ART Brigád böngésző a Múzeumok Éjszakáján

Kezdettől fogva részt vettem a kecskeméti Múzeumok Éjszakája rendezvényeken, azaz 2006-tól, mikor még csak néhány helyszín csatlakozott a mozgalomhoz. Aztán egyre nagyobb méreteket öltött a rendezvény, még több helyszín, még több látogató. Nekem már sok is volt időnként. Igyekeztem olyan helyekre eljutni ahová máskor nem, és ahol nem volt tömeg, és messze lekerültem azokat a főleg városközponti helyszíneket, ahol szinte havonta megfordulok, és levegőhöz is alig lehet jutni az embertömegtől. Ilyenkor arra gondoltam, milyen jó lenne, ha ez az iszonyú mértékű érdeklődés eloszlana egész évre, és nem csak a teremőr nénik árválkodnának a kiállítótermekben!
Na, az idei Múzeumok Éjszakája a számára más volt! Most dolgoztam, nem vándoroltam, az egész estémet egy helyen a Kulturális és Konferencia Központban töltöttem, ahol az Élet a régi Kecskeméten nevű facebookos csoport rendezvénye zajlott, kiállítások, előadások, kecskeméti könyvek, naptárok, képeslapok, grafikák és tűzzománcok árusítása. Lehetőséget kaptunk, hogy árusítsuk a saját kecskeméti témájú munkáinkat, és cserébe mi kínáltuk a régebben megjelent könyveket és a frissiben megjelent falinaptárokat is. Szép számú érdeklődő volt, elsősorban Tóth Sanyi bácsi könyvét és naptárát, valamint a csoport alapítójának Kerekes Gyulának a naptárát, amely a régi kecskeméti képeslapok felhasználásával készült. Azért egy már könyvjelzőt, képeslapmappát és kisgrafikát a saját munkáinkból is sikerült eladni. Fárasztó és fülledt este volt, de sok kedves ember fordult meg a pultunknál. A Gyula mellet a másik szervező Király László volt, köszönet nekik!
Petra is velem volt és így az utolsó előadásra én is be tudtam ülni, amelyet Jernyei Kiss János tartott a Meg nem valósult épületek Kecskeméten címmel. Hasznos volt, mert nemcsak a nagyon ismert dolgokról beszélt és vetített, hanem azokról az épületekről is, amelyek ugyan megvalósultak, de másként, mint tervezték.

Ex Libris kiállítás a debreceni Benedek Elek Könyvtárban

Még hétfőn nyílt, de a nagy távolság miatt nem tudtam elmenni Debrecenbe, hogy megnézzem azt az Ex Libris kiállítást, amelyet a Benedek Elek Könyvtár által meghirdetett pályázatra beérkezett művekből rendeztek. A könyvtár honlapjáról vettem kölcsön a megnyitó képeit. Még 2010-ben megrendelésre készítettem két Ex Librist, aztán a felhívásra egyet saját részre, ezzel a három foltmaratásos (aquatinta) rézkarc technikával készült munkával vettem részt a pályázaton. Az anyag a facebookon is elérhető, látható.

Budapesti kiállításosdi Márkkal

Annak ellenére, hogy ezen a héten már nem volt tanítás, nem unatkoztam. Hétfőn rendet raktam magam körül (íróasztal, szekrény), tárgyaltam egy megbízásról és Múzeumok Éjszakája ügyben, és egy kolléganős találka is erre a napra esett.
Kedden nyomtattam kecskeméti témájú rézkarcainkból a Múzeumok Éjszakájára, mert szombat este ott leszünk a Kulturális és Konferencia Központban és azon kívül, hogy egy mini kiállítást csináltunk, árusítani is fogjuk a munkáinkat.
Szerdán volt Márk utolsó vizsgája az egyetemen (MKE), és arra gondoltunk, hogy összekötjük egy anyás kiállításlátogatással ezt az alkalmat, már csak azért is, mert éppen előző nap volt Márk születésnapja (21.). A vizsga 10-12 óra között volt kiírva, és még egy aláírást kellett az indexébe beszerezni, amelyet szintén délelőttre írtak ki. Így azt terveztük, hogy én csak a 10 órás vonattal megyek fel, és dél körül tudunk a Műcsarnokban találkozni. Ám, nem így lett.

