2013. február 28., csütörtök

Doktor Herz a Kecskeméti Katona József Színházban

Mostanában egy-egy születésnapi vagy karácsonyi ajándékként nem tárgyat, hanem inkább élményeket próbálunk ajándékozni. Apósom és sógorom motocross bemutatóra kapott jegyet, Péter és Márk koncertre és édesanyámat most a (74.) születésnapja alkalmából színházba vittük el. Ő szereti a zenés darabokat, most Petrával együtt hármasban mentünk a Doktor Herzre, bár bár mögöttünk ültek Pisti szülei és az ő barátaik. Már nem először vittem el anyukámat így, de eddig csalódtam azoknál a daraboknál, amelyeket én már láttam régebben, általában az 1980-as évek második felében egy-egy fővárosi színházban. Mikor Budapesten éltem, nagyon sokat jártam színházba, szinte minden héten egyszer. Akkor azt éreztem sok-sok lemaradásom van és minden meg akartam nézni, rengeteg remek előadást láttam. Ezért egy kicsit féltem és nem is vártam túl sokat a vasárnap délutáni előadástól, hiszen annak idején én már láttam a Doktor Herzet a Madách Színházban. De végre nem volt csalódás az előadás, látványos volt, jó volt a hang és az üzenete is jobban megérintett, mint régen. Gondolom ez főleg a rendezőnek és a díszlettervezőnek, azaz Szerednyey Bélának és Horsenyi Balázsnak köszönhető. Kétségtelenül nagyon látványos volt a darab végén az a szivárványos kivetített kúp.
Őszintén szólva nem is emlékeztem rá, hogy volt bármilyen üzenete a darabnak, de most megérintett a képzelet és kimondott szó erejének üzenete.
A képek a www.eszakbacsmegyeiszuperinfo.hu és a www.kecskemtitv.hu oldalakról valók.

2013. február 24., vasárnap

Ugray Zsuzsa a Nyitott Műteremben

A csütörtöki Nyitott Műteremben Ugray Zsuzsa mutatkozott be a Kulturális és Konferencia Központban.

 
Az 1980-as években készült finom kis vonalakkal megrajzolt munkáival indult a rögtönzött kiállítás, amit a 90-es évek figurális tollrajzai követtek. Ezután a balatoni művésztelep tusrajzai, amiből aztán egy-egy részletet kiragadott és erős nagyításban kinyomtatott. Ez az ötlet nagyon megtetszett nekem is, mert a kiállítóterekben a nagyobb méretű munkák mutatnak, és a kis tusrajzok finomságai nem vesznek el a nagyítástól, sőt! Az ablakos oldalon és a hátsó falon a festmények szerepeltek, amelyeket főleg a pécsi egyetemi tanulmányai alatt festett Zsuzsa.











A beszélgetés ugyancsak tartalmazott meglepő életrajzi adatokat, főleg a gyerekkorról, pedig elég régóta ismerjük egymást. Én úgy emlékszem, hogy még a művközpont rajzszakkörébe jártam középiskolásként, mikor néha-néha megjelent ott Zsuzsa is. Nagyon felnéztem rá, mert remekül rajzolt és az a fajta vonalvezetés, ahogy rajzolt, nekem nagyon tetszett akkor is. Aztán voltunk együtt művésztelepen, például a bajaiak szervezte Kárászon (én ott kétszer voltam csak, 1980-ban és 1981-ben), vagy jóval később a KKK-s balatoniban (2010-ben). A beszélgetés Balanyi Károly vezette, akivel a Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központban (most Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ) dolgoztak együtt grafikusként, dekorációsként, amikor még egy csomó plakátot kézzel írtak és rajzoltak meg. És emellett kiállításokat szervezetek, rendeztek, például (már sokadszor hallom, hogy mennyire fontos volt) Korniss Dezső kiállítását is, mikor még élt Korniss és Pécsről elhozták a Tücsöklakodalom című festményt is. Mindketten hangsúlyozták, hogy ilyen dolgokat (csak úgy bepakolni egy furgonba képeket és elhozni egy kiállításra) nem lehetne ma már. Ez már történelem...


