Utolsó hét a Camino előtt

Ez a hetem a készülésről szólt, illetve arról, hogy mindent elintézzek előre, hogy nélkülözni tudjanak itthon 6 hétig. Hétfőn reggel Tüncikét vittem el az állatorvoshoz, ivartalanításos műtét várt rá. Amíg őt műtötték, bementem a Kandóba, bizonyítványokat adtam le és könyvtári könyveket. Délután (ember)orvosnál voltam (minden rendben velem) és csináltam egy próbapakolást, hogy belefér-e minden a hátizsákomba. Hát, alig fért bele minden, sőt a nordic walkingos botom még összecsukva sem fért bele. A kedd a szépítkezésé volt, fodrász, kozmetikus és ezen a napon nyomtattuk ki a repülőjegyemet is. Kissé módosult a szeptemberi foglaláshoz képest: eredetileg brüsszeli átszállással utaztam volna Bilbaoba, most Párizson keresztül repülök majd. Kicsit előbb érkezem majd Bilbaoba, de sajnos nem annyival, hogy az utolsó városi buszt elérjem. Vasárnap este 10-kor elmegy az utolsó. Szerdán a spanyolos kolléganővel felhívtuk a bilbaoi szállásom, mert az e-mailjeimre nem reagáltak semmit, és már azt hittem, valami kamu szállást sikerült lefoglalnom, de minden rendben, csak majd taxival kell bemennem a városba. Délután eljött Alex, az az ex tanítványom, aki most járta meg a caminot és beszámolt, mesélt egy csomót.
Este egy barátnős beszélgetés egy sör mellett, mert a nyáron már nem nagyon fogok ráérni ilyenekre.
Szerdán és csütörtökön nyomtattam jó pár grafikát is. Még a falinaptáras dolgot kellett volna intéznem, de úgy néz ki, okafogyottá vált. Ugyanis az idei Hírös Héten a Kézműves vásárt nem a Kamara, hanem a Fesztiváliroda fogja rendezni és megváltoztak a feltételek. Azt mondták, hogy sokan kifogásolták a drága bérleti díjat és ezért nem nem lesznek idén pavilonok, hanem saját installációval (de lehetőleg egységes, kecskelábú asztallal) kellene kiállni 2.000 Ft+áfa/nap helypénz megfizetése után. Ami tényleg barátságos ár, de nem jár érte semmi. Minden nap autóval kellene bemenni, és reggel ki-, illetve este összepakolni, úgy, hogy nincs behajtási engedély a főtérre, mivel a kecskelábú asztalon nem hagyhatom ott a portékát, ellentétben a pavilonnal, melyet este bezártam és reggel kinyitottam, miután bebicikliztem. Ráadásul az asztalra nem is tudom olyan módon kikapolni a képeinket, nem tudom felfüggeszteni a keretezett grafikákat, amelyenek nem tesz jót az állandóan tűző nap. Az persze, nekem se tesz jót. Nehéz volt a pavilonban is a 35 fokos hőség, de legalább volt árnyék. Felajánlották, hogy ha én igénylem bérelhetek pavilont is: 84.000 Ft+áfáért!!! Tavaly 63.500 Ft-ot fizettünk összesen, idén ez 106.680 Ft lenne, mert ugye, azt megérthetem, hogy a Fesztiválirodának is vannak kiadásai!!!  Én ilyen feltételekkel nem tudok kiállni, amit nagyon sajnálok, mert fontos volt számunkra ez az évi egyszeri alkalom, hogy megmutathattuk magunkat, hiszen boltunk nincs és a viszonteladásokkal nincsenek túl jó tapasztalataim. A szervezők, azt is mondták, hogy a kézművesek örülnek ennek, többen jelentkeztek, mint eddig. Hát, kicsáncsi leszek rájuk a 9. nap végén, a napi ki-bepakolások és a "napozás" után.

Szóval, most nagyon el vagyok keseredve, mert egész évben szinte erre az eseményre készültünk, ezért bővítettük újabb és újabb grafikákkal, falinaptárral a kínálatunkat. Most vége a 2009-től tartó hagyománynak, idén nem leszünk kint a Hírös Héten. Pedig mind a kecskemétieknek, mind a turistáknak tetszettek a munkáink, még akkor is, ha nem mindenki vásárolt tőlünk. Úgy gondolom, olyan dolgozat készítünk és árusítunk, amely egyedülálló és hiányt pótol itt Kecskeméten. Számomra a maximum 7.000 Ft+áfa/nap (azaz 9 napra 80.010 Ft) bérleti díjas pavilon lenne az elfogadható, ez se olcsó, ám ennyi volt eddig is és ezzel a kiadással terveztem.
Akinek van valamilyen ötlete, szóljon!
A tavalyi képekből mellékeltem néhányat emlékeztetőül.
Holnap még lesz egy nagy tanévzáró értekezletem meg egy angolórám, szombat a családé és vasárnap irány Bilbao, irány a Camino!
Szóval lehet, hogy hosszú időre ez volt az utolsó bejegyzésem. A caminos élményekről, napokról majd utólag itthon fogok beszámolni. Aki nagyon kíváncsi, az a facebookon követhet, ott igyekszem naponta bejelentkezni az aktuális helyszínekről.
Buen Camino!

