November utolsó napjai - nyomtatás, értekezlet, fogadó óra

A hétvégén nyomtattam, készültem a Karácsonyi Vásárra, és persze két kandós osztály dolgozatát is kijavítottam! Hétfőn délután a egész bolyais tantestület számára kötelező volt a Mátyás Király körúti suliba kimenni (ki hogy tud), és ott részt venni egy TÁMOP-os pályázat zárórendezvényén. Iszonyú hideg volt az aulában, és nem is éreztem túl hasznosnak, szinte csak az utolsó előadás, amelyet Dr. Mező tartott, ért valamit. Hat óra körül értem haza. Kedden még ennél is később sikerült, pedig hétfőn és kedden is 06.40-kor indulok el otthonról. Kedden a Kandóban volt fogadó óra, és ott legalább jön néhány szülő. Lakatos Pali hozott haza, kérdezgetett Márkról, ő is büszke rá (hiszen az ő tanítványa volt szobrászaton). Petráról is kérdezett, és csodálkozott, hogy Petra nem akar továbbtanulni. Azt mondta, nagyon meg fogja bánni, mert tehetséges! Egyébként ha tud valaki valamilyen Petrának való (alkalmazott grafikusi) munkát ajánlani, nagyon megköszönném!
A szerdai napom az előzőekhez képes egész laza, csak ö órám van és reggel se rögtön az első órával kezdek. Ilyenkor szoktam edzeni (Rubint Réka 40 perc) és most nyomattam is egy keveset. Márk barátjának apukája megkért, hogy nyomtassak le 4 rézkarcot. Igazából nem is rézlemezek voltak ezek, hanem valami más fémből voltak, és a lemez mindkét oldalán volt karc. Miután lenyomtattam és jobban megnéztem mi is van rajta, felfedeztem, hogy Corot, Pissarro (?), Monet, és talán Szőnyi egy-egy festményének feldolgozásai voltak ezek.
És ma megkaptam a nyári InSea Kongresszusos (+ záródolgozatos) továbbképzésről a bizonyítványt. Volt ma két kiállításmegnyitó is, de azokról külön bejegyzésben fogok beszámolni!

Bella Rózsa a Nyitott Műteremben

November 24-én csütörtök este volt a Kulturális és Konferencia Központban a Nyitott Műterem sorozatban Bella Rózsával beszélgetés, aki éppen aznap volt 60 éves. Én, ha jól emlékszem 1995-ben ismertem meg, mikor az első magam szervezte párizsi kirándulást vezényeltem le, és szinte semmit nem változott azóta. Egy ideig, míg egészsége engedte hűséges utasom volt ezeken a kirándulásokon, ezt meg is említette, megköszönte a beszélgetésen. Szóval nem mai a kapcsolatunk, de ezeken a beszélgetéseken mindig sikerül valami újat is megtudni egy-egy alkotóról, így Rózsa addigi életéről is hallottam most, mielőtt Kecskemétre került volna. Hallottam, hogy ismerkedett meg a rézkarccal, hogy a tokaji alkotótáborba járt (oda jó lett volna nekem is elmennem!), és hogy a hittel, a vallással milyen kapcsolatban áll. Már az 1990-es években mindenféle díjat (pl. Pilinszky-díjat) kapott, amihez persze a kitartó és eredményes munka mellett arra is szükség van, hogy valaki felterjessze az embert, de ha az ember nem egy helyen tanít, két helyen félállásos tanár, akkor nem nagyon számíthat ilyesmire.
Rózsa egy pár éve nyugdíjban van, nagyon élvezi, alkot, kertészkedik, főz, unokázik. Kicsit irigylem! Isten éltessen Rózsa!
A legtöbb kiállított munkáját ismertem, hiszen az év elején volt egy kiállítása a Művész Kávézóban, de voltak számomra újak is. Azokat a munkáit, amelyeken szöveg van nem annyira szeretem, de ez a hajósi ablak és ez a különös versillusztráció tetszett.
Ott volt Bánszky Pali bácsi is a beszélgetésen, állítólag ő ösztönözte Rózsát, hogy rézkarcozzon. Engem ő nem a rézkarcozásra buzdított, hanem ő hívott, hogy ugorjak be helyette a Bolyaiba tanítani, aztán ott ragadtam. Az egyik unkája most 12-dikes ott nálunk, és Pali bácsi állítása szerint, az én hatásomra kezdett el otthon rajzolgatni, festegetni. Ez igazán nagyszerű, bár én arra emlékszem, hogy Péter soha nem akarta az csinálni, amit én feladatul adtam, de a legtöbbször előállt valami mással.
Kapots Ildi is ott volt, Rózsa után most ő tanít a Bányaiban. Az őszi szünetben kint voltak a férjével Norvégiában a lányuknál Dórinál. Nagyon tetszett neki, bár azt is mondta, hogy az árak az itteni áraknak legalább a négyszeresei.

