A Resident Artban kezdtem, mert még előző nap visszahívtak, hogy sajnálják, hogy nem volt ott senki, mikor én meg akartam nézni a tárlatot és akkor felajánlották, hogy ugyan szombat-vasárnap nincsenek nyitva, de ha megbeszélünk egy időpontot, akkor meg tudom nézni. Szombaton 9-re beszéltük meg. Épp 9 előtt, mikor az Andrássy úton a Radnóti szobrot fotóztam, hatalmas szirénázás töltötte be a teret, tűzoltók, rendőrök vonultak fel.
A Resindent Art egy kis lakásgaléria, de Stefan Osnowsky fametszetei nagyon hatásosak voltak. Azt mondta a hölgy, hogy kb. egy hónapig vésett ki egy-egy dúcot és egy nap volt a lenyomtatás kézzel. Én kíváncsi lennék, hogy a fotót, ami alapján elkészítette a dúcot, számítógépes programmal átalakította-e, hogy ezt a vastagabb-vékonyabb vonalas tónusok kialakuljanak.
Innen visszamentem a Lónyai utcába, ahol a Gergersen Art Pointban kezdődött a délelőtti regisztrációhoz kötött galériatúra. A galéria vezetője mellett ott volt Végh Julianna is, akinek épp akkor volt kiállítása. A Tanácsköztársaság emlékműveit fakítva, rózsaszínűre festve jelenítette meg a munkáin és egy animációs filmet is készített.
Innen az A.P.A. nevű galériába sétáltunk át, ahol Verebics Ágnes kiállítás volt látható. (Útközben néhány tűzfalat fotóztam, lehet, hogy lesznek belőle grafikák!) Az első teremben óriási csirkék és kakasok átlátszó fólián, a belső teremben kisebb-nagyobb festmények ember-állatszerű baromfikkal. Itt a díszmagyaros volt a kedvencem. Maga az alkotó is jelen volt.
Itt az A.P.A.-ban jártam már egyszer, talán 2004-ben látogattam el az akkor végzős művészetis osztállyal. Innen Molnár Ani Galériájába mentünk át, ami egy nagyon szép és kellemes bérház első emeletén van és Forgács Péter tárlata volt látható.
Itt már kezdett fáradni a csapat, sokat kellett várni, hogy továbbinduljunk az Budapesti Olasz Kultúrintézetbe, ahol egy fotókiállítást láthattunk, Antonio Biasiucci vulkánokról készült fotóit.
Az utolsó állomás a FUGA Galéria volt, ahová még elkísértem a csoportot, de be már nem mentem, mert egyébként nem értem volna el azt az 5-ös buszt, ami 13 órára a Várfok Galériához vitt, ahol a délután galériatúra kezdődött.
A Várfok Galériában Szirtes János kiállításával kezdődött a túra, ahol a kora és a mostani munkáiból is lehetett látni festményeket és egy videót is az alkotóról.
Nagyon tetszett, hogy az utcai fák köré építettek paravánokat és ezeken bemutatják a galéria művészeit és így azok, akik be se mennek egy galériába, azok is találkozhatnak a kortárs képzőművészet szereplőivel.
Itt a galéria egy kisebb,inkább fiatal művészeknek fenntartott kiállítótermébe mentünk, ahol egy különleges fotóeljárással készült munkákat nézhettünk meg, amelyeket Dobokay Máté készített.
Innen villamossal mentünk át a Móricz Zsigmond térre, és sétáltunk le a Bartók Béla úton. A K.A.S. Galériában folytattuk, ahol Nagy Gábor György beszélt a munkáiról.
A Godot Galériában Bukta Imre legújabb munkáit néztük meg. És itt már ismét tapasztaltam a csoport lankadását, már nehezen lehetett egyben tartani.
Az utolsó állomás a 4-es metró Szent Gellért téri megállója volt, amit egy képzőművész tervezett meg, akit az ismétlődés problemetikája izgat. Komoróczky Tamás tervezet a mozaik borítást.
A nagyon impozáns Tihanyi Bencés Apátság kiállítótermében nyílt kiállítása a KKK-nak, azaz a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének, amelyen Korzenszky Richárd OSB perjel és Szemerédyné Pataki Klaudia Kecskemét M. J. Város polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket az apátsági templomban, majd Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg a tárlatot. Különleges hangulatot teremtett az Aurin kórus éneke és Hegedűs Zoltán előadásában Buda Ferenc verse.
A KKK több tagja is elutazott a megnyitóra, köztük én is. Mindannyiunknak nagyon tetszett a kiállítás, amelyet a közösség vezetője Balanyi Károly rendezett és a mai tagok mellett szerepelnek alkotásokkal azok az egykori tagjaink is, akik már nem lehetnek közöttünk.
