Nyári rézkarcok 2.

A múlt hét végén újra előpakoltam a rézkarcozáshoz szükséges dolgaimat és 3 napot az újabb rézkarcok elkészítésére szántam. Ennyire friss még talán sohasem voltam, kedden este értünk haza Párizsból és vasárnap már készült is a "Párizsi emlékek" sorozat. Bár kettő témát már feldolgoztam majd 20 éve is, 1995-ben szitanyomatokban, de vannak újabb motívumaim is.
A két régi szerelem: Eiffel-torony és La Grand Arche. Az rézkarcok mellé idetettem a régi szitanyomatokat is, a La Grande Arche-ról akkor egy 3 darabos sorozatot készítettem.

És a két új: Párizsi háztetők és Eső után a Tuileries kertjében








Ezeken kívül készítettem még egy rézkarcot az balatoni alkotótábor helyszínéről, azaz az öreghegyi kilátásról, de itt nem vagyok teljesen elégedett a felhőkkel, valószínű újralapozom és dolgozom még rajta.
(Lehet, hogy megint vacakol a szkennerem, mert olyan kékes színű rajta minden, pedig fehér papírra lettek nyomtatva!)

Párizs - kedd, búcsú

Lassan egy hete lesz már, hogy hazatértünk és az első 4 napot sikerült is gyorsan megírnom, de ezzel az utolsó eddig adós maradtam.








Kicsit később keltünk és reggeliztünk. A szobát, illetve a szobakulcsot leadtuk, de megkértem a recepcióst, hogy a két kis bőröndünket hadd hagyjuk ott a hallban, hiszen csak este indul a gépünk, és még volt egy pár dolog, amit meg szerettünk volna nézni.
Csak délutánra mondtak esőt így bátran bevállaltunk sétálós programot. A 3 napos mertóbérletünk lejárt, ezért vettünk egy 1 napos 5 zónára érvényeset, bár kicsit furcsáltuk, hogy azt írta róla az automata, hogy az 5. zónában lévő repterek kivételével érvényes csak. Mindegy, gondoltuk, ezt vettük meg (16,10 €/fő), és ha már volt a 3-as zónán kívülre is jegyünk, nekivágtunk Versailles-nak. Itt is jártunk mindketten, mármint a kastélyban és a parkban, de Péter 1990-ben, mikor egy ideig elhagyta Magyarországot, itt lakott városban egy lakótelepszerű helyen. Az utóbbi látogatásaim vagy tavaszra vagy őszre estek, így általában már "takaréküzemmódban" üzemelt a park, azért arra vágytam, hogy teljes pompájában lássam újra a kertet, a szökőkutakat. Ráadásul legutóbb a kastély egész középső része teljesen be volt állványozva.

Régen, nagyon régen a parkba ingyen be lehetett menni, most ezért és fizetni kell (8 €/fő). Tettünk egy jó nagy kört a különböző kisebb tereken, és megcsodáltuk a jó kis barokk zenére megkomponált szökőkút "táncot".
A kastély előtt ismét kiábrándítóan sokan voltak, de szerencsére park elég nem ahhoz, hogy ne tűnjön tömegnek az a sok ember. Újabban szokás kortárs alkotásokat és elhelyezni a barokk környezetben. Láttam Bernat Venet versailles-i kiállításáról képeket, mikor Magyarországon volt tárlata. Most egy koreai művésznek, Lee Ufannak fémlemezekből és hatalmas kövekből álló installációi voltak kiállítva.

Mikor kb. 2 óra sétálás után elhagytuk a kastélyt, vettünk egy-egy szendvicset és visszamentünk az RER megállóhoz és közben már el is kezdett esni. Míg utaztunk, zuhogott. Mikor visszaértünk Párizsba még sütött a nap. Le Corbusier egyik épületét akartuk felkeresni, de az utcában rossz felé indultunk, így nem találtuk meg. Már csak itthon tudtuk meg, hogy nem jártunk messze tőle és hogy merre kellett volna menni. Néhány érdekes házat azért láttunk.

A Palais Royal csíkos oszlopait is szerettem volna még megnézni, meg a Louvre metrómegállónál lévő fordított piramist. Sikerült mindkettőt látni újra, de a Palais Royal egyik része éppen be volt állványozva. Megállapítottunk, hogy most megint különösen sok épület, műemlék van éppen restaurálás alatt. Mikor 1988-ban először voltam, akkor is sok beállványozott dologgal találkoztam, de akkor tudtam, hogy minden úgy volt időzítve, hogy a következő évre, 1989-re, a francia forradalom 200. évfordulójára legyen kész. De most mi van, illetve mi lesz 2015/2016-ban?

Elsétáltunk még a közeli metrómegállóhoz és visszamentünk a szállodába a csomagjainkért. Közben lefotóztam még néhány kirakatot a környékben, amelyek egyértelműen az arab ízlést elégítik ki.

A Gard du Nordig egy megállót kellett volna mennünk a csomagjainkkal, hogy átszálljuk arra az RER-re, amely a repülőtérre vitt ki, de hatalmas tömeg volt a megállóban, sokan inkább visszafordultak, hiszen ennyi ember 2-3 üres metróba fért volna el. Szerencsére csak kis bőröndjeink voltak, így mi is inkább visszafordultunk és elsétáltunk az állomásig. Mikor a reptéri megállónál ki akartunk jönni, akkor hiába dugtam be a jegyem, a kapu nem nyílt ki. A mögöttem álló, láthatóan arab férfi olyan rendes volt, hogy az ő jegyével szépen át tudtunk mindketten menni a kapukon. Hurrá!
A 2F terminálban várakoztunk pár órát, a gépünk 20.20-kor indult. Valami különleges dolog miatt a Premium Economy osztályra kerültünk, a 3. sorban ültünk és ez azt jelentette, hogy rendes vacsorát kaptunk, illetve pezsgőt. Mit mondjak, kellemes befejezése lett ez a pezsgős vacsora a mi kis kirándulásunknak!

