2015. június 29., hétfő

Művészettörténet érettségi - 2015

Június 22-24. között zajlott a művészeti szakközepes osztály szóbeli érettségi vizsgája, amely sajnos nem okozott meglepetést számomra. Nagyjából erre számítottam az írásbeli feladatlapok javítása után, amelyről ezt írtam a szaktanári jelentésemben:
"A tavalyi és az idei teszt, a 2010-eshez hasonlóan könnyű volt, sőt az idei tesztnél szemléletváltást is tapasztaltam. Kevesebb volt a teszt, több a kifejtős, esszé jellegű feladat. Három összehasonlító elemzés is szerepelt a feladatlapban, amelyek közül az elsőnél egy példát is mutattak, hogy hogyan kell összehasonlító elemzést készíteni.
Idén a legrosszabb 55 %-os, a legjobb 84 %-os volt. Az írásbeli átlaga 70,14 %, jegyekre alakítva 4,00, amely 1,2-del jobb az év végi átlagnál. Szinte mindenki, három diákot leszámítva jobbat írt, mint az év végi jegye, sőt hatan két jeggyel jobbat.
Az a tapasztalatom, hogy az írásbeli dolgozatok eredményeinek tudatában, valamint ha azok jobbak, mint az év végi osztályzatuk, a diákok a szóbeli vizsgára már nem készülnek túlzottan, hiszen a végső jegy kétharmadát az írásbeli dolgozat eredménye adja. Legfeljebb azoktól várható jó felelet, akik akarnak, a pontok alapján tudnak is javítani és fontos számukra az, hogy jól szerepeljenek. Az ő továbbtanulási pontjaikba nem számít be ez a jegy se! Az írásbelire külön volt egy hetük átnézni az anyagot, viszont a szóbelin egy napon kell mindenből felelni és általában a második felelt után kifáradnak, leengednek, már nem érdekli őket csak az, hogy túl legyenek az egészen. Jó lenne csalódni! 
A továbbiakban az egyes feladatokra vonatkozó észrevételeimet írom le tételesen:
1. feladat – 1./1. A képek közül 100 %-ban sikerült a nem uralkodót ábrázoló Csontváry Önarcképet kiválasztaniuk. A 1./2. feladatrészben a kódexek megjelenésére vonatkozó kérdés más nehezebben ment, pedig nem lett volna szabad, hogy nehézséget okozzon. A 1./3. részben szinte mindenki a C-F párosítást választotta, 1-1 tanuló (Földvári Viktória, Tóth Lili) választott másik ajánlott párosítást, de volt egy diák (Varga Ramóna), aki más, elfogadható szempont alapján választotta ki a két összehasonlítandó festményt. Annak ellenére, hogy gyakoroltuk az összehasonlító elemzést, nagy könnyebbség volt, hogy a feladat egy példát is adott az összehasonlító elemzésre. – 63,33 %
2. feladat – 2./1. A XX. századi építészethez kapacsolódó kifejezések kiválasztása nem okozott gondot. A 2./2. részben a gótikus és reneszánsz kápolnák összevetése sem volt nehéz, de volt olyan, akinek nem sikerült a két korstílust kitalálnia. Szinte senki nem használta a csúcsíves keresztboltozat, illetve a csegelyes kupola megnevezést, csak egyszerűen keresztboltozatot és a kupolát írtak 2./3. részben a többségnek csak 2-3 építészeti fogalmat sikerült megtalálni a négyből, pedig nem voltak nehéz és ismeretlen fogalmak. – 79,55 %
3. feladat – Az alföldi tájfestmények összehasonlításánál Munkácsy Poros útja II. című festménye mindenkinek ismerős volt, mert személyes is látták a budapesti kirándulás alkalmával a Magyar Nemzeti Galériában. Azt is tudták, hogy ez Munkácsynak az impresszionizmussal való kísérletezése volt, de hogy a másik két festmény (Lotz Károly és Barabás Miklós) a romantika stílusához tartozik, az nehezebben ment. – 63,66 %
