Patkós 50 - Hírös Agóra

Most kivételesen a téli szünet alatt nem utaztunk fel Budapestre megnézni egy-egy jó kiállítást, így elég hosszú idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta.
Január elején nyílt a Hírös Agórában a Patkós 50 című kiállítás, amely - a címből jól kitalálható módon - Patkós László 50. születésnapja alkalmából rendezett tárlat. A 4. emeleti nagy kiállítóteremben az elmúlt 20 évben készült anyagnyomatok láthatók. Laci büszke rá, hogy ezekben az alkotásokban nincs semmi kézi festés, kizárólag anyagok lenyomtatásával alakutak a művek. A két rövidebb falon szerepelt 4 nagyobb méretű mű, amelyek kollázsok voltak, és amelyekben a többi műhöz felhasznált kartonokat, selyempapírokat használta fel. Az anyagnyomatok fára (köztük régi bútorok darabjaira), kartonra készültek. Visszatérő színek az arany, a vörös, a kék, a fekete, ritkábban a zöld. A képek nem figurálisak, de egy részükbe a néző beletáthat ennek ellenére figurákat, épületeket is. A művek másik részén inkább ősi jelekre emlékeztető motívumokat fedezhetünk fel.

A kiállításhoz egy Nyitott Műterem program is kapcsolódott, azaz egy este, mikor Balanyi Károly kérdezgette Lacit a gyerekkoráról, az indulásról, az alkotói módszereiről, gondolatairól. Itt meglepődtem, mikor kiderült, hogy évente kb. egy hetet alkot Laci, az iskolai őszi szünetet dolgozza végig, azt viszont nagyon aktívan. A képek mennyiségét látva ez elég hihetetlen volt nekem, de aztán Laci elmesélte, hogy ilyenkor szinte éjjel-nappal dolgozik, van amikor egy-egy kép elég gyorsan elkészül, és a technika miatt is jobb, ha folyamatosan dolgozik ilyenkor. Ezen a beszélgetésen Laci feltárta a titokzatos címek jelentését is, sokszor egy vasúti szakkönyvből szedte ezeket a furcsa szóösszetételeket. Máskor kevéssé ismert település nevek a címek, utalva Laci azon tulajdonságára, hogy szeret utazni, sőt szeretett vonattal utazni.

Visszatérve a megnyitóra, igen sokan voltak, ami nem meglepő, hiszen Laci tanárember és nagyon népszerű. Sok-sok tanítványa van, akik között jócskán akad olyan is, aki a művészet területén tanult tovább és abban dolgozik. A tárlatot Fröhlich Nóra (Laci egykori tanítványa, aki ma Bécsben élő építész) nyitotta meg, egy személyes hangvételű beszéddel.
Lacit nagyon szeretik a tanítványai, sokat lehet tőle tanulni és nagyon közvetlen a stílusa, jó a humora. Nekem is sokat segített!








Tetszett az is, hogy azoknál a képeknél, amelyek ma már nem Laci tulajdonában vannak, volt egy rövid szöveg, amiből csak a beavatottak számára derült ki, hogy kié most a kép, de azt mindenki olvashatta, hogy a tulajdonosok hogyan viszonyulnak a műhöz, Laci munkáihoz.
Szívesen birtokolnék én is egy Patkós művet, mondjuk cserélhetnénk!

Május utolsó hete

Már június van, de én csak most írom a május utolsó hetének történéseiről szóló bejegyzést. Minden napra jutott nem is egy program. Igazából nem is értem, hogy most, hogy mát 9 órával kevesebb órám van a suliban és tavaly ilyenkor már rég rézkarcoztam, most semmire nem érek rá.

Kedden reggel elvittem azt az osztályt az Orosz István kiállításra a Kápolna Galériába, akikkel hétfőn lenne órám, de az most a pünkösd miatt elmaradt. Megbeszéltem Bosznay Ágival, hogy fél 8-ra jöjjön és engedjen be bennünket a kiállításra és elkértem az osztály a kémia óráról. Nekem csak a 3. órától lett volna órám a suliban. Ági viszont félreértett, azt hitte este fél 8-ra mondtam az "embertelen időpontot", így 10 perc késéssel tudtunk kezdeni, de azért belefértünk az időbe. A 3-4. órám a saját osztályommal volt, a 19-20. század fordulójának magyar festészetét vettük. Az 5. órában ismét kiállításra mentem, most a 11. C-vel. Őket már nem kísértem vissza az iskolába, siettem haza, mert aznap délután kellett a Természet Házában felpakolni a caminós rézkarcaimat és vetítéses élménybeszámolót is tartottam.