Egyedül néztem meg a Műcsarnok kiállításait, először Magyarósi Éva Láthatatlan rajzok című, majd az Európai utasok - Kolozsvári képzőművészet az ezredfordulón című kiállítást. Az alagsori képek és videóanimáció elég nyomasztó volt, de ez érthető, hiszen édesapja elvesztése, a gyász inspirálta a műveket. Fenn a rendszerváltás után szocializálódott fiatal kolozsvári művészek munkáit láthattam, valamint a kolozsvári művészeti élet intézményeit is bemutatták. Igen sokszínű a tárlat, rögtön az első teremben igen megkapóak Adrian Ghenie festményei. A művek jó részét nyugat-európai gyűjteményekből kölcsönözte a Műcsarnok, ami jelzi, hogy ezeknek a műveknek van piaca.
Mikor végeztem, elsétáltam az egyetem elé, hátha végez Márk, de kiderült, hogy még javítania kell művészettörténetből, addig nem írja alá a tanár az indexet, és egy csomóan várakoznak, nem lehet tudni meddig tart az egész. Én mondtam, hogy várok, volt nálam olvasnivaló, de Márk azt mondta, van még annyi idő, menjünk el a Kogartba. Itt a Tihanyi Lajos - Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban című kiállítást néztük meg. A néhány ismerős kép mellett, amit vetíteni is szoktam, meg a Nyolcak kiállításon láttam, a képek többsége új volt számomra. Szeretem Tihanyi portréit, idén a Fülep Lajos portrét a vizsgaanyagba is beleraktam, de nagyon megtetszett a plakáton szereplő párizsi vörös hidas képe is.
Ezután újabb várakozás következett, pedig már lassan 3 óra volt. Mivel a műcsarnokos jegy az Ernst Múzeumba is érvényes, én elmentem, hogy megnézzem Kelemen Károly Átfestett ikonok című kiállítását. Már éppen végeztem, mire Márk is végzett és megérkezett (azért ő is megnézte!). Ő azt hitte, igazi ikonok lesznek átfestve, és tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok. Kedvenceim a kiállítás vége felé lévő festmények voltak, pl. a Mont-Saint-Victoire (Cézanne hegye). Egy művtöri órának is elmenne, ahogy itt, ezeknél a képeknél reflektál a modern festészeti irányzatokra.

Még a Liszt Ferenc téren körbefotóztam Marton László Liszt szobrát, mert az egyik OKTV tételnek ezt adták meg művészettörténetből, bár nem hiszem, hogy lesz olyan diákom, aki ezt választaná. Elég szörnyű állapotban van a szobor, először azt hittem vandálok megrongálták, de itthon utánaolvastam és kiderült, hogy a június eleji viharban egy faág ráesett és ez törte össze a szobor hátteréül szolgáló orgonasíp-boltívet vörösmárványostól.
Egy sör és egy fagyi volt a jutalom útban a pályaudvar felé. Mivel csak a 3/4 6-os vonatot értük el, fél 8-ra értünk haza, én meg még egy bolyais bankettre voltam hivatalos, tehát gyors zuhanyzás, átöltözés, és nem is késtem túl sokat a 12. C bankettjéről.
Csütörtökön délelőtt főztem, délután pedig meglátogattak az én kis tündérkéim, azaz a szakköröseim. Kicsit nehezen oldódtak az elején, de aztán kerestünk egy játékot és nagyokat nevettünk egymáson. Csütörtök este is bankettre mentem (12. B), de amikor 8 órakor odaértem, még senki sem volt ott, egy kicsit csúszott a bizonyítványosztás, ezért hazasétáltam. Akkor még azt hittem, később visszamegyek, de egyszerűen nem volt már erőm, kedvem újra elindulni otthonról.

Ma délelőtt a Bolyaiban volt egy megbeszélés a jövő tanév nagy eseményéről, a 25 éves Bolyait ünnepeljük. Lesz sok-sok program, sok-sok szervezés, munka ezzel kapcsolatban. Délután a Kulturális és Konferencia Központba vittük be a képeket, de nem nekünk kellett feltenni, így gyorsan végeztünk, utána nyomtató, és bevásárlás, mert holnap a bolyais tanévzáró és a Múzeumok éjszakája mellett még lesz nálunk egy családi ebéd, egyben szoktuk ünnepelni a Petra és Márk születésnapját (6 nap híján 1 év van köztük) és Péter névnapját, tehát este még előkészítettem a sajttal töltött csirkemell tekercseket, hogy holnap csak be kelljen rakni a sütőbe.

