2012. december 30., vasárnap

Családi múzeumosdi - Cézanne, Daumier, Uecker, Rodin, Bukta, Banksy











Tavaly is felugrottunk a téli szünetben egy kis kiállításlátogatásra Budapestre, és most ismét kezdeményeztem a családomnál, hogy menjünk és nézzünk meg néhány kiállítást. Január 20-ra tervezek ugyan egy kiállításlátogatást a Szépművészeti Múzeum Cézanne kiállítására, de elég kevés jelentkezőm van és attól tartok le kell majd fújnom, de én mindenképpen látni akartam. Tehát az első állomásunk a Szépművészeti Múzeum volt, ahol a Cézanne és a múlt kiállítás mellett, a Daumier karikatúráiból összeállított tárlatot is, a német Uecker munkáit és a múzeum Rodin szobraiból egy minitárlatot is megnéztünk.
A második állomás a Műcsarnok volt, ahol Bukta Imre  - Egy másik Magyarország című kiállítása ugyan még csak február 20-án zár be, de kicsit aggódva, arra gondoltam, hogy ha az MMA átveszi a Műcsarnokot még az is elképzelhető, hogy bezárják idő előtt és én nem fogom látni. Persze megnéztük a Banksy - Kijárat az ajándékbolton át című kiállítást is. A bejárat lépcsőin ott voltak még az előzőn napi demonstráció nyomai.
Szóval 6 tárlat egy napra szép teljesítmény, el is fáradtam, de nagyon tanulságosak voltak. A Cézanne kiállítás hírére először azt gondoltam, hogy persze jó, hogy Magyarországon is lesz Cézanne és meg is fogom nézni, de láttam már elég sokat, és nem gondoltam, hogy túl sok új érdekességgel szolgál majd. Ehhez képest egész érdekes volt. Az akadémikus művészetoktatás másolási feladatait ma nem tartják követendő útnak, de Cézanne munkáin érezhető volt, hogy a kezdeti másolásoktól fokozatosan inkább feldolgozásokhoz közelítenek. Nem szégyen tanulmányozni a régi mestereket, és ezek be-beépülnek az ember munkáiba. Én nagyon szerettem/szeretem Cézanne festményeit és (talán már írtam, hogy) főiskolásként másolgattam is a munkáit, mikor festeni tanultam. Egyébként most itt van Budapesten a kötelező műtárgylistás csendélete is!
Daumier karikatúráin jókat derültem, ilyen mennyiségben nem láttam még tőle rajzokat. Az én kedvenceim tőle a parlament tagjairól készült szobrocskái, amelyek persze most is nem volta kiállítva, de a párizsi Musée d'Orsay-ben ott vannak.
Uecker - Képpé formált anyag című tárlat annak ellenére, hogy művek főleg szögek, kések, hamu és sár felhasználásával készültek, nem volt számomra olyan nyomasztó, inkább a játékosságot éreztem a művekben.
Rodin hat, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében szereplő szobra egy minitárlaton az emeleten a francia gyűjtemény végében két kicsi teremben voltak kiállítva. Nem tudtam, hogy az Érckorszak csak gipszben van meg a múzeumnak, erről volt egy röntgenkép is kiállítva. Márk meg is jegyezte, jó lenne ilyen patinát szerezni valahonnan.
Bukta munkáiból csak azokat ismertem, amelyek a Magyar Nemzeti Galériában vagy a Ludwig Múzeumban láthatók voltak. Most itt, nagyon erőteljesek voltak ilyen mennyiségben a művei, az installációk és a táblaképek is. Nagyon hatásos rögtön az első teremben a négy különböző falú ház, amelynek betörik az ablakait. A képekből azok ragadtak meg igazán, ahol fém, csempe vagy gyufa rátéteket is alkalmazott. (Itt a Két pohár tej és az Ártézi kút címűeket mellékeltem.) Ez a kiállítás arról győzött meg, hogy a hétköznapi dolgok is bátran lehetnek egy mű témái. Nagyon ütős a kocsmás sorozat is.















Ez a Banksy nevével beharangozott alagsori tárlat, ez a street artos dolog nem igazán az én területem. Egyenlőre csak barátkozom vele, megvettem a katalógust, majd elolvasva hátha közelebb kerülök hozzá.



