Hírös Hét - 2014.

Igencsak felborította a szokásos június végi menetrendemet ez a 80. Hírös Hét azzal, hogy most június utolsó hetére rakták, amikor én még nem vagyok szabadságon, hiszen az még érettségiztetős hét, meg az nagy tanévzáró értekezletek is ilyenkor szoktak lenni. Miután kiderült, hogy nem ezen a héten érettségizik a 12. E, bevállaltam és jelentkeztem a kézműves vásárra. A tavalyi évet kihagytuk a horribilis pavilon bérleti díj miatt. Az idén is először 120.000 Ft-ról beszéltek egy-egy faház egy hetes bérletéről, de aztán sikerül egy olcsóbb megoldást találni, és visszakerült a szervezés is a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamarához. Idén egy fémvázas vászonborítású sátorban árusíthattak a kézművesek, mely bérleti díja 35.650 Ft/hét volt. Olcsóbb volt, de kényelmetlenebb is volt. Nem 5 perc, hanem 3/4 óra volt a minden este az összepakolás és ugyanennyi reggel a kipakolás, hiszen nem lehetett egyszerűen bezárni a sártat, mindent le kellett szednem az oldaláról, semmit nem hagyhattam a földön (hiszen nem volt alja), középre felhalmozva egy nagy fóliával kellett letakarni mindent, mert féltettem a papír alapú munkákat az esőtől, nedvességtől és persze attól is, hogy a nagy hézagokon valaki lazán benyúl és elemel valamit az őrzés ellenére.
Szóval hétfőn fél 7-kor kipakoltam, aztán Anyukám vigyázott a cuccra, m
ert nekem fél 8-kor már egy érettségi nyitó értekezletre kellett mennem. A Kadában egy leányzó a rajz és vizuális kultúra tantárgyat választotta, ő vizsgázott  hétfő délelőtt. Én mást nem is ismertem abból az osztályból. Az elnöktől elkéredzkedtem és felváltottam Anyukámat. Összesen 3 vásárlóm volt aznap, ebből kettő külföldi.
Másnap, azaz kedden semmit sem sikerült eladni, és 4 óra körül kénytelen voltam összecsomagolni és hazamenni, mert jött az eső. Aznap készen lett a caminos kiállításom meghívója is.
Szerdán ki se nyitottam, mert egész délelőtt esett. Úgy 6-7 óra körül kisütött a nap, de a Fesztiváliroda is lemondta az aznapi programokat és én úgy gondoltam, hogy akkor nem megyek már be kinyitni estére.
Csütörtökre már végre nem ígértek esőt, kinyitottam, de átfáztam teljesen. Két pulóver, két nadrág volt rajtam, de olyan hideg és szeles idő volt, mint áprilisban. küzdöttem a széllel is, de volt azért pár vásárlóm is.
Pénteken reggel korán kipakoltam, Anyukám maradt a sátornál. Őt Márk váltotta le később, mikor felébredt, én meg őt, mikor vége lett a nagy értekezletnek. Az értekezletet kivételesen most a műkerti tanműhelyekben tartották. Meglepődtem, mikor a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanárnők között említettek engem is és kaptam egy helyes kis rózsabokrot. Délután 1 óra volt mire szolgálatba álltam. Nem volt sok vásárló, de legalább már nem volt szél és hideg. Késő délután meglátogatott Apukám, este meg bejöttek a barátnőim a Punnamy Massif koncertre, de én már nem maradtam tovább, csak megittam velük egy italt és hazamentem.
Szombaton korán keltem, mert nyomtatni kellett egy-két rézkarcot, amelyekből több is elkelt. Aznap már egészen jó idő volt, és már az augusztusihoz hasonló forgalom a téren, de sajnos a bevételben ez nem látszott. Normális körülmények között szívesen megnéztem volna én is a Budapest Bár koncertjét, de hogy ilyen későn, 21 órakor kezdődtek a koncertek, ez nekem már nagyon késő volt és hazamentem. Rossz volt, hogy nem tudtam egyedül kipakolna és összepakolni reggel, illetve este, mindig meg kellett valamelyik családtagomat kérni arra, ahogy segítsen a rácsokat le, illetve feltenni.
Vasárnap fél 5-kor keltem, mert Márk Németországba indult az Isuzuval. Utána már nem tudtam visszaaludni, így egész nap szenvedtem először az alváshiány miatt, később az érkező hidegfrontot jelző bal térdem miatt. Ezen a napon már túl jó idő volt, egészen a régi augusztusi Hírös Héthez hasonló forróság. Kénytelen voltam egy fagyival megjutalmazni magam. A téret ezen a napon főleg a gyerekek uralták, 7 után nem sokkal elkezdődött a 100 Folk Celsius koncert. Már ment a koncert, mikor hívott Márk, hogy megérkeztek. Alig hallottam, mit mond, de megnyugodtam, mert egy kicsit azért aggódtam, hiszen ilyen hosszú útra még nem ment úgy, hogy ő vezessen. Nem sokkal ezután elkezdtünk összepakolni és némi baráti segítséggel sikerült hazacuccolni mindent. Már nagyon fáradt voltam. Úgy gondlom, nem volt egy telitalálat a Hírös Hetet június végére előrehozni, legalábbis nekem nem jött be. Kevesebb turista, kevesebb vásárló, kevesebb bevétel. És a többi kézműves is erről panaszkodott.

