2019. augusztus 23., péntek

Folyamatos képzés, önképzés

Idén 34 éve, hogy megszereztem az első diplomámat és matematika-rajz szakos általános iskolai tanár lettem. Később a Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, MOME) egy posztgraduális képzés kertében egyetemi diplomát kaptam, mint vizuális és környezetkultúra szakos középiskolai tanár.











A tanulást azóta sem hagytam abba, bár az én szakomnak megfelelő képzések, továbbképzések nem nagyon voltak. Egy-egy szakmai konferencián, találkozón tudtunk részt venni és eszmét cserélni a kollégákkal, értesülni az újdonságokról. Igyekeztem minden ilyen lehetőséget megragadni, fejlődni, lépést tartani. Tagja lettem a Magyar Rajztanárok Egyesületének (MROE) és minden általa szervezett előadáson, továbbképzésen részt vettem. Jeruzsálemben és Berlinben egy-egy Holokauszt tanításával kapcsolatos tanfolyamot pályáztam meg és nyertem el.

Volt amikor az érdeklődésem a iskolai tanórák módszertana felé fordult, aztán inkább a saját alkotó tevékenységemre tettem a hangsúlyt, régebbi és újabb technikákat tanultam, sokat alkottam, beiktattam a programomba, hogy havonta egy hétvégén alkotással foglalkozzam. Érdekes módon, mikor ezt megvalósítottam, megszűntek az egészségügyi panaszaim, helyre állt a lelkem, jobb lett a kapcsolatom a családom tagjaival. Sok kiállításon, pályázaton, alkotótáborban vettem részt, több elismerést kaptam tanárként és alkotóként is. Munkásságomat a helyi, azaz kecskeméti Értéktárba is felvették a bizottság tagjai.







































Egy pár éve viszont olyan új módszereket tanultam, amelyekkel nem csak a tanulmányaikban segíthetek a diákjaimnak, illetve nem kizárólag a tanórán alkalmazhatók, sőt leginkább nem ott hasznosíthatók. Rajzmeditációt, rajzelemzést és művészetterápiát tanultam. És még most sincs vége. Szívesen beiratkozom egy-egy kurzusra, ha érdekel a téma és úgy érzem hasznos lehet számomra. Megtehetem, hiszen a gyerekeim felnőttek, unokám még nincs, így az elmúlt 10 évben elég énidőt tudtam magamra, a fejlődésemre szánni.













Úgy érzem, eljött az ideje, hogy hasznosítsam a tanultakat! Hogy átadjam a tudásom az iskolán kívül is! Ezért az ősztől művészetterápiás klubfoglalkozásokat fogok tartani. Ezt megelőzi egy Rajzmeditációs tanfolyam, amiről már hallgattatok, olvashattatok (szeptember 28-án az Eyva Házban). Ez a foglalkozás független a klubfoglalkozásoktól, de persze előfordulhat, hogy valaki itt kap kedvet azokhoz!











Most még a művészetterápiás klubfoglalkozásokról nem írok bővebben, csak annyit, hogy az első foglalkozás 2019. október 19-én lesz az Eyva Házban.
Gondolom, vagyunk így egy páran, akik folyamatos képzésekkel és/vagy önképzéssel dolgozunk magunkon is. Szeretettel ajánlom nekik ezeket a foglalkozásokat!
A következő bejegyzésem a Rajzmeditációról fog szólni!