Balanyi Károly a Nyitott Műteremben - Kulturális és Konferencia Központ

Csütörtökönként később kezdek a Bolyaiban, így igyekszem akkorra időzíteni az elintéznivalókat. Reggel edzettem, aztán bank (nyavalyás cégautóadó befizetés), Csiperóba leadtam az isztambuli fotókkal egy DVD-t, és kigyalogoltam a suliba. Az október 23-i ün-nepséget aznap tartottuk, mert másnap a tantestület Egerbe ment egy másik tehetséggondozó iskolát felkeresni. (Én persze nem tudtam menni, mert a péntek nekem kandós nap, és 7 órám van zsinórban.) A rövidített órák és az ünnepség miatt 1/4 órával később lett vége a tanításnak! A Bolyaiban nem maradhat el óra, még ünnepség miatt sem!!! Az ünnepség most Schnell Ildi szervezésében egy előadás volt, amelyet N. Pál József egyetemi tanár tartott (érdekes volt, elhallgattam volna még egy ideig). A háttérben az a kiállítás volt, amelyet Hajnalka és a diákok készítettek a vasárnapi kirándulás képeit is felhasználva. Ott volt egészen nagyban kinyomtatva ez képem is, amelyet a temetői emlékműnél fotóztam.
Délután szakszervezetes értekezletem volt ( a csütörtöki szakkört hétfőn tartottam meg), amelyről 16.40-kor úgy jöttem el, hogy még nem látszott, hogy hamarosan vége akarna lenni. Ahhoz viszont, hogy 17 órára a Kulturális és Konferencia Központba érjek, muszáj volt elindulnom.
Most Balanyi Karcsi szerepelt a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége - Karcsi a vezetője) által szervezett Nyitott Műterem sorozatban, amely általában ő szokott kérdezni valaki mást. Hollósy Kati vezette a beszélgetést, amely jó hosszú lett, 7 óra előtt egy kevéssel fejeződött be, bár kétségtelen, hogy végig lekötött. Karcsi most 65 éves és annak ellenére, hogy nem művésznek készült, már elég régóta a művészettel foglalkozik, egyrészt mint alkotó (fest, grafikákat, zománcokat készít), másrészt mint közvetítő, segítő (kiadványokat, cikkeket szerkeszt és ír, kiállításokat szervez). Igazán nagyon aktív, sokat tesz a kecskeméti művészekért is, én is sokat köszönhetek neki. Munkáiban érdekesen ötvözi a szitatechnikát és szabadkézi festéssel.
Azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy jó kecskeméti szokás szerint most is három művészeti program jutott egy estére. Szintén 17 órakor a Katona József Színházban Szappanos Pista bácsinak nyílt kiállítása, 18 órakor pedig a Dán Kulturális Intézetben volt egy dán művésznek kiállítása az 56-os fotóiból. Ezeket most kihagytam!

Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása - Balatonfüred, Kisfaludy Galéria

Szombaton 162 8-kor indultunk a Városháza kisbuszával Balatonfüredre a megnyitóra egy páran a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) tagjai közül: Petri Ildikó, Hollósy Katalin, Urbán Zsuzsa a kisfiával, Gyuszikával, Strohner József és én. A sofőr azt javasolta, menjünk autópályán, később kiderült ez nem volt túl jó ötlet, mert az M7-esen többször beállt a pálya csak lépésben haladtunk. Végül 11 óra után pár perccel értünk oda, de azért megvártak bennünket a megnyitóval. Balanyi Karcsi nyitotta meg a kiállítást ebben a nagyon szépen helyreállított, és kiállítótérnek maximálisan megfelelő Kisfaludy Galériában. Ennek a Látlelet című kiállításnak az anyagán nagy számban szerepeltek a Tavasz Fesztiválos Liszt-kiállítás képei. Én igyekeztem valami balatonit beadni, ezért választottam a balatonudvari sírköves grafikámat.
Idén Kecskemét és Balatonfüred között volt egy kulturális csereprogram, például a Kecskeméti Képtár anyaga a Vaszary Villában vendégeskedik, és az Aurin kórus az Anna-bálon fog fellépni.
Petráék is eljöttek Pistivel és a barátaikkal, mert éppen Káptalanfüreden nyaraltak. Valamint találkoztam Gaál Józsival (Juszuf) és Mártival, kiderült, hogy az előző napi hatalmas viharba keveredett Kékszalag-vitorlásversenyen vett részt Juszuf is, ő megvan, de hajó még nincs. Viszont Márti érdeklődött az őszi görögországi kirándulásról, jó lenne, ha lennének újabb jelentkezőim. A loutraki szálloda már visszajelzett, ad szeptemberig haladékot, de az athéni még nem.
A Kisfaludy Galérián kívül a mellette lévő Kerek-templom altemplomában a tűzzománcokat és a kőszobrokat állították ki. Karcsinak még nem sikerült megköszönnöm a kiállítom megnyitóját, így vittem neki a héten készült friss balatoni grafikákból, hogy válasszon. A Karcsi Tihanyának egyik színes változatát választotta.
Egy rövid kis séta után, amelyen meggyőződhettünk róla, milyen szépen helyreállítottak egy csomó épületet és teret, beültünk a legolcsóbbnak mondott Balaton étterembe. Az ebéd után Fövenyesre mentünk, hogy egy kicsit csobbanjunk, bár csak Jóska és én hoztunk fürdőruhát. Itt a szabadstrandon összefutottam egy nagyon régi barátnőmmel, Pőcze Zsuzsival, akivel 6 évvel ezelőtt sikerült összevesznem, és azóta nem is láttam. Az idő és a hely nem volt alkalmas a nézeteltérések tisztázására, hátha majd egyszer máskor!
Sietnem kellett volna haza, hiszen este 6-ra volt megbeszélve a találkozó Szakállas Ritával, Farkas Gáborral és Tóth Borival, hogy az isztambuli csiperós csoport ügyét megbeszéljük. Csak 3/4 7-re értem haza, de éppen a Kéttemplom közben még ott ült Bori és Gábor, így éppen fültanúja voltam, amint Alival (rodostói csiperós kapcsolat) beszélt, hogy járjon utána a dolgoknak. A baj az volt, hogy az isztambuliak nem akartak ebédet és programokat adni nekünk, és persze mindez az indulás előtt 5 nappal derült ki. Ma (vasárnap) dél körül kaptam a jó hírt Gábortól, hogy megoldódott a helyzet, ugyanis az isztambuli iskolában igazgatóváltás volt, és összekevertek bennünket Egerrel, ahol tényleg egy fesztiválon voltak a török gyerekek és nem volt teljes s kiszolgálásuk. Miután beszélt az új igazgató a régivel, aki itt volt és Fehér Dezsőéknél lakott tavaly nyáron, az új igazgató megígérte, hogy mindent megkapunk, amit a törökök itt megkaptak. Tehát kedden délután indulunk!

