Másnap, ahogy Szombathelyről hazaértem, indultam a Balaton-felvidékre, az Öreghegyi Alkotótáborba. Reggel már 7:45-kor indult is a buszom Balatonfüredre. A csomagjaim jó részét autóval elvitték, de nekem, illetve hármunknak nem jutott hely, ezért kellett busszal mennünk. De ez a busz körbejárt minden nagy várost arrafelé és 4,5 óra volt az út. Nagy Oti és Gulyás Géza jött még ugyanezzel a busszal. Útba ejtettük Dunaföldvárt, Dunaújvárost, Székesfehérvárt, Veszprémet és 12:15-re értünk be Balatonfüredre. Balanyi Karcsi csak 12:45 körül jött értünk autóval, így már kb. fél 2 lett mire, felértünk az öreghegyi házhoz.
Megebédeltünk és rögtön megcsodáltuk a kilátást. Ezen az első napon nem igazán alkottam még, inkább pihentem, de egyet pici útinaplósat festettem is. Délután megérkeztek a többiek is, Petri Ildi, Ugray Zsuzsa és Strohner Jóska.
A további napokon élveztem a kilátást a Balaton-felvidékről a Tihany-félszigetre és az akvarellfestést gyakoroltam. A hat napból négyszer felkeltem 5 órakor, hogy a megnézhessem és lefesthessem a napkeltét. Az elején még élveztem, főleg, mikor voltak szép felhők is, de végén már untam egy kicsit és el is fáradtam a korai kelésekben, hiszen 4:55-re állítottam be az ébresztést a telefonomon.
Hétfőn reggel festettem a legjobb akvarelleket a napkeltéről. Ezek voltak éltem első plein-air akverelljei.
Utána lementem a Laci Pince utáni kanyarig, ahol egy szépen karbantartott pince van és szőlő. A gazda éppen a szőlőben dolgozott, odaköszöntem neki és el kezdtem festeni. Utána odamentem a gazdához és bemutatkoztam, mondtam, hogy csak festettem. Azt mondta, ha a héten erre járok még és ő itt van, térjek be hozzá, meghív egy pohár borra.
Visszasétáltam, de hogy nem vittem magammal a Nordic walkingos botjaimat éreztem a térdemben, hogy ez nem esett neki jól. Reggelinél megjelent egy szép szürke cica, aki aztán egész héten végigkísérte az étkezéseinket.
Reggeli után Karcsi és Borika bementek Balatonfüredre és Otit és engem elvittek egy festői helyre Aszófő közelében. Ott kipakoltak bennünket, mi pedig nekiláttunk festeni. Aztán kb. 1-1,5 óra múlva felszedtek bennünket és visszavittek az Öreghegyre.
Ilyenkor közös ebéd van, valamelyikünk főz.
Délután pihentem és az Apám fáinak lealapozott hátterére megfestettem az első réteget. Karcsi épített nekem is egy sátrat, abban próbáltam alkotni, de nem annyira éreztem magaménak a helyet. Azért két vázlatrajz és két is akvarell született a sátorban. Nagyon termékeny voltam ezen a napon.
Öt óra körül éppen a gyógytornámat csináltam, mikor Orosz Andi telefonált, hogy Tihanyból most indultak és meglátogatnak bennünket. Kicsit körülményes volt idetalálniuk, de sikerült és kellemesen elbeszélgettünk. Ők mostanában költöztek erre a környékre Kecskemétről.
Kedden ismét korán keltem, festettem fent a kis kilátónál, majd lentebb a "tanár úr" házánál. Aztán megint lementem a pincéhez, most a ház előtti öreg prés egyik részletét festettem meg. Most már vittem a botom, így könnyebb volt a visszaút.
Folytattam az akrilkép 2. rétegét, bár szomorúan konstatáltam, hogy nincs Van Dyck barnám, így kevernem kellett valami sötétbarnát. Festettem két akvarellt fotó alapján. Ja, és ezen a napon Oti és én voltunk az ebédfelelősek, ezért úgy 10-11 órától már a főzéssel voltam elfoglalva. Lecsót főztünk, Oti húsmentesen, én kolbásszal. Finom lett. Dinnye is volt utána.