4. feladat – 4./1. A két festmény adatainak (festő neve, címe, keletkezés ideje) pontos és teljes megadása csak egy diáknak sikerült (Földvári Viktória), pedig két olyan festményről van szó, ami nagyon ismert és foglalkoztunk is velük, külön is és a kapcsolatukkal is. 4./2. Az összevetésnél szinte mindenki tudta, hogy a Manet képén egy kurtizánt jelenített meg, sőt még azt is, hogy a virágcsokor ebben a helyzetben mit jelent, de azt, hogy ez egy parafrázis csak néhányan írták le, igaz ők sem használták ezt a szakkifejezést, amit pedig tudniuk kellene. – 67,61 %
5. feladat – 5./1. Az alaprajzok épületekhez párosítása nem nehéz feladat, ám többen mégis az ókori római Pantheonhoz párosították a velencei Santa Maria Salute templom szintén centrális alaprajzát. 5./2. A stílusokhoz való besorolásnál az okozott gondot, hogy nem gondolták, hogy van olyan betű, amelyet kétszer is be kellene írni, pedig erről is hangsúlyosan volt szó, hogy a római Szt. Péter bazilika a reneszánsz idején kezdett el épülni, de a barokkban fejezték be, Bernini terével. 5./3. Nem is gondoltam volna, hogy a firenzei Strozzi palota rendeltetésének és helyének meghatározása ennyire nehezen megy majd. – 71,11 %
6. feladat – A festmények címe alapján kellett kitalálni a festőket és a stílusokat, ez nem is okozott általában gondot, de Gauguin nevének leírása annál inkább, csak 4 diáknak sikerült pontosan leírni. - 70,87 %
7. feladat –Nem volt csak egy teljes pontszámú megoldás, pedig két híres magyar művészettörténethez kapcsolódós szoborról kellett néhány dolgot megadni. Sokszor nem sikerült a stílust sem eltalálni, a kompozíciós elvet megadni, illetve a műnek helyet adó városnevét. – 62,50 %
8. feladat – A leggyengébb megoldások az ókori Egyiptommal kapcsolatos, kép nélküli faladatra érkeztek. Legtöbbször csak 2-2 jellemzőt sikerült összehozni a 4-4 helyett, de volt olyan is, aki összekeverte, hogy a piramisok vagy a sziklasírok voltak-e előbb. Csak egy diák (Földvári Viktória) használta az Óbirodalom kifejezést, de az Újbirodalom korszak meghatározást senki sem. Többen belekeverték a feladatba katakombákat is. – 41,62 %
9. feladat – Ez a feladat ugyan a historizáló eklektikus Országházról mutatott képeket, de maga a kérdés ismét a gótikus és barokk építészetre utalt. A legtöbb nulla pontos megoldás a 9./2. részben született.– 82,22 %
10. feladat – Ezt a feladatot sikerült a legjobban megoldani. Csak 4 diáknak nem sikerült hibátlanul párosítani a szobrok címeit a sziluettekhez. - 93,33 %
11. feladat – 11./1. M.S. mester képe kapcsán a városnak a neve, a század és a stílus meghatározása okozott gondot, pedig nem kellett volna. 11./2. részt csak egy diáknak (Nagy Adrienn) sikerült hibátlanul megoldani, ami abból adódott, hogy nem tudták, hogy melyik stílushoz, illetve századhoz kellett volna kapcsolni az épületeket. Ketten egyet sem találtak el. - 63,33 %. 
A tesztben határozottan hangsúlyos volt a középkor, azon belül is gótikus építészet. Alig jelent meg az ókori görög, római művészettel kapcsolatos kérdés. 
A teszt könnyűségét az is jelzi, hogy nem használták ki a 2 órát, legtöbben negyedórával előbb beadták a dolgozatukat."
Szóval, nem csalódtam. Sok gyenge, sőt igen gyenge feleletet hallottam, de még így is a végső jegyek jobbak lettek az év végi osztályzatoknál. Három-négy emberke volt mindössze, akik a kivételt jelentették. Az elnök elfogadta a tételsorom és nagyon megértő volt a lesújtó feleleteket hallgatva. Attól, hogy ezeknek a művészetis diákoknak egyáltalán nem számít az érettségi eredménye, ők nem izgatják magukat. Egy póttételt nálam is húzott egy diák, de ő még a készülés közben adta vissza a tételét. 