Múzeumok éjszakája 2014.

Nem volt túl jó kedvem szombaton, így a Múzeumok Éjszakája se tudod igazán lelkesíteni. Bár sok program volt, de egyikről se éreztem, hogy nagy veszteség, ha kihagyom. Csak fél 9 felé kezdtünk el először a városközponti helyszínekből felkeresni egy párat. Először a kandós művészetisek Ar(t)cimboldo! programjára néztünk be, ahol zömében éppen az osztályom teljesített szolgálatot: nyomtattak, rajzoltak, korongoztak stb. Gondolom, a tavalyi siker indokolta, hogy idén is Arcimboldo volt az apropó.















Innen, a piacról átsétáltunk a Kecskeméti Kortárs Művészei Műhelyek Kápolna Galériájába, ahol Határlények címmel nyílt egy roppant érdekes kiállítás. Sajnos, a megnyitóról lemaradtunk, de szobrok és festmények így is erősen hatottak ránk.






Innen visszasétáltunk az autóig, majd a Népi Iparművészeti Gyűjteménybe mentünk, ahol a Feliratos falvédőket néztük és olvasgattuk végig. Már tartott Kriston Vizi József előadása a témáról, de nem akartunk a szűk helyre előadás közben bemenni. Az udvaron ifj. Gerencsér László kovács tartott bemutatót éppen.













Ezután a kocsival a házunk előtt parkoltunk le, és elsétáltunk a Bozsó Gyűjteménybe, ahol először a Sajdik Ferenc Kétlábúak, négylábúak, sőt... című kiállítását bogarásztuk végig, majd Ulrich Gábor Nagymosás, avagy viselt dolgaink címmel megrendezett "tárlatát", ahol fekete vagy fehér pólókra voltak rányomtatva a tipikus ulrichos grafikák, és mindez, mintha egy nagymosás utáni teregetés lenne. Sajnos, Gáborral már nem találkoztunk, de a pultnál felfedeztük, hogy egy mappában megvásárolhatók a rajzok 2.000 Ft-ért. Mindketten vettünk egyet.

Valamivel 11 után hazaértem, eleve nem is akartam túl sokáig maradni, mert másnap meggyszedés volt a program, na meg össze kellett készülnöm a Hírös Hétre.
Ez az idei Múzeumok Éjszakája nekem rövidebb, csendesebb és kevésbé vidám volt, mint az előző években, de hátha majd jövőre!

Budapesti múzeumosdi - 2014. június

Miután sikerült hétfő este, úgy fél 10 felé megírnom az összes (34 db) bizonyítványt és törzslapot, úgy döntöttem, hogy megjutalmazom magam és kedden felmegyek Budapestre, hogy megnézzem még a hétvégi zárás előtt a Reigl Judit kiállítást a Ludwig Múzeumban. Persze, ha már ott voltam Hantai Simon kiállítását is megnéztem és mindezt összekötöttem azzal, hogy egy barátnőmmel is találkoztam. Ő nem annyira rajong a kortárs művészetért, de a kedvemért ilyenkor, hogy együtt legyünk és beszélgessünk, végignézi a tárlatokat. Mindkét kiállítás átfogó képet mutatott a két Párizsba emigrált magyar festő munkásságáról. Érdekes volt, hogy az életrajzi párhuzamok és az azonos indulási pontok mellett mégis mennyire különböző utat jártak be a festészetükben.
Márk aznap vizsgázott, de azután csatlakozott hozzánk, mikor már a Szépművészeti Múzeum Toulouse-Lautrec kiállítására mentünk. Lautrec grafikáiból állítottak össze egy nagy kiállítást most a Szépművészetiben. Kicsit tartottam tőle, hogy nem sok újat fogok látni, hiszen 2003-ban egy nagy Toulouse-Lautrce kiállítást láttam Bécsben a Leopold Múzeumban, meg több grafikai vagy a 19. század végének művészetével foglalkozó tárlatot is láttam már, de szerencsére azért most is volt egy-két számomra eddig nem látott munka. Sőt volt egy-két rézkarc is, nemcsak litográfiák. Talán ki lehetett volna egészíteni a kiállítást mondjuk, egy-két Degas képpel, hiszen ő erősen hatott Lautrecre, vagy más 19. századi végi párizsi plakáttal, pl. a kontraszt kedvéért egy Mucha színházi plakáttal, hogy magáról a korról teljesebb képet kapjunk.
A kultúrprogram után koccintottunk egyet, mert Márknak két nap múlva volt a születésnapja, és akkor nem találkoztunk. Hazavonatoztam és megpróbáltam rápihenni a szerdától tartó 3 napos vizsgáztatásra.