Múzeumok Éjszakája, Kecskemét - 2013.

A szombat nem a Múzeumok Éjszakával kedződött, délelőtt tanévzáró ünnepség volt a Bolyaiban, délután családi ünnepség (a gyerekek születésnapja és Péter névnapja) és csak ezek után jött az esti program.

Petra 23. és Márk 22. születésnapját ünnepeltük egy kisebb családi összejövetel keretében, bár Petra másnapra ki Méntelekre is várt bennünket, ahol ők vendégeltek meg bennünket.

A Múzeumok Éjszakáját most a Kodály Intézetben kezdtem, mert a tavalyi Kodály Fesztiválon díjat nyert Kodályos rézkarc-sorozatomat az intézetnek ajándékoztam és ennek ünnepélyes átadásával indult az este. Sajnos, a közönség tömegesen csak akkor érkezett meg, mikor mi már végeztünk, és már Brian Johnston tartott tárlatvezetést a fotókiállításán. A barátnőim is csak akkor futottak be.
Miután szétnéztek ők is, elindultunk egy nem hivatalos rendezvény helyszínére, a Csongrádi u. 5. szám alá, ahol a rögtönzött tárlatok közül a "Kopár Béla relikviáit" ez vezetés keretében néztük meg. Elég mulatságos volt. Viszont igazán szépek voltak Holtság Károly üvegtárgyai.










Innen a Bozsó Gyűjteménybe mentünk, mert a barátnőim még nem voltak itt a felújítás óta. Amíg ők itt nézelődtek, én hazaugrottam, hogy letegyem azt a virágcsokrot, amelyet a Kodály Intézetben kaptam és nem akartam egész éjjel hordozni magammal. A számomra flacos porcelános és ruhás kiállításnál sokkal jobban tetszettek a kortárs és újrahasznosított anyagból készült ékszerek.










Sikerült Márkot is elcsábítani, mivel a Bozsóból a piacra mentünk, ahol a kandós művészeti tagozat programja volt Arcimboldo szellemében. Eddig a Művészetelepen, azaz az Alkotóházban volt a művészetisek rendezvénye, de most új tulajdosa van az Alkotóháznak, aki mikor szóba került a Múzeumok Éjszakája, azt kérdezte: és mi ebből a mi hasznunk? Na, így nem lehet közönséget becsalogatni, az biztos! A körülmányek jobbak voltak az Alkotóházban (pl. a vidéki diákok ott tudtak aludni, mivel kollágium már nincs), de a piac legalább a központban van és nem kellett olyan messzire menni. Nagyon kreatív volt az idei akció, nekem a legjobban a zöldségszobor készítés tetszett. Ezeket UV-s festékkel még le is festették, de a többi program miatt nem lehetett az összes lámpát lekapcsolni, hogy igazán érvényesüljenek az UV-fényben a színek.









A Dán Kulturális Intézetben folytattunk, ahol Pernille Kjolholt dán festőművész és Kahlil Irving amerikai kerámikus közös kiállítását láthattuk. Egy kicsit leültünk, szusszantunk és ittunk egy sört is. Itt szomorúan hallottam újra, hogy megszűnik az év végén az intézet, pedig a kecskeméti művészeti életben igen fontos szerepet töltött be. Itt mindig kuriózum volt minden kiállítás-megnyitó.

Innen a Naív Múzeumba sétáltunk át, ahol újra megnéztuk az állandó kiállítást, újra láttam a kedvenc kékfestős festményemet és az teljesen a Volt egyszer egy vadnyugat hangulatát idéző festményt. Az udvaron leültünk egy kis bluest a szegedi Blues Bell együttestől. Jó hangulatú volt az egész, de a legnagyobb sikert nem az együttes, hanem az a mókás férfi kapta, aki végigtáncolta a koncertet.
Mielőtt még hazaindultunk volna, még betértünk a Kodály Intézetbe egyfajta keretbe foglalva az egész estét. Egy pohár borral koccintottunk még, aztán véget ért számunkra az idei Múzeumok Éjszakája.

