Múzeumok Éjszakája

Már 10 éve járjuk, járom a kecskeméti éjszakát ezen a leghosszabb júniusi szombaton. Én nem szeretem a tömeget, így olyan helyre nem megyek, ahol arra lehet számítani, illetve én egyébként is járom a múzeumokat és kiállításokat, ezért kifejezetten az újdonságokra hajtok ilyenkor. Fél 5-re a Bozsó Gyűjteménybe mentem, hogy még a tömeg előtt körbejárhassam Tóth-Pócs Judit nemezes kiállítását.

Tudtam egy pár szót vele is és Rumi Lacival is váltani, aki megnyitotta a kiállítást. Sok ismerős munka is volt, a kb. 10 éve készült kalapok egy részét a Bolyaiban én is kiállítottam, mikor Juditnak rendeztem ott kiállítást, de az első teremben vadonatúj alkotások szerepeltek, amelyek nagyon izgalmasak voltak. Mintha szabályosan felszaggatták volna a nemezeket, és a felnyíló rész alatt fényes, színes flitterek (vagy ahhoz hasonló) tömegei sorakoztak.

A Bozsó után elsétáltunk a Hírös Agórába, ahol Sebestyén János festményei és Prácser Edit kerámia plasztikái voltak kiállítva. Mindkét alkotó munkái elég népszerűek lehetnek a nagy közönség számára. A festmények harmonikus színekkel, elvont formákkal nagyon dekoratívok voltak. A kerámiák Toulouse-Lautrec világát idézték.

Váltottam egy pár szót ismerősökkel és megnéztük még az aulában a karikatúra kiállítást is, amely zenészekről, írókról, művészekről készültek.










Ezek után a volt Szigma felé sétáltunk vissza, ahol A. Varga Imre kiállítása volt az "Itt vagyunk, támogatunk" Alapítvány szervezésében.

Ahogy a Kerámia Stúdió felé mentünk, megláttuk, hogy nyitva van a Görögkeleti templom, ahová eddig még soha nem jutottam be, sőt fotózni is lehetett. Nem hagytam ki.

A Kápolna Galériában egy fiatal és sikeres magyar természetfotósnak volt kiállítása, Máté Bencének. Ezen a helyen ritkán lehet látni fotókiállítást, főleg természetfotókat, de a Múzeumok éjszakája is egy kivételes alkalom. A Forrás legfrissebb számában is megtalálhatók a kiállítás képei.

Itt is leültünk és beszélgettünk, majd az utolsó helyszínre sétáltunk át. Idén a kandósok nem a piacon, hanem az iskolaépületben tartották a "múzéji" programokat. Elég későn értünk ide, már nem nagyon volt sok érdeklődő, csak a részt vevő tanárok és néhány diák, de mondták, hogy kb. 10 óráig elég sokan megfordultak erre.

Innen a barátnőim balra és meg jobbra fordulva hazasétáltunk.

Kassai kincsek - Vigadó

Az utolsó orvosi kezelésre utaztam fel Budapestre, a délelőtti iskolai benntartózkodás és az itteni fizikoterápiás kezelések után. Negyed 4-re ért be a vonatom és  3/4 7 után indult hazafelé. Ebbe a 3 és fél órába belefért egy rövid találkozó a fiammal (egy otthon felejtett dolog átadás, egy jégkrém és egy kis beszélgetés), két kiállítás és az orvosi kezelés. Ezeknek a kezeléseknek a hozadéka, hogy májustól egész sok kiállítás tudtam Budapesten megnézni. Erre a napra kettőt terveztem be, az egyik a Vigadóban a Kassai kincsek címet viselte, a másik a Deák 17 Galériában a Kisképzősök Fészekhagyók című tárlata volt.
A Vigadó Kassai kincsek kiállításán a Kelet-Szlovákiai Múzeum anyagából láthattam egy válogatást, fa- és kőfaragványokat, oltárképeket, grafikákat, oklevél másolatokat, II. Rákóczi Ferenc egykori viseletének megmaradt részleteit és egy nagy makettet a Szent Erzsébet dómról.

Most volt még időm a múltkor elhalasztott Deák 17 Galériában megtekinteni a Kisképzősök év végi kiállítását, ahol a vizsgaremekek, az azokhoz készült tervek, anyaggyűjtések is ki voltak állítva.Sajnos a fényképezőgépem lemerült, ezért nem tudtam minden dokumentálni, de néhány fotót azért sikerült készítenem. Legjobban a viseletkiegészítők, a táskák, a cipők, az ékszerek tetszettek, de plakátok, művészkönyvek, plasztikák és kerámiák is szerepeltek a tárlaton. Tanulságos lenne a mi diákjaink számára is megnézni a pesti művészeti szakközepesek munkáit!

