2018/12 - Március negyedik hete

Megint egy hosszú hét, amire jutott egy kis alkotás, egy pár kiállítás és még más is.
Kedden a Dekorartba mentem suli után, onnan hazasétáltam a hónom alatt 3 db 60×60 cm-es kasírozott vászonnal és a zsákomban festékkel, dobozzal, mini vásznakkal, amit aztán itthon el is kezdtem kifesteni, megfesteni. Egyfajta színvázlatként kipróbáltam a mini (10×10 cm-es) vásznakon az egyik Apám fáját egy élénkebb háttérrel. Tetszett!
Szerdán a 11/E-s festőkkel és szobrászokkal elmentünk a Kecskemét arcai IV. című kiállításra a Hírös Agórába, de előtte még útba ejtettük az Ifjúsági Otthon Diákgalériáját, ahol egy diákpályázat képei voltak kiállítva, amelyek azt mutatták be, milyen lesz Kecskemét 50-100 év múlva. A Hírös Agórában A hónap művésze minitárlatot kis megnéztük, ahol Eyas Kovács József munkái voltak kiállítva, akiről én semmit se tudtam eddig.

Hazafelé útba ejtettem a Bozsó Gyűjteményt, mert ott fél 5-kor kezdődött a új kiállítás, de nem voltak nyitva! Elbizonytalanodtam és hazamentem megnézni a meghívót, hogy biztosan ezen a napon van-e. Aznap volt! Visszamentem és becsöngettem. Nem akartak sokkal előbb kinyitni, de beengedtek és meg még nyugodtan végig tudtam nézni a képeket. A Bozsó Gyűjteményben most kivételesen Bozsó János képeiből nyílt kiállítás, Szülővárosom Kecskemét, a 650 éves város címmel, amely kapcsolódott az ünnepi tematikához. A nagy meglepetés számomra az volt, hogy a sok híres épület és régi ház mellett ott volt egy festmény az épülő Leninvárosról, ahol én felnőttem és ahol az Anyukám még mindig lakik, bár ma már Árpádvárosnak mondják.

Csütörtökön este 6-ra visszamentem a Hírös Agórába, ahol az Erdélyi Építészeti Biennálé tablóiból nyílt egy kiállítás. Érdekes volt, bár nem mindig volt teljes körű a magyar nyelvű tájékoztatás, és nem lehetett tudni, hogy egy-egy épület milyen célű volt pontosan.

Aznap este még a filmklubos programom is volt, a Brazilok című magyar filmet adták, ami tényleg nagyon szerethető film. Ezt láni kellene például az osztályomnak is és utána lehetne róla beszélgetni is.

Pénteken szintén voltam egy osztállyal a Hírös Agórában a Kecskemét arcai IV. tárlaton. Aztán visszamentünk a suliba, mert még nekem és neki is voltak már órái. Suli után, bár még korán volt elmentem a Népi Iparművészeti Gyűjteménybe, ahol 15 órakor nyílt egy összeállítás Leviczki József adományaiból Tárgyak és motívumok Kecskemét múltjából címmel, de én nem akartam ezt megvárni, és megkértem a teremőrt, hogy hadd nézzem meg most. Egyszerű hétköznapi tárgyak voltak ezek hajdanán, de már már népművészeti értékük van.

Miután szétnéztem Kriskóné Marikával beszélgettem egy kicsit, miközben megkínált sütivel. Aztán hazasétáltam. Közben készítettem néhány fotót, egy öreg házról és egy bokorról, amin hatalmas tövisek vannak (sajnos, nem tudom a nevét).

Kedvem támadt festeni, amíg egyedül voltam! Lealapoztam 3 db lemezt narancsosra és megfestettem ez első rétegét a fáknak.

A szombatom elég szaladgálósra és végletes érzelmekkel telire sikeredett: állatorvos, bevásárlás, Műhelyes közgyűlés, Keresztszeghyné Éva gyászszertartása, ebéd Anyukámnál, Dániel Balázs Trió koncert a Bohém Fesztiválon.