Péterrel fél 5 körül mentünk ki a Hunyadivárosba és kb. 3/4 6-ra sikerült is feltenni a képeket. Végül is csak a 3 apácarácsot kell rögzíteni és arra aztán a 42 grafikát feltenni. Megnyitó nem volt külön, én mondtam néhány használati utasítást a kiállításhoz, de utaltam rá, hogy a beszámoló után érthetőbbek lesznek a címek. Sokan eljöttek, Bella Rózsa, Veszelszki Dani egykor kandós tanítványom, sőt egy mostani diákom is ott volt. Viszont nem volt ott egy kandós kolléga, aki folyton azért "rítt" hogy mikor lehet engem meghallgatni a caminóról és látni a képeket, de eddig egyetlen előadásra sem tudott eljönni, pedig ez volt a negyedik nyilvános előadás. Mindig attól félek, hogy túl hosszú leszek és unalmas. Láttam néhány bealudt arcot a vetítés közben és ez elkeserített, de aztán a végén annyi kérdést kaptam, hogy érzékelhettem, sokan figyeltek. Rózsa azt mondta sokat jelentett neki az előadás, jó volt és nem volt sok a művtöri (Péter azt mondta sok volt!).

Szerdán délután 5-től a Városszépítő Egyesület éves rendes közgyűlése volt, ami nem volt hosszú, de azért éppen ketté vágta az estémet.
Csütörtökön  négy órára éppen odaértem a Cifrapalotába, ahol egy török kiállítás nyílt, ahol az ebru technikával készült munkákat láthattunk. A meghívón az szerepelt, hogy a nagykövet fogja megnyitni, helyette a Török Kulturális Intézet vezetője nyitotta meg. Már régóta teszik ez a technika, szívesen kipróbálnám, de arra most sem volt lehetőség. Azt ígérték, hogy ez a kiállítás csak a kezdete egy féléves török rendezvénysorozatnak és majd szeptemberben jön egy fickó Pécsről, aki tart majd bemutatót, workshopot.

A Cifrapalotából a Művházba siettem át, ahol a Nyitott Műterem sorozatban most Bazán Vladimir mutatkozott be, de előtt még megnéztem a Hónap művésze sorozat tárlatát is, ahol most Vincze Izabella állított ki. Vladi Kecskemétre érkezése előtti életéről eddig semmit sem tudtam, érdekes volt hallani ezekről, na meg a munkamódszeréről. Jó volt a képeit is látni, Petri Ildivel választottunk is magunknak képletesen közülük.


























Pénteken suli után még hazajöttem ebédelni, de aztán az ÉZI-be kellett mennem, mert az előző héten elmaradt aszfaltrajzverseny aznapra lett elhalasztva. Igazán jó idő lett délutánra. Most a Vidámpark volt a téma, kicsit kevesebb csoport vett részt, mint eddig, mert nem mindenkinek volt jó az új időpont. Szoboszlay Eszter és Dubi Árpi volt most is a zsűritársam. Tavaly már átadtam Eszternek az "eredményhirdetés jogát", hadd jöjjenek a fiatalok! Szinte teljesen megegyezett az ítéletünk, nem volt vita köztük. A verseny után hazatekertem, majd Péterrel kocsival indultunk ki Patkós Lacihoz, az ilyenkor szokásos vacsorára, baráti beszélgetésre.

Ja, és megnéztem az iskolának ajándékozott grafikai sorozatomat az új helyén. Az egyik udvari kapu melletti falon helyezték el.