Párizs - hétfő

Hétfőn csak délutánra jósoltak esőt, így délelőtt nyugodtan sétálhattunk. Most egy kicsit később indultunk a szállodából, de fél 10 körül már az Arc de Triomphe-nál, azaz a Nagy diadalívnél voltunk. Felmenni nem akartunk a tetejére, csak körbejárni és szétnézni a Concorde tér és Louvre felé, valamit a La Défense felé.

Az RER-rel csak egy megálló és néhány perc volt az út és már a Grande Arche elé is értünk, de először a másik irányba indultunk el. A felhőkarcolók között sok-sok szobor (Calder, Miró) és még egy régi körhinta (Carrousel) a oldja a monotonságot. Elég sokáig sétáltunk le a város felé, láttunk új dolgokat is (pl. egy csomó narancssárga pálcikából álló műalkotás), de ott voltak az ismerős elemek is (egy-két szökőkút, néhány szellőző cső és a régi védelmi szobor).

Aztán visszafordultunk és a átmentünk a Grande Arche alatt. (1995-ben készítettem egy szitanyomat-sorozatot az épületről, már akkor is megragadott nagyon: http://www.artbrigad.hu/meszaros-marianna/ link alatt a francia témák 1995-2011. fejezetnél megtalálhatók ezek a grafikák.) Felmenni ide se akartunk, már voltam többször, de jó volt visszanézni a város felé és látni a Nagy diadalívet a Champ-Elysées legmagasabb pontján. Vagy a másik irányban a továbbterjeszkedő várost a temetővel.

Még sohasem jártam a CNIT (Nemzetközi Ipari és Technikai Központ) belsejében, mindig csak kívülről láttam ezt a 3 ponton támaszkodó hatalmas kiállítási épületet. Legutóbb, mikor itt jártam (2007-ben) éppen átalakították. Most befogad egy csomó üzletet és egy Hilton Szálló is van benne. Igazán érdekes látvány belülről is. Bent, mint egy bevásárlóközpontban le lehet ülni, van wifi és töltési lehetőség is!

Ezután Péter kívánságára arra a szigetre látogattunk el, amelynek egyik végében áll a new york-i Szabadság szobor kisebb változata. A sziget felett átívelő egyik híd alatt egy komplett szabadtéri kondi "terem" volt kialakítva, ahol volt is néhány testedző emberke.

A szobortól aztán elsétáltunk a sziget másik végéig, ahonnan aztán gyalog folytattuk az utunkat a Trocadéro felé, ahonnan a legszebb a rálátás az Eiffel-toronyra. A Palais de Chaillot épületei több múzeumnak adnak helyet, de ezeket most kihagytuk, hogy legyen legközelebb is valami új, amit megnézhetünk és egyébként is 2015-ben lesznek kész a felújítási munkálatokkal. A teret nemrég kezdték körbe állványozni, eltakarva a szép kilátást. Itt a téren megebédeltünk és aztán szépen lesétáltunk a szökőkutak mellett a torony felé.

Az Eiffel-toronynál a szokásos tömeg és hosszú sor várt.

Eddig mindig felmentem valamelyik emeletre, de most már nem izgatott ez annyira bennünket. Inkább továbbmentünk egy környékbeli szecessziós épület felé.

Innen már nem volt olyan messze, de metróval mentünk, mert kezdtem fáradni, az UNESCO székház. Sajnos, nem lehetett szépen rálátni az épületre és a Moore szoborra a sövénytől és a kerítéstől. Azért körbekerültük.

Innen metróval a Montmartre felé vettük az irányt, ahol most a Musée de Montmartre következett. Itt a felújítás miatt csökkentett áru volt a belépő, de további kedvezményt nem adtak. Kellemes hely volt, de túl sok eredeti műalkotás nem volt, inkább a helyet és 19-20. század fordulóját idézték meg a kiállítással. Sajnos, mire végeztünk a múzeummal újra lekezdett esni az eső.

A Place de Tertre fel indultunk, ahol beültünk az egyik étterem sátrába. Ezen a napon volt napra pontosan a házassági évfordulónk, tehát ünnepi vacsora következett. Csiga volt az előétel, bárány a főfogás és almatorta a desszert. Fehérbort és Kir Royalt ittunk és sokat beszélgettünk közben, felidézve humoros és szomorú eseményeket az elmúlt 25 évből. Sógoromat is megidéztük, hiszen 25 évvel ezelőtt ő is itt volt velünk és ugyan sokat panaszkodott az akkori melegre, de jól érezte magát. Sírtunk és nevettünk is az emlékeken, szerintem a pincérfiú nem igazán tudta, mi a helyzet velünk.

Hazafelé még egyszer kísérletet tettem a Bateau-Lavoir megtalálására. Hát, annyit találtam meg belőle, amennyi a képeken látszik. A két napja felfedezett üzletből vittünk egy üveg hűtött és kinyittatott fehérbort és újra útba ejtettük az arab cukrászdát.