Csányis tanári kirándulás Tatára és Majkra

Pedagógusnapra a Csányi János Szakközép- és Szakiskola meghívta az ott tanító kollégákat és házastársukat egy kirándulásra Tatára és Majkra. Tatán 4 éve az utolsó összcsaládi kirándulásunk alkalmával jártunk, de szép hely, így nem árt, ha többször is megfordul ott az ember, Majkon pedig egyszer sem jártam még, de szinte bárhová elmenetem volna, mert remek ötlenek tartottam ezt a lehetőséget, ráadásul év végén, már rá is fért mindenkire egy kis kikapcsolódás.

Kiderült, hogy többet közt azért megyünk tatára, mert Viktor tatai, bár azért az idegenvezetést profira bízta. Aranyos, lelkes vezetőnk volt, bár a társaság egy kicsit lassú volt, legalább is az én kirándulásaim tempójához mérten, és kétségtelen, hogy nagyon meleg is volt, ami csökkenteni szokta a városnézés iránti lelkesedét általában. Jó néhány új dolgot is megtudtam, illetve láttam és persze fotóztam. Különösen érdekelnek az épületek mellett az emlékművek, főleg a holokauszt emlékművek, így alaposan körbefotóztam a zsinagóga mellett Lugossi Mária művét. A vár és a tó környéke mellett az angol kert is hangulatos volt. A tó közelében megebédeltünk, utána egy kis szabadprogram volt. Mi, Péter és én, Szikora Imivel, Fekete Zsolttal, Sebők Katával és Kun Lacával kicsit áztattunk a lábunkat a tóban, mert hajókázásra nem volt lehetőség. Az kitartóbbak felmentek a Kálváriához.
Délután 4 körül indultunk el Majkra, a kolostorhoz. Egészen elvarázsoltak kis "magánlakosztályok" a fűszernövényekkel, különösen a rengeteg levendulával. Tiszta provence-i hangulat.

Mostanában tudatosan igyekszem az adott pillanatot élvezni és nem a következő teendőkre gondolni, ez nem ment régen. Így most nagyon élveztem ezt a napot.

Szilágyi Varga Zoltán a Nyitott Műteremben

Kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel, a Nyitott Műterem sorozat Szilágyi Varga Zoltánt bemutató eseménye még csütörtökön volt. Ezúttal egy rendhagyó helyszínen, a Kecskemétfilm Kft. vetítőjében. A helyszín csak számunkra volt szokatlan, Szilágyi Varga Zoltán számára ez a természetes közeg, hiszen ő animációs filmeket készít. Nyugodtam írhattam volna, hogy rajzfilmeket, mert az ő filmjeiben igen nagy szerepe van a rajznak, minden egyes kocka egyedi grafikaként is érdekes, értékes.
Balanyi Karcsival egy igen rövid bevezető után vetítés következett a filmjeiből, régebbiek és egészen újak, még bemutató előttit is láthattunk, sőt a munkafolyamatba is betekinthettünk. A vetítés után minden részt vevő elmondhatta gondolatait, mindenki elismerte, méltatta azt a kemény munkát és bravúros rajztudást, amely e filmek mögött van. Részemről egy kicsit csalódott maradtam, mert az eddigi Nyitott Műterem eseményeken egy-egy alkotó beszélt a gyerekkoráról, az indíttatásáról is. Ezek az információk nemcsak mint alkotót, hanem mint magánembert is közelebb hozták számomra a bemutatott művészt, és most ez kimaradt.
El kell még mondanom, hogy igazi házigazda módjára láttak bennünket vendégül Zoli és Bea a felesége. Az erdélyi terítővel lefedett asztalon pogácsa és rozé tette otthonossá az estet.