Újdonság! Az ajándékboltban megvásárolhatók kortárs magyar képzőművészek babaként, potom 40.000 Ft-ért. Kíváncsi lennék rá, hogy ki és milyen céllal vásárol ilyet! Poénnak nem rossz.
Este egy szaunázással sikerült jól ellazítanom, de ma nagyon nehezemre esett felkelni, el is maradt a mai tornám. 

2012. december 28., péntek

Téli szüneti termés



Karácsony szépen rendben eltelt, együtt voltunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk és örültünk egymásnak meg az ajándékoknak. A családomtól a nyári túrámra szükséges eszközöket kapom: túrabakancs, hátizsák, hálózsák, útikönyv, stb. Valamennyire leküzdve a múltheti betegségemet, elkezdtem újra edzeni is és Karácsony második napján már karcolgatni is. Tegnap még 2 újabb rézkarc is születtek. Tegnap az egyik tanítványom is itt, hogy nálam készítse el azok a munkáit, amit majd az OKTV-re ad majd be. Miután elkészültek az ő lemezei, én még befejeztem a én két lemezem, és még le is nyomtattam este őket. Ma meg lenyomtattuk az ő 3 lemezét.
Két plexilemez karc készült. egy angyalos (jobban mondva három angyalos) és egy Kecskeméti kisbolygós (Kecskemét planéta). Folytattam a Falus Elek motívumai sorozatom, bár ez nem sikerült tökéletesen, valószínű nem volt jó az alapozás, és még egy kecskeméti témájú grafika készült: a Kecskeméti advent.



Még a temetős sorozatom is folytatni szeretném, de még nem állt össze a fejembe a kecskeméti régi Szentháromság temetőről készítendő rézkarc, pedig jó néhány fotót készítettem még a nyáron hozzá. Majd legközelebb!

2012. december 17., hétfő

Kreatív vásár


Szombaton reggel 7-re mentünk a Kulturális és Konferencia Központba, ahol gyorsan kipakoltunk, Petra ott maradt, én meg mentem ki a Bolyaiba, mikor végeztem, mentem a Kreatív vásárra és leváltottam Petrát, aki hazament aludni, mert éjszaka dolgoznia kellett. Meghirdettem egy nyereményjátékot erre a napra, hogy kelendőbbek legyenek a falinaptáraink. A kecskeméti elfogyott, de a magyarországiból és a zeneiből volt még kb.10-10 db. Végül csak 3 kelt el aznap, és este kisorsoltuk a Kodály-grafikát. Elég gyér volt a forgalom, bár a nyüzsgés nagy volt, mert táncbemutatók voltak aznap a házban, de vásárló alig-alig akadt. Az idő is rossz volt, esett, megértem, ha nem volt kedvük kimozdulni otthonról, legszívesebb én is otthon gubbasztottam volna.
.







2012. december 8., szombat

"Legyen a zene mindenkié" - Kodály pályázat








Ma délelőtt nyitották meg a Kulturális és Konferencia Központban az idei Kodály Fesztivált, amelyet most kivételesen nem nyáron, hanem Kodály Zoltán születésnapjához közelebb, decemberben rendeztek meg. A 130 évvel ezelőtt született zeneszerző egy mondatával, a "Legyen a zene mindenkié" címmel hirdettek egy képzőművészeti pályázatot is, amelynek szintén ma volt a megnyitója és díjkiosztója. Az egyik díjat, méghozzá a Kodály Művészeti Fesztivál díját én kaptam! Nagyon örültem neki. A másik két díjazott Hollósy Katalin és Ugray Zsuzsa volt, ők Kecskemét Megyejogú Város díját kapták. A tárlatot Dr. Nemes László Norbert a Kodály intézet igazgatója nyitotta meg és ő volt a zsűri elnöke is. Elmondta, hogy nem könnyű egy képbe belesűríteni mindazt, amit Kodály tett. Tényleg nem volt egyszerű feladat Kodály munkásságát megfogni, ábrázolni, megjeleníteni, de erről már írtam, mikor elkészültek a rézkarcaim. Én a tanár Kodályt helyeztem a középpontba, egy híres fotót felhasználva. Ugray Zsuzsa két számítógépes printet készített Transzparenciák címmel, Hollósy Kati pedig egy tűzzománc sorozatot Magyar Zsoltárok címmel.