2013. február 23., szombat

Kolostorok kincsei - Interaktív régészeti kiállítás a Cifrapalotában


Hétfőn délután a helyi tanterv megírásáról egyeztettem egy kolléganővel, de nem jutottunk túl sokra. Csak egymást erősítgettük abban, hogy nem értünk egyet a kerettantervi előírásokkal, amelyek szerint meg kellene írnunk. Kedden az új cicánkat, Tüncikét vittem el orvoshoz. Most minden reggel és este kenegethetem a szemét, pedig még mindig nagyon vadóc, nem hagyja magát megfogni, simogatni.
Még januárban nyílt a Cifrapalota júniusig látogatható új időszaki kiállítása, de akkor lemaradtam a megnyitóról. Most, hogy szerdánként egy előadássorozat indult a kiállítással kapcsolatban, végre elmentem és az előadás előtt megnéztem


.








 Majd, ha egy kicsit jobb lest az idő, két kandós osztállyal mindenképpen szeretnék eljönni és megtekinteni, illetve valamilyen múzeumpedagógiai foglalkozáson részt venni velük. Ifj. Gyergyádesz László A magyarországi romanika című háromrészes előadásával indult a sorozat. Laci is elmondta, hogy a kevés és töredékes emlékek miatt, rendkívül nehéz a kutatók dolga. Nálunk sokszor a földből kerülnek, kerültek elő a lehetek, így nálunk a régészek is foglalkoznak ezzel a korszakkal, míg nyugaton csak a művészettörténészek. Laci említette, hogy "kavicstörténelemnek" nevezték az egyetemen, mert nagyon kicsi dolgokból kell következtetni dolgokra. Ez a kiállításra is jellemző, mármint, hogy alapvetően kicsi tárgyak szerepelnek az üveglapok alatt, ami nem túl látványos. A látványt a falra festett alaprajzok, a falra kivetített 2 interaktív bemutató (ezeket nem volt most időm kipróbálni, majd a jövő héten!), meg a karácsonyfagömbökre emlékeztető átlátszó műanyaggömbök képviselik, amelyekbe aprócska fémérméket helyeztek el. Maga az előadás bemutatta Gizella királyné keresztjét, a koronázási palástot, a székesfehérvári királyi prépostság romjait, a pécsváradi kolostort, a feldebrői és a tihanyi altemplomot, a szekszárdi apátság romjait, a zselicszentjakabi családi monostort, a Visegrádról, Szekszárdról származó vállkőveket, Szt. István szarkofágját és a gyulafehérvári timpanont. Folytatás következik a jövő szerdán, azaz február 27-én 16 órakor. Az előadások ingyenesek, lehet jönni!