Kékfestő kiállítás a Cifrapalotában

Tegnap nyílt a Kovács Miklós kékfestő munkáit bemutató kiállítás a Cifrapalotában. Kedden délután mikor a kandós 11.E-vel a Thorma kiállítás néztük meg, akkor nyomta kezembe a kiállítás megnyitójára szóló meghívót Székelyné Kőrös Ilona, a kiállítás rendező, sőt azt is megengedte, hogy benézzünk a még készülőben lévő kiállításra a diákokkal és egy kis ismertetőt is adott nekünk. Nagyon hálás vagyok érte!

 A megnyitóra kicsit késve érkeztem, mert szakköröm volt, ráadásul az utolsó, így fagyiztunk is egyet a "tündérkéimmel". Jó sokan voltak és hosszúnak ígérkező megnyitó miatt nem is próbáltam közelebb férkőzni, kint ültem le, ott hallgattam és néztem a megnyitót. Az ünnepi megnyitón köszöntőt mondott Mák Kornél alpolgármester, Kovács Ernő Tiszakécske polgármestere, illetve a tárlatot megnyitotta Gaál József a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, és kékfestőbe öltözött aranyos gyerekek is közreműködtek, de nekem fél 5-kor egy másik programra el kellett indulnom, így egy következő alkalomra marad majd a kiállítás alapos megtekintése és fotódokumentálása
.

A Kondor Béla művészeti tagozat kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban

Tegnap nyílt a Kulturális és Konferencia Központ földszinti kiállítótermében a ( KEMÜ Kandó) Kondor Béla Képző- és Iparművészeti Tagozatának kiállítása. Rendszerint ilyenkor csak a végzősök, a 13. évfolyam vizsgamunkáit szokták kiállítani, de most egyrészt kislétszámú (13 fős) volt a végzős osztály, másrészt festészeten, kerámián és animáción végeztek, amelyek közül a kiállítóteremben az animációsok nem tudnak falakat betölteni, így az alsóbb évfolyamokból (10-12. E) grafikák és szobrok, és néhány régebben grafika szakon végzett diák munkája is bemutatásra került. Sajnos az animációsok vizsgafilmjei sem voltak még tegnap láthatók, hiába hoztak be egy hatalmas képernyőt. A fő falon a festők munkái szerepeltek, Gulyás Cintia fotórealista képe egészen biztos mindenki tekintetét odavonzotta, de nekem Molnár Orsi munkái többet mondtak. Koczó Erzsébet ipari tájképének témája pedig egészen rokon azzal, ami mostanában engem is foglalkoztat. A vitrinekben a kerámikus növendékek térfal elemei, kávéskészlete és lámpái kaptak helyet.

A megnyitó idejére ezúttal engem is odaállítottak a tanár urak mellé, de a nevemet még véletlenül sem sorolta fel most sem Kriskó János. Utána a diákok meg is kérdezték, mit szólok ehhez. Egyrészt már megszoktam, hogy nem említik meg a nevem ilyenkor, másrészt már az is előrelépés, hogy most odahívtak maguk közé. Annak idején szintén Kriskó János nyitotta meg azt a kiállítást, amikor a 10 éves iskolának volt egy kiállítása a végzett és később művészként ténykedő egykori diákok munkáiból. Akkor sem hangzott el a nevem, pedig én aztán minden művészetist tanítottam, de "csak elméletet", művészettörténetet. Akkor Gömöry Dóri azt mondta, olyan vagyok én itt a művészeti szakközépben, mint a műtéteknél az altató orvos, nélkülem meghalna a beteg, de senki nem az ő nevét jegyzik meg. Pedig lehet, hogy a szakmát, az rajzolás-festést nem én tőlem tanulják a diákok, de hiszem, hogy a szemléletüket, a művészhez, munkához való viszonyukat árnyaltam, talán nem is kicsit.

Találkoztam Gadival és Dominikával is, és tervezgettük a júliusi kirándulást. Gadi apukájához készülünk pár napra Perugiába, bár még az útiköltségre való nincs meg, de dolgozunk rajta.

A Bozsó Gyűjtemény Duna-projektje a Bolyai János Gimnáziumban

A Bozsó Gyűjtemény a felújítási munkálatok miatt  a Tavaszi Fesztiválon egy külsős projekttel jelentkezett, Kecskemét főterén mértük le a ponyvákra kinyomtatott Dunával kapcsolatos művek hosszát, azaz hogy milyen hosszú Kecskemétnél a Duna. Akkor igen erős szél fújt, és aránylag kevesen voltak jelen, így felvetődött a gondolat, hogy iskolákba kivigyék ezeket a ponyvákat, hogy minél többen lássák.

