2015. január 25., vasárnap

A Magyar Kultúra Napjának hete

Ez a hét igen mozgalmas volt, annyi program volt, hogy el se tudtam mindegyikre menni.  Keddtől érzem, hogy bujkál bennem valami betegség is, még nem tört elő teljesen, de azért a reggeli tornáimat elhagytam, mert túl fáradtnak éreztem magam.







A Magyar Kultúra Napja alkalmából sűrűsödtek be a programok. Kedden a Népi Iparművészeti Gyűjteményben egy újabb Tóth Menyhért kiállítás nyílt. Tavaly ilyenkor nyílt az első, az a Cifrapalota gyűjteményéből, ez a mostani pedig egy magángyűjteményből, azaz ezeket a képeket idáig nem nagyon láthattam sem én, sem más. Sok korai munkája szerepelt a tárlaton és voltak olyan "nem tóth menyhértes" képek is, amelyek el is csodálkoztam. Most is voltak vázlatok, vázlatfüzetek is kiállítva, ami persze nagyon tanulságos a szakmának, de amikor több pár tollvonallal megrajzolt lépet láttam szépen bekeretezve, akkor arra gondoltam, mit szólna Tóth Menyhért ha ezeket a rajzocskákat így látná? Volt egy Enteriőr című kis festmény, nekem most ez volt a kedvencem, bár ez se olyan jellegzetesen "tóth menyhértes". A kiállítótér adottságaival, főleg a fényekkel most sem voltam kibékülve, de ez nem azt jelenti, hogy nem örülök ennek a kiállításnak, csak telhetetlen vagyok és szeretném tökéletes kiállítási körülmények között szemlélni ezeket a műveket. Tolnai Ottó mondott egy nagyon személyes és jó megnyitót. Érdekes volt Supka Magdolna művészettörténész egy-egy megjegyzését olvasni a képeknél, de néha azért túlzásnak éreztem, amiket írt: pl. egy erdős képet Paál Lászlóéhoz hasonlított.








A kiállítás után elmentünk a Kulturális és Konferencia Központhoz, ahol még égtek a mécsesek, amelyeket a magyar kultúrában dolgozók elismerésének hiánya miatt gyújtottak. A táblán ez volt olvasható:
KÖNYVTÁR nélkül nincs esélyegyenlőség,
MÚZEUM nélkül nincs nemzeti emlékezet,
LEVÉLTÁR nélkül nincs hiteles nemzeti múlt,
KÖZMŰVELŐDÉS nélkül nincs nemzet,
MEGBECSÜLT KULTURÁLIS SZAKEMBEREK nélkül nincs nemzeti jövő!





Az emeletről aztán jobban kiolvasható volt a mécsesekből kirakott szöveg is.
Ha már ott jártunk megnéztük a Hónap művésze sorozatban Borzák Márton tervezőgrafikus munkáit és mivel nyitva volt a színházterem, bekukkantottunk és láttuk szétszedve. Elég félelmetes volt. A barátnőim még hívtak az aznap esti Bohém Klubba, de én inkább hazamentem, hogy kipihenjem magam.


Csütörtökön négy órakor kezdődött a Tudomány és Technika Házában az Orosz István kiállítás, tehát egyből odamentem a suliból. Az emeleti teremben voltak kiállítva ugyanazok a képek (digitális nyomatok grafikákról és plakátokról), amelyek nyáron a főtéri tárlaton szerepeltek. Annyival volt több és más ez a csütörtöki alkalom a nyárinál, hogy egy beszélgetés is kiegészítette a megnyitót. A nyáron Rubik Ernő (ő tanára volt Istvánnak az Iparművészeti Főiskolán) nyitotta meg a tárlatot, most Szeberényi Gyula Tamás. Örültem, hogy sok tanítványom is eljött, számukra biztos sok új információ hangzott el. Számomra nem voltak újak a látottak és hallottak, de én rendszeres olvasója vagyok István blogjának (http://utisz-utisz.blogspot.hu/), ahol éppen mostanában ünnepelte István a 100.000. látogatót.





Szintén a Magyar Kultúra Napjának eseménye volt a III. Székelyföldi Grafikai Biennálé, amelyen én személyesen nem tudtam jelen lenni, csak az egyik grafikám van ott Sepsiszentgyörgyön, de persze ennek is örülök!
Még csütörtökön, útközben, ahogy mentem a zsinagóga felé, készítettem néhány fotót, mikor a Rákóczi úti sarokház Hermészét felfedeztem a háztetők felett.

2015. január 21., szerda

Géptelenség


Mint írtam, a monitorom meghibásodása miatt a férjem gépen dolgozom, ezért ritkultak meg a bejegyzéseim. Eredetileg szerettem volna, ha karácsonyra megérkezik az új számítógépem (akkor még nem tudtam, hogy a monitorom tönkre fog menni), de csak most a hétvégén jött meg. Most ezt a számomra új gépet újra kell telepíteni majd és akkor végre tudok majd grafikai programokkal is dolgozni, amit a régi gépem már nem bírt. Ahhoz viszont, hogy tényleg tudjak vele dolgozni, ezen kívül még egy használható monitort is be kell szereznem. Ahogy itthon alakulnak a dolgok ez még legalább 2 hét.
Az elmúlt két hét nemcsak géptelen, hanem kiállítástalan is volt. Nem jártam kiállításmegnyitón, bár volt a városban. Viszont kétszer is jártam moziban, egy barátnős szombat estén a Swing című magyar filmet néztük meg, amelyen jól lehetett szórakozni. Egy másik szombat este pedig Péterrel néztem meg a 20000 nap a Földön című filmet, amely Nick Cave-ről szól. Én annyira nem rajongtam érte, mint Péter, ezért is hívtam el őt erre a filmre, amely szimpatikusabbá tette számomra, mint előtte volt. 1994-ben Péter vitt el engem a koncertjére, ami Budapesten a PECSÁ-ban (Petőfi Csarnok) volt. Sajnos erről nincs fotóm, csak arról a kiállításról, amelyet ugyanazon a napon néztünk meg a Budapest Történeti Múzeumban. Az a kiállítás pedig Hundertwasser megvalósult épülteinek makettjeit mutatta be. Akkor még élt Hundertwasser, aki ellátogatott a kiállításra és akkor úgy nézett ki, hogy talán lesz Budapesten is épülete, de ez aztán mégse valósult meg, pedig micsoda turistacsalogató látnivaló lenne!










Szombat délután én is nekiálltam egy grafikának, miután tudatosodott bennem, hogy a következő héten lesz a beadása a VII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálénak. Raffaello Eszterházy Madonnájából indultam ki, és egy plexikarcot készítettem, amit hétfő délután sikerült lenyomtatnom. Egy kicsit viszont elbizonytalanodtam, nem értem teljesen a magaménak. Ugyan a kiírásnak megfelel, de nem olyan "mészáros mariannás". Most még nem mellékelem a fotót róla, majd csak akkor ha eldöntöttem, hogy mi lesz vele, azaz beadom, avagy sem a biennáléra.

2015. január 14., szerda

Szabadiskolás kiállítás - Katona József Könyvtár










Az idei első kiállítás, amit megnéztem, még tavaly nyílt meg, csak akkor elfelejtettem elmenni a megnyitóra, pedig szinte minden szabadiskolás kiállítás megnyitóján ott voltam eddig. Szóval két héttel a megnyitó után besétáltam a városba és megnéztem az idei tárlatot.
Az eddigiekhez hasonlóan gazdag és látványos a mostani kiállítás is. Mindig a grafikákat nézegetem meg legalaposabban. Sok érdekes munkával, de itt csak két ismerős névvel találkoztam, egy régi kandós tanítványéval és egy bolyaissal lányéval. A grafikásokon kívül még két ismerős bukkant fel, egy ismerős leányzóé, aki most építésznek tanul és egy fiatalemberé, aki éppen teremőr feladatot látott el szombat délután, és szintén bolyais. Meglepetés volt, hogy egy kandós, nem művészetis fiú is ott volt vele, akit éppen most tanítok, bár ő csak nézelődő volt.

Visszatérve a munkákra, sok ismerős feladat volt, de volt újdonság is. Máskor nem volt ennyi (vagy nem tűnt fel) alkalmazott grafikai munka, pl. logótervezés, színtan tabló. az idei közös feladat a szék, méghozzá Luca széke volt. Ezek a közös feladatok mindig nagyon látványosak és izgalmasak.






























2015. január 2., péntek

Téli szüneti termés

A téli szünet második hetében végre elővehettem a rézkarcozás kellékeit és nekikezdhettem a 2014-es év utolsó rézkarcainak elkészítéshez. Először két olyan szokatlan formájú (10×20 cm-es) lemezzel kezdtem, amelyet még az őszi szünetben alapoztam le, de akkor már nem sikerült belekezdenem a karcba. Az egyik még egy 2012-es arezzoi élmény alapján készült (Mészáros Marianna: Arezzoi reggel), a másik egy idei májusi Cifrapalotás vezetés közben látott kép alapján (Mészáros Marianna: Májusi eső).