Utolsó idei művtöri órák a 11. E-vel

Miután a múlt héten megírták a 19-20. század fordulójából a témazárót, a mai tripla órára kiállítás-látogatást terveztem. Virág Ágival egyeztettem egy hete, hogy ma a kandós 11-dikesekkel elmegyünk és megnézzük a Dobó Bianka és Németh Marcell kiálítást az egykori Aranypókban. Mikor az osztály megérkezett (kicsit késve), megjelent egy fiatal lány és egy fiatal fiú, akikről akkor nem tudtam még, hogy kicsodák. Azt hittem, egyszerű tárlatlátogatók. Aztán kiderült, hogy Ági igazi meglepetést rendezett nekünk, meghívta az alkotókat, hogy jöjjenek el és beszéljenek ők maguk a diákoknak a műveikről és egy stencil technikára épülő foglalkozást is összehozott nekünk! Én nagyon örültem, több okból is. Egyrészt mivel nem voltam ott a megnyitón, örültem, hogy személyesen is megismertem Biankát és Marcellt, másrészt mindig nagyon fontosnak tartom és szeretem, mikor közvetlenül az alkotó beszél a művekről. Bianka bemutatta a budapesti átnevezett terek, a pusztuló neonreklámok, a kivándorlás és a közmunkaprogram álatal ihletett sorozatait. Sokan a diákok közül azért nem voltak teljesen képben ezekről a társadalmi témákról, kicsit beszélni kellett nekik erről. Talán 3-4 ember, aki tudta, mit jelentenek ezek. De én is tanultam, most tudtam meg, hogy a varrások milyen céllal kerültek a vászonra: a zajokra utalnak. Marcell is bemutatta a domborműveit, hogy miért éppen ezt az anyagot választotta, hogy milyen módon munkálja meg az acélt. Ezek után felmentünk az emeletre és ott dolgozhattak a diákok a most megtanult stencil technikával, a rajzlapból kivágott sablonokat átfröcskölhették tusba mártott fogkefével. Született néhány egész jó alkotás is, bár egy kicsit nehezen értették meg, mit is kellene csinálni, de aztán beindultak.

Sajnos, muszáj volt egy kicsit sürgetnem őket, mert még szerettem volna, ha átmegyünk a Cifrapalotába is, ahol most az Alaptörvényhez 2 éve készített festmények vannak kiállítva. (Megjegyzem, mindig szoktam meghívót kapni a kiállítás-megnyitókra, de erre nem kaptam. Valószínűleg azért, mert ez inkább politikai, mint művészeti esemény volt.)  Tegnap bevittem az órára 3 cikket, amelyek ezekkel a festményekkel kapcsolatosak voltak, kivetítettem a képeket, szerettem volna, hogy több oldalról is halljanak erről az elég szokatlan akcióról, és ezek után, na meg megnézve az eredeti képeket, alkossak majd véleményt. Én láttam már tavaly januárban a Magyar Nemzeti Galériában a festményeket, de itt a kisebb térben, jobb volt az összhatás. Ráadásul nem csak sejtelmesen voltak megvilágítva a képek.

Sajnálom, hogy pár diák annak ellenére, hogy kértem, legalább egy pár percre jöjjenek át és nézzék meg, ők inkább leléptek.

Estem díj

A Kecskeméti Est 2009 óta osztja ki a színházi évad végén a a közönség szavazatai alapján az Estem díjat, 10 kategóriában a Katona József Színház művészeinek és munkatársainak. Minden évben más készítette a díjat, volt már tűzzománc, kerámia stb. Az idén engem kértek fel, így rézkarc lett. A kívánság az volt, hogy a Katona József Színház legyen rajta, valamint, hogy szerepeljen az Estem díj felirat is rajta. Még május elején elkészítettem a  tíz számozott szignált rézkarcot. Május 31-én, pénteken este adták át az idei díjatak. Én nem voltam ott, nem is hívtak, de egyébként is más programom volt, de azért nagyon örültem ennek a munkának és remélem, minden díjazottnak tetszett a rézkarc. A fotókat a Kecskeméti Hírhatár online oldaláról vettem le:

Itt a díjazottak névsora:

Legjobb nagyszínházi előadás: Páratlan páros

Legjobb kisszínházi előadás: Meseautó

Legjobb színész: Kiss Zoltán

Legjobb színésznő: Trokán Nóra

Legjobb férfi epizodista: Porogi Ádám

Legjobb női epizodista: Magyar Éva

Legjobb díszlettervező: Szlávik István

Legjobb jelmeztervező: Velich Rita

A város kedvence: Egyházi Géza

Az évad embere: Makai Margó titkárságvezető (a társulat szavazatai alapján)