A díj azért is meglepetésként ért, mert a tavalyi Liszt pályázaton is díjazott voltam és ilyen sűrűn nem szokták osztogatni a díjakat. Előtte 2000-ben kaptam, azaz 10 év telt el, most meg 1,5. Erre azt mondta az egyik barátnőm, hogy most akkor 20 évig nem kapsz. Azért nem szeretném, hogy igaza legyen ebben!






2012. december 1., szombat

Karácsonyi vásár


 A héten eldőlt, hogy az Ifjúsági Otthonban idén mégse lesz Karácsonyi vásár, amely eredetileg december 16-21. között lett volna, és persze én sem tudtam volna végig vállalni a jelenlétet. Mi viszont számítottunk az ünnepek előtti árusítási lehetőségre, mert maradt még naptárunk és készültek kifejezetten karácsonyi témájú rézkarcok is. Végül most úgy néz ki, hogy december 15-én (ismét is szombati munkanap!) a Kulturális és Konferencia Központban fogjuk 10-18 óra között árusítani (délelőtt Petra, délután én) a munkáinkat a Kreatív vásáron.




Creator Spiritus V. Corpus Christi a Kulturális és Konferencia Központban





Szerdán nyílt a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban a Creator Spiritus sorozat ötödik  kiállítása Corpus Christi címmel. Balanyi Károly ennek a sorozatnak a gazdája, ő és Gulyás Géza rendezték a tárlatot. Krisztus teste kifejezés kapcsán elsősorban a keresztre feszített  Krisztus jelenik meg, de árnyaltabban a az egyház vagy az oltáriszentség, sőt a templom is Krisztus teste - írja a programfüzet. Tényleg  zömében korpuszokkal találkozhatunk, például Aknay Jánostól, Gyalai Bélától, Bardócz Lajostól, Gulyás Gézától, Balanyi Károlytól, Szabó Páltól vagy Kalmárné Horóczi Margittól, bár azért elég érdekes volt Bardócztól az Apokalipsis lovasa című grafika. Hollósy Kati mandalaszerű meditatív tűzzománc kereszteket állatott ki. Ez a dolog engem is foglalkoztat mostanában. Zsolczay Balázs, Damó István és Budavári Tibor munkái szerepelnek még a tárlaton, amelyet Feledy Balázs nyitott meg. Köszöntőt Mák Kornél alpolgármester és Menyhárt Sándor plébános mondott.







2012. november 25., vasárnap

Bécsi kirándulás Klimt jegyében

A 150 évvel ezelőtt született Gustav Klimt előtt tisztelegve ebben az évben végig vele, illetve munkásságával kapcsolatos kiállítások voltak/vannak Bécsben. Már a tavasszal is szerettem volna összehozni egy kirándulás, de akkor fizetőképes kereslet híján elmaradt. Most, az adventi időszak csalogatóbb, rögtön betelt minden hely.

Délelőttre a szeptember végén megnyílt Klimt Villát terveztem be. Nem olcsó, 8 euró a belépő. Plusz, eredetileg két vezetést kellett volna kifizetnünk a csoport magas létszáma miatt, de a végén ettől eltekintettek, így csak 2 euró kellett beszednem. Először a kertben tettünk egy sétát, ahol rögtön azzal kezdte a vezetőnk, hogy így Klimt sohasem látta ezt a villát, ugyanis eredetileg itt csak egy kisebb házikó állt, és amit most látunk kívülről az csak Klimt halála után épült, igaz úgy, hogy magában foglalja az eredeti kis házat. Azaz, ház a házban jellegű lett így a villa. A belső térben igazából két helyiség érdekes, egy szoba mely japán metszetekkel és a Wiener Werkstätte (Josef Hoffmann) bútoraival volt berendezve, illetve Klimt műterme, ahol a festőállványon a két utoljára festett képének eredeti méretű reprodukciói álltak. Ezek adtak egy kis illúziót.
Hamarabb is végeztünk, mint terveztem, ezért már 3/4 12-re a Belvedere-ben voltunk, ahol hatalmas tömeg volt (köztük rengeteg magyar), alig tudtunk annyi helyet találni, hogy a buszról le tudjunk szállni. Ildivel megvettük a jegyeket és megittuk Évával és Márkkal együtt az első forralt borunkat, amíg a csoport is sétálhatott a parkban, nézelődhetett a karácsonyi pavilonok között.


