2013. május 29., szerda

Művészettörténet érettségi 2013.

Az előző hétvégém a művészettörténet érettségi írásbeli dolgozatainak javításával telt. A szaktanári jelentésemből néhány dolog az idei teszttel kapcsolatban.

Művészettörténetből 2008 óta van központi írásbeli. Akkor, azért vezették be az írásbeli vizsgarészt, mert a tudományegyetemek szabadbölcsészet szakára felvételi tárgynak választható lett a művészettörténet, de ez 2 éve megszűnt. Az első két évben nagyon nehéznek bizonyultak tanulóimnak az írásbeli feladatlapok, a legjobb tanulóim sem tudták 80 %-ra teljesíteni. Azóta az egyik évben (2010-ben) nagyon könnyű volt, de az általános az maradt, hogy nehéz a teszt, közép szinten is többször olyan részletekben kérdez bele, amelyek „apróbetűsek”. Eddig mindig nagyon hangsúlyos volt a reneszánsz és a barokk korszak. Idén alig volt feladat ezekből a korszakokból és szintén nem szerepelt a kérdések között az antik görög művészet, viszont a 20. század eddig csekély mértékkel szerepelt, most viszont csaknem a teszt harmadát, 29 %-ot tették ki ezek a kérdések.
Idén a legrosszabb 31 %-os, a legjobb 85 %-os volt. Az írásbeli átlaga 54,13 % lett.

A továbbiakban az egyes feladatokra vonatkozó észrevételeimet írom le tételesen:
1. feladat – Az avantgárdról és a szecesszióról szólt. A Picasso és az afrikai maszk, valamit a magyar vadakra vonatkozó kérdéseket korrektnek tartom, nem is okozatott a diákjaimnak nehézséget. A szecesszióról szóló szöveg kiegészítésben viszont az iparművészet helyett többen grafikát írtak, amely szintén kiemelt jelentőségű volt a szecesszió idején. Talán, ha a felsorolásban a festészet és a szobrászat mellett a grafika is szerepelt volna, akkor többen találták volna el a jó választ. – 71,00 %
2. feladat – Ezzel minden rendben, korrekt. – 75,88 %
3. feladat – Itt két egyiptomi szobrot kellett összehasonlítani. Egy összehasonlításban szerencsésebbnek tartanám, ha különböző korokból származó műalkotásokat kellene összevetni. A 3.b részben én elfogadtam a szfinx, halotti maszk, Anubisz szobor és a szolga szobrocskák válaszokat is. – 69,50 %
4. feladat – Ez volt az egyik legrosszabbul sikerült feladat a diákjaim számára, ami azért is meglepő, mert külön ábrázoló geometria tantárgyuk is volt. A nehézséget okozott ezeknek a fogalmaknak a meghatározása, de a mellékelt műalkotásokon a felismerése is az ábrázolási rendszereknek. Meg kell mondanom, hogy a fordított perspektíva fogalmával csak érintőlegesen foglalkoztunk. Kicsit túlzónak tartom azt is, hogy a perspekítva kifejezéssel kapcsolatban 9 pont szerezhető, azaz csaknem a teszt 10 %-a. – 28, 00 %
5. feladat – A Herkules-villa mozaikjával kapcsolatos kérdésekre csak úgy tudtak válaszolni, ha tudták, hogy ez Óbudán a Herkules-villából származik, márpedig ezt én felismerés szintjén nem kértem számon. A Justinianus mozaik az más, az felismerés szintjén is fontos alkotás. A technika elírása nem okozott gondot. – 76,10 %
6. feladat – Ez a feladat sikerült a legrosszabbul, de ezen nem is csodálkozom. Egyáltalán nem tartom fontosnak, hogy a szarkofág szó milyen eredetű, illetve azt, hogy ezzel a kifejezéssel kapcsolatban 6 (9) pontos feladat szerepeljen a közép szintű dolgozatban. Ahová az ornamentika kifejezést kellett beírni, ott az szerepel: „azaz növényi alapú dekoráció”, amely az organikus ornamentikával egyenlő, nem csak az ornamentika szóval! A frízszarkofág és az árkádszarkofág kifejezések kitalálása egy kép segítségével talán könnyebben ment volna, de egyik sem tartozik a legfontosabb kifejezések közé. A 6.b feladat 2-es részénél elfogadtam a virág (rosetta: stilizált rózsa), a 3-asnál az angyal kifejezéseket is. – 22,66 %
7. feladat – Elvileg nem kellett volna, hogy nehézséget okozzon a diákjaimnak, kivéve a 7.a táblázat 4. sorát, ahol nem hiszem, hogy közép szinten tudni kellene, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárban Petrus Ransanustól milyen című mű található. Én elfogadtam a corvina, vagy kódex kifejezéseket ebben az esetben. A múzeumok gyűjtőkörének meghatározása annak ellenére is nehézséget okozott, hogy tanulmányi kirándulás keretében közösen is jártak a Magyar Nemzeti Galériában és a Szépművészeti Múzeumban, fakultatív kirándulásként pedig járhattak többen a Műcsarnokban. – 43,00 %
8. feladat – A két német expresszionista csoportról szólt és nem kellett volna, hogy nehézséget okozzon. Talán az okozott itt is nehézséget, hogy az időrenddel ellentétes sorrendben szerepelt a tesztben a két csoport, csakúgy mint a két egyiptomi szobor a 3-as feladatban. A Die Brücke csoport előbb jött létre és működött, mint a Der Blaue Reiter. – 44,88 %
9. feladat – A Munkácsy Krisztus-trilógiájára és a stációkra vonatkozó feladat teljesen korrekt volt, mindezek ellenére sokan nem tudták a címeket felsorolni, illetve egy páran nem egy, hanem több számot írtak a képek alá a 9.b feladatban. – 53,66 %
10. feladat – Ez a harmadik olyan feladat, amelyet nagyon gyenge (30 % alatti) eredménnyel sikerült megoldani a diákjaimnak, pedig a „lunetta” kifejezésen kívül a többit és az evangélisták attribútumait unásig ismételgettük. – 24,85 %
11. feladat – Teljesen korrekt – 65,00 %.
12. feladat – A mellékelt képeket két esetben nem tartom jónak. Az intarziához egy olyan közeli kép, amelyen nincs rajta a bútor széle, kizárólag az intarziával készült rész, jobb lett volna. Megtévesztő, hogy a harmadik képről, amely Toulouse-Lautrec egyik kartonra olajjal és krétával készült képét ábrázolja a pasztell technikát kellett felismerni. Nem lehetett volna egy tényleg pasztellel készült művet mellékelni, mondjuk egy Degas művet? – 70,40 %

