2018/25 - Június harmadik hete

Az első tanítás nélküli hét fárasztóbb volt, mint egy tanításos lett volna.
Hétfőtől szerdáig egész nap a szóbeli érettségin kellett csücsülnöm, pedig csak 5 szóbeli vizsgázóm volt. Hétfőn 2, kedden 2 és szerdán 1 tanuló! Hétfőn azért a feleletek után el tudtam szaladni a Dekor Artba, leadni a pólókat a nyomatásra. Azt ígérte a srác, hogy a héten lenyomtat egyet és szól majd, hogy megnézzem. Ezen a napon fél 6-ig voltam bent, ezek után nem volt kedvem már semmit se csinálni otthon.
Kedden kicsit később mentem be, és egy kicsit előbb is végeztünk, 4 óra körül hazaindultam, ezért tudtam egy kicsit edzeni. Sikerült összeolvasnom a bizonyítványokat, amit így le tudtam adni aláírásra az igazgatóhelyettesnek. Nem értem, hogy a 3 dokumentumban (e-napló, törzskönyv, bizonyítvány) miéirt nem egyformán szerepelnek a a tantárgyak és a hiányzások nyilvántartása sem. A napló nem jegyzi külön a szakmai és közismerti hiányzásokat, csak hogy igazolt vagy igazolatlan egy-egy hiányzás. Most komolyan, nekem kellene diákonként összeszámolnom, hogy az összes hiányzásából mennyi volt szakmai és közismerti és abból mennyi igazolatlan volt?
Kedden volt Márkó 27 éves! Mindig érettségiztetésre esik az ő születésnapja, majd csak vasárnap tudtuk megünnepelni. Az orfői fesztiválra kapott egy jegyet.A szerdán ismét hosszú volt, 5-ig voltam bent, mert bizonyítványosztás volt, utána meg a bankett.

Csütörtökön már nem vizsgáztattam, de délelőttünként még be kell járni az iskolába, sőt ezen a napon még nekem egy eddig elmaradt "üzemorvosi" vizsgálatra el kellett mennem. Dél körül végeztem, este pedig Péterrel volt programom, Budapestre mentünk a Nick Cave koncertre. Az elmúlt hetekben sokat hallgattam a zenéjét. Sok ismerős és kedves dal hangzott el és valóban elég varázslatos a fickó, ahogy a közönséggel, illetve a csenddel és a zúzásokkal bánik. Nagyon élveztem. Aránylag kevesen voltak, így megengedték, hogy a küzdőtérre lemenjen bárki, akinek máshová szól a jegye, de mi már csak öregesen ülve élveztük a koncertet. Együtt voltunk az 1994-es Pecsaban tartott koncertjén is, de nekem most jobban tetszett. A Push the sky away után nem jött ki a taps ellenére, felkapcsolták a villanyokat, mi is elindultunk, éppen sorban álltam a mosdóban, mikor újra felcsendült a zene. Visszajött és még két ráadás számot eljátszottak. Egy lányt baleset ért, leesett az elemvényről és nem tudja mi van vele. Aztán, mikor visszajött, azért jött vissza, mert az egészségügyeik, azt mondták, jól van a csaj.

Pénteken a suliban 11-től bizonyítványt osztottam az osztályomban, amik nem lettek éppen fényesek. Kíváncsi leszek, hogy hányan kezdjük majd a 10. évfolyamot?
Hazafelé a keretezőből elhoztam a paszpartúkat, nem kezdtem el a paszpartúzás.
Szombaton Márk hazajött Orfűről, illetve Pécsről hazaköltözött, jobban mondva csak átmenetileg, mert  már ment is tovább Pestre, ahol albérletben fog lakni. Péterrel felmentek, kipakoltak és utána Massive Atteck koncertere mentek. Én meg a barátnőmmel találkoztam a Városháza előtt, mert innen indítottuk a Múzeumok éjszakája programunkat. Úgy érzem, egy kicsit fújt ez a dolog, mert a programfüzetben nem nagyon találtam olyan programot, amire azt mondtam volna, hogy fontos látnom, mert egyébként kihagynék valamit az életemből.
A városi levéltárban kezdtünk, ahol a kiállítás megtekintése mellett pecsételtünk.

Innen a Ráday Múzeumba mentünk, ahol Muraközy János festészeti munkásságáról beszélt Fogarasi Zsuzsa.

A Hírös Agórában a sörös üveg kiállítást néztük meg.

Visszamentünk a főtérre, megnéztük a Porta Egyesület székházában a Bugaci Alkotótábor anyagát. Itt nagy tömeg volt. Sokáig nem is maradtunk.

Utána belehallgattunk a Csík zenekart előadásába, itt is tömeg volt és alig láttunk valamit, ezért elindultunk a Kerámia Stúdió felé, de útközben találkoztam két lánnyal a volt osztályomból. A stúdió udvarán Sebestyén Laci zenekara adott 10-től koncertet, de később kezdték, így túl sokat nem élveztünk belőle, mert fél 11-kor el kellett mennünk.