Mivel én a csütörtökön napon vagyok egész nap a Bolyaiban, így egy ilyen napot választottam. Reggel kihozták Klárikáék a feltekert ponyvákat és mi a szakkörös lánykáimmal gyorsan kitekertük az aula kövére. Szünetben bemondtam a hangosba, hogy mi ez, és már akkor sok diák, és kolléga is megnézte. Egy szünet nem is volt elég a végignézéshez, voltak, akik több szünetben is ott ácsorogtak és nézték a képeket. Mindenki nagyon dicsérte a dolgot, tetszett nekik, hogy csak ilyen lazán lent a földön vannak ezek a művek, muszáj megnézni, szinte bele ütközik az ember, és persze felülről is nagyon látványos volt. Mi is lemértük, nálunk csak 82,30 m volt a Duna, lehetséges, hogy egy szakasz "otthon" maradt, a Bozsó Gyűjtemény raktárában.

A profi (hivatásos) és amatőr (diák) munkák között ott volt két szakkörös lány festménye is, egy "közös szakkörös" papírnyomat és Arra gondolta, hogy egy ilyen kiállítás minden évben lehetne. Elvinni a diákokat innen a világ (na jó, csak a város) végéről múzeumba, kiállítóterembe elég nehéz, de ha így ponyván kinyomatva házhoz jönne, biztos sokan látnák és sikere is lenne. Elmeséltem a "Mobil Múzeum" ötletemet Klárikának és Jánosnak, és tetszett nekik, azt mondták, fel fogják vetni ezt a lehetőséget a városházán.nekem egy régi kis ceruzarajzom a zebegényi Duna-kanyarról.

Kedd: mozgalmas nap és találkozás a Kultúrdémonnal a Katona József Könyvtárban

Hétfőn délután spanyolt tanultam, mert kedden témazárót írtam. Remélem, nem lesz túl rossz, sajnos nem tudok annyit foglalkozni a dologgal, mint két éve, és ez észrevehető a teljesítményemen.
Szóval a bolyais kezdés után, a egykori csányis órám idejében megint Petrával találkoztam, gyakorlati helyet próbálunk neki szerezni, most pénzügyi és számviteli asszisztensnek tanul, és jó lenne, ha decemberben végez, akkorra már lenne egy kis gyakorlata is, csak nem olyan könnyű találni ilyen helyet.

Még arra is volt időm, hogy otthon ebédeljek, innen mentem a Paletta kiállítás anyagáért a Kulturális és Konferencia Központba, majd a Szórakaténuszba, ahol a népművészet óra keretében beszéltem meg, hogy bemutatják a 11.E-nek az intézményt és hogy ne csak száraz befogadásról szóljon a dolog, még egy kézműves foglalkozást is leszerveztem neki, igaz ez 450 Ft/fő volt, amelynek a befizetéséért nem mindenki lelkesedett, de aztán mindenki nagyon élvezte a foglalkozást.

Aztán megint hazamentem, vacsora (figyelnem, kell hogy a megfelelő időben egyek!), és újra be a városba, ahol egymáshoz nagyon közel, ismét egy időben volt két olyan program, amelyen szívesen részt vettem volna, de csak egy helyen lehetek. Az Ifjúsági Otthon Diákgalériájában a házban működő szakkörök éves kiállítása kezdődött 5 órakor. Megnéztem, lefotóztam, örültem néhány ismerős diák alkotásának, de a megnyitót nem vártam meg, mert érdekesebbnek ígérkezett a Katona József Könyvtárban a Kérdezze a Kultúrdémont című rendezvény, amely egy író-olvasó találkozó volt Karafiát Orsolyával. Az őszi Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálén olyan rézkarc-sorozattal jelentkeztem, amelyet ő ihletett, és annak ellenére, hogy sokszor láttam, hallottam, olvastam nyilatkozatait, kíváncsi voltam rá. Tetszett, ahogy a rendezők előre összegyűjtötték a kérdéseket, amelyekből ő véletlenszerűen húzott és válaszolt. Ugyan fenntartotta magának a jogot, hogy passzoljon, de nem élt vele, őszintén, egyenesen, enyhe öniróniával válaszolt a rázósabb kérdésekre is. Mesélte, hogy a Kultúrdémon nevet maga választotta, és mindenki elfogadta titulusként - valóban elég találó. Többször szóba kerül, hogy rosszul alszik, csak gyógyszerekkel sikerül neki. Én, aki épp az ellenkezője vagyok, akkor is elalszom, ha egyébként szeretnék fent maradni, azt gondolom, hogy ha nem csak szellemileg "fárasztaná le" magát, hanem egy kis izzadásos testedzéssel is, biztos jobban aludna. Mindenesetre feldobott az este, kedvet kaptam, hogy sűrűbben beleolvassak írásaiba, nyomon kövessem a blogját.