2013. február 16., szombat

Egy újabb nem normális hét













Erről a hétről azt gondoltam előre, hogy már normális lesz, hogy végre nem jut minden délutánra, estére valami. Azzal kezdődött, hogy egyáltalán nem számítottam a hétfői értekezletre, épp megbeszéltem a kandós oktv-zős tanítványommal, hogy délután átbeszéljük a dolgokat, de csak az értekezlet után tudtuk ezt megtenni. Az értekezlet a kerettanterv óraszámokról és a helyi tantervekről szól, amelyeket hamarosan meg kell írnunk. Egy kicsit bizonytalan vagyok ebben az ügyben, mert a Bolyaiban most a 9-11. évfolyamig, azaz 3 éven keresztül van rajz és vizuális kultúra és az ének-zene tantárgy is, ez rendben is van, és úgy néz ki, hogy maradhat is így. Én kronologikus rendszerben tanítom a művtöri részt, és ahhoz illesztem a vizuális problémákat feldolgozó gyakorlati feladatokat, azaz a 3 év alatt szépen végigvesszük az őskortól a kortársig a különböző korokat és stílusokat, és most úgy tűnik, mintha a 10. év végére be kellene fejezni, mert a 9. és 10. évfolyam anyagát kezeli a kerettanterv egyben, azokat lehet ide-odatenni, de nem vihető át a 11. évfolyamra. A jövő hétfőn délután összeülünk egy-két rajzos kollégával és megpróbálunk valami okosat kitalálni. Novemberben a MROE tartott egy konferenciát, és ott azt hangsúlyozták, hogy ha egy iskolában működött egy jó rendszer, akkor azt hagyni kell. Szerintem se kellene ezt bolygatni, de nem tudom, hogy a fenntartó elfogadja-e majd az így megírt helyi tantervet.
Kedden a Kandóban volt egy kb. másfél órás megbeszélés, amely miatt az osztályfőnöki órám is elmaradt. A Kandóban már több éve van egy konfliktus kezelési nap a 9. évfolyamosok számára. Én eddig azt hittem, hogy jön majd valaki és megtartja ezeket a foglalkozásokat, de nem, ezt nekem kell egy általam felkért kollégával levezényelni! Kicsit aggódom. 
Szerdán volt a művészettörténet OKTV 2. fordulója, ahol az egyetemes klasszicizmus és romantika volt a téma. A kandós tanítványom - megérdemli, hogy kiírjam a nevét: Szekeres Alexandra - sokat készült, és nagyon elszánt volt. Utoljára 2009-ben volt versenyzőm, döntősöm pedig 2008-ban. Most várjuk az értesítést a továbbjutásról, ami kb. 2 hét múlva várható. Még ezen a napon lefotóztam a most már az aulába levitt iskolatörténeti kiállítás minden tablóját és találtam egy érdekes képet magamról. Valamikor 1996-1997 körül készülhetett, amikor egy diáknapi osztályok között vetélkedő keretében és a "D"-sekkel voltam és be kellett egy tanárt öltöztetniük "rave" stílusban. Az öltözék alapján soha nem ismernék magamra, de arc és az akkor még hosszú hajam ismerős volt.
Csütörtökön a bolyais szakkörömön a másik, a bolyais oktv-ző diákom készült, neki félalakot kell majd 27-én rajzolnia a rajz és vizuális kultúra OKTV 2. fordulójában, így most minden alkalmat megragad, várja az önkéntes modelleket és rajzol, rajzol, rajzol. Aznap volt a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) éves közgyűlése a Kulturális és Konferencia Központban. Amíg gyülekeztünk, én megnéztem A hónap művésze sorozatban most látható Bíró Ernő képeit. Ő teljesen más pályán dolgozott, és nyugdíjasként kezdett el újra a rajzolással festészettel foglalkozni. Öt óra után nem sokkal megkezdődött a közgyűlés, Balanyi Károly a KKK vezetője beszámolt az elmúlt év programjairól, eredményeiről és persze a nehézségekről is, amelyek leginkább anyagiak. Utána egy kicsit kötetlenül beszélgettünk egymással kollégák.


Pénteken a osztályomnak osztályfőnöki óra volt művtöri helyett, mert az Ifjúsági Otthon egy TÁMOP-os pályázat keretében az Erőszakmentes kommunikáció és a Hogyan mondj nemet címmel járja az iskolákat. Az elmaradt órákat majd a keddenkénti osztályfőnöki órákon próbálom majd bepótolni. Most másfél hónap alatt 9 óra maradna el (iskolai szünet, ünnep, konfliktus kezelési nap és az előbb leírt foglalkozások), ez kb. 1 hónapnyi elmaradás, nehéz lesz pótolni.

Suli után siettem haza, mert Márk végre 3 hét után hazajött. Mire hazaértem már kész volt az ebéd, amit reggel előkészítettem és mivel Petra is otthon volt, ő befejezte, de vele sajnos már nem találkoztam, mert neki 2-től már tart a mérlegképes könyvelői képzése így péntekenként.

Hétvégére a szokásos házimunkák mellett egy csomó dolgozat kijavítása várt rám, a Kandóban témazárót írtak a 11-dikesek és a végzősök az ismétlésből írtak, emellett van két bolyais osztálynyi témazáró a térábrázolásokból, plusz a szokásos kandós házi feladatok. Nem hiszem, hogy végzek ezen a hétvégén ezzel!