Újabb színvariációk a karácsonyi rézkarcokból

Vasárnap nyomtattam még néhány színvariációt a karácsonyra készült rézkarcokból, Petra Hópihéiből, és az én Angyalaimból, meg Szecessziós fenyőmből. Sajnos, nem sikerült minden, amit elterveztem, szerettem volna elefántcsont színű papírra fehérre és arannyal nyomatatni, hogy csak egészen finoman látszódjon a nyomat, de az a papír ugyanúgy, mint már máskor is beleragadt a rézlemezbe. Az arannyal nyomtatott úgy-ahogy sikerült.

Újabb Árok utcás grafika

A Pince-sorozat és az ajtós montázs (Árok utca) mellé elkészült egy újabb kis rézkarc, amelynek ihletője az az Árok utcai ház volt, amelynek gazdái, lakói és felújítói bolyais tanítványaim voltak. Ők még a nyáron elhívtak és kértek, hogy nézzek náluk szét, és ha tetszik valami készítsek belőle valamit. A már eddig elkészült rézkarcokat látták, és vásároltak is belőle egy-egy példányt, hamarosan megmutatom nekik ezt, az Árok utcai motívumot is.

Karácsonyi ajándéknak való rézkarcok

A Kecskeméti Ifjúsági Otthon Karácsony Vásárt rendez, és erre meghívtak bennünket is. Előbb Ugray Zsuzsa szólt, majd Sebők Kata is, hogy igényes iparművészeti és kézműves dolgokra gondoltak, és szerintük a mi munkáink is ideillőek. A mi munkáink között főleg kecskeméti a magyaros rézkarcok vannak, de most készültünk egy kevés karácsonyi jellegű rézkarccal is. Petra hópihéket készített, én főleg angyalokat, de egy szecessziós fenyőt is. Több színvariációk is akartam/akarok készíteni. Sajnos nem mindegyik nyomat sikerült, szerettem volna elefántcsont színű papírra fehérrel és arannyal is nyomatni, de ennek a papírnak más a minősége, és egyszerűen beleragadt a fehér festékbe, az arany úgy-ahogy sikerült. Itt van néhány a frissen készült rézkarcokból, amelyek önálló karácsonyi ajándéknak is jók, de esetleg egy-egy drágább ajándék mellé kedves gesztusok is lehetnek.
Természetesen a szokásos árukészletünkkel is jelen leszünk december 9-11. (péntektől vasárnapig) 10-19 óra között az Ifjúsági Otthon Tükörtermében, és várjuk az érdeklődőket!

Perjési Sándor és Pauer Gyula kiállítása a Dán Kulturális Intézetben

Csütörtök este nyílt a Dán Kulturális Intézetben egy magyar származású, ám Dániában élő képzőművésznek, Perjési Sándornak és Pauer Gyulának közös kiállítása. Perjésit nem ismertem eddig én sem, de Pauert természetesen igen. Őt gondolom, nem nagyon kell bemutatni, az pszeudo művészt fogalma kapcsolódik a nevéhez, egy műve szerepel is a kötelező műtárgylistában, és a Duna-parti cipők, a budapesti holokauszt emlékmű is az ő munkája. Ők barátok már nagyon rég óta, az 50-es években Luigi de Battistánál tanultak díszítőszobrászatot, aztán '56-ban Perjési emigrált, Pauer maradt, és a barátság is maradt. Perjési egy fotósorozatot állított ki, arról a budapesti vasöntödéről, ahol a szobraikat kiöntötték, és amely azóta már bezárt. Perjési lánya, Caroline Perjési, aki Londonban él és filmmel foglalkozik, készített egy filmet is erről, amelyet a megnyitó után levetítettek (én ezt már nem vártam meg, így is 7 lett mire hazaértem). Pauer a legújabb pszeudos festményeit állította ki. 2005-ben volt a Műcsarnokban egy gyűjteményes kiállítása, tehát elég sok dolgot ismertem tőle, de ezek a festmények elég újak voltak (mind a 2000-es években készült) és meglepően színesek.
A kiállítást Rauschenberg János ajánlotta a figyelmünkbe. Az Aurin leánykar pedig néhány kórusmű eléneklésével színesítette az eseményt. Több egykori ÉZI-s kollégám is jelen volt a megnyitón, mert személyesen ismerték Perjési Sándort, akinek zenetanár a felesége. A megnyitó előtt Zsuzsi (a Dán Kulturális Intézet) munkatársa bemutatott Perjési Sándornak és a lányának, és egy kicsit beszélgettünk is, míg megérkezett a közönség. Sajnos Pauer csak nem sokkal a megnyitó előtt érkezett, így vele nem volt alkalmam beszélgetni.

