Végre az idén meg tudtam szervezni, hogy ne csak a végzős osztályt vigyem fel Budapestre a legfontosabb múzeumokba, hanem az kisebbeket is. Már tavaly is terveztem, de akkor közbeszólt, hogy a Bolyaiban a történelem érettségi napján, azaz szerda délután egy hétfői napot tanítottunk le, így nem tudtam a kandósokkal Budapestre menni, akkor le kellett mondani. Most is volt tanítás szerda délután a Bolyaiban, de most szerdai órarend szerint, márpedig az nekem kandós nap, így ilyen akadálya nem volt a kirándulásnak. Az osztálytól előre megkérdeztem, hogy mindenki benne van-e, azaz jönni akar-e a kirándulásra, hiszen ez nekik szabadnap lenne, illetve az útiköltséget nekik kellett vállalni, a belépőt vállalta az iskolai alapítvány. Ennek ellenére az indulás reggelén 8 hiányzó volt, akik persze be se fizették előre a buszköltséget. A nyolc hiányzóból egy értesített előre engem, hogy családi okok miatt nem tud jönni, de volt olyan diák, akit reggel a mi telefonunk ébresztett... Már megint bebizonyosodott számomra, hogy nem vagyok teljesen normális, hogy én is beáldozok egy teljes napot azért, hogy a diákjaim eredetiben találkozzanak a tanult művekkel, holott, ha itthon maradok, legfeljebb 2 órára beosztottak volna az érettségin felügyelni, de utána akár rézkarcozhattam volna is.
A Budap
est Történeti Múzeummal indítottuk a délelőtti programot, így láthatták a középkori budai vár maradványait, a Budavári szoborleletet. Eredetileg a Magyar Nemzeti Galériába szerettem volna őket elvinni, már le is volt beszélve, amikor kiderült, hogy aznap zárva lesz egy program miatt a galéria. Délután a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárával folytattuk. Szerintem hasznos és tanulságos volt, bár a diákok nem voltak túlzottan lelkesek, de az is 
lehet, hogy én vagyok telhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése