Gyermekek a gyermekekért gála - Katona József Színház

Körülbelül két hete megkeresett Trungel Ilona, hogy a Gyermekek a gyermekekért gála tombola ajándékaként örömmel vennék, ha felajánlanám az egyik munkámat. Végül a Liszt rézkarc-sorozatom egyik darabját ajánlottam fel. Mikor átadtam a képet, Ilona felajánlott két tiszteletjegyet a gálára. November 25-én hétfőn volt a gála a Katona József Színházban, és Petra lányommal együtt mentünk el rá. Petra bolyais korában részt vett többször is az akkori gálákon fellépőként, de én sohasem mentem el megnézni. Csak azt tudtam, hogy ilyenkor egész nap próbálnak és késő estig eltart az előadás. Nem tudtam azt sem, hogy 20 éve indult ez az akció, hogy gyerekek adjanak műsort és így támogassák azokat a kecskeméti gyerekeket, akik rászorulnak.
Mikor, valamivel 5 óra előtt elfoglaltuk a helyünket a bal 8-as páholyban és megnéztem a programfüzetet, elcsodálkoztam, hogy nincsenek bolyaisok a fellépők között. Aztán mégis volt három volt diákom, csak nem bolyais színben indultak. Szőke-Tóth Anna az M. Bodon Pál Zeneiskola Rézfúvós tanszakának tagjaként szerepelt. Péteri Lili, aki verset mondott és a gordonkájával játszott, katonásnak volt feltüntetve. Nagy Zoli a Vadhajtás Citerazenekarral lépett színpadra.








Még a műsor előtt köszöntötték Varga Laci bácsit (nekem már csak az marad, a lányával gimnáziumi osztálytársak voltunk), illetve azokat, aki segítették a gála létrejöttét. Levetítettek egy Kriskó János által összeállított filmet a régebbi gálák szereplőiről, ott volt köztük a volt bolyais Tarjányi Tamás, akit én nagyon szerettem. A szünetben megnéztük a büfében az aktuális kiállítást (Forster Jakab építész Kecskemétről készült festményei a felejthető kategóriába tartoznak), a tombolának felajánlott műveket és vettünk néhány tombolát. Rajtam kívül Angelo Minuti, Takács István, Walter Gábor, Takács Jolán Anna, valamint a Fix Fogsor Rendelő (ők egy szőrnyű giccses festményt!) ajánlott fel egy-egy művet.

A műsor alatt megpróbáltam jó fotókat készíteni, talán sikerült is Lilláról egy-két jó fotót készítenem, de a Fénylabda csoport volt a leghálásabb téma fotós szemmel. Két mostani kadás tanítványomat is felismertem egy-egy táncos előadásban, de az egyik előadást nem tartottam idevalónak. A Fallaway Táncegyesület műsora inkább egy éjszakai mutatóba illett volna.

Folytatódik a caminos sorozat

Mint az előző bejegyzésben már írtam, hétfőn elkezdtem 4 újabb caminos rézkarcot. Ma, azaz vasárnap készen lettek. Megszületett az első, a tizenötödik, a tizenhetedik és a negyvenedik naphoz rendelt grafika. Az első napin az Alte del Perdónon lévő zarándok emlékmű egy részlete van, a tizenötödik napin Carrión de los Condes utcáján a kagylójel az én lábammal, a tizenhetedik napin a sahagúni szállás falépcsője, még a negyvenedik napin a santiagói Museo do Pobo Galego háromkaréjos csigalépcsője. A címeken még gondolkozom, egyedül a 40. napiét sikerült eddig kitalálnom: Vége!?








Eddig 14 grafika készült el a tervezett 40-ből, de ez kb. a harmada az egésznek. Mikorra leszek kész?

November harmadik hete

Hétfőn nekiálltam négy újabb caminos rézkarc alapozásának. Csütörtökön folytattam és eljutottam a második, a foltmaratásos alapozásig, de vissza kellett mennem este a Kadába fogadó órára. Egyetlen szülő sem volt, aki engem keresett volna. Talán majd szombat délután tudom folytatni a foltmaratásos résszel a grafikákat. Fogalmam sincs mikorra készül el. Nem szeretek így, heteken keresztül, megszakításokkal dolgozni.
A kandós diákjaimmal egy pályázatra készítettünk anyagot népművészet órán, ezeket kellett beszkennelnem és elküldenem még szerdán.
Péntek az óráim után vonatra ültem és Budapestre utaztam. Az volt a célom, azon kívül, hogy Márkkal találkozzam, hogy egy művészellátóban különlegesebb színű (pl. ezüst, magenta) rézkarcfestékeket vásároljak, de sajnos nem volt ilyen az Üllői úti boltban, viszont volt a hatalmas tömeg a villamoson, fel se fértünk az elsőre. Így csak alapozókúpot, kormozó gyertyát vettem ott.
A második cél a Van Gogh Alive kiállítás megtekintése volt. Kíváncsi voltam milyen lehet ez a "szenzáció". Röviden: kiábrándító volt. Két sötét teremben hatalmas vásznakra vetítették ki Van Gogh képeit zenére. Némelyik kép rosszabb felbontású volt, kissé pixeles volt a kivetítés során és néha nagyon zavaró volt, hogy két olyan álló vászonra vetítettek egy képet, amelyek között 10-20 cm volt, azaz egy portrét elég élesen ketté szakított. Amint azt olvasni lehetett, a kiállítás célja, hogy közelebb hozza a művészetet azokhoz az emberekhez, akik egyébként nem járnak múzeumokba, kiállítótermekbe. Nem hiszem, hogy ez sikerült. Akik egyébként nem járnak tárlatokra, azok most se fognak pénzt kiadni erre a cseppet sem olcsó "rendhagyó" tárlatra. Akik pedig kedvelik a művészetet, netán Van Goghot, azok számára hiába a hatalmas méret és a zenei aláfestés, nem hiszem, hogy újat mondott, mutatott volna. Én csalódott voltam, nekem az nem élmény, hogy rátaposhatok Van Gogh kivetített képeire vagy éppen sétálhatok a közöttük. Igaz én láttam már jó néhány Van Gogh kiállítást, de ahogy elnéztem a sötétben a többi szemlélődő arcát, azokon sem láttam a "nagy élmény" örömét. Mindegy gazdagabb lettem egy tapasztalattal, bár ezért kicsit drága volt az 5.000 Ft kettőnknek a belépőkért.
Még simán elértük a 7 óra előtt induló vonatot, így fél 9-re hazaértünk. Márk is hazajött most velem, de a jövőhéten nem jön haza, csak Pesten csatlakozik hozzánk, mikor Bécsbe megyünk majd.

2013. november 11. - Katona József Emlékház

Hétfőn később kezdek a Kadában, így el tudtam menni 10 órára a Katona József Emlékházba, ahol a "Szeretem a színházat" című pályázat eredményhirdetése és Farkas L. Zsuzsa kiállításának megnyitója volt. Mikor megláttam a meghívót, kicsit berzenkedtem, hogy miért hétfő délelőtt van egy ilyen program, aztán rájöttem, hogy épp hétfőn el is tudok menni, bár nem tudtam végig maradni, csak egy órát. A Katona József szobor koszorúzását  már a Kada 3. emeleti terméből láttam, akkor már órám volt.
A debreceni, balatonfüredi és kecskeméti középiskolások számára írtak ki esszé és képzőművészeti pályázatot, amelynek témája Katona József Bánk bánja volt. A képzőművészeti díjazott pályamunkák mindegyike a Kandó művészeti tagozatának diákjaié volt. Ők zömében Damó István tanítványai és ketten az osztályomba járnak: Erdős Edina Regina és Bezzeg Lilla. Ott a helyszínen csak egy mappában voltak a pályamunkák (ebbe én belelapoztam), de azóta már talán ki van állítva a Katona József Könyvtár helytörténeti gyűjteményében. Elég nehéz aktivizálni a diákokat egy-egy pályázatra, versenyre, erről István is panaszkodott egy kicsit. István beemelte a kötelező iskolai feladatok közé ezt a feladatot és így legalább születtek pályamunkák.

A Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé egyik díjazottja volt Farkas L. Zsuzsa, akinek a díjkiosztó után nyílt meg a kiállítása. Egy egész kis terem ez a kiállítóterem, de jobb a világítása, mint a Cifrapalota pávás termének. Zsuzsa munkái között voltak egészen nagy méretűek és kisebbek is. Érdekes volt a technikája is ezeknek a műveknek, a kövekről készült lenyomatokat kiegészítette, továbbrajzolta Zsuzsa.

Délután, iskola után még bevittem a Kulturális és Konferencia Központba néhány képet a Tendenciák című KKK-s (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) kiállításra, amely majd november 28-án nyílik. A legújabb caminos rézkarcokat adtam be.

Budapesti kiállításlátogatás diákokkal

A szeptember végi kiránduláshoz teljesen hasonló felépítésű volt a vasárnapi kirándulás: délelőtt a Magyar Nemzeti Galériában kezdtünk, kis szabadidő után délután a Szépművészeti Múzeumban folytattuk. Csak a két kiállítás volt más: a MNG-ben a Chagall - Háború és béke között, illetve az Ámos Imre, a "magyar Chagall" - a háború örvényében 1937-1944 címűt, a Szépművészetiben a Caravaggiotól Canalettoig - Az itáliai barokk és rokokó festészet remekművei címűt.
Kicsit nehezen jött össze a csapat, az őszi szünet miatt is, még úgy is, hogy a katonás kolléganő is hozott 4 diákot. Megint mérges is voltam néhány diákra, akik jelentkeztek még októberben, aztán most pénteken, mikor már be kellett volna fizetni, két nappal a kirándulás előtt, bejelentik, hogy hát ők mégse jönnek. Velünk jött viszont most Petra lányom, aki már régen nem volt ilyen iskolai kiránduláson. Márk most Gyöngyösön volt egy rögbi meccsen.
Szerencsére az időjárás előrejelzés tévedett, igazi kiránduló idő volt. Időre felértünk. A kiállításokon nem lehetett fotózni, de előtte, utána készítettem néhány képet, szépek voltak a fények.

Már az előző kiállításnál, a Monet, Gauguin, Szinyei, Rippl-Rónai címűnél is tetszett a koncepció, hogy a magyar műveket párhuzamba állították a híres francia festők képeivel. És most is jó volt együtt, egymás után látni Chagall képeit és a "magyar Chagall" festményeit, rajzait. Én a második csoporttal mentem és mi Ámos munkáival kezdtük. Egy csomó kép ismeretlen kép volt számomra itt. Tetszett, ahogy a szolnoki vázlatfüzete rajzait kivetítették. A Chagallok is tetszettek, ott is voltak magángyűjteményből kölcsönzött képek, amelyek újak voltak számomra. A 13. osztályból egy diák, a 12-dikből egy sem jött el, pedig ez a kiállítás nekik való lett volt, de nagyon!

Fél egykor a busszal átmentünk Pestre a Hősök terére, ahol én először elintéztem a jegyvásárlást a Szépművészeti Múzeumban, aztán a Műcsarnok előtt leültünk egy kicsit. A Caravaggiotól Canatellóig kiállításra 14 órára volt lebeszélve az egyik vezetés és fél órával későbbre a másik csoporté. A második csoportnak ugyanaz a hölgy volt a vezetője, aki a Schiele kiállításon is vezetett bennünket és nagyon lelkes volt. Úgy 1 óra szokott lenni egy vezetés, de ezen a megakiállításon most ő 1 és háromnegyed óráig beszélt, és akkor is én szakítottam félbe, hogy most már muszáj mennünk. Negyed 5 volt és fél 5-re volt megbeszélve a találkozó a busznál. Már nem volt erőm és persze időm se visszamenni és még egyszer végig szaladni a kiállításon, csak a boltba szaladta el és megvettem a katalógust, mert itt is volt jó pár olyan kép, ami számomra ismeretlen volt, ugyanakkor nagyon tetszett. Szerencsére 9 db Caravaggio festmény zömét már láttam az eredeti helyszíneken, de kétségtelen, hogy nagyon hatásos volt ez a rendezés. A 11. osztállyal éppen mostanában vesszük a barokkot, jövő héten írnak témazárót belőle, ezért sajnálom, hogy csak 2 tanuló jött abból az osztályból.

Hazafelé a buszban megnéztük a Caravaggio-ügy című dokumentum filmet, amely a Caravaggio földi maradványai utáni kutatásról szólt.

Ismét jól elfáradtam, de megérte...

Kortárs Költészet - Kortárs Grafika - 2013.

Egy másik megnyitó után Virág Ágiék kocsival behoztak a központba, ahonnan 10 perc alatt hazaértem, és egy gyors ebéd után már nyargaltam is vissza a Cifrapalotába, ahol 15.30-kor kezdődött a Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé megnyitója. Füzi László az aktuális biennálé anyagának ismertetése, elemzése helyett a biennáléval kapcsolatos emlékeit idézte fel. Két fiatal lány, Garay-Tegez Anna tánca és Pintér Kitti költeménye színezte a megnyitót. Újdonság volt, hogy két díjat osztottak ki, méghozzá Farkas L. Zsuzsa és Ugray Zsuzsa mint díjazott egy-egy önálló kiállítási lehetőséget kapott (nem jövőre, most!). Farka L. Zsuzsa kiállítása hétfőn nyílik a Katona József Emlékházban 10.30-kor (megint egy lehetetlen időpont!). Egyébként Farkas L. Zsuzsa is Weörös Sándor A teljesség felé című írására készített grafikát, mint én is. A Vasárnap délután Logronoban című caminos rézkarcom három, egyre világosabb (az utolsó arany) színben lenyomtatott példányát tettem egy keretbe. A biennálé anyagából most engem Ulrich Gábor munkái fogtak meg a legjobban, de Szikora Imi színes rézkarcát is szerettem, meg Iskander fotóját.

Őszi kirándulás - 3. nap

A harmadik nap már borúsabb és hűvösebb volt, de szerencsére még mindig nem esett. Elhagyva a nyíregyházi Hotel Barbizont, Máriapócs felé tartottunk, hogy a kegytemplomot és a Könnyező Szűzanya képet lássuk.







Innen Nyírbátorba mentünk, ahol először a Református templomban kaptunk egy igen alapos vezetést a tiszteletes úrtól, még a padlásra is felvitt bennünket. Természetesen a különálló harangtoronyba is felmentünk. Megnéztük a templom mellett felújított várat is kívülről, ide nem tudtunk bemenni, bár a kiírt nyitvatartás szerint nyitva kellett volna, hogy legyen.
Aztán a másik középkori templomhoz, a volt Minorita templomhoz is elmentünk, de itt sem tudtunk alaposan szétnézni, csak az üvegajtón keresztül nézhettünk be, mert zárva volt. Így csak oldalról és messzebbről tudtam csak megszemlélni a Krucsay oltárt is.

Én még nem jártam itt, de Péter többször volt itt, mikor még bábosokkal dolgozott, mert nyaranta bábos fesztivál volt éppen itt a templom előtti téren. Egy új sétányt is kialakítottak, szobrokkal mesélik el Nyírbátor történetét. Igaz a szobrok nem kőből, csak valamilyen szintetikus anyagból készültek. Mikor megkopogtattam érezni és hallani lehetett, hogy nem kő, de így is nagyon sok pénzbe került gondolom, a két templom teljes felújítása.

Az ebéd ismét csak szendvics volt, de hazafelé Debrecenben egy cukrászdában még ettünk egy-egy kalóriabombát, nem tudtuk, hogy mikor hazaérünk lesz-e otthon valami ennivaló. Volt. Anyukám már megint gondoskodott rólunk! És mindkét gyermekünk is otthon volt, ez kivételes alkalom!