A Magyar Grafika 60 éves - Bozsó Gyűjtemény

Az osztályom második napi érettségije szerencsére hamarabb véget ért, mint az első napi, így éppen el tudtam menni a Bozsó Gyűjteménybe, ahol a Magyar Grafika című folyóirat 60 éves jubileuma alkalmából a címlapokból nyílt egy vándorkiállítás és Székelyné Kőrösi Ilona tartott egy előadást Szilády Károlyról.

Amikor megérkeztem a kiállítóteremben felállított présen egy Bánk Bán emléklapot nyomtattak, amelyből kaphattak a látogatók is. Egy regisztrációért cserébe egy tiszteletpéldányt kaphattunk a Magyar Grafika legújabb számából és egy kedves memori játékot.
Érdekes volt látni, hogy 1957-től az évente hatszor megjelenő folyóirat címlapjai hogyan változtak. Voltak olyan évek, amelyeknél mind a hat címlap egységes grafikai tervet kapott.
 

Somogyi kirándulás

Pár héttel ezelőtt a Facbookon láttam egy reklámot, amelyen a Hírös Vándor nevű vállalkozás egy Krisna-völgyi kirándulást hirdetett. Már régóta szerettem volna eljutni a Krisna-völgybe, azaz Somogyvámosba, de eddig ez a somogyi rész kimaradt az én hazai barangolásaimból. Volt egy másik csalogató program is emellett még, Somogyvár, a Szent László által alapított kolostor romjai, amit tanítok, de még személyesen nem láttam. Tehát emiatt a két program miatt fizettem be az útra, amelyre végül a férjemmel mentem, de a nap végére még két másik állomás is volt a tervezetben, amelyek engem annyira először nem vonzottak, de abszolút jó volt ilyet is látni. Azt is élveztem, hogy végre egy olyan kirándulás, amit nem én szerveztem, végre én is csak egy egyszerű utas vagyok, nem kell döntéseket hoznom, más emberekre vigyáznom stb.
Reggel 6-kor indultunk és ahogy elindultunk zuhogott az eső. Elég szomorkás idő volt egész nap, de azért megúsztuk, vagy buszban, vagy éppen fedett helyen voltunk, mikor esett.
A somogyvári látogató központban nem sok eredeti műalkotás látható, de kiállították az itt talált kőfaragványok gipszmásolatait, amelyeket más múzeumban lehet megtekinteni. Emellett makettek, 3D videók és hologramok szolgáltatták a látványosságot. A maketteket szeretem, de a hologramot szerintem élezhetetlenek voltak. A látogatóközpontból (ilyet szeretnének a nemrégiben feltárt bugaci monostorhoz is építeni) átsétáltunk a romokhoz, illetve a kilátóhoz. Szeretek minden toronyba, kupolába, kitátóba felmenni és onnan letekinteni, ez nagy élmény volt.

















A Krisna-völgyben először végigvezettek bennünket a templomban és meséltek, énekeltek, zenéltek, majd mi is énekeltünk, zenéltünk és táncoltunk. Ezután lehetett ebédeni, természetesen vegán. Finom volt, de még a pluszként vásárolt desszert után sem éreztem, hogy jóllaktam volna. Nem is láttunk súlyfelesleggel rendelkező völgylakókat. Az ebéd után sétáltunk a kertben, a tehenészetet is megnéztünk, az iskolát és a víztisztítót is. A bejáratnál ettünk egy fagyit, ami nagyon finom volt és innen már nem mentünk vissza a templomhoz, bevártuk a buszt.

A harmadik állomásunk Nikla volt, Berszenyi Dániel egykori otthona. Egy nagyon lelkes helybeli mesélt Berzsenyiről, az ő és a ház utóéletéről. Itt zuhogott az eső, ezért az udvart nem tudtuk megnézni, csak átrohantunk rajta, mert Péter nem hozta le a buszból az esernyőt.

Az utolsó állomásunk Balatonbogláron egy olyan ház volt, amit a tulajdonos a saját kezével épített fel, a főépületet mindenféle innen-onnan származó téglából, a melléképületeket pedig mások számára már feleslegessé vált altólból, ablakokból, szörfdeszkákból stb. Ez is érdekes volt, bár én nem szívesen laknék ilyen helyen, sőt a szomszédjában sem. Kicsit később értünk haza, mint tervezetük, este 11 órára. Elég tartalmas nap volt és közben arra gondoltam, hogy a Krisna-völgybe és a somogyvári romokhoz el kellene hozni a diákokat is.