Caminós könyvjelzők és kis képek

Az eredeti caminós rézkarc-sorozat tavaly készült el, több helyen volt már belőle kiállatás. Most elkészítettem ezekből egy kis képeslap-sorozatot (12×16 cm) és egy könyvjelzőset (20×5 cm). Ezek digitális nyomatok, így több emberhez juthatnak el a grafikák, hiszen ez eredeti rézkarcok mindössze 15 példányban készültek. Többek közt ezzel is készülök az augusztus 13-21. közötti Hírös Hétre, illetve a Kézműves vásárra.

A Kodály Művészeti Fesztivál kiállításai

A Kodály Művészeti Fesztivál keretében hétfő este két kiállítás is nyílt egymás után, egyórás különbséggel. Hatkor a Kodály Intézetben "da capo" címmel Szigeti Tamás fotókiállítása nyílt, amelyet az intézet igazgatója Nemes László Norbert nyitott meg. Olyan fotókat láthattunk, ahol a közelmúlt (2013-2014) és a kicsit régebbi múlt (1970-es és 80-as évek) egyaránt jelen volt. Nagyszerű ötlet, hogy a zenészek a régebben róluk készült, fekete-fehér fotókat tartják a kezükben.

A másik kiállítás a Hírös Agórában (Kecskeméti Kulturális Központban) nyílt 7 órakor. Géczy Olga karmester Kép - Zene - Szó címmel állította ki zömében zenei vagy irodalmi ihletésű festményeit. Olga néni 35 évig kint élt az USÁ-ban, majd 2010 óta újra itthon él férjével, Daviddel, aki igazi menedzser módjára fogadta a vendégeket. Prokopp Mária művészettörténész mondott megnyitó beszédet, amelyben igazán vehemensen dicsérte Olga néni munkáit. Valóban voltak tetszetős alkotások, de amikor elhangzott, hogy Olga néni Kaliforniában képzőművészeti tanulmányokat is végzett, pontosan azért mert ebben is profi akart lenni. Hát, én ezen elcsodálkoztam kissé. Amatőrnek egészen jók voltak a képek, de profihoz képest elég gyengék. Főleg a csak figurális képeknél láthatóak olyan elrajzolások, amelyek nem hiszem, hogy szándékosak voltak. A fő falra kerül idősekről szóló sorozat tényleg elég hatásos, főleg a nagy méret miatt, de engem itt is zavart a sírfákon megjelenő szöveg. Az alkotások mellé Olga néni kitette azokat az okleveleket, amelyeket különböző helyeken kapott a munkáiért. Ez valami önigazolás?

Tavaly egy nyugdíjas ügyvédnő plakettjeit állították ki a fesztivál idején, akkor is elcsodálkoztam, hogy mennyi köztéri megbízása volt ennek a nyugdíjas jogésznőnek, mikor a hivatásos szobrászok álla meg felkopik. Szóval, megértem én, hogy valaki műkedvelőként elkezd festegetni, szobrászkodni, még azt is megértem, hogy ezeket kiállítják valahol, de miért veszi el a hivatásosok elől a lehetőséget?

Budapesti barátnős nap

Pénteken budapesti barátnős napot tartottunk.
Sokat vívódtam, hogy hova menjünk, milyen kiállítást nézzünk meg, érdemes-e a Csontváry kiállítást a Várba megnézni. Végül úgy döntöttem, hogy most nem fizetek 3.200 Ft-ot azért, hogy azokat  a képeket lássam, amelyeket már sokszor láttam eddig is. Pedagógus kedvezmény nincs. Ami miatt szívesen megnézném mégis, az az új helyszín az egykori Honvédségi Főparancsnokság épülete, illetve azok a kortárs művek, amelyek egyfajta reflexiók Csontváry munkásságára. Majd az ősszel szervezek egy budapesti kirándulást és akkor megnézem a diákokkal együtt, de ha nem jön össze, akkor december 30-ig lesz még időm egyénileg is megnézni. Egyébként a diákbelépő is elég borsos árú!
Szóval, a Március 15. térre mentünk és itt a pár nappal azelőtt felállított Bernat Venet hatalmas vas plasztikát néztük meg közelebbről. Még 2012-ben volt Venet-nek a Műcsarnokban kiállítása, amit láttam és láttam a képeket a Versailles-i kastély kertjében rendezett kiállításáról is. Örülök, hogy most itt is lehet találkozni a munkáival.




Ezután szerettem volna megnézni azt a templomot, ami itt áll, a Belvárosi Plébániatemplom, de éppen felújítás miatt zárva volt. Megpróbáltunk közel jutni az apszisához kívülről, mert itt van az a dombormű, ami a kötelező műtárgylistában régebben szerepelt, Hörger Antal Szent Flóriánja. Dél felől nem sikerült, ezért átmentünk az Erzsébet híd alatt, és akkor megláttam azt a 2014-ben készült holokauszt emlékművet, amelyet személyesen még nem láttam, bár a sajtóból ismertem már, Kelemen Zénó Az élet menete című alkotásáról van szó. Miután jól körbenéztük, átmentünk az úttest másik oldalara, ahol végre jól rá lehetett látni a Hörger szoborra.













Innen elsétáltunk a Vörösmarty tér felé, közben elkezdett szemerkélni az eső, aminek nem örültem annyira. Aztán a kisföldalattival a Műcsarnokba mentünk, ahol az Itt és Most című kiállítás a hétvégén zár, ezt néztük meg. Én már láttam a megnyitón, és akkor, mint a virtuális rész kiállítója kaptam két tiszteletjegyet. Most volt alkalmam alaposabban is végigjárni a tárlatot, de az, hogy nem működött a légkondi nem segítette a műélvezetet. Most jobban figyeltem a termek felirataira, hogy bizonyos műveket, milyen gondolat mentén tett egy terembe a kurátor. Azok a művek, amelyek elsőre tetszettek, most másodszorra is jónak tűntek. Voltak új felfedezéseim is, de továbbra is hiányoltam a jelentősebb grafikai részvételt.

Innen a Margit-szigetre mentünk, és egy jót sétáltunk a szabadtéri színpadig. Szép volt a park, megnéztük a kolostorromokat is, ami fölé építettek egy fém hidacskát a jobb rálátás miatt, de az egyik csúcsíves ablakú építményt csúnyán összefirkálták már.

A víztorony körül van kialakítva színház előtere, ahol iszonyú párás, fullasztó volt a lebegő. Az előtérben Szőke Gábor Miklós pár alkotás volt kiállítva. A Jézus Krisztus Szupersztár című musicalt néztük meg, ami nagy kedvencem, és az adta az apropót még, hogy Júdás szerepét egy egykori bolyais diák játssza, Sándor Peti. Szóval elég nagy várakozással voltam, a héten már több verzióban folyamatosan ezt hallgattam otthon. Sajnos, csalódás volt az előadás. Nem a rendezés, hanem a hangosítás volt rossz és sajnos nem lehetett érteni a szöveget. Nem voltam kibékülve a Jézust éneklő Szomor Györggyel és a Mária Magdolnát alaktó színésznővel (akinek a kettős szereposztás miatt nem tudom a nevét). Egyszerűen ők nem tudtak illúziót kelteni. A díszlet viszont abszolút jól kitalált volt, nagyon funkcionális, csak jelzésszerű volt, egy ókori színházra emlékeztetett a formája. Próbáltam a 11. sorból néhány jó képet készíteni.