Budapesti tanulmányi kirándulás

Csütörtökön 8-kor indultunk a szokásos tanulmányi kirándulásra a 12. E osztállyal. Hogy ki legyen használva a busz és kisebb legyen az egy főre jutó útiköltség a katedrás 13. M is velünk tartott, Lovas Tibor osztályfőnökükkel. Így összesen 45 diák vett részt a túrán. Az MNG bekavarása miatt (délelőtt volt az orosz kiállítás megnyitója) a Ludwigban kezdtünk, igaz jóval előbb felértünk, így volt idő a Nemzeti Színházat és az előtte lévő szoborparkot is megnézni, meg felmenni a zikkurátba.

Aztán 10-kor, ahogy kinyitott a múzeum és két részre osztottuk a társaságot. Hemrik Laci mellett most egy Viki nevű lány volt a másik múzeumpedagógus. Mindketten nagyon ügyesek voltak. Vikivel magáról a gyűjteményről volt szó és a kortárs művészet médiumairól, míg Lacival a hátsó 4 teremben a kortárs művészet témáival foglalkoztak a diákok. Azt azért sajnáltam, hogy a gyűjteményből a leghíresebb műveket nem láthattuk most. Fél 1 körül végeztünk, megnéztük még a MÜPA egyéb belső tereit, pl. a hangversenyterem környékét és szusszantunk egy kicsit.








A busszal 13.10-kor újra találkoztunk, és felmentünk a várba. A katedrások már be tudtak menni az El Kazovszkij kiállításra, de nekünk még várni kellett 14 óráig, akkor nyitott ki az állandó kiállításnál a pénztár. Negyed 3-kor végre elkezdhettük a túránkat, kaptam tárlatvezető kitűzőt. (Ezt pár éve sikerült "kiharcolni", mert elvileg külső nem vezethet a galériában, de olyan tárlatvezető meg nincs, aki 2 órában vállalná, hogy a középkortól a jelenkori gyűjteményig végigvezessen.) A magyar történelmi festészetnél már lankadt a figyelem, és mire a 3. emeletre értünk már csak egy páran tartottak ki. A 2. emeleten szépen újrarendezték a 19-20. század fordulójának művészetét és a Szépművészeti Múzeum legfontosabb kincseinek bemutatását. Ez nekem is új volt. Itt többet is fotóztam, meg egy kis naplementét aztán a várból. Ja! Újdonság, hogy a galériában lehet külön jegy vásárlása nélkül fotózni az állandó kiállításon. Sok diákom élt is a lehetőséggel.

Fél 5-ig időzhettünk, akkor muszáj volt indulni, hogy ne túl későn, 6 órára hazaérjünk. Jó lenne áprilisban összehozni egy fakultatív kirándulást arra az orosz kiállításra, ami most nyílt a galériában. Sajnos, csak május 1-ig lesz nyitva, pedig májusban már jobban ráérnék nézelődni.

Új szerzemények - Kápolna Galéria

A Magyar Kultúra napján a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek az utóbbi évek új szerzeményeit mutatta be. Hollósy Katalin a Zománcművészeti Alkotóműhelyét, Kriskóné Dávid Mária a Népi Iparművészeti Gyűjteményét és Szegedi Zsolt a Nemzetközi Kerámia Stúdióét. Mindhárman hangsúlyozták, hogy ez csak egy válogatás, az egész anyag nem fért volna ki, és egyénként is ezt a három különböző karakterű gyűjteményt egy kiállítótérben bemutatni önmagában is nehéz. Én mikor megláttam a meghívót, nem is gondoltam a három gyűjtemény együttes kiállítására, azt hittem, most itt csak a Kerámia Stúdió tavalyi gyűjteményi gyarapodását láthatom majd. Mindhárom helyen van kiállítótér, amit bőven megtöltenek az ottani gyűjtemények. Én nem erőltettem volna az együttes bemutatkozást, inkább három bővebb kiállítás mellett lettem volna (de nyilván nekem nincs ebbe beleszólásom). Magának a kezdeményezésnek örültem, hogy az új szerzeményeket láthatjuk, de ezek után inkább egy kis hiányérzettel távoztam. Kemény Péter munkája most is nagyon tetszett, de örültem Pázmándi Antal plasztikájának is.