Vasárnap: Pedagógusnapi tüntetés és Ferenczy kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Lassan már hagyomány lesz, hogy pedagógusnapon tüntetünk Budapesten, tavaly is tüntettünk és most is. Bár sok remény nincs arra, hogy ez meghatná az Oktatási Államtitkárságot. A tavalyihoz képest kevesebben voltunk, gondolom, a többi kolléga elhiszi Hoffmann Rózsának, hogy nincs miért tiltakozni. Jó volt látni, tudni, hogy most más szakszervezetek is mellénk álltak, pedig inkább azt lehet érezni, hogy már megint mit akarnak ezek a pedagógusok, ott van neki az egész nyár. Egyszer már írtam itt, hogy január óta, már csak a magam bizonyossága miatt is, írom, hogy mennyi időt töltök bent az iskolában (azt, hogy itthon vagy máshol mennyit töltök iskolai dolgokkal még nem számoltam össze!), és az derült ki, hogy az egyik iskolámban bőven megvan a munkaidő 80 %-a, mégis keveslik, míg a másikban nem, viszont ennek az iskolának a dolgaival többet foglalkozom itthon. Nem tudom elképzelni, hogy a két iskolai elfoglaltságom, hogyan oldható meg, ha bevezetik ezt a 80 %-ot bent kell tölteni az iskolában dolgot. A Kandóban asztalom sincs a tanáriban, és nem tudok ott készülni, javítani! Most két öltönyös fiatalember vette át a petíciót, államtitkár asszony megint nem ért rá.
A petíció átadása után Márkkal, kihasználva, hogy a Magyar Nemzeti Galériában meghosszabbították két héttel a Ferenczy kiállítás nyitvatartását, felmentünk a várba, hogy megnézzük azt. Ugyan mióta megnyílt, már kétszer voltam a Galériában, de diákokkal voltam és nem volt idő, hogy ezt is megnézzem. Nem annyira szeretem, mikor az "A" épületben rendeznek ilyen jellegű kiállítást, a "C" épület alsó szintjén jobban áttekinthető egy életmű-kiállítás. A Libamáj fesztivál miatt elég nagy volt a tömeg, és csak a "C" épület felől lehetett megközelíteni a kiállítást, így átengedtek bennünket a Hősök, királyok, szentek kiállításon, és meg tudtam Márknak mutatni a Munkácsy-féle Honfoglalást, amelyet nem sűrűn lehet egyébként látni, hiszen az Országházban van. Ferenczy munkáit kedvelem és tanítom, főleg persze a nagybányai képeit, de bőven akadt meglepetés azért ezen a kiállításon áttekintve az egész életművet. Sajnos, a katalógust már meg se merem kérdezni, hogy mennyibe kerül. Régebben mindig megvettem, mert a művészettörténet OKTV-n gyakran ezekből a kiállítási katalógusokból adták meg az ajánlott irodalmat, és még a megyei könyvtárban sincsenek meg ezek a könyvek, de manapság egyszerűen nem futja ilyen "hóbortokra" a keresetemből.
A kiállítási enteriőrös  fotókat a netről mellékelem (a tüntetésesek sajátok), az egyik épp az egyik olyan képet mutatja, amely a nemrégen került elő.



Vonattal jöttünk vissza, és még időben megérkeztünk, hogy az este edzésem ne maradjon el. Az elmúlt heti kilengés miatt keményen kell dolgoznom, most a május eleji szintemnél járok.