Összefoglalva, újra leírom, amit eddig minden szaktanári jelentésemben leírtam és többször a minisztérium, illetve az Oktatási Hivatal számára is jeleztem: megengedhetetlennek tartom, hogy egy központi műtárgylista és fogalomlista nélkül kell készülnünk az érettségire és egy felületesen és felszínesen megfogalmazott követelmény leírás szerint, amelybe bármi belefér.
Fontosnak tartom még, hogy a szóbeli vizsga tételeiről, illetve az összeállításukra vonatkozó előírásokról írjak. Mióta megjelentek ezek az előírások, én minden évben jeleztem a minisztérium, illetve az Oktatási Hivatal számára, hogy nem tartom jónak ezeket, de azt a választ kaptam, hogy a művészettörténet szakot oktató egyetemek (ELTE és Pázmány) igényei szerint állították össze ezeket az előírásokat. Annak ellenére, hogy nem értek egyet az előírásokkal, természetesen igyekszem megfelelni azoknak, de legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudok bizonyos előírásoknak egyszerre megfelelni. Nem tudom úgy összeállítani a tételeket, hogy egyszerre legyen a tétek 60%-a magyar és mindössze 20 %-a 19-20. századi, hiszen a magyar nemzeti művészet a 19. században született meg. Feleslegesnek érzem a magyar-egyetemes arányra vonatkozó előírást, mikor minden tétel esetében ki kell térnie a vizsgázónak a másikra, azaz ha egyetemes tételt húz, utalnia kell a magyar részre is, ha magyart, akkor pedig az egyetemes résszel vezeti be a mondandóját, ráadásul, ha az A rész egyetemes, törekedni kell arra, hogy a B magyar legyen, és fordítva. A barokkig és az azutáni időszakra vonatkozó előírást pedig abszolút túlzónak tartom, főleg egy ilyen típusú tagozaton, hiszen ebből az osztályból nem készül senki művészettörténésznek, de többen szeretnének majd (inkább jövőre, a 13. évfolyam után) más művészettel kapcsolatos területen továbbtanulni.

