Pünkösd hete

Csütörtökön beosztottak egy helyettesítésre, amelynek kertében elvittem az osztályt a Kápolna Galériába az Orosz István kiállításra. Pont meg lehetett járni egy tanóra alatt. Aztán a másik osztály is, akiket már én tanítottam, de ők elég hülyén viselkedtek, mindenhová be-, ki-, fel-, lementek, ahová nem kellett volna. De legalább felfedezték, hogy István grafikáin hol van elrejtve az ő neve!

Pénteken az aszfaltrajzverseny lett volna az ÉZI-ben, de olyan esős idő volt, hogy lefújta Patkós Laci és a következő hétre halasztotta.
Szombaton Budapestre utaztam, mert ismét volt két előadás a Deák 17 Galériában, amely érdekelt. Most nem volt gond a vonattal, késés nélkül felértem és a 3-as metró is működött. Az eső akkor még csak kicsit esett, ezért tettem egy kört a környéken. A galériában először Gaul Emil tartott előadást a digitális technikák alkalmazásáról a vizuális nevelésben, majd Zombori Béla a Képszótár használatáról. Nekem csak annyi volt ezekkel kapcsolatban az észrevétele, hogy mivel nem tudok minden diák kezébe adni digitális technikát és a programot az iskolában nincsenek meg, ezek a feladatok csak otthoni munkára alkalmasak.

Délben, mikor végeztünk a 2-es metróval elmentem a Széll Kálmán térig, ahol az átépítés miatt alig találtam meg, hogy merre is kell mennem. A Keleti Károly utcába igyekezte, hogy egy Hencze Tamás kiállítás szerettem volna megnézni a Társalgó Galériában, de csak hétköznap volt nyitva. A 4-es, 6-os villamos helyett pótló buszok jártak, de tutira nem ott álltak meg, ahol a villamos megállók voltak, így egy csomót gyalogoltam a z akkor már szakadó esőben, míg eljutottam a Margit-híd budai hídfőjéig. Innen Márkhoz mentem az Epres kertbe, ahol ő még takarított, mert kedden körbejárás lesz. Körbenéztem, miken dolgoztak a IV. és V. évesek. Együtt még átmentünk az I. és III. évfolyamosok műtermébe, aztán a Nyugatiból hazaindultunk a vonattal. A vonaton elkezdtem javítani a 10-dikesek témazáróját, de nem végeztem vele.

Május közepe

Hétfőn 17 órára visszamentem a Művész Kávézóba, ahol most pótolták be a betegség miatt elmaradt Benes József és Gerle Margit házaspár beszélgetését. Nem volt most sok újabb információ róluk, sőt Jóska most is ugyanazokat ismételgette, amit már oly sokszor arról, hogy a művészek nem kapnak sehol se pénzt, ha kiállítanak. Kicsit hiányoltam a személyesebb hangvételt.

Délután a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában Orosz Istvánnak nyílt kiállítása Paradoxonomertik címmel. A grafikák mellett a lécekből álló "plasztikák" is szerepeltek a tárlaton. Füzi László köszöntése után, Buda Ferenc egy erre az alkalomra írt verssel nyitotta meg a kiállítást. Jó sokan összegyűjtünk, ott volt Gombos Éva és Gizi is, velük beszélgettem egy kicsit. 18 órától a Élet a régi Kecskeméten csoport számára tartott egy vezetést Szegedi Zsolt, de én azt nem vártam, meg, mondván, hogy nekem már nem kell bemutatni a Kerámia Stúdiót.

Csütörtökön a Cifrapalotában kezdtem az osztályommal, de jól felhúztam magam, hogy nem tudtak most sem pontosak lenni. Ezért késve kezdtük el, hosszú volt a vezetés és kevesebb idő maradt a festésre. Rászóltam a 3. órát tartó kollégára, hogy lehet, hogy egy kicsit késnek majd a diákok. A festés után őket is kértem, hogy mondjanak valamit a festményükről, de az előző heti informatikus osztály sokkal jobbakat mondott és hálásabb, érdeklődőbb is volt, mint ők.