2015. június 28., vasárnap

Caminós sorozat - 3. hét

Folytatom a 2013-as spanyolországi Szent Jakab zarándokutam élményeit feldolgozó rézkarcok bemutatását a 3. héttel.
13. nap - Emlékezz a múlandóságra - Castrojeriz (Hornillos del Camino - Carstojeriz: 19,9 km)
Hornillos del Caminoból indulva több szép középkori emlékkel találkoztam ezen a napon, például a San Antón romjai is nagyon hatásosak voltak, de végül nem abból készült 13. napi grafika, hanem a castrojerizi Santo Domingo-templom kerítéséből, ahol két kő-halálfej emlékeztet a múlandóságra és az örökkévalóságra. A szállásom éppen ezzel szemben volt.










14. nap - Frómista előtt - Frómista (Castrojeriz - Frómista: 25,3 km)
Egy esős és hosszú nap után érkeztem meg Frómistába, ahol gyönyörű román kori templomokat láttam, de még Frómista előtt nagy hatást gyakorolt rám a Canal de Castilla, azaz a Kasztíliai csatorna, amelyen egy zsiliprendszer hidalta át a Frónista előtti 14 méteres szintkülönbséget.











15. nap - Nézz a lábad elé - Carrión de los Condes (Frómista - Carrión de los Condes: 20,3 km)
Carrión de los Condesben is sok-sok szépséges középkori emléket láttam, de ez lábszelfiből készült el végül az aznapi rézkarc. Sok városban találkoztam azzal, hogy a járdán, a zarándokok tájékozódását segítve, sűrűn elhelyezték a Szent Jakab út jelképét, azaz a fésűs kagylót.











16. nap - Ágyfoglalás - Légidos (Carrión de los Condes - Légidos: 23,3 km)
Légidosba elsőként érkeztem a szállásra úgy fél 12 körül. Ez azért jó, mert ilyenkor elsőként lehet ágyat választani. Én azokat az alsó ágyakat kedveltem, amelyeket könnyű volt megközelíteni, de mégse a fő közlekedési útra estek. Az emeletes ágy mellett a hátizsákom jelzi, hogy elfoglaltam az ágyat.











17. nap - Ingyen koncert Sahagún (Légidos - Sahagún: 16,4 km)
Sahagúnban szintén az albergue adta az aznapi rézkarc témáját. Egy középkori templomot úgy újítottak fel, hogy az egyik fele zarándok szállás lett, míg a másik koncertterem, de ez nincs leválasztva teljesen, így egy légtérben van az egész. Péntek este volt és nagyon meleg. Egy ifjúsági fúvószenekar lépett felé aznap este, de már délután el kezdtek próbálni, így se este, se délután nem lehetett nyugodtam pihenni, aludni, viszont cserébe egy ingyen koncertet hallgathattunk. A rézkatcok a szállás emeleti részére felvezető falépcső látható.











18. nap - Nyugat felé félúton - Ermita de Perales előtt (Sahagún - El Burgo Ranero: 17,3 km)
Valahogy Calzadfa del Cotot elhagyva, de még az Ermita de Perales előtt láttam az út menten ezt a sárgára festett, nagy kavicsokból összerakott nyilat. Aznap elérkeztem időben és térben is a félutamhoz, már 18 napot gyalogoltam és 367,1 km-t.








19. nap - Mansilla de las Mulas fala Mansilla de las Mulas (El Burgo Ranero - Mansilla de las Mulas: 19,0 km)
Boldogan kezdtem bele gyaloglásom második felébe, tudván, hogy már a felén túl vagyok. Mansilla de las Mulas egy helyes kisváros, amelyet körbe vett kavicsos fal. Nem sikerült úgy visszaadnom ezt a falat, ahogy szerettem volna.









2015. június 26., péntek

Múzeumok Éjszakája - 2015.

Általában barátnős este szokott lenni számomra a Múzeumok Éjszakája, de most éppen ezen a napon ment férjhez az egyik barátnőm nagyobbik lánya. A városházára, a ceremóniára elmentem én is megnézni őket, és ezt is, hogy mit is kell csinálni egy örömanyának, hiszen egy héttel később én is az leszek.
Az esküvő 17 órakor volt, előtte a Belvárosi Korzó nevű programba néztem bele. A Lordok háza sarkánál volt egy színpad felállítva, és itt léptek fel a Katona József Színház színészei és a Nemesszeghy Márta Vegyeskar, majd Wieber Marianne jelmeztervező mutatta be a szecesszió korának ruháit. Csombor Teréz nekem most is harsány volt, Páll Attiláért sem rajongok, de a nyugdíjas korú hölgyek a közönségből odavoltak érte. Závori Erikával találkoztam, aki a kislányával volt ott. A kislányok jókat rohangáltak a színpad és a szüleik között. A Nemesszeghy Márta kórusban énekel Éva kolléganőm, és ők is beöltöztek a kornak megfelelően. A ruhák bematatását már nem is tudtam végignézni, mert kezdődött az esküvő.
