2013. május 27., hétfő

Dobó Bianka és Németh Marcell kiállítása az egykori Aranypókban

Ismét kissé késve, de ...
A múlt héten kedden írták meg a végzősök a művészettörténet érettségit, amelyet szerdán haza is hoztam, de csak péntek délután kezdtem el kicsomagolni és javítani. Na, de ez egy követlező bejegyzés lesz majd!
Kedd délután volt még a Csiperós, azaz Európa Jövője Alapítvány közgyűlése. Most van itt az ideje a közgyűléseknek, sorban következik egy pár az én programomban is.
Szerdán délelőtt esett, így a betervezett egészségpénztáras ügyintézésem elhalasztottam egy héttel. Csak szerda délelőtt érek rá ügyfélfogadási időben, és csak mióta a végzősök elballagtak.
Tanítás után a Városházára kellett bemennem, mert szerencsére ismét vásároltak egy grafikát egy delegáció számára.
Mikor hazafelé jöttem, útba ejtettem az egykori Aranypók üzlethelyiséget, amely az utóbbi időben kirakatgalériaként működött, de most kinyitott és a belső térben egy tárlat látható. Az előző hét péntek délutánján nyílt, mikor Szegeden voltam, így a megnyitót kihagytam, de látogatásomkor ott volt Virág Ágnes, aki a kiállítás rendezője, és aki beszélt egy kicsit a művekről és az alkotókról.
Németh Marcell fémmunkái nagyon megragadtak már a Műcsarnokban, jó lett volna többet is látni belőlük! Sajnos csak három munkája szerepel itt. Érdekes hangsúlyt ad az acél szürkéjében néhány helyen a vörös ráfestés ezeknek az ipari tájaknak.  A földre letett rozsdás patinájú dombormű kissé elütött a többitől, hallottam, hogy a megnyitón megtörtént  a "felavatása" is.









Dobó Bianka dolgait eddig nem ismertem, de jó választás volt őket összehozni, mert abszolút mai tereket, témákat jelenítenek meg, mai módon. Bianka Budapest átkeresztelt és átváltozó tereit választotta témának, pl. az egykori Moszkva teret vagy a már nem működő neonreklámok tartóvázait. Képeinek alapja egy-egy olyan vászon, amelyet függőlegesen egy varróprogrammal átvarrt, majd erre sablon módszerrel épületrészleteket, figurákat és utcai kellékeket fest.










A kiállításlátogatás után még  Péterrel bevásároni voltunk, a caminos utamhoz vásároltam néhány dolgot még, övtáskát, hálózsákot, kalapot, sálat, összecsukható étkészletet. Este pedig elvitték az Estem díj 10 darab rézkarcát. Május 31-én lesz az Estem díjak átadása a Katona József Színházban.

2013. május 20., hétfő

Fordulatos péntek 2. - XXXVII. Szegedi Nyári Tárlat, Reök Palota




















Eredetileg péntek délután a Kodály Iskolában lettem volna a szokásos aszfaltrajzversenyen, amelynek időpontját mindig olyan ügyesen választotta ki Patkós Laci, hogy eddig nem áztunk meg. Most viszont olyan viharokat jósoltak, hogy 2 héttel elhasztotta a versenyt, és én így egy gyors elhatározással vonatra ültem és leutaztam Szegedre a megnyitóra. A vonaton elbeszélgettem egy fiatal bolyais kollégával, aki Szegedről jár át tanítani. Kényelmesen odaértem három órára a megnyitóra, amely most is a Reök Palotában volt. Most negyed órával előbb felengedtek bennünket. Gyorsan körbefutottam, majd kerestem egy jó helyet. Két éve hatalmas tömeg volt és hosszú megnyitó. Most kevesebben voltak és a megnyitó, a díjak kiosztásával is max. 15 perc volt. Roskó Gábor, aki nemrég óta a tanárképző tanszékvezetője egy rövid és groteksz írást olvasott fel. Nem volt egy szokványos megnyitós szöveg. A díjazottak között volt Varga Patrícia Minerva és László Dániel is. Sajnos, minden díjazott nevét nem tudtam megjegyezni, és a katalógus majd talán egy hónap múlva lesz csak kész!
