Május eleji fél hét

Az érettségi szünet után egy kicsit furcsa volt csütörtökön az iskolában, de csak 2 órát tartottam meg bent az osztályteremben, utána a Cifrapalotába mentem azzal a nem művészetis osztállyal, akinek elmaradt áprilisban a múzeumpedagógiai foglalkozás Orsi betegsége miatt. Most rövidebbre vettük azt a részt, amelyet a kiállítás megtekintésére szántuk, hiszen már látták a diákok. Viszont így hosszabb idő jutott az alkotásra, sőt a mosogatás után még arra is volt idő, hogy egy-egy mondatot mondjanak a saját alkotásaikról. Egészen jókat mondtak és élvezték a festést. A kora délutáni órám már végzősökkel lett volna, de azok már elballagtak, tehát már fél 12 körül itthon voltam.

Délután a Művész Kávézóba Probstner János beszélgetésére mentem. Úgy tűnt János nem tudta, hogy kiállítás is lesz. Pedig az én  kedvenceim, a krumlovi pasztelljei voltak kiállítva. Én János rajzain láttam először ezt a kedves kis cseh várost, és aztán János köszönhettem, hogy eltölthettem ott egy hetet és alkothattam is. A beszélgetést most nem Komáromi Attila vezette, hanem Dr. Tamás Ferencné, akivel gyerekkoruk óta ismerték egymást. A hölgy (sajnos, nem tudom a keresztnevét) jókat kérdezett és minden kérdéshez egy-egy irodalmi idézetet is választott. János a maga módján válaszolt, azaz nem mindig arra, amit kérdeztek, hanem amit el akart mondani. Mindent egybe véve tartalmas program volt. János kérdezte is, hogy miért vagyunk rá kíváncsiak, hiszen már mindent tudunk róla. Idetettem két-két olyan képet, ahol ő és én is ugyanazt a krumlovi részletet dolgoztuk fel.

 

Érettségi szünet

Kedden Budapestre mentem egyedül, a 3/4 8-as vonattal. A állomáson a Vidák István-Nagy Mari házaspárral futottam össze, egy pár szót váltottunk a műcsarnokos szalon kiállításról. A Nyugatiból a a nyitásra oda is értem a Nemzeti Galériába, ahol két kiállítást néztem meg.
A "Sors és jelkép" - Erdélyi magyar képzőművészet 1920-1990 című tárlat egy hatalmas anyag, amit kb. 2 óra alatt sikerült végignéznem. Sajnos, fotózni nem lehetett. Csak néhány ismerős név volt számomra, de végig arra gondoltam, hogy az Erdélyből áttelepült kollégáknak biztos sokkal többet mondanának ezek a kiállítók. A Nagybányai művésztelep alkotó is szerepelnek a tárlaton, pl. Ziffer Sándor, Nagy Oszkár. A nagy kedvencemnek, Mattis-Teutsch Jánosnak több grafikája, festménye és szobra is ki volt állítva. Szervátius Jenőtől több fafaragás látható és Jakobovits Miklóst is több alkotás képviseli, akit én 2001-ben ismertem meg, mikor a Nemzetközi Kerámia Stúdióban volt egy hónapig a felségével együtt. Külön grafikai terem van, ahol Bardócz Lajos munkája is látható, ő a Kandóban tanított, mikor indult a művészeti képzés és nekem is van itthon két Bardócz alkotásom a falon. Bordy András pedig annak a Bordy Gézának az apukája, aki Marosvásárhelyen tanított művészettörténetet a művészeti líceumban.

Néhány számomra ismeretlen alkotóról pedig eszembe jutott egy-egy másik művész munkája. Papp Aurél festményei Mártonfi Benke-Márta festményeit juttatta eszembe. Benczédi András szobra Daumier a parlament jellegzetes tagjairól készült sorozatát. Nagy Pál fatörzses festményei pedig Csáky Lajos hasonló képeire emlékeztettek. Nagyon érdekes volt Tamás Anna korallzátonyra emlékeztető kitömött textilkesztyűkből álló installációja.