Az esküvő után Péterrel és Márkkal találkoztam,ők a Kápolna Galériába mentek, ahol épp az esküvővel egy időben volt a Tapasztalt Ecsetek formáció kiállításának megnyitója. Azt ígértem, hogy ha vége a ceremóniának, utánuk megyek, de mire vége lett az esküvőnek Péterék már ott vártak a városháza előtt. Márknak kellett még cipőt vennünk, ezért hazamentünk az öltönynadrágért, majd ki a kis Tesco mellé, majd onnan újra haza.
Újra hazamentünk, letettük a kocsit és átsétáltunk a Bozsó Gyűjteménybe, ahol Szunyoghy invázió címmel négy Szunyoghy állított ki. A megnyitót lekéstük, de legalább szétnéztünk. Szunyoghy Farkas festőművész, dr. Szunyghy János zoológus és Afrika-kutató, Szunyoghy András grafikus (egyedül az ő munkáit ismertem eddig), Szunyoghy Viktória festő és ifj. Szunyoghy András tervezőgrafikus munkáit láthattuk. A leghatásosabbak Viktória afrikai óriás portréi voltak.











Innen ismét hazamentünk, majd kocsival a Kerámia Stúdióba (Petráéknál parkoltunk le), ahol 22 órától zenélt a Tapasztalt Ecsetek, de én még megnéztem a kiállításukat is. Csodálkoztam Ulrich Gábor acélszobrain, meg is kérdeztem tőle, hogy mióta szobrászkodik? Azt válaszolta: most hétfő óta! A jól ismert bordamotívum most acélból készült, amelyet Gábor előtt gondosan lemakettezett papírból.











Volt egy másik kiállítás is még ott, Csurgai Ferenc betonszobrait lehetett látni.
A koncert hangulata köszönhetően Wahorn Andrásnak, emlékeztetett a régi Bizottság koncertekre, bár itt most csak szöveg nélküli, instrumentális zene szólt, amely alatt Marjai Judit egy zöld kis tunikában jött-ment a zenekar tagjai között és fotózta őket, miközben ő maga mindenféle szexis pózban állt, ült, feküdt.










A koncert alatt már igencsak el kezdtem fázni, így amikor vége lett sietünk haza. Mire a kocsihoz értünk Márk is ott és hazajött velünk.
Másnap a MAOE-s Harmónia pályázatra karcolt munkámat akartam lenyomtatni, de elfelejtettem előző nap beáztatni a papírt, így várni kellett pár órát, mire kiázott. Mikor végre felfestékeztem a plexiket és mentem a papírért, csak az egyik kezem volt szabad, de a nagyméretű (50×70 cm-es) papír beszakadt, ahogy megpróbáltam kiemelni a fürdőkádból. Mindegy gondoltam, most már lenyomtatott a szakadt papírra, legfeljebb lesz egy próbanyomatom. Beáztattam egy újabb papírt és pár óra múlva lenyomtattam egy rendes, hibátlan példányt is. Pár nap múlva, mikor leszedtem a megszáradt nyomatott a rajztábláról, fel is töltöttem az online felületen. Lehet, hogy nem annyira illik a harmónia témához, de nekem egyből ez jutott eszembe, az összetört Opel, a mi összetört harmóniánk.

Június harmadik hete

A testmozgást teljesen elhanyagoltam ezen a héten, de a MAOE idei pályázatára szánt munkámat tovább karcolgattam, amit aztán vasárnap sikerült elnyomtatnom is. Az összetört Opelről két másik plexikarcot készítettem a meglévő mellé és ezt egy papírra nyomtattam le. Az idei téma a Harmónia, de nekem az Összetört harmónia jutott csak eszembe, azaz a tavalyi baleset, amit az összetört autó fejez ki a legjobban. A három különböző nézetből készült három karcocskát egymás alá nyomtattam,és a köré szórtam a plexi maradék szilánkjait, de azt nem festékeztem be.
Péntek este volt a felújított Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ ünnepélyes avatója, amelyet mostantól Hírös Agórának fognak hívni, de összevonták még a Helpivel és az Ifjúsági Otthonnal. Most ez a divat, nem volt jó a művelődési ház, a kulturális központ, de most majd az agóra jó lesz, na és a gigantikus, összevont intézmények. Amennyire én tudom az ókori görög agóra nem annyira a művelődésről, hanem a politikáról szólt, de lehet, hogy ez nem véletlen. Este 6-kor kezdődött egy gálaműsor, de előtt a KKK az egyik kis földszinti teremben mutatkozott be, azaz volt egy kis rögtönzött kiállítás a falakon és négyen egyfajta bemutatót tartottunk. Bella Rózsa a rézkarcozás eszközeit mutatta be, Balanyi Karcsi szitázott, Bazán Vladimir festett, én pedig egy régi linometszetemet nyomtattam le a közönség előtt és ajándékoztam oda a látogatóknak.













