt. Felelevenített néhány közös emléket, aztán valahogy úgy fejezte be, hogy tudtuk, hogy különböző vizsgálatokra kell mennie, de nem tudtuk, hogy ennyire beteg, mert minid elütötte egy poénnal ezt is, például a gyomortükrözés kapcsán azt mondta: "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, van-e polip valahol?"
És a fejfán csak ennyi áll: Jama.
Isten veled Jama!

Otello - Pécsi Balett, MÜPA

Péntek este barátnős este volt ismét. Ildi és Éva már decemberben is voltak a Müpában egy baletten, akkor a Győri Balett előadáson, és ezen felbuzdulva most engem is beszerveztek. Ildivel busszal menetünk fel, Éva Szolnokról jött, de haza már együtt jöttünk. A Pécsi Balett előadását néztük az Otellot.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy ilyen történetet, mint az Otello, hogyan lehet balettben feldolgozni, előadni. Ha nem ismerném a történetet, akkor is átjött volna néhány érzés, de így azért jobb volt. Nekem különösen azok a részek tetszettek, ahol a díszletet jelentő függönyt is bevonták a táncba. Fantasztikus volt a táncos mozgása és a drapéria hullámzása, redőzése együtt.
Mivel fotózni nem lehetett, a netről gyűjtöttem néhány fotót, illetve az előadás plakátját, ami szintén nagyon ütős!

Bolyais diákok kiállítása a Városházán és Magyar Kultúra Napja a Bolyaiban

Hétfőn délután 3 szakkörös kislánnyal mentünk a Városházára, hogy feltegyük a már előkészített és odaszállított bolyais diákmunkákat. Úgy két hete Gyenes Kata kért meg, hogy a január 17-én a Városházán megrendezésre kerülő „A magyar közművelődésért” című országos konferenciasorozat kecskeméti rendezvényére a díszterem melletti kisteremben rendezzünk egy kis kiállítást a Bolyai János Gimnázium diákjainak munkáiból. Évek óta, mikor a szecessziót tanítom (persze különös tekintettel a kecskeméti szecessziós épületekre), azt a rajzi feladatot adom, hogy a egy tárgyat (minden évben mást: kilincset, ollót, kulcsot) tervezzenek át a szecesszió stílusában. Mindig fantasztikus munkák is születnek. Egyszer az Ifjúsági Otthonban rendeztünk is egy kiállítást ezekből a rajzokból. A 10 db 50×70 cm-es klipszes keretbe pakolt szecessziós tárgyak mellett két szakkörös munkát (művésztelepi villa épülete, Falus Elek szőnyege, sgraffitója) kiállítottunk, illetve egy külön keretben az én két kecskeméti témájú rézkarcomat is kiraktuk. Paravánokat a II. Rákóczi suliból kértek kölcsön, amik egy kicsit kopottak voltak, és elég nehéz volt összeszerelni, hála az égnek azt nem nekünk kellett. Hiába voltunk ott már 3 óra előtt, csak 1/2 4 után tudtuk elkezdeni a kiállításrendezést, mert addig foglalt volt a terem. Egy üveget sikerült eltörnünk (a szállításnál 2 db tört el), így Bozsó Jancsiéktól kaptam egy kölcsön keretet. Öt órára végeztünk, és már hazafelé sétáltam a Csongrádi utcán, amikor eszembe jutott, hogy hiába volt nálam a fényképezőgépem, elfelejtettem fotózni. Így a képek nem frissek, azok még egy 2010-es Paletta kiállításon készültek. Állítólag szépen lezajlott a konferencia, másnap Gyenes Kata megköszönte a közreműködésünket (saját igazgatónőm nem mondott semmit, pedig ott volt a rendezvényen). Kata meghívott engem is és a diákokat is, de nekem a kedd az a napom, mikor három helyre rohangálok órát tartani, ezért nem éltem a lehetőséggel.
Csütörtök délután véletlenül hallottam meg, hogy a másnapi Magyar Kultúra Napi megemlékezésen Füzi Laci fog Buda Ferenccel beszélgetni. Erre megemlítette, hogy van nekem Buda Ferenc MR1 című verséhez egy illusztrációm, amit behozhatok, vagy küldhetek péntek reggelre (pénteken a Kandóban vagyok ugyanis). Így én ugyan nem voltam jelen ezen az ünnepségen, de a grafikám, legalább ott volt.