A program az emeleten folytatódott, ahol Szörényi László tartott előadást a Himnuszról. Annyira meleg volt az emeleti teremben, hogy hiába vettem le a pulóveremet, csak pihegtem és bizony a figyelmem is erősen lankadt. Nem tudtam követni az elhangzottak, folyamatosan arra ügyeltem, le ne csukódjon a szemem, le ne bukjon a fejem. Sajnálom!
Az előadás után a Font Pincészet borait kóstolhattuk meg, amelyek jó hidegek voltak, így helyreállt a bioritmusom.

Patkós 50 - Hírös Agóra

Most kivételesen a téli szünet alatt nem utaztunk fel Budapestre megnézni egy-egy jó kiállítást, így elég hosszú idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta.
Január elején nyílt a Hírös Agórában a Patkós 50 című kiállítás, amely - a címből jól kitalálható módon - Patkós László 50. születésnapja alkalmából rendezett tárlat. A 4. emeleti nagy kiállítóteremben az elmúlt 20 évben készült anyagnyomatok láthatók. Laci büszke rá, hogy ezekben az alkotásokban nincs semmi kézi festés, kizárólag anyagok lenyomtatásával alakutak a művek. A két rövidebb falon szerepelt 4 nagyobb méretű mű, amelyek kollázsok voltak, és amelyekben a többi műhöz felhasznált kartonokat, selyempapírokat használta fel. Az anyagnyomatok fára (köztük régi bútorok darabjaira), kartonra készültek. Visszatérő színek az arany, a vörös, a kék, a fekete, ritkábban a zöld. A képek nem figurálisak, de egy részükbe a néző beletáthat ennek ellenére figurákat, épületeket is. A művek másik részén inkább ősi jelekre emlékeztető motívumokat fedezhetünk fel.

A kiállításhoz egy Nyitott Műterem program is kapcsolódott, azaz egy este, mikor Balanyi Károly kérdezgette Lacit a gyerekkoráról, az indulásról, az alkotói módszereiről, gondolatairól. Itt meglepődtem, mikor kiderült, hogy évente kb. egy hetet alkot Laci, az iskolai őszi szünetet dolgozza végig, azt viszont nagyon aktívan. A képek mennyiségét látva ez elég hihetetlen volt nekem, de aztán Laci elmesélte, hogy ilyenkor szinte éjjel-nappal dolgozik, van amikor egy-egy kép elég gyorsan elkészül, és a technika miatt is jobb, ha folyamatosan dolgozik ilyenkor. Ezen a beszélgetésen Laci feltárta a titokzatos címek jelentését is, sokszor egy vasúti szakkönyvből szedte ezeket a furcsa szóösszetételeket. Máskor kevéssé ismert település nevek a címek, utalva Laci azon tulajdonságára, hogy szeret utazni, sőt szeretett vonattal utazni.

Visszatérve a megnyitóra, igen sokan voltak, ami nem meglepő, hiszen Laci tanárember és nagyon népszerű. Sok-sok tanítványa van, akik között jócskán akad olyan is, aki a művészet területén tanult tovább és abban dolgozik. A tárlatot Fröhlich Nóra (Laci egykori tanítványa, aki ma Bécsben élő építész) nyitotta meg, egy személyes hangvételű beszéddel.
Lacit nagyon szeretik a tanítványai, sokat lehet tőle tanulni és nagyon közvetlen a stílusa, jó a humora. Nekem is sokat segített!








Tetszett az is, hogy azoknál a képeknél, amelyek ma már nem Laci tulajdonában vannak, volt egy rövid szöveg, amiből csak a beavatottak számára derült ki, hogy kié most a kép, de azt mindenki olvashatta, hogy a tulajdonosok hogyan viszonyulnak a műhöz, Laci munkáihoz.
Szívesen birtokolnék én is egy Patkós művet, mondjuk cserélhetnénk!