 A megrendelt vezetésünk 13 órától tartott, egy német és egy magyar nyelvűt rendeltünk. Mindig magyar aranyos és kicsit mulatságos a magyar nyelvű vezetés, amikor lehet ilyet igényelni, mert érződik, hogy ők inkább németül gondolkoznak és így tanultak. Nagyon lelkes volt a vezetünk, szerencsére hangosan beszélt, de itt nem voltak az Albertinában megszokott fülesek (fülhallgatók), ami azt eredményezte, hogy úgy jártunk, mint idehaza szoktunk, például a Szépművészetiben is, hogy boldog-boldogtalan csatlakozott a csoportunkhoz. Persze megértem én, én se tennék mást, ha magyar nyelvű vezetést hallanék valahol, de azért lenne a hallgatózásnak egy diszkrétebb módjai is, mint hogy valaki odafurakszik a diákok elé az első sorba. De ez is olyan magyaros. Maga a kiállítás, illetve a vezetés néhány új információval azért szolgált számomra is, de már Klimttől nem jövök annyira lázba, mint mondjuk 10 éve. Megtudtam, hogy másik két fivére is alkotó volt, Ernst bátyja ötvös és ő készítette az egyedi kereteket a híres Klimt képekhez, pl. a Judith-hoz is. Azt sem tudtam, hogy nem volt egy nagy utazó, de azért megfordult Olaszországban, ahol a ravennai mozaikok aranyozása hatott az ő festészetére. Többször is feltűntek a Klimt művek mellett Schiele festményei is, bizonyítva Klimt hatását Schielére. A Klimt tárlat után végig szaladtunk az állandó kiállításon is, ahol most az emeletem a sarki kis kerek szobában voltak kitéve a Messerschmitt karakterfejek, összesen 12 darab. Sajnos fotózni nem volt szabad.



15 óra körül keresztül sétálva a parkon, érintve a Karlskirche-t (Károly-templom) és a Secessiont (Szecesszió Háza) megmutattam a diákjaimnak, hogy hol találkozunk a busszal 3/4 6-kor a Temészetrajzi Múzeum mögött. Még a Felső Belvedere Palota előtt készítettünk egy fotót a 9. E jelen lévő diákjairól, azaz az osztályom tanulóiról. Közben eszembe jutott, hogy éppen 10 éve az első (bolyais) osztályom diákjaival is voltunk itt, akkor Klimt tájképei néztük meg itt, és még analóg gépem volt. A szovjet hősi emlékmű előtti téren egy érdekes új szobor állt. Olyan fraktálszerű volt és valami erőteljes (dob és basszus) zene szólt belőle. Sajnos más információt nem tudok róla. Sokkal érdekesebb, mint a kecskeméti főtéren felállított "modern szobor". Ez a különbség, ha művész készít szobrot vagy egy mérnök.

A két múzeum közötti vásárban először ettünk egy kis sült kolbászt és persze ittunk is rá, megvettük az ajándékokat. Az édességek mellett már nem először itt veszek Petrának kézi kötésű határidőnaplót, mely magyar termék, most már a cég nevét is tudom: Bomo Art. Nagyon tetszetős és tartós munkáik vannak.
Aztán átsétáltunk a Múzeum Negyed (MQ) udvarára, ahol a mézeskalácsszerűre (fény)festett Leopold Múzeum igen hatásos látvány volt. Itt megittuk az utolsó az forralt borunkat, egy kis könyvesbolti nézelődés után mentünk a találkahelyre, ahol már mindenki fennült a buszon.
A Leopold Múzeumnak most van egy érdekes kiállítása, amelynek a Férfi akt a címe, témája, de sajnos nem hiszem, hogy a január végi nyitvatartásig még jövünk Bécsbe, hogy megnézhessük. A plakáton a francia futball válogatott három különböző bőrszínű játékosa áll zokniban, de meztelenül. A zoknik a francia trikolor színeiben pompáznak.
Hazafelé beraktam a DVD lejátszóba az Amadeus című  Milos Forman filmet, amit én már elég régen láttam, de nagyon szerettem, és tudtam, hogy jó hosszú. Annyira lekötötte, vagy elterelte a diákok figyelmét, hogy senki sem jött előre, hogy mikor állunk már meg. Így, hogy nem kellett megállni hazafelé, már 3/4 10-re haza is értünk. Jó fárasztó volt, de ránk fért már egy kis kikapcsolódás.