Anyukámnak a héten volt a születésnapja (74.), őt is megköszöntöttük, az ajándéka egy "csajos" színházlátogatás, azaz Petra, ő és én együtt elmegyünk a Doktor Herzre. Márk egy liliomos plakettek készített a Nagyijának.

2013. február 10., vasárnap

Alkotói nap













Sajnos nincs minden héten vagy hónapban ilyen alkotói napom, sőt ezt a pénteket se annak hívták, egyszerűen tanítási szünet volt a Kandóban és így végre megszülethettek ez első idei rézkarcok. Már nagyon vártam és kissé feszült is voltam attól, hogy ebben az évben még nem tudtam semmit alkotni. Megszületett a Hungarian patchwork sorozat 4 rézkarca a magyar utak fantasztikus foltmunkáiról. Folytattam a Falus Elek motívumos sorozatom, most elkészült a negyedik kis rézkarc is. Ezen kívül egy négydarabos busóálarcos kis sorozat is a terméshez tartozik. Egyébként éppen most van a busójárás Mohácson, tehát most nagyon aktuális vagyok. Igazán termékenyre sikerült a nap, bár busók maratása szombat délelőttre és a nyomtatás vasárnap reggelre maradt.

Ambrus Lajos kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban

Csütörtök este nyílt a Kulturális és Konferencia Központban Ambrus Lajos kiállítása. Sikerült még a tömeg előtt körbenéznem. Lajos főleg akvarellel készült tájlépeket állított ki, a bejárattól jobbra volt néhány vadász témás olajkép, amelyek közül több is látható volt nemrégiben a vadászkiállításon, és a bejárattól balra pedig néhány zsidó télmájú kép szerepelt. A kiállítás a 60. születésnapja alkalmából került megrendezésre, bár már tavaly betöltötte ezt a kerek évszámot Lajos.
Szemadám György nyitotta meg a tárlatot, aki azzal indított, hogy a 30 évvel ezelőtti avantgárd énje minden bizonnyal túl konzervatívnak ítélte volna ezeket a munkákat, de ma másként látja őket. Ma már inkább az útkeresést és az őszinteséget érzi bennük. Nos, ezzel én is így vagyok nagyjából. Ambrus Lajos képei nem túl korszerűek, de kétségtelen ez az ő útja. Azt festi, ami érdekli, ami körül veszi, azaz őszinte és a mai világban már ez is becsülendő. Egy kicsit minden akvarellistát irigylek, mert én nem tudom ezt az technikát (bár nem is gyakoroltam), én jó vastagon, pasztózusan szoktam festeni, ha festek.

Kapott a várostól egy  elismerő oklevelet, valamint  a felesége és egy barátja is felolvasott egy-egy megható írást.

Én, személy szerint, hálás vagyok Lajosnak, ugyanis mióta ő a MAOE Bács-Kiskun megyei képviselője, talán erőteljesebben érvényesíti a megyei alkotókat ebben az egyesületben. Engem is akkor vettek fel.















A megnyitó után Krisztával  beszélgettem, aki még mindig sántikál, pedig lassan egy éve volt a balesete. Bemutatott az éppen az Alkotóházban tartózkodó László Dánielnek, aki megjárta a Caminot és jó néhány képet is festett az élményeiből. Nekem is egyre közelebb van már az indulásom, június 30-án fogok repülni Bilbaoba, majd onnan busszal elmegyek Pamplonába, ahonnan indul a gyaloglásom. Walter Gabival is váltottam pár szót, és miután közölte, hogy ő semmit nem intézett még a tervezett kiállításunkkal kapcsolatban, elmondtuk a tervünket L.N. Marinak. Azért jó lenne, ha valahogy az ősszel sikerülne ezt a négyes születésnapos kiállítást összehozni!
Még a kiállításra menet, útközben láttam az egyik hirdetőoszlopon ezt a HVG címlapos plakátot. Nagyon szeretem a HVG címlapjait, ötletesek és humorosak, sokszor  inkább groteszkek. Ilyen az mostani is, az egykori Orosz István Távárisi, konyec plakát parafrázisa is.