Művészettörténet érettségi - 2011.

A szaktanári jelentésemből idézek, mert az az érzésem, hogy ezeket nem olvassa el soha senki illetékes, így most olvassa hát mindenki itt a világhálón!
"Művészettörténetből 2008 óta van központi írásbeli, azaz beleszámolva a minta feladatlapot és az őszi vizsgaidőszak feladatlapjait, eddig összesen 7 feladatlap állt a rendelkezésünkre, hogy gyakorolhassunk. Akkor azért vezették be az írásbeli vizsgarészt, mert a tudományegyetemek szabadbölcsészet szakára felvételi tárgynak választható lett a művészettörténet, de ez az idén megszűnt. Az első két évben nagyon nehéznek bizonyultak tanulóimnak az írásbeli feladatlapok, a legjobb tanulóim sem tudták 80 %-ra teljesíteni, de 78 %-os volt Tavaly viszont nagyon könnyű volt, 97 %-os volt a legjobb írásbeli eredmény, még a legrosszabb 65%-os. Arra lehetett gondolni, hogy miután megszűnik az emelt szint és a felvételi tárgy jelleg, talán nem lesz olyan nehéz most már a teszt. Ehelyett az idei minden eddigi teszten túl tett, ilyen kekeckedő, abszolút nem a lényegre törő tesztet még nem láttam! Most a legjobb dolgozat 68%-os, a legrosszabb 34 %-os.
Az idei teszt végre sokszor csak a vizuális és lexikális tudásra épített, nem pedig a kompetencia alapú személetet követte. Úgy érzem, túl nagy hangsúlyt kapnak Budapest historista műemlékei (10. feladat), amelyekről most úgy kellett írniuk, hogy nem volt hozzá képmelléklet. Egy budapesti diák iszonyú előnyben van egy vidéki diákkal szemben, ha az Operaház homlokzatának szobrairól és a nézőtér mennyezetfestményéről kell ismertetést írnia kép nélkül! Gondolom spórolásból az eddigi 4 oldalas képmelléklet helyett most csak 2 oldalas állt a diákok rendelkezésére. Túlzónak tartom, hogy egy Csontváry festmény 8×6,1 cm-es reprodukciójáról (1. feladat), amelynek hátterében az athéni Akropolisz két (!) épülete látható 0,3×0,6 cm-es méretben, meg kell nevezni azt az egyet (!), amelyikre a teszt összeállítója gondolt. Én örülök, ha egy tisztességes fotóról felismerik ezeket. Ugyanebben a faladatban 3 darab 2×3 cm-es fekete-fehér fotón látható szobrászati részletet kellett az Akropolisz épületeihez társítani. Aztán megint egy historista budapesti kérdés melyik ókori görög templom nyugati oromzatának szobrai láthatók a Szépművészeti Múzeum timpanonjában. Nekem nem tetszett a vers és festmények párosítását kérő feladat (3. feladat) sem, ez nem művészettörténeti feladat. A 4. feladatban sorba kellett rakni a stílusokat, hogy legyen benne valami beugratós, nem klasszicizmus, hanem neoklasszicizmus szerepelt a romanika, romantika és kubizmus mellett. Ugyan állítólag szokták a klasszicizmust neoklasszicizmusnak is nevezni (én még csak érettségi dolgozatban láttam, más szakirodalomban nem!), ráadásul a hivatalos követelmények között is csak simán klasszicizmus szerepel, így a diákok joggal gondolta arra, hogy a neoklasszicizmus az egyik neo stílus a historizmuson, eklektikán belül, azaz a romantika utánra tették. Az 5. feladatban csak egy ici-pici segítséggel több helyes megoldást kaptunk volna, csupán azt kellett volna odaírni, hogy lovas szobor, és akkor nem Dávidokat írtak volna Donatello és Verrocchio neve mellé (mindkettőnek volt Dávid szobra is!). Ugyanebben a feladatban, immár másodszor egy érettségi tesztben azt láthatjuk, hogy a Koncert a szabadban című képet Giorgione festette, még én is így tanultam régen, de már több éve, hogy Tiziano fiatalkori műveként tartják számom, lásd a párizsi Louvre honlapján. Az egyik legkekeckedőbb kérdés a 6. feladat b, része volt. Jan van Eyck Rolin kancellár Madonna című képét tanítom, de nem hiszem, hogy a háttérben szereplő csak