Adventi akvarellek workshop

Egy nagyon jó hangulatú workshopot tartottam november 23-án az Eyva Házban. Olyan adventi témájú akvarelleket készítettünk, amihez nem kellett semmi előtanulmány, fenyőfát, hópelyheket festettünk.
Persze én is készültem előre jó pár munkával, hogy legyen miből választani. Én is élveztem és a résztvevők is, csak ettől a szótól, hogy élményfestés, kissé irtózom és ezért nem is használom a saját programjaira. Azok a programok, amiket így, ezzel a szóval hirdetnek, arról szólnak, hogy egy adott képet lemásolnak a résztvevők. Egyrészt én nem akartam, hogy másoljanak azok, akik eljöttek hozzám, másrészt azok a képek, amelyeket ezeken a programokon lemásolnak sokszor elég giccsesek.
Ehelyett én néhány érdekes és látványos technikát, fogást mutatok és ebből aztán mindenki választhat. Egyébként is az akvarellben az szép és jó, hogy kétszer nem lesz ugyanolyan! A foglalkozás után úgy nyilatkoztak a részvevők, hogy megkapták azt, amit vártak, sikerült kikapcsolódniuk, feltöltődniük és néhány aranyos képet festeniük. Itt vannak a fotók:

Adventi témával majd csak jövőre fogok újra foglalkozni, de más akvarellre alkalmas témával foglalkozó workshopot tervezek a közeljövőben tartani. Talán az útinaplózás alapjait mutatom majd meg legközelebb, de tervezek foglalkozni a kalligráfiával és persze a rajzmeditációval is.
A legközelebbi foglalkozás rajzmeditációs tanfolyam lesz január 25-én. Aztán március 21-én is fogok tartani egyet, de annak a témája még nem dőlt el. Te melyiket szeretnéd jobban az akvarelles útinaplósat vagy a kalligráfiásat?

Őszi szüneti alkotás

Ugyan igyekszem arra, hogy tanév közben is legyen egy-egy hétvége, amikor alkotok, nagyobb lélegzetű munkákra csak iskolai szünetekben van mód. A mostani szünetben kísérleteztem egyrészt az arany és ezüst füstlemezekkel, másrészt a repesztéssel a festésnél. Régebbi karácsonyra készített rézkarcokat "tuningoltam" fel ez kis arannyal és ezüsttel.

Folytattam a lépcsős témáimat, de most két réteg közé repesztő gélt kentem. Még nincs kész a kép, de részletet mutatok belőle.

Ezeken kívül még a rézkarcozáshoz is visszatértem. Utoljára tavaly decemberben a téli szünetben készítettem új rézkarcot! Lassan elfelejtem hogy is kell ezt csinálni. Akkor elkezdtem két kisebb lemezt, amit nem tudtam befejezni. Csak a vonalas maratás lett kész akkor és félre tettem a lemezeket. Na, most ezt a két lemezt befejeztem végre. Kapcsolódnak a 2017-ben készített Retro című rézkarcomhoz, ezek is a Halasi úti ház lépcsőházát ábrázolják.

 

Elkezdtem 3 újabb nagyobb lemezen is dolgozni, ahol a vonalas maratással végeztem, de ezeken is tovább kell majd még dolgoznom. A Kortárs kötészet - Kortárs grafika Biennáléra készülök velük. Itt is csak részleteket mutattok, hiszen még nincsenek készen.

Összegezve két befejezett rézkarc, három megkezdett, két megkezdett akrilkép, három tuningolt rézkarc az idei őszi szüneti termés. Lehetne több befejezett mű is, de most ennyire futotta. Nem elhanyagolható, hogy nem minden nap tudtam az alkotással foglalkozni, egy napot Budapesten töltöttem, kiállításokat nézegettem, valamint családi összejövetelek is estek erre az egy hétre.

Séta és fotózás a Vízmű dombnál

A gyönyörű őszi napsütéses idő már egy ideje érlelte bennem a gondolatot, hogy ki kellene mozdulnom a szabadba és nem csak a gép előtt üli. Az egyik facebookos kecskeméti csoportban olvastam Tancsa János invitálását, hogy szombat délután lehet hozzá csatlakozni egy sétára és fotózásra a Vízmű domb körül. Ez jó apropónak tűnt, így ebéd után én is találkoztam a lelkes csapattal. Nem is gondoltam, hogy ekkora élet van a domb és a tavak körül: gyerekek, futók, sétálók, pecások, szerelmespárok, nézelődők stb. Egy idő után elváltam a csoporttól és egyedül folytattam a motívum vadászatot. Most magammal vittem a régi fényképező gépemet is a telefon mellett. Jó volt újra rácsodálkozni, hogy mit tud a 40x optikai zoom. Nemcsak fotós témákat kerestem, hanem olyat, amit majd meg is festhetek. Vittem magammal a kis utazós akvarell készletem is, de aztán ott a helyszínen mégse használtam. Két órakor találkoztunk, aztán én negyed 5 körül végeztem a tavak környékén és értem fel a domb tetejére, ahol egy félórát ücsörögtem még.
Itt vannak az ott készült fotóimból a kedvenceim.

Arra gondoltam, hogy sűrűbben kellene ide kijönnöm.