Igyekeztem időben lefeküdni, mert vasárnap volt az óra előreállítás és nekem a 6:48-as vonattal kellett Budapestre utaznom. Már régóta kacérkodtam azzal, hogy akvarellel fessek, de egyedül nem mertem belevágni, hiszen én szeretek pasztózusan festeni és fedőfestékkel dolgoztam eddig mindig. Ahhoz kaptam egy kis segítséget, hogy innentől egyedül is merjek akvarellel festeni. Még sokat kell majd gyakorolni! Nagyon tetszenek a Pinteresten az útinaplós akvarellek is, de én még eddig nem mertem egy-egy helyszínen nekiállni és festeni, általában csak fotóztam (a fotóknál viszont nagyon ügyeltem a jó kompozíciókra) és azokból aztán itthon születtek meg a grafikák vagy festmények. Most azt is megtanultam, hogy ezeknél az útunaplós rajzoknál, festményeknél nem is kell a tökéletes kompozíciókra törekedni. Kimentünk a Károly kertbe vázlazokat készíteni, de elég hideg volt. Most még nem mellékelem az első akvarelles próbálkozásaimat, de egyszer majd eljön ennek az ideje is.

2018/11 - Március harmadik hete

Az előző héthez képest ez egy rövid és kevésbé zsúfolt hét volt. Bár most is jutott szinte minden napra valami program, de nem este 9-kor értem haza és suli is csak szerdáig volt, és végre volt alkotás is a héten.

Még hétfő délután lealapoztam zölddel 4 db 80×60 cm-es kasírozott vásznat, amiket a hosszú hétvégén szándékoztam megfesteni.
Kedden a Kápolna Galériába mentem, ahol Generációk - Mesterek és tanítványok címmel nyílt kiállítás. Érdekes volt, mert Balla Gabriella, aki megnyitotta a kiállítást, szóra bírta a jelen lévő mestereket és tanítványokat, hogy ők maguk beszéljenek magukról és a munkájukról. Jó volt! Picit persze elhúzódott így a dolog, kb. egyórás lett a megnyitó, de megérte. A kiállító mesterek és tanítványok: Fusz György – Kontor Enikő, Haber Szilvia – Vértessy Dorottya, Kádasi Éva – Néma Júlia, Kemény Péter – Nagy-György Ágnes, Kuzsel Gabriella – Andrási Edina, Nagy Márta – Lantos Tímea, Pázmándi Antal – Simon Zsolt József, Polyák János – Bánó Zsófia, Szalai László – L. Molnár Zsuzsanna

Tetszett Polyák Jánosnak az a megállapítása, hogy szerinte kétféle ember van, aki a virágokra, fákra, egyéb természeti szépségekre csodálkozik rá és van, aki az épített környezetre. Ő ebbe az utóbbi katagóriába tartozik. Én is!
Szerdán azzal a lánnyal foglalkoztam egy kicsit, aki bejutott a vizuális OKTV 3. fordulójába. Ő csak tizenegyedikes, ezért muszáj volt vele átnézni az avantgárdot, mert ezt csak jövőre tanuljuk, és azon belül Barcsay Jenő és Egry József munkásságát, mert ez a 3. forduló témája.
Nem sok időm volt ezután otthon, mert a volt Liberté helyén nyílt 17.30-kor Ambrus Lajos kiállítása. Zombor Gábor köszöntése után, Szemadám György nyitotta meg a tárlatot, amit Ambrus Lajos 65. születésnapja alkalmából rendeztek. A megnyitó szöveg elején tudtam csak ott maradani, addig érdekes dolgokat mondott Szemadám, azzal kezdte, hogy mennyire nem szerette a rajzórákat és a festést, és amikor festeni kezdetett, éppen ezért kedzett olajjal festeni. És az akvarell milyen nehéz technika, bár jó eszközökkel, jó papírra biztos jobb alkotni, mint a 20 filléres rajzlapra.