A gyors megnyitó után alaposabban is szétnéztem. Most is két emeletet töltöttek meg a munkák, és most is elég széles skálán mozogtak témában, technikában. Állítólag közel 730 beadott munkából, kb. 150-et állítottak ki. Az én Hungarian patchwork sorozatom most is ugyanabban a kis teremben volt kirakva, mint két éve a Liszt sorozat két képe. Egy terembe kerültünk Ugray Zsuzsával, aki egy digitálisan kinyomtatott tusrajzot adott be. Kecskemétről még Zsuzsán és rajtam kívül Kalmárné Horóczi Margit, Gerle Margit, Balanyi Károly, Kalmár Pál munkái szerepeltek. Zsuzsa, Karcsi és Pali ott voltak a megnyitón is, és mivel Karcsiék kocsival jöttek, megkértem őket, hogy hazafelé vigyenek el.

Igazán nagy nevek is szerepeltek a tárlaton, pl. az én kedveceim közül Aknay János, Nádler István, Vojnich Erzsébet. Király Gábor több kisebb festményből állított össze egy nagy képet. A földszinten épp a bejárttal szemben állították ki Németh Marcell munkáját, akinek már a Műcsarnokban is nagyon tetszettek az ipari tájat megjelenítő fémmunkái. Mostanában engem is ezek izgatnak, de én rézkarcokat készítek. Szinte pontosan ugyanebben az időben nyílt neki, mármint Németh Marcellnek és Dobó Biankának kiállítása Kecskeméten a volt Aranypók helyén. Ezt feltétlen meg kell nézzem!
A nézelődés és egy kis beszélgetés után 1/4 5 körül indultunk haza és épp akkor kezdődött a vihar is. Alig lehetett kilátni az autóból. Ez kb. fél óráig tartott, aztán még Kecskemét előtt egyszer belefutottunk egy másik viharos részbe, de odahaza semmi sem volt a viharból, csak este 10 után lett erős szél és eső. Szóval nem áztunk volna el az aszfalrajzversenyen sem, de most már mindegy! Két hét múlva nem tudok ot lenni, nem tudok zsűrizni, mert akkor lesz az OKTV díjkiosztó Budapesten.

Fordulatos péntek 1. - Magyar és indiai diákok lakás- és várostervei, Cifrapalota

A héten már jóval kevesebb órám volt a végzősök óráinak hiányában. Így szerda délelőtt kitakarítottam, mert az elmúlt hétvégéken ez elmaradt, máskor meg nem volt rá idő. Eredetileg úgy volt, hogy Márk a hétvégén néhány egyetemi társával jön majd haza, mert elmennének a TEKA hétvégi koncertjeire, a Belga és Paddy And The Rats koncertre. Rendes anyukaként kedden megvettem elővételben a jegyeket nekik, aztán jött a telefon, hogy mégse jönnek, mert közeledik a műhely munkák bemutatásának ideje és úgy érzik, nem fognak végezni, tehgát dolgozni fognak a hétvégén is. Elkezdtem facebookon árulni a jegyeket és szerencsére elég hamar sikerül is túladni rajtuk. A Belgára megmaradt két jegy, de így legalább Péter és Márk el tudtak menni rá. 
Visszatéve az én programjaimra, szerdán csak 3 órám volt, délután angolra mentem, de nem tudtam már megint annyit készülni, amennyit szükségesenek tartanék.
Csütörtökön semmi különös nem történt, csak a szokásos délelőtti tanítás (3 lyukas órával) és a délutáni szakkör a Bolyaiban.











Viszont a péntek elég fordulatosra sikerült. Délelőtt az eddigi 7 helyett csak 4 órám volt, amelynek 11.05-kor vége, de már 11-kor kezdődött egy kiállításmegnyitó a Cifrapalotában, amelyre az egész bolyai szakköri csapatom hivatalos volt, mert egyben a Városfalak című egész tanéven keresztül húzódó projekt zárása is ez volt. Ennek a projektnek a keretetében festettük ki a Cifrapalota egyik falát még novemberben. Virág Ágnes elkért minden a diákokat az iskolaigazgatóktól, így valóban sokan voltak jelen, sőt be se fért mindenki a Cifrapalota 3-as termébe. Igazából a TÉRFORMÁLÓK - Magyar és indiai diákok lakás- és várostervei című kiállítás nyílt, erre érkezett Kecskemétre az indiai nagykövet és indiai táncosok is. Én egy kicsit késve érkeztem, így a megnyitós beszédekről lemaradtam, de a táncra odaértem. Érdekes volt a két férfi harcát bemutató táncjáték. Maga a kiállítás egy pár makettből egy nagyméretű festményből és sok-sok fotóból állt, amelyek Ágnes indiai utazása során a projektet készítőkről készültek munka közben. (Nagyon szeretnék eljutni Indiába én is, majd a Camino után elkezdek ezen a terven dolgozni!)