Kecskemét a jövőben

A Bolyaiban két osztály (10. C és 10. D) részt vesz egy tehetséggondozós programban, amelynek keretében egy "művészeti alkotást" is kellett készíteni. Ezt az alkotást a múlt héten csütörtökön készítették el a gyerekek (Bene Bence és Hévizi Farkas) és most csütörtökön kellett bemutatni a többi résztvevő előtt a Mátyás király körúti iskolában. A feladat az volt, hogy Kecskemét a jövőben. A két fiatalember mikor el kezdtünk beszélgetni arról, hogy ki milyennek képzelik Kecskemétet a jövőben, még elég eltérően képzelte el ezt, Farkas például egész borongós hangulatban. Én beszéltem nekik arról, hogy milyen építészeti trendek vannak manapság, és kértem őket készítsenek fotókat Kecskemét azon épületeiről, vagy akár kisebb részletekről, amelyet mindenképpen szívesen látnának 10 vagy akár 100 év múlva is, illetve gyűjtsenek fotókat olyan mai, posztmodern épületekről, amelyeket akár egészben, akár egyes részleteiben szívesen látnának itt. Aztán telt, múlt az idő, és már csak az utolsó szakköri délutánunk maradt, tehát nem lehetett tovább gondolkozni és anyagot gyűjteni, muszáj volt elkészíteni a munkát. A két fiú megrajzolta az épületeket a gyűjtött fotók alapján, aztán egy pár szakkörös lánykám segített a kifestésben, és így estére (fél 7-re) befejezték. Ezt lett belőle (100×70 cm-es)! Szerintem a színei elég hangulatosak, bár én személy szerint nem ezt szeretném látni, ha 100 év múlva még láthatnám Kecskemétet.
Szakköröskéim mostanában annyira jól érzik magukat, hogy nem akarnak 4 órakor haza menni, arra kérnek, hadd maradjanak tovább. Én bezárok mindent (szertárt, szekrényt) kivéve a termet, és ők még maradnak, rajzolnak, festenek. Én általában 4 óra után valahogy (negyed vagy fél 5 körül) elindulok, mert legtöbbször 5-kor, ilyenkor csütörtökönként van egy kiállítás-megnyitó valahol, haza már nem tudok menni előtte, egyenesen oda szoktam menni a suliból. Így történt ez a múlt héten is, amikor még biciklivel voltam és negyed 5-kor hagytam ott őket. Igazgatóhelyettesem viszont kérdőre vont, hogy meddig tart a szakkör, mert ő 3-kor keresett és sehol sem talált. Kicsit rosszul is esett a dolog, mert teljesen úgy tűnt, hogy azt hiszi ellógtam a szakkört, és ez egyáltalán nem jellemző rám! Elő szokott az fordulni, hogy valamiért még leszaladok a tanáriba (szakköri napló, könyvtár, nyomtatás) vagy akár a mosdóba, de szerintem ez belefér, hiszen pár perc, és ott vagyok újra. Kérdeztem a gyerekeket, emlékeznek-e, hogy keresett engem 3 óra körül az igazgatóhelyettes, de ők egyáltalán nem emlékeztek erre. Nem tudom hol keresett, de én ott voltam a rajzteremben, vagy a szertárban, vagy a suliban valahol!

MAOE tag lettem

Ma volt a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) tagfelvétele. Ambrus Lajos a Bács-Kiskun megye képviselője vitte fel a munkáimat, és még az őszi szünetben átbeszéltük, hogy mit is lehet mellettem elmondani. Azt már írtam, hogy Balanyi Károly és Probstner János írták meg az ajánlásomat. Ma kora délután hívott Lajos, hogy bonthatom a pezsgőt, mert sikerült. Majd a jövő héten szerdán találkozunk, és akkor majd elmeséli a részleteket. Egyenlőre annyit mondott el, hogy heten voltak, hatan igennel szavaztak, egy tartózkodott. Köszönöm mindenkinek, akinek köze volt a sikeres felvételemben!
A Liszt-sorozatom (12 db), a Vad lépcsők-sorozat (9 db) és a Nyáridő (4 db) szerepelt a beadott munkáim között.

