2011. március 31., csütörtök

Nyolcak - Pécs





Március 20-ra szerveztem egy pécsi kirándulást a Cézenne és Matisse bűvöletében - a Nyolcak - centenáriumi kiállítására, elsősorban a diákjaim számára, de nagyon nehezen jött össze a létszám, illetve össze se jött annyi ember, amennyivel számoltam (ez általában 35 fő), így a busz - tekintettel régi barátságunkra, üzleti kapcsolatunkra - szinte üzemanyagárban vitt el bennünket. Ez a buszos vállalkozás Blue Angel, azaz Braunitzer József. Mindig vele utazom, ha kirándulást szervezek. Művészetkedvelő felnőttek még csak-csak jelentkeztek, de diákok alig, pedig ilyen átfogó kiállítást a Nyolcakról még nem lehet látni, és amikor a magyar avantgárdot tanítom, mindig vetítem a Nyolcakat is. Azért 1 mostani, 1 régebbi bolyais és 6 mostani, 1 volt kandós diák jelentkezett, sőt 2 volt kandós diák ott csatlakozott hozzánk. A kiállítás az új (felújított) Modern Magyar Képtárban volt, ami igazán impozáns hely, bár egy kicsit labirintus szerű, így elsőre. Jó volt látni azokat a képeket most teljes fényükben, színükben, amelyeket csak egy kicsit megfakultabb (iskolai dia) állapotukban ismertem eddig. Fotózni nem lehetett, és a neten is kevés kép van fenn, így kénytelen voltam a 4,6 kg-os és 13.900 Ft-os katalógust megvenni, amit Péter cipelt a nap további részében. A Kiállításon szerepelt egy Márffy Ödön kép, amelyet a Kecskeméti Képtár adott kölcsön, nagyon tetszett, de én még soha nem láttam itt Kecskeméten kiállítva, Petri Ildi azt mondta azért, mert Gyergyádesz Lacinak nem tetszik. A szabadidőben sétáltunk egyet, meg szerettük volna nézni a Pszeudo Csontváry kiállítást (hamisított Csontváryk), de vasárnap zárva volt (!), olasz tésztát ebédeltünk, és a Kisgalériában a Új Nyolcak kiállítást néztük meg. Hazafelé még benéztünk a Zsolnay negyedbe, aminek már rég készen kellene lennie (talán papíron már kész is van), de még semmi sem látható szinte. Szerencsére azt a fülest kaptuk, hogy kiköltözött oda a Bábszínház, és egy jó kakaóbárt üzemeltetnek. Itt éppen az épület kapujában összefutottunk Sramó Gáborral, akit Péter még Cirókás korszakából ismert, és tényleg egy kellemes, kedélyes hely, ahol finom kakaókat, cappuccinókat, kávékat, teákat lehet inni.

Márk nem jött velünk, mert két nappal később a suli kerámia-kirándulásával látogattak el Pécsre. Ő nem látta a Nyolcakat, de látta a hamis Csontvárykat és a Zsolnay gyárat is belülről.

2011. március 30., szerda

Anconai szerelmesek és a Bohém Ragtime Fesztivál




Most két olyan estémről számolok be, amelyek nem kifejezetten a vizuális kultúrához tartoznak, hanem más művészeti ághoz tartoznak: egy színházi és egy koncert élményről van szó. Édesanyámat egy színházi estével akartam megajándékozni születésnapja alkalmából. Mivel szereti a zenés darabokat, gondoltam elviszem a Katona József Színház Anconai szerelmesek című produkciójára, a darabot ismertem, régebben láttam a budapesti József Attila Színházban, tudtam, hogy olasz slágerek kötik össze a nem nem túl bonyolult történetet, gondoltam nagy csalódás nem lehet. De lett! A kecskeméti színház előadásában mintha a saját paródiája lett volna ez a darab, csak ügyetlen ripacskodásnak tűnt. Ha nem Anyukámmal lettem volna, ott hagytam volna a szünetben, pedig alig kaptam rá jegyet. Az igazi csodálkozás számomra az volt, hogy voltak akik tapsoltak, azaz neki tetszett?!
Ennél sokkal kellemesebb, és igazi profi teljesítmény volt az, amit a múlt hét péntek este láttam, hallottam a Kulturális és Konferencia Központban a Bohém Ragtime Band és Paolo Alderighi, valamit Mimi Blais koncertjén. Frenetikus volt, bár ezt is vártam, hiszen eddig mindig hasonlókat tapasztaltam a Bohémesektől.