2012. november 20., kedd

Művészet - Tér - Oktatás - InSEA Utókonferencia, Budapest








A tavaly nyári InSEA (Vizuális Nevelési) Világkongresszus után már a nyárra tervezett a MROE (Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete) egy háromnapos "utókonferenciát", de aztán ez elmaradt. Helyette lett ez az egynapos Budapesten a Szent Imre Gimnáziumban a múlt szombaton.
A siroki képzőművész tábor anyagából összeállított kiállítás megnyitójával kezdődött a nap, 20 perces előadások következtek a mindannyiunkat érintő oktatásügyi változásokról, és a vizuális nevelés egy-egy területéről. Szalay Jóska megnyugtatott bennünket, hogy a kerettantervi miniszteri ajánlás azt mondja, hogy ahol eddig volt egy bevált módszer, rendszer, akkor az nyugodtan maradhat, nem kell újat kitalálni.
Zombori Béla a rajz és vizuális OKTV kizsűrizett munkáiból mutatott néhány elgondolkodtatót. Hangsúlyozta, milyen fontos, hogy egy jó ötletet a megfelelő formában tálaljon a diák. Csak az a baj, hogy néha a diákok egyáltalán nem hallgatnak a tanár tanácsaira. Az a jó hír is elhangzott, hogy a rajz érettségi követelmény lesz a tanárképzők művészetközvetítő szakjaira, bár hogy mikortól azt még nem tudni. Mert egyébként tényleg semmi értelme a rajz érettséginak.
Ez volt a program.
Időpont:
Az előadás címe
Előadó
10.00 – 10.20
Elnöki köszöntő
„Mi újság a Szalay utcában?" Tájékoztató az új NAT-ról, kerettantervről 
Szalay József
10.20-10.40
A vizuális képességek fejlesztő értékelése – nemzetközi példák
Dr. Kárpáti Andrea
10.40-11.00
A műbefogadás folyamata és a fejleszthetőség kérdése
Illés Anikó PhD
11.00-11.20
A magyar rajztanítás a középpontban
Gaul Emil PhD
11.20-11.40
Dialógus tanárképzősök között. Nemzetközi képzőművészeti projekt.
Pataki Gabriella PhD
11.40-12.00
Alkotás és hátránykompenzálás
L. Ritók Nóra
12.00-13.00
Ebédszünet.        szendvics ebéd befizetés alapján

13.00-13.20
„Vizitáció ürgével" A rajz OKTV néhány kizsűrizett alkotásának tanulságai
Zombori Béla
13.20-13.40
Kortárs művészet és/vagy populáris kultúra
Bodóczky István
13.40-14.00
Az eredendő kifejezésmód előhívásának rajzpedagógiai és művészetterápiás módszere
Platthy István
14.00-14.20
Facebook felsőfokon
Császár Lilla
14.20-14.40
"Önnek az orra...hmmm....az orra nagy." (Rostand: Cyrano de Bergerac)
Projektív feladatok és reflexiós formák a művészetpedagógiában és a művészetterápiában
Kiss Virág
14.40-15.00
Környezeti esztétika egy iskolában - ahogy én látom
Katona Kata
15.00-15.20
A tehetséggondozás rendszere a zánkai Gyermekalkotások Galériájában
Bene Kinga
15.20-16.00
Kávészünet            kávé, üdítő befizetés alapján

16.00-18.00
Filmvetítés: Ahogy te akarod (módszertani film az Igazgyöngyről)
Filmvetítés: Közösségi Művészeti Alkotás Budaörs

Filmvetítés: InSEA Konferencia hazai szemmel
Pálos György
Ráthony Kinga és Neil Wolstenholme
Rozinka László
18.00-18.05
Elnöki zárszó

Én délután 4-ig maradtam, kicsit csúszott a program, Kiss Virág előadása előtt tartottunk egy szünetet, és akkor sokan eljöttek, mert ment a vonatuk stb. és én is ekkor távoztam. Péterrel mentem fel, Márkhoz vittünk megint néhány dolgot, és ők már végeztek. Márkkal nem is találkoztam, mert először engem vitt el a Villányi útra, aztán ment a koleszba, de majd a mostani hétvégén hazajön. Reggel egyébként nem sok hiányzott ahhoz, hogy ne tudjuk autóval elindulni, mert valaki egy régi vastag padlólapot hozzádobott a vezető felőli ablakhoz, de szerencsére nem tört be, csak a lap éle karcolódott bele az üvegbe. Ilyen jó az a környék, ahol lakunk.