Művészettörténet verseny - 100 éves a Kecskeméti Művésztelep

Hiába propagáltam, más iskolából végül nem érkezett nevezés, így a szerdai döntőn mindössze négy csapat csapott össze, a 100 éves Kecskeméti Művésztelepről szóló Cifrapalota által szervezett művészettörténeti vetélkedőre, s mind az négy csapat az enyém volt. A Kandóból három csapatom volt: Neósok - 9. E, Újak - 10. E és a veteránnak számító Szobrászok - 13. E, a Bolyaiból pedig a már nem teljesen kezdő Kezdők - 9. B. Két otthon feladat volt, egy szőnyeget kellett a Mercedes gyár előcsarnokába tervezni Falus Elek stílusában, és egy meghatározott kecskeméti épületet egy meghatározott festő stílusában kellett megfesteni: a Városháza ábrázolása Kmetty János stílusában, Székely Bertalan Vérszerződésének megfestése Iványi Grünwald Béla stílusában, a Technika Háza (zsinagóga) Pólya Tibor stílusában megfestve, az egykori Pártház, Megyei Tanács, Művelődési Központ hármas épülete Perlrott Csaba Vilmos stílusában. Ezeket be is kellett mutatni, és még sok-sok kérdés volt ott a helyszínen. Végül a Szobrászok nyertek, 2. lett az Újak, 3. a Kezdők és 4. a Neósok, akiket kicsit sajnáltam, mert az előző versenyben is pont úgy végeztek, hogy már nem kaptak kortárs kecskeméti alkotóktól műveket, és hiába adtam oda a 10-dikeseknek a felkészülésre szolgáló kis füzetecskét a 9-dikesek nem kapták meg. Úgy láttam azért nem ment el kedvük, talán a következő versenyen majd jobban sikerül a szereplésük. Sok szép nyeremény volt, de azt hiszem a legérdekesebb nyeremény az a bizonyos eredeti műalkotás volt. Csak néhány név a felajánló művészek közül: Balanyi Károly, Hollósi Kati, Kőrös Sára, Ugray Zsuzsa, A. Varga Imre. A zsűri tagjai Osztényi Éva és ifj. Gyergyádesz László művészettörténész és Kriskó János voltak, a díjakat Mák Kornél alpolgármester adta át. A nyertes csapattal és velem készült interjú a jövő héten péntek este a Múzsák című műsorban lesz látható a Kecskeméti TV-ben.
Én megértem a versenyre most nem nevező kollégákat, hiszen jó lenne előre tudni ezekről a versenyekről, nem olyan könnyű vállalkozó szellemű diákokat leakasztani septiben úgy, hogy hetente csak egyszer találkozunk velük. Tehát a felhívás és a verseny kezdete előtt hosszabb időre van szükség, de az se ártana, ha akkor, amikor az éves munkatervet összeállítjuk augusztus végén, már akkor tudnánk arról, hogy lesz ilyen vetélkedő.