nagyon jó szeműek számára felismerhető madár és virág szimbolika itt a legfontosabb egy középszintű érettségi dolgozatban. Én például még felismertem volna a fehér liliomot, de a piros virágról így utólag sem hiszem, hogy szegfű, és nem ismertem volna fel, hogy a madár szarka. Ez nem művészettörténeti feladat. Sokkal fontosabb lett volna a donátor fogalmának definíciója, vagy a németalföldi festészet jellegzetességeinek felsorolása. A 7. feladat korrekt. A 8. feladatban én elfogadtam elemzésként, amikor a kompozícióról és a megjelenítésről írtak a diákok a Mattis-Teusch kép esetében, nemcsak a lelkiállapotról. A 9. feladatnál valóban illik tudni, hogy Zichy Madách Ember tragédiájához készített illusztrációkat, de nem művészettörténeti kérdés, hogy ezeket sorba rakja, ha főleg az A) londoni szín és a C) párizsi szín korban, viseletben nagyon közel van egymáshoz. A 10. feladatról már írtam, ez sikerült a legrosszabbul, 14, 3 %-osra sikerült. Biztos ez is jobban ment volna, ha van hozzá kép. A 11. feladatban nem hiszem, hogy az a fontos, hogy hol maradt meg az eredeti helyén egy-egy szárnyasoltár. MS. Mester csak emelt szinten szerepel a követelmények között, de ezt az én diákjaim tudták, mert amellett, hogy órán tanítottam, láttuk is együtt a tanulmányi kiránduláson, és a szóbeli tételekbe is belevettem. A 12. feladatban a c) részben elfogadtam, ha nem teljesen pontosan adta meg a Leonardo tanulmány vagy lovas szobor címét. A 13. feladat megint egy budapesti diák számára, aki esetleg többször is járt Szentendrén, annak könnyű, de nem egy vidéki diákszámra nem, és nem is az a fontos, hogy kinek van múzeuma Szentendrén. Kós Károly nevét is talán tudták volna, ha van egy kép a zebegényi templomról. A magyar avantgárd, a Gresham-kör ismét csak emelt szinten szerepel a követelmények között, így Szőnyi István és az egyik alkotásának megemlítése nem elvárható középszinten.
Összefoglalva, újra leírom, amit eddig minden szaktanári jelentésemben leírtam és többször a minisztérium számára is megírtam: megengedhetetlennek tartom, hogy egy központi műtárgylista és fogalomlista nélkül kell készülnünk az érettségire és egy felületesen és felszínesen megfogalmazott követelmény leírás szerint, amelybe ha akarom bármi belefér.
Fontosnak tartom még, hogy a szóbeli vizsga tételeiről, illetve az összeállításukra vonatkozó előírásokról írjak. Mióta megjelentek ezek az előírások, én minden évben jeleztem a minisztérium számára, hogy nem tartom jónak ezeket, de azt a választ kaptam, hogy a művészettörténet szakot oktató egyetemek (ELTE és Pázmány) igényei szerint állították össze ezeket az előírásokat. Annak ellenére, hogy nem értek egyet az előírásokkal, természetesen igyekszem megfelelni azoknak, de legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudok bizonyos előírásoknak egyszerre megfelelni. Például nem tudom úgy összeállítani a tételeket, hogy egyszerre legyen a tétek 60%-a magyar és mindössze 20 %-a 19-20. századi, hiszen a magyar nemzeti festészet a 19. században született meg. Feleslegesnek érzem a magyar-egyetemes arányra vonatkozó előírást, mikor minden tétel esetében ki kell térnie a vizsgázónak a másikra, azaz ha egyetemes tételt húz, beszélnie kell a magyar részről is, ha magyart, akkor pedig az egyetemes résszel vezeti be a mondókáját, ráadásul, ha az A rész egyetemes, törekedni kell arra, hogy a B magyar legyen, és fordítva. A barokkig és az azutáni időszakra vonatkozó előírást pedig abszolút túlzónak tartom, főleg egy ilyen típusú tagozaton, hiszen az 12. E-ből nem készül senki művészettörténésznek, de többen szeretnének majd más művészettel kapcsolatos területen továbbtanulni."