Keresztszeghy Istvánné Éva kolléganőnk haláláról értesültünk hétfőn. Éva a művészeti tagazat egyik alapítója, aki nekem személy szerint sokat segített, támogatott a kezdetektől. Három olyan művészetis osztályt tanítottam, akinek ő volt a fantasztikus osztályfőnöke. Tanította a fiamat, én meg még régen az ő gyerekeit. A róla készült fotó tavaly, a nyugdíjba vonulásakor készült.
Szóval ezen a hétfőn nyílt meg a 33. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál a Kecskeméti arcai IV. című kiállítással a Hírös Agórában.
Volt, aki komolyabban, de volt, aki nem annyira vette komolyan a kiírást. Talán a kecskeméti alkotóknak már nem olyan érdekes egy ilyen kiírás. Tavaly Lechner és Kodály volt a téma, most Kecskemét. Nekem ugyan van egy csomó kecskeméti témájú rézkarcom, de azok zömét szuvenír jelleggel készítettem, bár van olyan is, amit csak úgy kedvetelésből. Mindenesetre nem ezeket adtam be erre a tárlatra, hanem a tavaly év végén festettem, a kőszobrosz festményeim lezárásaként: a Városházi angyal és a Nepomuki Szent János.Több díjat is kiosztottak: Király Gábor, Ulrich Gábor, Szabó Pál, László Dániel, Nagy Otília, Lőrincz Luca (6-ből 3 volt kandós). A lenti kiállító teremben látható a kiállítás, mert a fenti nagy termet nem tudták volna megtölteni, aránylag kevés munka érkezett a felhívásra.
Kedden délután a Tudomány és Művészetek Házában 3-kor kezdődött az eredményhirdetése a Kecskeméti Városszépítő Egyesület által meghirdetett és megrendezett Az én Kecskemétem című rajzpályázatnak. Ezt az anyagot az előző héten Bruncsák Andrással és Hahn-Tapodi Zsuzsával válogattuk és pénteken délután két segítővel feltettem a képeket a falra. Király József üdvözölte a részt vevőket (jó sokan eljöttek), Farkas Gábor nyitotta meg tárlatot, és én ismertettem a helyezetteket. Sokan kaptak ajándékot, köztük egy 11/E-s festő lány, Majoros Gabriella is a Kandóból.
Este 5 órára a Cifrapalotában az egyesület születésének 35. évfordulóját ünnepeltük egy vacsorával. Én 2012 óta vagyok tagja Kecskeméti Városszépítő Egyesületnek. Most én terveztem a meghívót és az ajándék bor címkéjét. A Hegedűs együttes adott egy kis műsor. A polgármester asszony egy cserepet ajándékozott a városházáról az egyesületnek. A vacsora finom volt, jókat beszélgettünk, kellemes este volt, kb. 9-re értem haza.
Szerdán este folytatódott a Művészettörténet Filmklub az Otthon Moziban. A művészet templomai - Kincseskamrák, a csodák világa címmel vetítettek egy filmet. Az elején bele is aludtam egy kicsit, mert amikor egy múzeumban járok, akkor pont ezek azok a gyűjtemények, amelyeken keresztül megyek mindenféle nézelődés nélkül. Nem nagyon érdekelnek ezek a fura, sokszor használhatatlan, díszes és persze drága tárgyak. A film végére mégis összeállt a fejemben egy kép arról, hogy mit is értekelnek ezeken mások, mi lehet bennük értékes. Kovács Ági mondott bevezetőt, már abból is kiderült néhány dolog, de azt hiszem, továbbra se lesznek az én kedvenceim ezek a tárgyak.Este filmkluboztunk a barátnőmmel. A film, amit vetítettek egy holokauszt film volt, de inkább azt mutatta be, hogy hogyan lehetett kis hazugokkal túlélni ezt a szörnyűséget és az utáni következő időket. Volt egyszer egy Németország volt a címe. Mindig elgondolkoztatnak ezek a filmek, jár a fejem éjszaka is, hajnalban felébredek ettől a sok ilyen-olyan-amolyan élménytől és már nem tudok visszaaludni.
Pénteken suli uán el kellett érnem a 21-es buszt, hogy a Kamarában érjek, ahol a 13 órakor kezdődött a 7. Nőnek lenni jó konferencia és még az előadások előtt szét akartam nézni.
Az előadások most is érdekesek voltak, de én most is egy kicsit kívülállónak éreztem magam. Az előadások végén most kivételesen nem rohantam el, ott maradtam a fogadáson, és beszélgettem néhány emberrel.
Szombaton munaknap volt és Péter születésnapja. A suliből hazafelé a Leskoskowsky Hangszergyűjteménybe ugrottam be, hogy Péternek meglepetésként vegyek két jegyet az aznapi rendezvényre.
Kora délután elmentem a Cifrapalotába, a IX. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé megnyitójára, jó korán, hogy a tömeg előtt szét tudjak nézni. Jó nagy anyag gyűlt össze, bár én ezt hittem többen reagálnak majd a modern kori bűnökre. Én ehhez kapcsolódó rézkarcot készítettem, amit az utolsó teremben helyeztek el a kurátorok. Majoros Áron plaszikája mellé/fölé került a guccis (Jobb, oda se nézni című) grafikám, mint a fogyasztói társadalmat kritizáló művek. Ulrich Gábor itt is díjazott lett, a 7 fantasztikus fémfejjével.
Beszélgettem még néhány emberrel, de mindenképpen vissza kell még mennem, hogy befogadjam a műveket, mert ennyi idő nem volt elég és a katalógus se lett kész még, Sajnos, múzeum pedagógiai foglalkozásokat is csak a tavaszi szünet után fognak tartani, pedig és még előtte szívesen elhoztam volna egy-két osztályt.
Este még elmentünk a Világzenei Együttlét című progamra a volt Város Moziban (nekünk már csak az marad). A Bélaműhely volt 19 órától a műsoron, de ők nem adotak műsort, hanem a bemutatkozás után alkalmi karmesterek dirigálhattak nekik. Ez aranyos és jó ötlet, viszont szerintem erre alapozni egy műsort azért nem kéne.
Vasárnap végre nem volt semmilyen programom, de a pihenéshez egy nap nem volt elegendő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése