A bácsalmási Nepomuki Szent János-szobor szentelése

Azt ART Brigádnak még rajtam kívül két tagja van, de róluk ritkábban esik szó. Fiam, Kosik Márk Titusz idén diplomázik a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászrestaurátor szakán, méghozzá kőszobrokra specializálva. Még a tavalyi, IV. évfolyamos munkája volt a bácsalmási Nepomuki Szent János-szobor restaurálása. 2016. május 28-án került sor a restaurált szobor felavatására és felszentelésére, amelyet Bábel Balázs Kalocsa-Kecskemét Egyházmegye érseke celebrált. 

Mellékelek egy fotót, amelyen jól látszik, milyen volt a szobor a restaurálás előtt és után.

Márk úgy látszik Nepomuki specialista lett, mert az V. évfolyamos, azaz a diplomamunkája szintén egy Nepomuki Szent János-szobor, de az a kecskeméti Czollner térről való. A szobor elszállításáról írtam egy tavaly szeptemberi bejegyzésben:
http://artbrigad2.blogspot.hu/2015/09/mark-diplomamunkaja-czollner-teri.html 

Én nagyon büszke voltam rá, mint anyuka.

Már megint egy mozgalmas csütörtök

A Kecskeméti Városszépítő Egyesület közgyűlése volt a Civil Klubban, így meg tudtam nézni az aktuális kiállítást, a Kék zöld föld címűt, ahol nekem is szerepelt két grafikám.

A közgyűlés miatt nem értem oda a kezdésre a Kápolna Galériába, ahol egy volt kandós tanítványunknak, Kubinyi Katalinnak nyílt Töredék címmel kiállítása. Ő festő szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, de itt most a festmények mellet, rajzok és kisplasztikák is szerepeltek. Ezek közül a kisplasztikák közül az egyik már ismerős volt, mert az előző Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálén is ki volt állítva, sőt a katalógus címlapjára is ez a mű került.

A Kondor Béla Művésztei tagozat év végi kiállítása

A KSZC Kandó Kálmán Szakközépiskolájának és Szakiskolájának Kondor Béla Művészeti tagozatának év végi kiállítása Hírös Agóra. A végzősök munkái mellett az alsóbb évesekéi is kiállításra kerültek a földszinti teremben. A tavalyihoz hasonlóan Szeberényi Gyula Tamás nyitotta meg tárlatot, aki (az iskola névét még most sem tudta pontosan, de) Kányádi Sándort idézve, reneszánsz léhűtőkhöz hasonlította a művészetis diákokat. Ez azt jelentené, hogy nyitottak az újra és érzékenyek a művészetek iránt és milyen jó lenne, ha minden diákunk ilyen lenne!

Örültem, hogy az osztályomba járó tanulók munkáit is láthattam, a kedvencem Kiss Henrietta grafikája volt, de a végzős Szarvas Erikáé is nagyon tetszett.

Bécsi kirándulás

Évek óta nem jött össze a tavaszra tervezett bécsi kirándulás, mindig csak az adventi volt elég csalogató. Az Albertinában kezdtünk, ahol a Chagalltól Malevicsig című kiállítást néztük meg vezetéssel. Mivel nem volt 15 felnőtt, drágább lett az ő belépőjük, de szerencsére rászámoltam valamennyit és így futotta ebből a pénzből. A kiállítás szépen összefoglalta az orosz művészetnek ezt a szakaszát. Örültem, hogy végre láthattam Malevics Vörös négyzet fehér alapon és Fekete négyzet fehér alapon című munkáját is eredetiben. A Szentpétervérről érkezett művek mellett, amelyeket most láttam én is először, jó volt újra látni az Amszterdamból elhozott Hétujjas önarcképét és a Hegedűsét Chagallnak. Döbbenetes volt látni, hogy az 1910-es években készült festmények mennyivel modernebben voltak, mint az 1930-as évekbeliek. (Nagyon örültem, hogy a kirándulás után a történelem szakos igazgatóhelyettesem, aki törzsutasnak számít egyébként a bécsi kirándulásaimon, azt mondta, hogy a műalkotásokon keresztül jobban érthetővé vált számára az 1910-1930 közötti orosz történelem.)