2011. március 28., hétfő

"RE" - X - Szigma kiállítótér







A Kecskeméten élő 30 év körüli művészek, az X-csoport a tavalyi Tavaszi Fesztiválon jelentkeztek éppen ugyanitt a Szigma kiállítótérben. A csoport tagjai:Istvánffy Ilona, Menyhei Szabolcs, Pongrácz Márta, Tóth-Pócs Judit, Tóth-Pócs Roland, Sebők Kata, Szikora Imre, Szoboszlay Eszter, Zsolczai Balázs. Nagyjából tudtam, mire számíthatok, mit fogok majd látni, de ennek ellenére értek (kellemes) meglepetések a megnyitón a kiállított művek kapcsán is, de a legnagyobb meglepetés azok az animációs filmek voltak, amelyet a megnyitón levetítettek. Szerintem nagyon jól használható lenne a suliban, rengeteg művészettörténeti utalás van bennük, szívesen levetíteném a diákjaimnak. Ígéretet kaptam tőlük, hogy megkapom DVD-én. Tavaly is és az idén is a legnagyobb meglepetés Istvánffy Ilona munkái voltak, teljesen ledöbbenek a témaválasztásain, de nagyon találóak, és nagyon nőiesek. Mellékelem a Szusi címűt. Szikora Imrének is szeretem a körhintáit, és persze a többiek munkáit is kedvelem. Meghívták most magukhoz Lukács Gyöngyit, Majoros Gyulát, Balogh Józsefet és Patkós Lászlót. Patkós Laci nyomataiból és Szoboszlay Eszter postaládáiból is mellékelek egyet. Sajnálom, hogy Pócs Judit és férje Roland nem tudott kiállítani, mert nemrég született második babájuk és persze az első leköti minden percüket. Judit bolyais volt, bár nemezelni nem ott tanult meg, és én nagyon sokra tartom a munkáit. A megnyitón külön öröm volt mostani (11. C-ből!) és volt bolyaisokat látnom!

Párizs kocka - Külföldi kortárs mesterek I. a Bozsó Gyűjteményben





Péntek este nyílt a Bozsó Gyűjteményben egy rendhagyó kiállítás, mármint a Bozsó Gyűjtemény és a kecskeméti szokásos kiállítástól eltérő, egyébként egy teljesen korrekt és jó kiállítás. Párizsban élő, de különböző országokból származó, absztrakt geometrikus stílusban alkotó művészek festményei és szobra láthatók. A kecskemétiek nincsenek nagyon hozzászokva ilyen jellegű munkákhoz, pedig még ebben a gyűjteményi környezetben is jól mutattak ezek a művek. Gondolom, borzolta még a kecskeméti - leginkább a természetutáni látványhoz szokott - közönség kedélyét, hogy az árak is fel voltak tüntetve, amelyek a műtermi árak alatt vannak jóval. A megnyitón jelen volt a francia nagykövet, aki magyar méltatta a műveket, igazán kedves gesztus. De az igazi meglepetés számomra az volt, hogy Kecskemét új alpolgármester asszonya, Katonáné Szabó Gabriella franciául köszöntötte a nagykövet urat! Ez a kiállítás az Abigél Galériából jött, ahol jelen volt a megnyitón Pierre Vasarely is, neki nagyon örültem volna, ha itt is megjelent volna, és az őszi aix-i találkozás után újra láthattam volna, hiszen igazán sármos . A kiállító művészek: Carmelo Arden Quin, Luis Tomasello, Robert Saint Crisq, Horacio Garcia-Rossi, Gaudin Bolivar, Bob Bonies, Claude Pasquer, Hans-Jörg Glattfelder, Michel Jouet, Mitsouko Mori, Albert Rubens, Giancarlo Caporicci, Torsten Ridell, Judith Nem's, Helen Vergouwen, Gael Bourmaud.