Vasárnap családi ebéd volt, mert most tartottuk a gyerekek születésnapját és Péter névnapját. A tortákat egy volt bolyais lánytól rendeltem, aki nemrég nyitott egy olyan cukrászüzemet, ahol gluténmentes sütiket készít, ezt a Szofika Desszertműhely. Finom volt!

2018/19 - Május második hete

Ezen a héten már jobban voltam, mint az előző héten, de még mindig gyengének éreztem magam, még folyt az orrom, krákogtam. Muszáj volt már javulnom, mert a héten két kirándulás is be volt tervezve a diákjaimmal.
Kedden az osztályommal kirándultunk, az úticél Ozora és Somogyvámos volt. Sajnos, a 28 fős osztályból csak 19 gyerek jött, plusz 5 másik, tehát volt 24 diák és mi ketten, egy kollégával. Fél 10-e Ozorára értünk, még volt egy kis idő a vár nyitásáig. A vezetés kb. 1 órás volt, utána ittam egy limonádét, amit az udvar árnyékos részén ittam meg. A pincébe nem lehetett lemenni, mert csőtörés volt éppen.

Fél 12-kor indultunk tovább és kb. 2 óra múlva megérkeztünk a Krisna-völgybe. Itt az egyik kísérő jegyét kifizettették velünk, és a másik kísérő kóstolását is. Ezután besétáltunk a templomig, amibe rendesen elfáradtak a gyerekek. A vízülepítő nagyon tetszett nekik. Kicsit várni kellett a vezetőre, aki elég szenvedélyesen, de néha elég zagyván adta elő a krisnások filozófiáját.
Utána bementünk a templomba, itt lehetett kívánni.

Aztán jött a beöltözés lehetősége, de erre csak egy pár lány és a tanár úrral együtt 4 fiú vállalkozott.
A kóstolás finom volt, bár volt pár fanyalgó ember.
Innentől szabadon sétálhattak a völgyben. Voltak, akik egyből kirohantak és rágyújtottak, de voltak, akik elmentek megnézni a tehenészetet. Én kiültem festeni.

Fél 6-ra után indultunk haza, és miután a diákok leszavazták, hogy megálljunk Dunaföldváron egy fagyira, már 3/4 9-re haza is értünk Kecskemétre. Egész jó bírtam ezt a napot, és tetszett a diákoknak is a kirándulás. Remélem, jövőre többen akarnak majd jönni a kirándulásra és elhiszik, hogy úgy is jól érezhetik magukat, ha van valami "kultúrprogram" és nemcsak szabadidőből áll egy kirándulás.
Szerdán a töri érettségin felügyeltem, de csütörtökön ismét kirándultam.
Az idei Operakalandban egy balettelőadás szerepelt, délutánra pedig a Ludwig Múzeumot beszéltem le. Iszonyú nehezen jött össze a csapat, a 20 fő helyett csak 10 diák volt. A szervezést megnehezítette a sok szünet, a betegségem. Többen is voltak, akik jelentkeztek, de a végén egyetlen szóval sem mondák le, de nem is fizettek. Egyre nehezebben viselem ezeket a felelőtlen jelentkezéseket és visszamondásokat, illetve "vissza nem mondásokat".
Fél 8-kor találkoztunk az állomáson, ahol még aránylag pontosan érkezett a vonat, de aztán 25 percet késett, mire a Nyugatiba értünk. Útközben kijavítottam az osztályom röpdolgozatait. A Nyugati téren adtunk egy kis szabadidőt nekik, aztán a villamossal elmentünk a Blaháig, onnan az Erkel Színházig. Most kevesebben voltunk a színházban, mi az emeletem ültünk középen. Az előadás 3 részből állt, az első felvonás Ravel Bolorójára készült és modern volt, a szünet után Mozart zenéjére táncoltak, a második rész klasszikus volt, az utolsó pedig vicces (előadás fotók nem sajátok, a netről valók).

Egy órára vége lett az előadásnak, metróval és villamossal mentünk a Ludwigba, még fél 2 előtt odaértünk.
Adtam egy kis szabadidőt a gyerekeknek, mi elintéztük a jegyeket. Vittem a festő eszközeimet, hogy majd festek addig, míg Laci tartja a foglalkozást, de a két időszaki kiállítás (Türk Péter, Ukrán kortárs művészet) megtekintésével elment az idő, már nem tudtam belekezdeni a festésbe.

A foglalkozás után villamossal visszamentünk a Nyugatiba, ahol éppen benn állt az Orient Express.

Most sokkal korábban hazaértünk, mint szoktunk, már negyed 7-kor Kecskeméten voltunk.
Pénteken a német érettségin felügyeltem és volt egy órám is.


A vasárnap reggeli bevásárlás után szedtem egy csokor pipacsot, amit ebéd után lefestettem, majd lepréseltem, hogy majd egy-egy nyomtatáshoz fel tudjam használni.