Még két másik kiállítást is megnéztünk, az 1. emeleten a Monet-tól Picassóig címűt és az alagsorban Anselm Kiefer hatalmas nyomatait. Elég ütős volt.

A kiállítások után a szokásos kávéházunkba ültünk be, ami teljesen üres volt, nem úgy mint advent idején. Itt megebédeltünk és elsétáltunk a Szent István dómig, ahol egy érdekes kortárs installáció lógott a hálóboltozatokról, Eva Petric Szeretet-Hit-Remény című műve.
Innen visszamentünk a buszhoz, hogy azzal menjünk ki a Hundertwasser Házig.

Megmutattam a diákoknak, hogy hogy hol van a Hundetwasser ház, mit nézzenek meg majd, ha végeztek a Kunsthaus Wienben. A Hundertwasser anyaghoz nem kértem vezetést, mert 5,50 euró lett volna, de útközben megnéztük azt a 16 perces filmet, ami akkor készült, mikor 1994-ben Budapesten volt kiállítása Hundertwassernek. A gyerekeknek nagyon tetszettek a Hundertwasser grafikák és az épület is. Miután végignéztük, elnyaltunk egy fagyit a Hundertwasser házzal szemben és visszasétáltunk a buszhoz. Szerencsére senkire sem kellett sokat várni és senki sem veszett el, még Milica sem.
Hazafelé megint nem tudtuk megnézni a Hölgy aranyban című filmet, át kellett volna konvertálni valami más formátumba, hogy a busz DVD lejátszója is boldoguljon vele. Na, majd legközelebb!
Elég korán, már negyed 10-re hazaértünk.

Aszfaltrajzverseny a Kodály Iskolában

Én már nem tudom, hogy hányadik (de biztos húszon felül van már a száma) rajzversenyt szervezte, rendezte meg Patkós László a Kodály Iskolában. Az idei téma a Dzsungel volt és nem emlékszem, hogy ennyi csapat indult volna valaha: 79 csoport volt a négy kategóriában. Nehéz volt a sok munkát végig nézni, de a zsűri véleménye általában megegyezett. Szoboszlay Eszter és Dubi Árpád volt a két másik zsűritag, akivel sok-sok díjat kiosztottunk. Íme, néhány a nekem tetsző rajzok közül:

Mozgalmas csütörtök

A mozgalmas szerda után egy mozgalmas csütörtök következett. Mostanában sűrűbben járok Budapestre, kezelésekre járok, de mindig összekötöm egy kis kulturális programmal ezeket az utakat. Most a Falk Miska utcai galériák közül Virág Judit Galériájának aktuális aukciójának anyagát néztem meg és mondhatom elámultam, hogy mennyi jó kép van ezek között. Munkácsy, Mednyánszky, Rippl-Rónai, Czóbel, Czigány Dezső, Márffy, Tihanyi, Vaszary, Anna Margit, Egry, Tóth Menyhért. Nem is annyira drágán, bár számomra ez is megfizethetetlen, de a nézelődés nem került pénzbe! Lent az alagsorban egy nagy Hencze Tamás hármaskép és egy kicsi Kokas Ignác volt az, amit ha tehetném szívesen hazavittem volna.

A Mission Galériába csak az kirakatüvegen át néztem be, itt Nagybánya 120 címmel volt néhány kép kint a falakon.

Hazaérve, délután elmentem egy volt kandós diák kiállítására a Valenetino Kávéházba. Megnéztem, mert megígértem Németh Ábel kiállítását, de az az igazság, hogy várhatott volna Ábel még egy kicsit, amíg egy egységesebb, erősebb anyaga összegyűlt volna.

Aztán ahogy a Kandóba mentem vissza a 13. évfolyamosok bizonyítványosztására, láttam hogy el kezdték bontani azt a kis szecessziós házat a jókai utcában, ami úgy belógott a járdába. Nálam volt a fényképezőgép, így készítettem néhány fotót.