Közös nevező: INDIA - Keleti Éva, Benkő Imre, Olasz Tamás, és Szamódy Zsolt fotográfiái





A múlt héten csütörtökön nyílt a Magyar Fotográfiai Múzeumban Közös nevező: INDIA címmel Keleti Éva, Benkő Imre, Olasz Tamás, és Szamódy Zsolt fotográfiáiból kiállítás. A megnyitón tiszteletét tette az indiai nagykövet is, bár ahogy kivettem a szavaiból, ő jobban szeretett volna kicsit más jellegűbb fotókat látni a hazájáról. A négy magyar fotóművészt Indiának inkább az az oldala ragadta meg, hogy egyszerre jelen vannak a modern élet kellékei is és mellette ott van az iszonyú szegénység és/vagy puritánság, azaz riksa, mezítláb stb. India gazdagsága valahogy nem ihlette meg őket, vagy lehet, hogy ők azt nem is látták Indiából. A kiállítás május 15-ig tekinthető meg Kecskeméten.

2011. március 26., szombat

100 ÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP ELSŐ KORSZAKA (1909-1919) – Kecskeméti Képtár - Cifrapalota





Immár második éve ünnepeljük a Kecskeméti Művésztelep 100. évfordulóját. Már a tavalyi Tavaszi Fesztiválon is több kiállítás kapcsolódott a centenáriumhoz, és most is az első, legjelentősebb korszakot bemutató kiállítás nyílt a Cifrapalotában. Több híres és fontos kép érkezett a Magyar Nemzeti Galériából, például Kmetty János kubista Kecskemét című kép is, amelyet mindig mutatok a diákoknak, ha a magyar avantgárdhoz érünk. Jó sok dokumentum is szerepel, korabeli fotók, képeslapok, sőt Kada Elek halotti maszkja is, amelyet Kisfaludi Stróbl Zsigmond vett le. A megnyitón kiderült számomra, hogy az egyik bolyais kolléganőm, Haralyi Katalin nagypapája is festő volt, Höchinger Miklós és neki is ki van állítva egy munkája. És újra látható egyik kedvencem, a Lechner Ödön által megálmodott Zsolnay kerámiákkal díszített víztorony terve, amely sajnos nem épült meg.

Safe of Houses – Carina Traberg dán fotóművész kiállítása - Dán Kulturális Intézet






Ugyanaznap, azaz március 17-én nyílt a kecskeméti Dán Kulturális Intézetben Carina Traberg fotómontázsaiból egy kiállítás, amely nem szerepel a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál hivatalos program füzetében, de tudom ajánlani mindenkinek. Talán azért is tetszett nekem annyira, mert nekem is a város, az építészet a fő ihletőm, és én is gyakran készítek montázsokat a fotóimból, és aztán ezekből megszületnek a rézkarcaim. Carina Traberg Vörös tabló című montázsa mellett a másik képe az én egyik rézkarcom Cesky Krumlovról

ÉLŐ NÉPMŰVÉSZET ÉSZTORSZÁGBÓL - Népi Iparművészeti Múzeum



Május 28-ig tekinthető meg a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban az Élő népművészet Észtországból című kiállítás. Olyan mai használati tárgyak és öltözékek láthatók itt, amelyeket észt textilművészek terveztek, készítettek, de az észt népművészet motívumait használták fel. A hideg télben elkel a meleg takaró, kesztyű, zokni, kabátka.

Kecskeméti Tavaszi Fesztivál - Magyar rapszódiák


Még egy bejegyzés és kép ehhez a kiállításhoz, amely április 3-ig tekinthető meg a Kulturális és Konferencia Központban. Egy kis kiállítási enteriőr, a nekem legjobban tetsző kép, Miklós Árpád festménye, a Liszt Ferenc emlékére című és én a boldog díjazott pezsgős pohárral a kezemben a rézkarcaim előtt.

2011. március 18., péntek

Magyar Rapszódiák - Liszt Ferenc tiszteletére



Március 16-án nyílt meg a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban az a kiállítás, amelyet a Kecskeméti Képzőművészek Közössége szervezett a Liszt Ferenc-év alkalmából, és amelyre - mint ahogy arról már régebben beszámoltam - én is beadtam 6 kis rézkarcot. Most örömmel tudatom, hogy megosztott II. díjat kaptam a Liszt: Transzcendens etűdök című rézkarcsorozatommal. Gratulálok a többi helyzetnek: megosztott I. díjat kapott Gyöngyösi Gyöngyi és A. Varga Imre, és a megosztott II. díjat mellettem Szabó Pál kapta. Íme a Mészáros Mariannának járó oklevél és a 6 kis rézkarc képe a katalógusból. Azóta elkészült a másik 6 etűdhöz is egy-egy rézkarc, azaz most már teljes a sorozat. Hamarosan bemutatom a többit is!
Az alábbi linken a KTV-és beszámoló található a kiállítás megnyitójáról:
http://kecskemetitv.hu/hun/sa_tv/i_kecskemet_2/i_ismet_tavaszi_fesztival_79741/t_Ism%C3%A9t%20Tavaszi%20Fesztiv%C3%A1l/index.html

2011. március 15., kedd

Az első rézkarcok - 1995.




Zebegényben készítettem az első rézkarcaimat, ezek ottani vázlatok alapján készültek, például a temetőkapu kilincséről (ez hidegtű), egy pincebejáratról, és egy kriptaszerű részletről. Ezeket a kezdeti vonalas rézkarcokat jó sokáig nem követte újabb, mert vége lett a zebegényi nyaraknak. 1995-ben kezdtem bele az Iparművészeti Egyetem posztgraduális képzésbe, így 3 éven át nyaranként egy-egy hónapot töltöttem Budapesten a gyakorlat miatt, és ezen kívül több időt nem akartam és nem is tudtam volna távol tölteni a családomtól, hogy alkossak.

Párizsi, illetve franciaországi témák 1995.





















1995 tavaszán újra Párizsban jártam és végre volt már egy jobb (ma már elég ócskának számító, de akkor jó) fényképezőgépem is, így csináltam egy csomó diát (akkor még diákat készítette, hiszen az óráimon diavetítővel történt a szemléltetés), és egy pár képből lett szitanyomat is. Egy az Eiffel-toronyról és egy hármas sorozat a La Grande Arche-ról. És még egy grafika született a chartres-i székesegyház északi támíveiről, amit a toronyba menet lehet látni így.

Klimt és Gaudi parafrázisok




Szecesszió iránti imádatom csúcspontja 1994-ben volt, akkor született meg a Klimt hidegen című szitanyomatom, ahol a brüsszeli Stocklet-palota ebédlőjében szereplő Klimt mozaik motívumait használtam fel, csak a Klimt által használt arany helyett nálam ezüst szín szerepel, bár lenyomattam aranyban is. Gaudi Mila-házának kéményeiről egy linómetszetet, a Güell-kápolna ablakairól pedig egy szitanyomatot készítettem.

Zebegényi témák 1992-93.














A zebegényi kerítésekről készítettem egy három darabos sorozatot, amelyet aztán különböző színvariációkban nyomtattam le. A Szőnyi Emlékmúzeumban látott Szőnyi István munkák hatására született meg a Hommage á Szőnyi című kicsi szitanyomat.

Linómetszetek és szitanyomatok az 1990-es évek elejéről












Arra gondoltam, hogy megpróbálom időrendben összeszedni és bemutatni a munkáimat. Kicsit persze bajban vagyok a régiekkel, lehet hogy a nagyon régi munkáknál felborul ez a rend. Középiskolás munkáim közül lehet, hogy megtalálok majd valamit a kisházban és le tudom majd fotózni, de ezt most kihagyom és helyette először azokat a linómetszeteket és szitanyomatokat mutatom be, amelyeket a 90-es évek elején készítette az akkor Bruncsák Andis által vezetett város szakkörben, illetve a Szőnyi Szabadiskolában Zebegényben. A gyerekeim születése után éreztem azt a vágyat, hogy alkotni kéne már valamit, ezért kezdtem el eljárogatni a szakkörbe, meg Zebegénybe, ahol megismerkedtem a szitanyomás technikájával Bereznay Péter jóvoltából, és innentől egy pár évre ez a technika határozta meg a munkáimat. Alkotni csak nyaranként tudtam a technikai feltételek miatt. Az első három kép Önarckép, illetve annak szín és technikai variációi - enyhe görög vázás feelinggel. A 4. lepkés kép egy szitanyomat, amelyet több színben is lenyomtattam. Az 5. szintén egy szitanyomat a zebegényi Duna parti fákról, kicsit szecessziósra sikerült.