Pünkösdi hétvége

Egy hetes lemaradással számolok be a pünkösdi hosszú hétvégéről. Szombaton Anyukámat ünnepeltük egy kis meggyszedéssel kint az úrihegyi kertben. Péter, Márk, Apukám és én szedtük a meggyet már délelőtt, aztán anyukám meg tehette le azt a sokat, amit leszedtünk. Petra délelőtt dolgozott, de utána kikerékpározott.
Vasárnap az utolsó osztály témazáróját javítottam ki, illetve az utolsó házi feladatokat és lezártam mindenkit. Most csak összesen 7 osztályban 1 vagy 2 tantárgyi jegyet kellett beírnom a két iskolában. Este Márkkal felvonatoztunk Budapestre, mert másnap egy kirándulásra indultunk onnan, de ha reggel indultunk volna Kecskemétről, akkor nem értünk 7-re a Szent Imre Gimnázium elé.

A MROE (Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete) szervezett egy pünkösdi kirándulás, amelynek Garamszentbenedek, Párkány és Esztergom volta a célállomásai. Még is is korán kellett kelni, hogy Óbudáról időben odaérjünk az indulásra. Kicsit késve indultunk, mert Evelint kellett megvárnunk, de megérte, finom sajátkészítésű sütit hozott. Kb. fél 11-re értünk Garamszentbenedekre, ahol az apátsági templomot néztünk meg. Még nem jártam itt, pedig ezt a templomot díszítette hajdanán Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára és egy szépséges Úrkoporsó. Ma már mindkettő az esztergomi Keresztény Múzeumban gyűjteményében van. Azért ezek hiányában is impozáns ez a középkori templom. Kicsit sötéten lehetett csak látni azt a freskót, amely a Szent László legendát ábrázolja, de legalább láttunk, nem úgy, mint a Szent Vér ereklyét, amelyet Mátyás király ajándékozott a bencéseknek. Egy külön kápolnát építettek ennek, de csak pénteken látogatható. Meglepett, hogy Szlovákiában a pünkösd hétfő nem munkaszüneti nap.









Már majdnem dél volt, mikor továbbindultunk Párkányra, de útközben egy rövid időre megálltunk Bényben is. Párkányban egy középkori étteremben rendeltek számunkra ebédet a szervezők. Húsleves, sülthús pároltkáposztával és knédlivel, valamint süti volt a menü. Élvezet volt a nagy kerek asztalon (a közepe forgott) a terítés, a személyzet középkori öltözékben szolgált fel. A tartalmas ebéd mellett az a látvány volt számomra a legemlékezetesebb, amely a Duna partján tárult elénk a túloldalon fekvő Esztergomra. Ezt se láttam eddig még. Igazán impozáns. Az újjáépített Mária Valéria hídon tértünk vissza a mai Magyarországra, Esztergomba.

Először a Keresztény Múzeum gyűjteményében kaptunk egy tartalmas vezetést. Jó volt újra látni a már említett Kolozsvári Tamás Kálvária-oltár és a Garamszentbenedeki Úrkoporsó mellett M.S. mester passió képeit az egykori selmecbányai szárnyasoltárról. Az állandó kiállítás után az időszakit is megnéztük, amely a Történelmi és kortárs kárpitok Magyarországon címet viselte. Kissé elfáradtunk és elpilledtünk, hiszen igazi kánikula volt, pedig még egy program hátra volt. A Vármúzeumba, kizárólag a Várkápolna miatt mentünk még fel. Nagyon megérte, nagy élmény volt most a színes festésekkel együtt látni, de sajnos nem lehetett fotózni. Az mondták azért, mert még nincs kész és az igazgató nem szeretné, ha a félkész állapotban készült fotók felkerülnének a netre. Rákeresve a neten, mégis találtam képet az alábbi oldalon: http://archeologia.hu/ter-elmeny-most-kell-latni-a-varkapolnat. Még beugrottunk a székegyházba is, megnézni újra a Bakócz-kápolnát.