Bizottság kiállítás zárónapja - Műcsarnok

Vasárnap Éva és Ildi barátnőmmel Budapestre mentünk. Az eredeti elképzelés az lett volna, hogy először megnézzünk a Szépművészeti Múzeumban az El Grecotól Rippl-Rónaiig című Nemes Marcell gyűjteményét bemutató kiállítást és utána megyünk át a Műcsarnokba a Bizottság kiállítás zárórendezvényére. Egy kicsit késve indultunk, és még Márk cuccait is kipakoltuk a kollégiumban, így csak fél 5-re értünk a Hősök terére. Amíg én egy Vaterás üzletet gyorsan lerendeztem (Péter leütött nekem egy Schéner Mihály szitanyomatot 10.000 Ft-ért - ez lesz a karácsonyi ajándékom), addig Ildiék bementek a Szépművészetibe, és aztán gyorsan hívtak is, hogy oda már ne is menjek, mert fél 5 után már nem adnak ki jegyet, így aztán hoppon maradtunk. Miután Ildi lányai is megjöttek, átmentünk a Műcsarnokba, ahol hatalmas sor volt a pénztár előtt, mert 5 órától tartott a Műcsarnok igazgatója, Gulyás Gábor tárlatvezetést. Itt a sorban összetalálkoztam Balogh Edinával, aki 10 éve Budapesten él, és legalább ennyi idő óta nem találkoztam vele. Mivel én már láttam a kiállítást inkább Edinával beszélgettem egy kicsit, míg a többiek végig járták a kiállítást. Márk és én igyekeztünk helyet foglalni a többieknek, ezt már az előző alkalommal megtanultuk, és most annál is többen voltak. Kicsit késve kezdődött az irodalmi ezt, amelynek a mai mottója a "Szerelem, szerelem szerelem / Köpni kell, köpni kell, phüj". A vasárnapi meghívott írók: Bereményi Géza és Szilasi László voltak. Bereményi szövege hosszú, de érdekes volt, Szilasié talán kevésbé fordulatos. A felolvasások után Lévai Balázs beszélgetett velük, nem volt túl összeszedett. A beszélgetés végszóját Szilasi mondta ki: "Nem kell beszarni, ha művészettel találkozunk!" A felolvasások előtt és a beszélgetés után az Ági és a Fiúk zenélt, azaz Bárdos Deák Ági és zenekara először eljátszotta a mottós számot, aztán meg a saját repertoárjukból egy órányi zenéltek még, amelyben a Kontroll Csoport két száma is elhangzott. A végén meginvitáltak bennünket egy pohár italra és egy kevéske pogácsára, itt Gulyás Gábor megköszönte az összes résztvevőnek a közreműködést ott volt Soma és Karafiáth Orsolya is. A Bizottság tagjai közök Wahorn András és Zámbó Öcsi volt jelen, Wahorn mondott is néhány köszönő szót. Túl sokáig nem maradtunk, fél 10 körül hazaindultunk, hiszen másnap hétfő és iskola.
Érdekes azért megfigyelni magamon, hogy egyre nehezebben indulok el, mozdulok ki otthonról, de ha ott vagyok egy ilyesmi rendezvényen, azt érzem, többször kellene ezt megtennem. Ezek kellemes esték, feltöltenek! Ez az est is tök jó volt!

Márk egyetemi munkái

Úgy látszik a Magyar Képzőművészeti Egyetem, vagy legalábbis annak restaurátor szakja, nem olyan mint azok a felsőoktatási intézmények, amilyenekről én zömében a volt diákjaimtól hallok, azaz hogy hétfőn délelőtt még nincs órája, pénteken már nincs órája, buli buli hátán stb. Márk fiaméknak szombatonként is ajánlott (azaz kötelező) bejárni a műterem, hiszen másként nem fognak végezni a feladatukkal. Így aztán 2-3 hetente tud hazajönni. Most két hét után jött haza, és végre hozott néhány fotót az egyetemen készült, készülő munkáiról. Először egymást kellett megmintázniuk. Hárman vannak az első évfolyamon szobrász restaurátor szakon. Ő a Fanni nevezetű csoporttársát mintázta. Második feladat egy Stróbl Alajos által készített Schulek Frigyes portré másolása volt. A harmadik pedig szintén egy másolás Csók István portréjáról volt, aki itt olyan, mint Don Corleone.
Szombaton Méntelekre voltunk hivatalosak egy disznótorosra Petra barátjának szüleihez. Nagyon finom volt minden és nagyon-nagyon kedvesek voltak Nóráék, meghívták például a szüleimet is és egy halom kóstolóval és útravalóval láttak el bennünket. Most is alig bírok megmozdulni, pedig délután megyünk Pestre! Beszámoló a következő bejegyzésben!