Thorma János kiállítás a Cifrapalotában

Pénteken nyílt a Cifrapalotában a Thorma János kiállítása, aki a kiskunhalasi születésű és a Nagybányai művésztelep egyik alapítója volt. Túl sok képét én sem ismertem, éppen ezért kíváncsi voltam erre a tárlatra. Meglepetésemre egy szép nagy anyagot állítottak ki, és elég sokfelől gyűjtötték össze a képeket. Ez egy vándorkiállítás, amely innen Kecskemétről Münchenbe fog menni (onnan indult a Nagybányai művésztelep története), majd Nagybányára és végül a budapesti Magyar Nemzeti Galériába. A megnyitó egy kicsit elhúzódott, először Thorma egyik Münchenben élő rokona beszélt, majd Mák Kornél, és mire Szücs György művészettörténészre, az MNG. megbízott főigazgatójára került a sor, már mennem kellett, mert Péter már jött értem, hogy a Kandósba a pedagógusnapi vacsorára odaérjünk. Így most álljanak itt a képek, mert azokat még a megnyitó előtt körbe tudtam fotózni. Az utolsó művtörti órákon elviszem a kandós osztályaimat mindenképpen, hiszen a Nagybányai művésztelepet a szóbeli érettségi tételek közé is gyakran berakom.

Pünkösd után, a nyári szünet előtti 3. hét

A Pünkösd hétfőm a dolgozatjavításokkal telt, két kandós osztály témazárója és a végzősök érettségi dolgozata volt a soros feladat.
Kedden ez elmaradt csányis órám idejében Petrával találkoztam, gyereknapot tartottunk. Délután a kandós 11. E-vel Ulrich Gábor kiállítását néztük meg Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájában, méghozzá úgy, hogy Gábor is ott volt, mesélt egy kicsit arról, hogyan dolgozik, illetve kérdezhettek is a diákok tőle. Mivel még a másfél órából maradt még idő, átmentünk a Dán Kulturális Intézetbe is, hogy alkalma legyen a diákoknak összevetni Gábor munkáit egy alapvetően más karakterű alkotó, alapvetően más jellegű munkáival.
Szerdán leszedtem a gyerekek kiállítását Sebők Kata segítségéve. Délután G. Szolláth Katival nyomtattam, már régebben felajánlottam neki, hogy szívesen lenyomtatom a grafikáit (ő pedig felajánlotta, hogy cserébe ad nekem belőlük), de eddig nem tudtunk időt egyeztetni.  Mire lenyomtattunk pár példányban a 3 Klimtes rézkarcát, jól elbeszélgettünk. Talán még ennyi időt nem is töltöttünk együtt eddig.
Csütörtökön a Bolyaiban a 7. órában egy aranyos kis pedagógus napi műsor, utána süti és koccintás. (Már egy hete a szombati maradékokat esszük, így én az én súlyom az április közepi állapotra került vissza, tehát most dolgozhatok majd megint egy csomót!) Szakkör után posta, céges adóbevallás. Márk is hazajött, már csak pár "tanulós" vizsgája maradt.

Pénteken délután ismét jó lett volna egyszerre két helyen lenni, 17 órakor kezdődött a Cifrapalota Thorma kiállítás (következő bejegyzés!), de 17.30-tól már a Kandó pedagógusnapi vacsorája kezdődött. Ez is hagyomány már, egy kis műsor a diákoktól (6 fellépőből 3 művészetis) és a tanárkollégák is énekeltek egyet, a kollégák jutalmazása a versenyeredmények alapján (idén nem volt művészettörténet verseny, sajnos), marha- és/vagy birkapörkölt és egy kis beszélgetés a kollégákkal. (Nagyon ízléses volt a dekoráció.)
Csak pár évig élt az a hagyomány, hogy a város jutalmazta az iskolánként az év tanárát, de ma már erre sincs pénz. (Megjegyzem, én úgysem kaptam volna meg sohasem a két félstátuszos létemből adódóan.) Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a következő tanévben hogyan tudom összeegyeztetni a két állásom a kötelezően az iskolában letöltendő idő mellett. Holnap tüntetés Budapesten!