Nemcsak a látnivalók miatt, hanem néhány ismerős kollégával való találkozás miatt is kellemes volt az a kirándulás. Két egykori iparművészetis csoporttársam is ott volt, meg persze a MROE-ből ismert kollégák.
Este 8 körül érünk vissza Budapestre, az éjszakát szintén Óbudán töltöttük a keresztapáméknál. Kedden reggel indultam vissza Kecskemétre, Márk pedig a kollégiumba. Sajnáltam őt egy kicsit, mert kémia vizsgára kellett volna készülnie, helyette anyukájával kirándult. De szerdán sikerült a kémiavizsga!

Paletta és Anyaság - Kulturális és Konferencia Központ

Csütörtökön rézkarcoztam egy kicsit, és két tanítványommal találkoztam. Az egyik a kadás érettségiző leányzó volt, akivel megbeszéltük a portfólióbemutatással kapcsolatos dolgokat. A másik egy régi kedves tanítvány, akivel már régen nem találkoztam. Attila 2004-ben végzett a Kandóban, formatervező lett. Jó volt újra látni, beszélni vele. Utána még volt egy diákom, aki hasonlóan közel került hozzám, de már vagy 4-5 éve nincs ilyen. Attila megemlítette, hogy milyen sokat jelentettek számára a művészettörténeti kirándulások és csodálkozott, hogy a mai diákokat nem lelékesíti egy-egy ilyen út.

Pénteken délután elmentem a Kulturális és Konferencia Központba, hogy bepótoljam annak a két kiállításnak a megtekintését, amelynek a megnyitóján nem tudtam jelen lenni. Az egyik Bahget Iskander fotókiállítása volt, amelynek most az Anyaság volt a témája. Sok csinos, kedves pocakos kismama és édes kiskölykök voltak a fotókon, ritkábban egy-két apuka. Ízléses, szép képek.

A másik tárlat a kecskeméti iskolák művészeti szakköreinek éves munkáját bemutató Paletta kiállítás volt, amelyen idén hosszú évek után először az én szakköröseim nem vettek részt. Illetve szakköröm sincs, de a Bolyai mostani szakköre sem szerepelt. Úgy tűnik, nemcsak az én lelkemben lett vége valaminek... Volt ugyan néhány bolyais diáknak (pl. Bene Bence, Somorjai Réka) kiállítva munkája, de vagy szabadiskolásként, vagy az Ifjúsági Otthon sokszorosító grafika szakkörének tagjaként. A gimnáziumok közül egyedül a Katona József Gimnázium diákjai mutatkoztak be ezen a seregszemlén. Az iskolai szakkörök mellett persze ott vannak az iskolán kívüli szakkörök (Képzőművészeti Szabadiskola, Zöld Ház Stúdió, Ifjúsági Otthon szakkörei) vagy az olyan iskolák, amelyek művészeti szakképzéssel foglalkoznak (Kandó művészeti tagozata, Katedra, Csányi Szakközépiskola). Az Ifjúsági Otthon Sokszorosító grafika szakkörének munkái közül Czöndör Kláráéra figyeltem fel. Tetszett a lámpás sorozata.

Jó, hogy most ilyen nagy területen rendezték meg a kiállítást, így egy-egy szakkör, iskola több tablóval, vitrinnel is szerepelhet. Emlékszem, az elmúlt években mindig nagyon zsúfolt volt az alsó kisterem és az a diák, akinek beküldtük a munkáit, de nem lett kiállítva, az mindig nagyon szomorú volt. Viszont zavart, hogy nem a mostani tanév termései láthatók, hanem sokszor régebbi évek alkotásait küldték be szakkörvezetők, csoportvezetők. Persze ezt csak azokban az esetekben tudom, amikor ismerem a diákokat, így persze a Kandó esetében ez egyből feltűnt. A Szabadiskolásoknál is volt egy tabló, ahol régebbi munkák is szerepeltek, de ott legalább a 2010-2013-as felírat jelezte ezt. Egy-két éve végzett diákok iskolai munkái szerepeltek a mostani, új munkák mellett, de volt, ahol az egykori diák neve pontatlanul volt kiírva. Sajnáltam azt is, hogy a csoportvezető tanár neve helyett a tagozat vezető kolléga neve szerepelt csak a is címkéken. Örültem annak, hogy az osztályomból 7 grafikus (Benkő Renáta, Bakos Fanni, Kanizsai Enikő, Gaál Milica, Laki Anett, Malik Márk) két tablóval szerepelt.







Ha már ott voltam, megnéztem A hónap alkotója sorozatban Vidákovich Sámuel kecskeméti rajzait. Gyors vázlatok a leghétköznapibb részletekről. A fényviszonyok elég rosszak voltak, az üveg csillogása miatt alig volt látható valami.