készítettem 
még novemberben. Az egyik az édesanyjának készült, Dr. Ambrus Katalin számára, aki fogorvos, a másik a férjének, Arnaud Chatonnet számára, aki kutató. Ez volt az első két Ex Libris tervem, nagyon izgultam, hogy hogyan fog sikerülni és fognak-e neki örülni, de egyenlőre nagyon pozitív volt a fogadtatás.
A németes kolléganők által szervezett bécsi adventi kirándulásra beneveztem magunkat, ezúttal a férjemmel mentem. Először a Városháza előtti vásárba néztünk be, délelőtt még nem volt tömeg, ittunk egy narancsos-rumos puncsot. Aztán a Freyung felé indultunk, de útközben találtunk egy keleti cuccos boltot, ahol éppen kiárusítás volt, mindenféle asztalok, székek, szőnyegek, és gyorsan vettünk mi is két lámpaernyőt 5 euróért. A Freyungon is szétnéztünk, majd az Albertinába menetünk, hogy a Michelangelo rajzai című kiállítást megnézzük. Kb. 40 perc volt míg bejutottunk, kicsit sorba kellett állni egyszer a pénztárnál, és másodszor a ruhatárnál. Nagyon tanulságos volt végignézni Michelangelo rajzait, közelről látni bravúros vonalvezetését. A földszinten Herbert Brandl (egy Bécsben élő kortárs osztrák grafikus) hatalmas méretű monotípiái voltak kiállítva, ez is nagy hatással volt rám, egyrészt arra gondoltam, hogy óriási méretű grafikákat kellene készíteni, másrészt, hogy kísérletezgetni kellene a grafikák felületével. Péter még nem látta, így megnéztük a Picasso Béke és szabadság című kiállítást is, amit én már láttam szeptemberben. Most megvettem mindhárom kiállítás katalógusát, mert ezek a kiállításon szereplő munkák nincsenek fenn a neten.
A pénteki Petőfi Népében - 2010. szeptember 3. Gazdasági Ablak (Kamarai) melléklet III. oldal - megjelent egy interjú velem a kézműves vásár kapcsán. Mivel nem voltam elég elővigyázatos és nem kértem az újságírótól előre, hogy esetleg javítsam, így olyan formában jelent meg, amely nem teljesen fedi az én szavaimat, esetleg félreérthető. Ezeket most javítom itt. Már a cím is hibás, hiszen én nem ezt mondtam, hanem hogy "szeretném, ha megismernék a munkáinkat". Végig többes számot használtam, hiszen Petra és Márk is az ART Brigád tagja, és leginkább Petra munkái fogytak. A Bolyai János Gimnázium nevét rövid o-val írjuk, és a több kecskeméti művészeti szakközépiskolából én a Kandóban tanítok. Akvarellek helyett leginkább rézkarcokat árultunk, én nem is szoktam akvarellezni, az viszont igaz, hogy Petra kis akvarelljei mind elfogytak. Soha nem mondtam, hogy "kedves négylábúakat fogok majd a képeimre festeni". Azt mondtam, ha van ilyen témákra igény (puli, magyar vizsla), akkor lehet, hogy jövőre készítünk ilyet is.A pénteki Petőfi Népében - 2010. szeptember 3. Gazdasági Ablak (Kamarai) melléklet III. oldal - megjelent egy interjú velem a kézműves vásár kapcsán. Mivel nem voltam elég elővigyázatos és nem kértem az újságírótól előre, hogy esetleg javítsam, így olyan formában jelent meg, amely nem teljesen fedi az én szavaimat, esetleg félreérthető. Ezeket most javítom itt. Már a cím is hibás, hiszen én nem ezt mondtam, hanem hogy "szeretném, ha megismernék a munkáinkat". Végig többes számot használtam, hiszen Petra és Márk is az ART Brigád tagja, és leginkább Petra munkái fogytak. A Bolyai János Gimnázium nevét rövid o-val írjuk, és a több kecskeméti művészeti szakközépiskolából én a Kandóban tanítok. Akvarellek helyett leginkább rézkarcokat árultunk, én nem is szoktam akvarellezni, az viszont igaz, hogy Petra kis akvarelljei mind elfogytak. Soha nem mondtam, hogy "kedves négylábúakat fogok majd a képeimre festeni". Azt mondtam, ha van ilyen témákra igény (puli, magyar vizsla), akkor lehet, hogy jövőre készítünk ilyet is.