Körülbelül délre vége lett a programnak itt a Cifrapalotában, és folytatódott a SZIGMÁ-ban, ahová átszállingóztak a meghívottak, de oda én már nem mentem át, mert közben ránéztem a telefonomra és láttam, hogy volt egy nem fogadott hívásom Patkós Lacitól, aki az ÉZI asztfalrajzversenyét szervezi. Ugyanis eredetileg péntek délutánra hírdette meg az idei versenyt, de az időjárás előrejelzés miatt lefújta a délutáni programot. Hatalmas viharokat jósoltak. Hirtelen átszervezetem a délutáni programom, és úgy döntöttem, hogy leutazom Szegedre a Nyári Tárlat megnyitójára. Erről majd a következő bejegyzésben...
Még délután is nyílt egy tárlat az egykori Aranypókban, Dobó Bianka és Németh Marcell munkáiból. Erre egyébként sem tudtam volna elmenni, de mindenképpen bepótolom majd, mert Németh Marcell fémmunkáira már felfigyeltem a Műcsarnok Derkovits-díjasok kiállításán is, és aztán Szegeden is szerepelt az egyik műve.

2013. május 17., péntek

KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS A KORTÁRS MAGYAR MŰVÉSZET ÉS A KERESZTÉNY IKONOGRÁFIA VISZONYÁRÓL

Hétfőn délután a Bolyaiban a tavalyi kompetencia mérés eredményeről volt egy értekezlet, amely után az esőben fodrászhoz siettem. Szerencsére mire végeztem, elállt az eső. Viszont egész héten megmaradt a kissé hűvösebb időjárás.














Kedden délután a Cifraplatában a VI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz kapcsolódva egy kerekasztal beszélgetés volt a kortárs magyar művészet és a keresztény ikonográfia viszonyáról. Egyébként több program is kapcsolódott a biennéléhoz, különböző előadások, amelyek közül sajnos, többre sem tudtam elmenni, de legalább ezt a programzáró eseményt nem hagytam ki. A meghívott beszélgető partnerek Aknay János és Olescher Tamás festőművészek, Balanyi Károly grafikus- és zománcművész és ifj. Gyergyádesz László művészettörténész voltak, de a közönségből is többen hozzászóltak a témához. Először a művészek arról beszéltek, hogy milyen az ő kapcsolatuk a szakrális témákhoz. Szóba került az is, hogy a teológiai képzésben valami egészen minimális művészettörténet szerepel, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy a templomainkba igényes kortárs művek a legritkább esetben kapnak helyet. Én is megemlítettem, hogy külföldön sokszor találkoztam azzal, hogy a templomok kortárs kiállításoknak adnak helyet és nemcsak szakrális témájúaknak. Ehelyett nálunk néha szörnyű új giccseket lehet látni a régi kvalitásos munkák mellett.
A beszélgetés végén Aknay János minden résztvevőt megajándékozott egy Aknay-féle angyallal, egy festményről készült digitális, de számozott szignált nyomattal. Nagyon örültem neki!