Túl sok időm nem maradt a másik kiállításra, amely A természet igézete - Qi Baishi festmények a Pekingi Művészeti Akadémia gyűjteményéből címet viselte. Szeretem a kínai tusfestményeket, amelyektől az azonos témák ellenére is valamelyest eltértek ezek a képek. Expresszívebbek voltak.
Fél egy körül a galéria előtt éppen a szendvicsemet ettem, mikor Márk hívott, hogy most már ráér. Megbeszéltük, hogy a Bálnánál találkozunk 13 órakor. A 2-es villamoson összefutottam Strohner Marcival, aki éppen arról számolt be, hogy a Kossuth téren most állítják fel Gilly Tamásék az Andrássy szobrot. Márkkal megnéztük a Bálnát belülről. A földszinten egy nagy Budapest makettet kerültünk körbe, ami nekem nagyon tetszett. Az emeleten a Több fényt! című kiállítást láttunk, de ez a felejthető kategóriába tartozott.

Rábeszéltem Márkot, hogy menjünk vissza a Kossuth térre és nézzük meg a szobrot,mait most emelnek be éppen. Ő bicajjal, én villamossal pár perc alatt ott voltunk, de éppen akkor már végeztek a beemeléssel, a csavarokat rögzítették a talapzat tetején Tamásék. Innen gyalog indultunk a Nyugati felé, útközben fagyiztunk egyet. A Nyugati előtt elváltunk, Márknak még volt órája, én meg indultam a vonathoz. Aránylag korán fél 5 körül értem haza.

Másnap, szerdán ismét Budapestre menetem, de most diákokkal az Operakaland nevezetű program keretében. Király Mónika kolléganőmmel szerveztük meg összesen 50 fő számára ezt a kirándulást. Annyiban más volt, mint azok, amiket én egyedül szoktam szervezni, hogy most vonattal mentünk és Budapesten is a tömegközlekedési eszközöket használtuk. Volt néhány nem művészetis diák, majd anyuka is és persze néhány kolléga. Mónika előbb felutazott, megvette a BKK jegyeket. Az Erkel Színházban a 3-as és a 4-es metróval jutottunk el, ott egy kicsit szabadon engedtem a diákokat. Az előadás 11-kor kezdődött.

Az előadás előtt egy török ruhába öltözött színész felkészítette a közönséget és ráhangolta őket a darabra. Igazán becsülendő, hogy például Miklósa Erika egy ilyen diák előadásra vállalkozik. Le a kalappal előtte! Jó volt a ez előadás, csak a tenor volt kissé illúzióromboló. Az emeleten ültünk és nem sokkal előttünk feltűnt egy szőke tanárnő, aki az én 20 évvel ezelőtti egyik tanítványom volt, Lőz Erika! Nagyon megörültünk egymásnak, mert 20 éve nem láttam, csak virtuálisan a facebookon. A szünetben beszélgettünk és csináltunk egy közös fotót is. Szerencsére az épület felújítása során meghagyták a Bernáth Aurél festményeket a két szélső falon.

Az előadás után először gyalog elmentünk a Blaha Lujza térig, majd onnan a Kossuth térre mentünk át a 2-es metróval. Itt megnéztük az Andrássy szobrot, az József Attila szobrot és lesétáltunk a partra is a Pauer-féle Holokauszt emlékműhöz.



Itt is kaptak egy kis szabadidőt a diákok, mi pedig megpróbáltuk a Néprajzi Múzeumban megvenni a jegyeket. Eléggé meglepődtem, mikor azt közölték az őrök, hogy filmforgatás miatt ma zárva a múzeum. Szerencsére azért az oldalsó bejáraton fogadták a két előre bejelentett csoportot. A foglalkozás elég unalmasra sikerült, többet vártam volna attól a témától, hogy Praktikus paraszti gondolkodás = környezettudatosság? Fáradtak voltak a diákok is már (bár ők mindig azok), meg tényleg elég vonatott volt a másfél órás program.










Gyalog sétáltunk át a Nyugati pályaudvarhoz, hogy ott még egy kicsit elengedjem őket a Westend-ben. Én is vettem egy kis vacsorának valót, meg nézelődtem egy kicsit, de utána mentem a vonathoz, hogy leülhessek. Este fél nyolcra értem haza és nem nagyon kellett ringatni, gyorsan elaludtam.