Veszteségek hete

Ez a hét a veszteségek hete volt számomra. Hétfőn jól felhúztam magam ismét a 10. A-val, aztán következett egy értekezlet, aminek túl sok értelme nem volt, és ezek után arra értem haza 1/2 5 körül, hogy Cilikét 1 órával azelőtt elütötte egy autó. A nyomokat addigra Péter feltakarította, de azóta is mikor kilépek a kapun, vagy éppen hazaérek, eszembe jut, hogy itt feküdhetett élettelenül szegénykém. Cilike 2001. novembere óta élt velünk, Céda (az első macskám óta) ő volt legtovább velünk. Májusban elveszett Berci (cirmos öreg kandúrunk), így most háromnegyed év alatt a második öreg macskánkat sirattuk el. Tiszta szerencse, hogy augusztusban befogadtunk egy kis kandúrt, Sancit, aki bennünket választott, mert most macska nélkül úgysem bírnám soká.
Szerdán egy megbeszélés miatt már nem kapcsoltam be a gépet, és így csak másnap reggel értesültem Farkas Antal Jama haláláról. Teljesen lesújtott. Jamát még középiskolás koromban ismertem meg, a rajzszakközben. Lehet, hogy a régi cuccaim között még van is egy olyan rajz, amit rólam rajzolt. Nagyon szerettem a munkáit, ötletesek voltak, profik és soknak volt művészettörténeti utalása is. Vetíteni is szoktam néhány parafrázisát művészettörténet órán. Kiállítást is rendeztem a munkáiból a Bolyaiban egyszer. Iszonyúan sajnálom! Azóta hallottam, hogy legalább a város a saját halottjának tekinti. Temetése 21-én lesz, pont amikor a központi felvételi vizsga a középiskolákba, de sikerült egy cserével elintéznem, hogy elmehessek. A képek, amiket mellékelek 3 éve készültek, mikor az Ifjúsági Otthon rendezésében egy fotópályázaton Petra is részt vett és a zsűriben ott volt Jama is, Ráday Mihállyal együtt.
Csütörtökön reggel Bozsó Jancsival elszállítottuk a II. Rákóczi suliból a paravánokat a keddi kiállításra, valamit a már bekeretezett bolyais diákmunkákat is. Aznap volt a rajz és vizuális kultúra OKTV beadási határideje, így postáztuk a beadandó anyagot, ami nagyon helyes lett. Egyébként már 3 éve, azaz Petra óta nem volt OKTV-s diákom, mert egyre nehezebb őket erre ösztönözni, hogy azért nagy munka egy OKTV, de semmilyen pluszpont nem jár érte a felvételinél és most már az érettségit sem váltja ki.
A csütörtök és a péntek délutánom a bolyais osztályzó konferenciákkal telt, amelyeken ott kell ülni, ha tetszik, ha nem.
A veszteséges hetem után, végképp értelmetlennek látom azt, hogy olyan diákokon idegesítsem magam, mint a 10. A, olyan embereknek beszéljek művészetről, akik 10 körömmel küzdenek ez ellen, akik alapvető emberi magatartási normákkal nincsenek tisztában. Jövő hétfőn majd kiderül, hogy sikerül túltennem magam ezen.
Egy jó dolog is volt azért a héten. Megkaptam a cambridge-i Histon roadi temető baráti körének hírlevelét, amelynek címlapján az én grafikám, rézkarcom szerepelt.

Az első két kiállítás az első héten - Purevjav Batmyagmar kiállítása a Művész Kávézóban és Turcsányi Mária Valéria a kiállítása az Ifjúsági Otthonban

Kicsit nehezen indult a 2012-es év első hete, hétfőn muszáj volt elővennem az iskolai dolgokat (néhány házi feladat, dolgozat), kedden volt az első tanítási nap (1 órával későbbre sikerült felhúznom az ébresztőt, de így is időben érkeztem), és szerdán már meg is volt az első kiállításmegnyitó.
Sikerült most Petrát is rábeszélnem, hogy jöjjön el velem, mert Purevjav Batmyagmar mongol művésznek nyílt kiállítása a Művész Kávézóban, és a karácsonyi vásáron ott árult a felesége, ott ismerkedtünk meg. Karáth Imre egykori KTV-és operatőr nyitotta meg a tárlatot, aki Mongóliában saját szemével is látott olyan lovasokat, jurtákat és sztyeppéket, amelyek Purevjav Batmyagmar festményein szerepelnek. Az emeletre vezető lépcsőnél és az emeleten a buddhizmus jellegzetes figuráiról munkák voltak. Sokan eljöttek, sok rajzfilmes, hiszen Purevjav Batmyagmar a Kecskemétfilmnél dolgozik. Ő volt az első külföldi kiállító a 4 éve működő galériában.
Csütörtökön a Városházán kezdtem, szemügyre vettem egy leendő kiállítás helyszínét, aztán a délután paszpartúzással és az rajz OKTV-re készülő diákommal való megbeszéléssel folytatódott. A héten két kiállításos felkérés is érkezett (egy bolyais diákmunkákra, egy az ART Brigád munkáira) ezekről majd később írok.
A második kiállítás pénteken az Ifjúsági Otthonban nyílt Turcsányi Mária Valéria budapesti rajztanár munkáiból. A név egyáltalán nem volt ismerős, de mert Turai Kamill nyitotta meg, érdekesnek ígérkezett. Kiderült, hogy Máriát már nagyon régről ismeri Kamill és a felesége, aki szintén rajztanár. Nem csalódtam, Kamil a tőle megszokott módon, egyenként is beszélt a munkákról, bár én legtöbbször nem ugyanazokat gondolom egy festményről mint Kamill, de Turcsányi Mária képeit, főleg könnyed vonalvezetésük miatt, megkedveltem.
A hétvége a félévzárás jegyében telt, pénteken még egy kandós osztállyal írattam témazárót, és a 12-dikesek házi dolgozatait is le kellett osztályoznom, aztán mindent bekönyvelni a digitáslis naplóba, és a jegyek lezárása. A jegyek lezárása így azért sokkal gyorsabb, de így is jó pár órát eltöltöttem, mire azt a 17 osztályt lezártam, amit a 3 iskolában tanítok.