2013. május 16., csütörtök

Út az egészséghez klub













A Kulturális és Konferencia Központban működik az "Út az egészséghez" nevű klub, minden hónap 2. péntekén találkoznak, és ilyenkor hívnak egy-egy az egészéggel kapcsolatos előadót és egy-egy művészt is, hogy mutatkozzon be. Kőrös Sára pár hónapja keresett meg, hogy vállaljam el az egyik ilyen klubesten a bemutatkozást, még akkor fixáltuk le ezt a májusi időpontot.
 Egy vitrinben kis keretezett kecskeméti rézkarcokat rajtam ki, egy asztalra néhány nagyobb keretezett képet, meg két mappát, amelyben a kisebbek és egy nagyobbat, amelyben a nagyobb méretű grafikáim voltak. Egy vetítéssel is készültem, megpróbáltam úgy összeállítani ezt, hogy a kezdetektől fogva hogyan változtak a munkáim és hogyan változtam én, hogyan függ össze az alkotótevékenység az egészséges élettel. Ilyen összetételű közönség előtt nem szerepletem még, tartottam tőle, de kedvező volt a fogadtatás.
Utánam Farkas Mária masszőr beszélt és vetített a lakberendezés és a közérzet, egészség kapcsolatáról, amelyben többször visszautalt az én előadásomra. Egy csomó dologban értünk egyet és nagyon hasonlóan gondolkozunk. Még egy harmadik előadás is volt, amelyet a klubvezető Hefler István felesége tartott a táplálkozásról.

Paletta kiállítás - 2013.
























Még a múlt csütürtökön nyílt meg a Kulturális és Konferencia Központban az idei Paletta kiállítás, ahol a kecskeméti iskolákban készült diákmunkákat láthatja a közönség. Rendszeresen részt veszünk ezen a tárlaton mi is, azaz a Bolyai művészeti szakköre. Mindig nagyon gazdag az anyag, így van ez az idén is. Most Pintér Lajos nyitotta meg kiállítást, aki egy negatív éléményéről számolt be, amely a kisfiával esett meg anno. A kisfiú szeretett rajzolni, minden felületre rajzolt és amikor óvodába került egyszer csak végeszakadt ennek az alkotótevékenységnek. Persze hangsúlyozta Lajos, hogy akik itt szerepelnek alkotóként vagy felkészítő tanárként, azok a másik oldalon állnak, ők a jó példát képviselik.
A régi kollégák mellett, egykori tanítványok is felkészítő tanárként szerepeltek most.
Mi három 50×70-es lappal szerepelünk, az egyiken Bence OKTV-re badott rézkarc-sorozata van, a másikon Erika és Fruzsina iskolaépülettel kapcsolatos munkái, míg a harmadikon Réka és Fruzsi monotípiái. Idén egy kicsit kevesebb munkából válogathattunk, mintha megcsappant volna a szakköröseim munkakedve. Eddig mindig több 4-6 lapot adtunk be, de csak kettőt állítottak ki, úgy hogy most jobb az arány, hármat adtunk be és hármat állítottak ki.
Nagyon tetszettek még a kandós szobrászok érdekes anyagokból készült színes munkái.




2013. május 15., szerda

Budapesti kirándulás az osztályommal











A történelem érettségi napján, azaz még a múlt hét szerdán Budapestre utaztunk tanulmányi kirándulásra. Végül 22 fő jött az osztályomból, a 9. E-ből és csatlakozott hozzánk 3 fő a 11. E-ből és egy leányzó a 10. E-ből. Fél 8-kor helyett 8-kor indultunk, és volt amikor lépésben vánszorogtunk csak az autópályán, de szerencsére azért 10-re, nyitásra ott voltunk Aquincumban.











Először a romkertben, a múzeumban, illetve egy rekonstruált római stílusú házban néztünk szét, majd kipróbálhatták a diákok, hogyan festettek a rómaiak. Mindeki kapott egy kb. A/5-ös méretű lealapotott farostlemezt, ami olyan volt, mint egy vakolt fal. Erre festettek rá római falfestményről vett motívumokat. Született egy-két igazán szép munka!




















Aquincumban végre személyesen is megláttam azt a vizi orgonát, amelyet Fekete Tamás barátom  készített még az 1980-as években. Sajnos, már nem él Tamás, pedig annak idején sokat jelentett nekem, sokat beszélgettem, tanultam tőle. Még Pétert és Márkot is elvittem hozzá. A kép 2006-ban készült, a következő évben hunyt el Tamás, amelyről csak jóval később értesültem, mikor a Magyar Nemzeti Galériában volt egy minikiállítása a Brunelleschi kisplasztikáiból.