Latabár díj: Téby Zita (ezt az elismerést Cseke Péter színházigazgató adta át)

 

 

OKTV díjkiosztó

Ez a péntek fontos nap volt nekem. Ezen a napon volt a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban az idei OKTV díjkiosztója. Délelőtt volt még 4 órám a Kandóban, de már ünneplőben tartottam azt is, hiszen nem volt időm hazamenni, délben vonattal mentünk fel Budapestre két tanítványommal, a kandós Szekeres Alexandrával, aki művészettörténet OKTV 1. helyzettje lett és a bolyais Suhajda Erzsébettel, aki spanyol OKTV 2. helyezett lett, de a Bolyaiból nem jött az ő felkészítő tanára, a spanyolos kolléganőm. Eredetileg szerettünk volna úgy menni, hogy egy mikróbusszal, s akkor jött volna a spanyolos kolléganő is és a kandós igazgatóhelyettes is, de az iskola mikróbuszát már lekötötték erre a napra, így maradt a vonat.









Erre a díjkosztóra minden OKTV kategória első három helyezettjét hívják meg és minden katagóriához egy-egy felkészítő tanárt is kitüntetnek, valamit más díjat is kiosztanak ilyenkor tanároknak. Hét évvel ezelőtt, mikor 2. helyezett volt a diákom, már jártam itt. Akkor én közben tudtam fotózni, mert nem volt fix helyem, nem ültettek le. Most, mivel én is díjazott voltam, mindhármunknak pontosan meghatározott helyen kellett ülni az ünnepség alatt, így azon izgultam, hogyan lesz mindez megörökítve. Amikor odaértünk és elfoglatuk a helyünket, én megkértem egy fényképezőgéges anyukát, hogy készítsen rólunk is képet. Nagyon rendes volt, este már el is küldte a képeket, amint éppen átvesszük az oklevelünket az államtitkár asszonytól, azaz Hoffmann Rózsától. Állítólag hivatalos fotós is volt és majd az Oktatási Hivatal honlapján fent lesznek a képek.

Kecskemétről a kandós és a bolyais diákon kívül két refis diák volt még a helyezettek között, a kitüntetett tanárok között pedig a katonás drámatanárnő is szerepelt, de ő nem volt ott az ünnepségen.
Elég hosszúra nyúlt a díjátadás. Eredetileg úgy tervezetem, hogy a legkésőbb 1/4 4-kor elindulunk, hogy elérjük azt a vonatot, amelyikkel 17.10-re hazaérnénk, mert este még a 17.30-kor kezdődő pedagógus napi vacsorára is szerettem volna elmenni, de már az elején látszott, hogy ez nem fog menni, csak az egy órával későbbi vonatot értük el, azt is úgy, hogy a fogadásra már be se tettük a lábunkat.
Volt egy kis kultúrprogram is, a házigazda gimnázium tanulói adták, akik nagyon ügyesek voltak.
Az államtitkár asszony az oklevelek átadása előtt beszélt a tehetségek felelősségéről, meg arról, hogy a helyezettek a tehetségük által nyert plusz pontokkal bejuthatnak olyan felsőoktatási szakokra, ahová, egyébként nagyon nehéz bejutni, és így a szüleiknek csak csekély vagy nulla ráfordításba fognak kerülni. Na, ezen kissé azért mosolyogtunk. Egyrészt a nulla ráfordítás egy vidéki diák esetében elképzelhetetlen, másrészt jó pár olyan tantárgy van, amelyért nem kapnak a diákok plusz pontot, ilyen a művészettörténet, a rajz és vizuális kultúra és a mozgóképkultúra is.
Meg kell mondanom, hogy az államtitkár asszony kézfogásánál többet jelentett számomra, Pázmány Ágnes gratulációja, aki a művészetörténet OKTV szervezője. Zombori Béla is a kitüntetettek között volt, ő a rajz és vizuális kultúra OKTV főszervezője. Vele is üdvözöltük egymást, de a végén már nem találkoztunk, így most gratulálok Béla!
Alexandra az oklevélhez elég komoly könyvvásárlási utalványt is kapott, azt mondta, a Művek Lexikonát fogja megvenni. Mondtam neki, hogy én is írtam szócikkeket ebbe a lexikonba.
Én és a felkészítő tanárkollégák a BONIS BONA - A Nemzet Tehetségeiért díját kapták. Valamennyi pénzbeli elismeréssel is jár ez, de még nem tudom mennyivel, mert egyenlőre csak egy kis papírt kaptunk az borítékban, hogy majd június eléjén megkeresnek ebben az ügyben bennünket e-mailben.
A vonat indulása előtt Márkkal is kellett találkoznom, csomagot kellett átvennem tőle. Ő most nem jött haza ezen a hétvégén. Gipszelés közben biciklizett át a Nyugatiba és rohant is vissza az Epres kertbe.
Miközben vonatoztunk hazafelé, Kecskeméten nagy vihar volt.
Jött értem Péter, és így fél 7 körül oda is értem a Kandóba a hagyományos pedagógusnapi vacsorára. Még éppen tartott az igazgatói beszéd, én is kaptam itt is egy oklevelet, aztán volt egy kis műsor, amit kollégák adtak és a vacsora előtt még két vetítés is lepergett, egy az érdekes pillanatokról és pedig a gyerekkori és mostani képeinkből. A vacsora most is nagyon finom volt, persze éhes is voltam, de ilyen későn (majdnem 8 volt) már nagyon-nagyon régóta nem ettem.