Decemberi hosszú hét

Kedden este a művészettörténeti filmklub harmadik vetítésére került sor az Otthon Moziban. Most a Vikingek - Élet és Legenda című kiállításon kalauzoltak bennünket végig, amely márciustól júliusig volt látható a londoni British Museumban. Szokás szerint egy rövid bevezetőt mondtam a film előtt. Vikingekben nem vagyok teljesen otthon, nem sok szerepel a középiskolai követelményekben az ő kultúrájukból. Utána kellett olvasnak egy kicsit, hogy tudjak valamit mondani. Most Péter is elkísért, ő nézi a Viasat 6-on a Vikingek című sorozatot. Bizonyos tekintetben biztos többet tud nálam róluk. Még a vetítés előtt kérdeztük Edittel a közönséget, hogy folytassuk-e a filmklubot. Határozott igennek válaszoltak, bár Edit mondta, hogy milyen nehezen talál forgalmazható, vetíthető filmeket. Szóval folyt köv. januárban. 

Szerda délután a fodrásztól 10 perc alatt értem a Wesselényi utcára, ahol a Kecskeméti Városszépítő Egyesület szervezésében a téma ezúttal a '60-as és a '70-es évek nagy kecskeméti építkezései (ahogyan az építészek látták). A vendégek László Sándor, Sikari Kovács Béla és Tóth András voltak, akik a Szalagház, a Lordok háza, az Arany Homok szálló, a Művház, a Megyei Tanács és a Pártház, a Fűrésfogas házak, a Tudomány és Technika Háza és a Megyei Kórház építkezéseiről számoltak be, miközben néhány régi fotót is láthattunk.

Csütörtökön délután bevittük az ÉZI-be azt a képet, amelyet odaajándékoztam. Majd jövő kedden lesz az ünnepélyes átadás. Este pedig aa KKK Nyitott Műterem sorozatában Kőrös Sára mutatkozott be. Balanyi Károly vezette a beszélgetést, de most is könnyű dolga volt, mert Sára nagyon készült, rengeteg anyagot, dokumentumot hozott. A falakon a régi ceruzarajzoktól a legújabb zománcokig láthattuk a munkáit. Az asztalokon pedig fotókat, katalógusokat, más kiadványokat, amelyben vagy mint művész, vagy mint pedagógus jelent meg.

Hazafelé fotóztam néhányat a kivilágított városközpontban.

Pénteken délután volt egy megbeszélésem és régi ismerőssel, majd este 7-re kellett a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola sportcsarnokába mennem, mert a szalagavató próbája kezdődött, illetve csak kezdődött volna, mert a kézilabda meccs vagy edzés miatt csak jóval később tudtunk bemenni. Azért volt most itt a szalagavató, mert már az iskolában nem fértünk el, több mint 10 ballagó osztály van és egy csomó szülő és ismerős szeretné látni ilyenkor a szalagtűzést, meg a nyitó táncot. Egy rövid tájékoztató után, a táncosok vették birtokba a termet, a díszítést nem tudtunk elkezdeni. Én fél 9-ig vártam, a kollégistáknak is 9-re vissza kellett érniük a kollégiumba. Szóval, nem tudtunk segíteni a díszítés felrakásában. Jó lett volna, de az osztályomból másnap délelőtt el tudtak volna még jönni segíteni, de miután ők "ledolgozták" a szombati gyakorlatot, így a vidékiek hazautaztak, a kecskemétiek pedig más programot csináltak maguknak. Ettől az esti programtól felborult a bioritmusom és éjfélkor még mindig csak forgolódtam az ágyamban alvás helyett. Ettől persze másnap voltam  teljesen használhatatlan.
Vasánap sem tudtam pihenni, mert a Kulturális és Konferencia Központban Kreatív vásár volt és erre beneveztem én is, illetve az ART Brigád. Reggel 8 óra körül vitt el Péter, kipakoltunk gyorsan a kocsiból, aztán én folytattam a pakolást az asztalnál. Hiába szervezett a művház más programot, alig volt még érdeklődő is. Összesen három vásárlóm volt, az utolsó akkor futott be, amikor már éppen el kezdtem pakolni. Ő egy volt bolyais tanítványom volt, aki a Kecskeméti anzix című rézkarcot vette meg. Ezután a nap után nem kellett ringatni, beájultam az ágyba.