Innen a Hősök terére mentünk, ahol adtam egy kis szabad időt a diákoknak. Én Márkkal találkoztam a szabad időben, emgittunk egy italt a Műcsarnok oszlopai alatt. Kettőre volt megbeszélve László Zsófival a Szépművésztei Múzeumban a múzeumpedagógiai foglalkozás, amelynek témája az emberábrázolás volt. Szétnéztek a gyerekek az Antik gyűjteményben és a Régi Képtárban is, és a reneszánsz udvarban rajzoltak és drótból hajtítgattak figurákat. Amíg ők nézelődtek én az időszaki kiállítást, Helmut Newton fotóit néztem meg és az újrarendezett modern gyűjteményt. Régebben láttam már egy Helmut Newton kiállítást, még akkor, mikor a Ludwig Múzeum fent volt a várban, ezért nem is voltam annyira kíváncsi erre a mostani kiállításra, de egész más volt ez a tárlat, mint a régebbi.

Mikor délután 4-kor végeztünk a múzeumban, még egy félórányi sétálásra, fagyizásra kaptak időt a diákjaim. Én is elsétáltam a városligeti tó felé, akkor már nagyon szép napos idő volt, pedig reggel még egy kicsit el is áztunk Aquincumban.
Szorgalmi ötöst ígértem azoknak, akik leírják az élményeiket a kirándulásról. Már várom, hogy olvashassam őket. Remélem, sokat leírják! És azt is remélem, hogy azok számára, akik most nem jöttek, kedvet csinálnak majd!







Dolgos érettségi szünet













Már megint több mint egy hetes késéssel sikerül csak megírnom a bejegyzéseim. Nagyon el vagyok maradva! Szóval május 6-8. a szokásos tanítás nélküli napok, amikor az írásbeli érettségik vannak. Hétfőn magyarra be voltam osztva délelőtt így csak délután tudtam folytani a hétvégén megkezdett rézkarcozást. Pár héttel ezelőtt megkerestek a Kecskeméti Est kiadványtól, hogy az évenként átadásra kerülő színházi Estem díjat az idén készítsem én. Mindenképpen a színháznak kell rajta lenni és ezt fogják kapni majd május végén a közönség által legtöbb szavazatot kapott színházi emberek. Mivel egyenlőre nem publikus a rézkarc, így ezt most nem illusztrálom fotóval, maj a díjátadó után. A hétvégén megszületett a próbanyomat, és hétfőtől kezdve elkezdődhetett a többi nyomtatása (összesen 10 példányt kellett készítenem). Emellett még három kisebb rézkarcot is készítettem, folytatva az ipari jellegű témákat, most villanyvezetékek és oszlopok szerepelnek a legújabb grafikákon. A harmadikon egy kicsit még mindig a utca, a keramitos burkolatú Klapka utca egyik részlete. Ja, és még egy dolgot kellett lenyomtatnom. Egy MAOE-s pályázatra, az négy elem témában már régebben elkészítettem 5 kis CD-s karcot, de eteket egy papírra akartam szépen lenyomtatni. Hát, ez is megvan, majd május 31-ig kell beküldeni, addig ez sem publikus.

2013. május 6., hétfő

Bolond ballagás és látogatás a szakkörösökkel a rajzfilmstúdióban

Még csak a múlt csütörtöknél tartok a bejegyzésekben. Szóval napközbenm összeszedtem Pócs Judit kalapjait a 2. emeletről, mert a ballagásra nem mertem kint hagyni ezeket. Délben jöttek a bolond ballagók és hancúroztak az aulában a nagyszünetben. A 7. órában a ballagás próbája volt. Utána bevittem a Kulturális és Konferncia Központba a Paletta kiállításra szánt bolyais anyagot, amit már az előző héten bepaszpartúztam. Itt megnéztem a Hónap művésze tárlatot, ahol most Bodri Ferenc munkái szerpelnek, köztük egy Bolyai János portré is.











Délután a szakköröseim számára egy látogatást szerveztem a Kecskemétfilm Kft-be, azaz a rajzfilmstúdióba. Mivel elég kevesen vagyunk, csatlakozott még hozzánk két refis lány a tanárukkal, Urbán Zsuzsával és az Élet a régi Kecskeméten FB csoport vezetője is. A bemutató néhány vetítésekből, valamint abból állt, hogy megnézhették, kézbe vehették a diákok a forgatókönyveket, a régi fóliára készült rajzokat és megnézhették, hogy ma hogyan dolgozik egy tablet mellett az, aki rajzolja ezket a filmeket. Úgy láttam, tetszett a gyerekeknek.