Aztán 3 kis lemezzel folytattam, amelyek az Újkollégium ablakaiból egy-egy látványt dolgoztak fel. (Mészáros Marianna: Ablak az ablakban 1-2.;
Mészáros Marianna: Szecesszió kontra modernizmus)


















Majd 3 még kisebb lemez következett, amelyeken a villanypóznáról,
illetve a járdákról, utakról készült sorozatomat folytattam. (Mészáros Marianna: Hálózat 3-4.;
Mészáros Marianna: Felújításra várva)





Majd két nagyon méretű grafika következett. Az egyik kb. A/3-as méretű és egy plexikarc, egy nagykőrösi utcai tűzfalról. Ennél a ház tetejénél levágtam a lemezt. A másik egy Liliom utcai ház javítgatott homlokzata, de ez túl világos lett, még maratnom kell rajta, de ezt már csak a 2015-ös évben tudom majd megtenni.
(Mészáros Marianna: Beépítés előtt;
Mészáros Mariann: Állagmegőrzés)




Budapesti családi múzeumosdi

Mióta Márk Budapesten tanul, hagyománnyá vált, hogy decemberben a két ünnep között felmegyünk a fővárosba és megnézünk közösen egy-két kiállítást. Most egy kicsit megrettentünk, mert éppen vasárnapra ígérte a meteorológia, hogy nagy hideg és sok hó érkezik. A hideg tényleg jött, de a havazás Kecskemétet elkerülte és az utak is jól járhatók voltak.
Kilenc óra körül indultunk, először a Lánchíd utcában parkoltunk le, innen felsétáltunk a Magyar Nemzeti Galériába, ahol a Rippl-Rónai és Maillol - Egy művészbarátság története című kiállítást néztük meg először. Mind Rippl-Rónaitól, mind Maillol-től inkább a korai munkáikat láthattuk, azokat amelyek a barátságuk kezdetén születtek. A Rippl-Rónai képek ismerősek voltak, de Maillol festményeit nem ismertem, csak a későbbi szobrait. Érdekes volt látni, hogy ez a két, később teljesen másként alkotó művész, egykor mennyire hasonló képeket festett. Szintén jó volt látni Rippl-Rónai belsőépítészeti terveit. Döbbenetes volt, hogy a Maillol által tervezett és a felesége által kihímzett falikárpit mennyire hasonlít a Rippl-Rónai által tervezettre.


A másik időszaki kiállítás, ami mindenképpen szerettem volna még látni, az a Rainer 85 - Tisztelet Arnulf Rainernek című volt, ahol az osztrák mester mellett  négy magyar képzőművész munkái láthattuk, amelyet az ő alkotásaira reflektáltak. Gaál József, Kovács Péter, Nádler István, Szikszai Károly. Rainertől a Goya átíratok szerepeltek ezen a kamara tárlaton. Számomra a legérdekesebb a Háború borzalmai sorozat egyik figurájának fejét átdolgozó munkája volt. A reflektáló művészek közül pedig Nádler az én kedvencem, aki a Nulla című sorozattal szerepelt.




Ezek után a Várkert Bazár felé lesétáltunk, ebben a hidegben még ott voltak a kinyílt rózsák és láthattuk az augusztusban másodszor átadott épület málló vakolatát is.











Most spórolósak voltunk, így ebédre egy-egy szendvicset  fogyasztottunk el az autóban, majd a Hősök tere felé vettük az irányt. A Műcsarnokban Képpraxisok címmel három művész, Hegedős 2 László, Váli Dezső, Lévay Jenő kiállítása látható. Először a középen végigfutó Hegedűs 2 László munkáit néztük meg. Itt a dalmatás sorozat volt a kedvencem.








Majd Váli Dezső következett a jobb oldali részen, de az ő munkáit valószínű fordított irányban néztük meg, hátul kezdtük. Szeretem Váli Dezső festményeit, határozottam nyugtatóak. Jó volt látni a régebbi zsidó temetős festményeit (sok temetős rézkarcom van nekem is, az első éppen a kecskeméti zsidó temetőről készült), sőt a még régebbi munkáit is az újak mellett.











Érdekes, hogy az ő szeme is megakadt az aszfalt adta "mintákon", bár arról csak egy fotósorozat volt kiállítva. (Én rézkarcolat is készítettem ezekről Hungarian patchwork címmel.)








Lévay Jenő munkásságát kevésbé ismertem eddig. Tetszettek a kísérletezései pl. a fénymásolóval, vagy ahogy a különböző technikákat keveri.











Az alagsorban még megnéztük Tommaso Tanni és az előcsarnokban és egy oldalsó kisebb teremben Zilvinas Kampinas litván művész videókazettákból származó mágnesszalagokból alkotott installációit. A büfében egy-egy meleg ital (forralt bor és forró csoki) elfogyasztása volt a luxus. Hazafelé még Márk kollégiumát útba ejtettük, hogy néhány dolgot ki-, illetve bepakoljuk neki. Öt órára haza is értünk.