Közgyűlések hete és Molnár Péter kiállítása

Az előző hétvégén azért az érettségi dolgozatok javítása mellett ismét nordic walkingoztam is egy kicsit. Szombaton az Arborétumban Sportnapot tartottak, megint itt volt Ilona és Viktor Szegedről és edzést tartottak. Én is részt vettem az edzésen (kicsit meg is áztunk) és vettem egy összecsukható botot. Most már csak (szabad és szép) idő kellene, hogy tudjak edzeni.
Hétfőn volt a Kecskeméti Városszépítő Egyesület közgyűlése. Idén 30 éves az egyesület és ezt jó lenne azzal megünnepelni, hogy egy szép városi díjat kap az egyeület, elismetve azt a tevékenységét, amelyet az egyesület végzett, végez. Én is írtam egy ajánlást a közgyűlés számára. Ugyanakkor kértem a tagok segítségét abban, hogy Márknak találjunk dimplomamunkának valót, azaz valami restaurálandó kőszobrot. Király József felajánlotta, hogy Bárkányi atyával összehozza Márkot, hogy a Barátok templomának Kálvária szoborcsoportjával lehet-e valamit kezdeni. Az atya várja Márkot, már csak az kell, hogy Márk hazajöjjön. Ez igazán szép feladat lenne!

Hétfőn este küldtem el a MAOE Négy elem pályázati felhívására az én munkámat. Az elemek zenéje című sorozatom, mi öt kis karcból áll, a Levegő, a Tűz, a Föld, a Víz zenéje és egy Mix. Mindez egy lapra nyomtatva.

Kedden volt Molnár Péter kiállítása nyílt a Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájában. Péter munkái fotózhatatlanok, de "élőben" nagyon is élvezhetők. Régebbi és újabb munkák is szerepeltek a tárlaton. Az én aktuális kedvencsem egy régi kép, az I am drawing című. Ez a szöveg ismétlődik végtelenszer a lapon, de csak nagyon-nagyon közelről olvasható ki. Azt mondta Péter, hogy annak ideján még szemüveg nélkül látta. Nagy örömömre ott volt Péter két lánya is, Sára és Ráhel, akiket volt szerencsém nekem is tanítani. A megnyitót Jász Attila József Attila-díjas költő tartotta, indán nevekkel mesélt el Péterhez kötődő kapcsolatáról. Jász Attila: Csendes Toll, Molnár Péter: Lassú Víz. Kedves volt. Egyébként nekem is van indián nevem, Gyors Hullám lennék. Szerintem illik rám.

Szerdán később kezdtem és így be tudtam fejezni minden érettségivel kapcsolatos teendőt, azaz szaktanári jelentés, tételek, dolgozatok.
Csütörtökön semmi különös nem volt a szokásos tanítás és szakkör mellett és a szintén immár szokásos zavataros időjáráson kívül. Csöpögött egy kicsit a víz az ablak felett a rajzteremben is.
A péntekről külön fogok beszámolni.
Szombaton, azaz ma délelőtt pedig a Műhely Művészeti Egyesület közgyűlése volt, bár ma már június van! Elég kevesen voltunk, és olyan dolgokról szavaztunk a beszámolókon kívül, hogy aki nem fizet tagdíjat az fizessen nevezési díjat, ha az egyesület által szervezett kiállításokon akar szerepelni. Idén is lesz Kortárs költészet - kortárs grafika biennálé és ehhez a programunkhoz csatlakozni szeretnének a Képzőművészeti Egyetem hallgatói.