Utána az Otthon Moziba siettem át, ahol a Vándorszínészek bemutatója volt, és utána közönség találkozó a rendező Sándor Pállal és főszereplő Mohai Tamással. Mi nem voltunk elragadtatva a filmtől, elég ripacsosnak véltük, de a megszólalók annyira odáig voltak tőle. Én elhiszem, hogy jó volt elkészíteni, részt venni ennek a filmnek a létrejöttében, de nem ez a legjobb Sándor Pál film, az biztos!
Csütörtökön, a nemzeti ünnepet én azzal töltöttem, hogy megfestettem az Apám fái sorozatom első 4 darabját. Estére végeztem is a négy képpel! Akkor még nem voltam ebben biztos, elöl is hagytam az állványt és a festékeket, de másnapra világossá vált, hogy nem kell hozzányúlnom már.

Vasárnapra egy családi kirándulást terveztünk, de az időjárás közbeszólt. Az éjjel érkező hóvihar miatt végül úgy döntöttünk, hogy nem autóval megyünk (már nyári gumik vannak rajtuk), hanem Márk és én vanattal felmegyünk. Családi kirándulás helyett, anya-fia nap lesz csak. Ezen a vonalon nem késtek a vonatok, de a Nyugati előtt ácsorogtunk egy 15-20 percet, csak aztán engedték be a vonatunkat. A Szépművészeti Múzeumhoz mentünk, ahol már állt néhány ember, ők is és mi is a Román csarnokat szerettük volna megnézni. 10-kor (20 perces ácsorgás után) be is mehettünk és ingyenesen megnézhettük a 70 év után megnyitott Román csarnokot, amire azért is voltam olyan kíváncsi, mert Márk tavaly itt dolgozott, a Freibergi Aranykaput és egy másik kaput ő restaurálta. Ő se látta még készen a csarnokot. Most készült szelfi a kapuval és velem. A Márvány csarnokban az egyik tablón fel voltak sorolva a restaurátorok, akik itt dolgoztam és ott volt Márk neve is. Büszke voltam rá! Szintén ott egy makettet is felállítottak, amlyen a Liget Projekt új épületet láthattuk. Én nem vagyok boldog ettől a projekttől. És attől sem, hogy Budapest több jelentős múzeuma évekig beban zárva (Szépművészeti, Iparművészeti, Néprajzi Múzeum).

Innen átmentünk a Műcsarnokba, ahol Márk a múlt héten már megnézte a kiállításokat, de a Sandro Miller fotókiállítást nem, én meg mondtam neki, hogy ez érdekes, ne hagyja ki. Híres fotókat fotózott újra úgy, hogy minden modell bőrébe John Malkovich bújt. Egyszere jó alkalom mások bőrébe bújni és hódolat az eredeti mesterek előtt.

Innen kétfelé váltunk, én maradtam a Műcsarnokban, megnéztem a többi kiállítást, Márk pedig elment a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, hogy az ottani aktmodelles kiállítást megnézte volna meg, ha nem lettek volna zárva, pedig az eredeti nyitva tartás szerint vasárnap is látgatható a kiállítás!
A 9 műteremből kiállítás egész érdekes volt, volt néhány általam is ismert művész, de voltak ismeretlenek is. Jó volt, hogy mindenkiről volt életrajz, interjús film és a munkák mellett is gyakran volt olvasható a koncepció, ami sokat segített. A kiállító művészek: Kapitány András, Bulás József, Turcsányi Antal, Baksai József, Faa András, Pázmándi Antal, Nagy Gabi, Anges von Uray.

A Derkó 2018 viszont az idén se tetszett. Azt éreztem, hogy valamit muszáj volt beadni és összeütöttek ezért gyorsan néhány munkát. Egyáltalán nem ragadta meg a figyelmem. Számomra felejthető!

A Fészek Művészklubnál újra találkoztunk, mert ott Fehér Lászlónak volt egy nem túl nagy kiállítása a 65. születésnapja alkalmából. Ez még belefért a napunkba, de az összes tárlat, ami még érdekelt volna, az szombaton és vasárnap zárva volt. Őszintén, Fehér Lászlónak ezek a rózsaszín hátteres szürkékkel megfestett festményei nem lettek a kedvenceim.