A gálaműsor első felében a Kecskeméti Szimfonikusok és a Csík zenekar szerepelt, a második részben a Kecskemét Táncegyüttes. A legnagyobb sikert a Presszer Gábor által írt Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című dal aratta, amelyet együtt adott elő a szimfonikus zenekar és Janikáék.





















Hírös Agóra


Péntek este volt a felújított Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ ünnepélyes avatója, amelyet mostantól Hírös Agórának fognak hívni, de összevonták még a Helpivel és az Ifjúsági Otthonnal. Most ez a divat, nem volt jó a művelődési ház, a kulturális központ, de most majd az agóra jó lesz, na és a gigantikus, összevont intézmények. Amennyire én tudom az ókori görög agóra nem annyira a művelődésről, hanem a politikáról szólt, de lehet, hogy ez nem véletlen. Este 6-kor kezdődött egy gálaműsor, de előtt a KKK az egyik kis földszinti teremben mutatkozott be, azaz volt egy kis rögtönzött kiállítás a falakon és négyen egyfajta bemutatót tartottunk. Bella Rózsa a rézkarcozás eszközeit mutatta be, Balanyi Karcsi szitázott, Bazán Vladimir festett, én pedig egy régi linometszetemet nyomtattam le a közönség előtt és ajándékoztam oda a látogatóknak.











2015. június 21., vasárnap

Caminós sorozat - 2. hét

Folytatom a 2013-as spanyolországi Szent Jakab zarándokutam élményeit feldolgozó rézkarcok bemutatását a 2. héttel.
6. nap - Elhagyatva Navarrete  (Logroño - Ventosa: 20,1 km)
Az út során sok szépen felújított régi házat láttam, de sok olyat is, amelyek még várták csak a felújítást. Leszakadt födémek, omladozó falak. Navarrete központját elhagyva láttam meg ezt a rácsos ablakú romos házat, amelyről szinte rögtön tudtam, hogy muszáj lesz feldolgoznom.














7. nap - Nájerai kerengő  - Nájera (Ventosa - Azofra: 16,4 km)
A Nájerai kolostor legszebb része az a kerengő, amelyet csipkésen faragott kőrácsok díszítenek. A rácsos szerkezeten átszüremlő fény fogott meg, ebből készült a 7. napi grafika. 













8. nap - Súlytalanul - Santo Domingo de la Calzada (Azofra - Grañon: 22,00 km)
Santo Domingo de la Calzadában a székesegyházban egy modern fém kereszt van belógatva az apszis előtt. Úgy tűnik, mintha lebegne. A székesegyház megtekintése után a postán kb. két kg súlyú feleslegesnek ítélt dologtól váltam meg, feladtam "postán maradónak" Santiagóba. Innentől, hogy a hátizsákom már nem 12 kg volt, csak 10, sokkal könnyebben tudtam gyalogolni, szinte súlytalannak éreztem magam.














9. nap - Megint egyedül - Viloria de Rioja (Grañon - Villambistia: 22,9 km)
Két közös gyaloglásos nap után Esther magamra hagyott, azt mondta, jobb lesz nekem is, ha a magam tempójában tudok menni. Akkor nagyon rosszul esett ez, de igaza volt. Viloria de Rioja temetőjében láttam ezt a vaskeresztet, amelyet feldogoztam a rézkarcban, ezt a címet pedig az előbb leírtak miatt kapta a kép.















10. nap - Kékestető magasságában - San Juan de Ortega (Villambistia - Atapuerca: 24,1 km)
Villafranca-Montes de Ocából egy 13 km-es nehéz és számomra unalmas szakasz vezet San Juan de Ortegában, amelynek tengerszint feletti magassága 1013 m, azaz a magyarországi Kékestetővel van egy magasságban. A grafikán az egykori kolostortemplom egyik gyertyatartóját jelenítettem meg.















11. nap - Romokban - Villalval (Atapuerca - Burgos: 21,6 km)
Atapuercát elhagyva, egy magaslatról ereszkedtem, mikor a település szélén megláttam ezt a romos templomtornyot a hajnali fényben. Erről is tudtam rögtön, hogy grafika lesz belőle.















12. nap - Padok zarándokoknak - Tardajos (Burgos - Hornillos del Camino: 21,1 km)
A 12. napra nehezen találtam ki, hogy melyik motívumot dolgozzam fel. Végül azokat a padokat dolgoztam fel, amelyekből sokat lehet látni az útközben és kifejezetten a zarándokoknak állítottak fel különböző egyletek, hogy azok meg tudjanak pihenni az út mentén.