Délután lent festegettem a "tanár úr" házánál, mikor végeztem, utána Oti is odajött festeni. Este 8 körül meglátogattam őt, elég jól haladt a képével.
Szerdán is korán keltem. Ezen a napon voltak legszebbek a felhők. Elég nehéz napkeltét festeni, ezt állapítottam meg.
Délelőtt átsétáltunk Otival Vászolyra, ahol én festettem egy útinaplósat. Egyszer csak, 10:38-kor megszólalt a templom harangja és jó hosszan szólt. 11 óra körül jött egy hölgy, aki kinyitotta a templomot. Azt mondta, áramszünet volt és ez megzavarta az időzítést. Ha már ott volt, megmutatta a templomot. Oti nagyon lelkes lett az egyik festmény láttán, amit alaposan lefotózott.
Délután az akrilképek 3. rétegét tettem fel az ebéd utáni pihenőm után, és a fás sorozatomat elkezdtem akvarellel is feldolgozni. Ez egy kísérlet volt, de nagyon bejött.
Csütörtök reggel kinyomtam az ébresztőt, fáradt voltam az 5-órás kelések miatt, csak 6-kor mentem le, illetve ki. Kicsit azért festettem most is, de már nem voltam annyira lelkes.
Délelőtt Karcsi ment le Balatonudvariba, levitt bennünket (Oti, Géza és én) és kipakolt, mi pedig elmentünk a temetőhöz és ott Oti és én festettünk, Géza pedig ült egy padon.
Fél 11 fel felkerekedtünk és visszaindultunk gyalog az Öreghegyre. Én előre mentem, amikor odaértem a kanyarban lévő picéhez, láttam, hogy ott dolgozik a tulaj, ráköszöntem. Ugyan sok dolga volt, de a kedvemért visszajött a pincéhez és megkínált borral. Közben kapott egy telefon, és amíg telefonált, Otiék és befutottak. Behívtam őket egy kis pincenézésre, Szabó Gyula (így hívták a tulajt) őket is megkínálta. Tetszett a pince nagyon, azt hiszem, meg fogom festeni.
Ezen a napon Zsuzsa és Jóska főztek, rántott cukkini és csirkemell volt, ami kiadós volt, bár elég későn lett kész, majd 2 óra volt, mikor megebédeltünk, pedig a gyalogtúránk (kb. 5 km) után elég éhes voltam már. Ebéd után most is pihentem (relaxálás és belealvás), majd folytattam az akrilképeket és megcsináltam a második akvarelles fámat is és két kis akvarellt fotó alapján.
Pénteken újra korán keltem és utoljára festettem még napkeltét, de ezen a reggelen nagyon erősen tűzött a nap már korán reggel is.
Délelőtt befejeztem az akrilképeket, közben Oti csinált rólam néhány fotót és egy rövid videót is. Két útinaplószerű képet is festettem az naplómba.
Karcsi marhapörköltöt főzött, ami szintén kiadós lett. Az akvarelles fákhoz még két képet festettem. Még alig fejeztem be ezeket, amikor már teríteni kellett, azaz a héten készült munkákat kiterítettük a fűbe és értékeltük egymás munkáit. Elégedett voltam, elég termény alkotóhét állt mögöttem.
Szombaton már csak nyüglődtünk az összepakolás után, mert semmit se lehetett csinálni. Én a kaktuszról készítettem egy rajzot azért. Dél körül Karcsi levitt bennünket Balatonfüredre. Itt megebédeltünk, majd egy kicsit Otival sétáltunk a sétány felé, addig Géza egy padon ült, mert neki egy nagyobb csomagja volt. Hát, itt is összefutottam kecskeméti ismerősökkel! Felsétáltunk a buszállomáshoz, ahonnan 14.40-kor indult a buszunk. Sajna a buszon nem volt wifi, de azért útközben fotóztam még néhány érdekes felhőt. Fél 8-ra kerültem haza, ez a hosszú buszút eléggé lestrapált.
A júliusom első 3 hete nagyon mozgalmas volt, alig voltam itthon, és most végre következik pár hét itthon. Rájöttem, hogy nekem az a kikapcsolódás, ha elutazom valahová, vagy ha itthon vagyok és nem kell sehová se menni!
Azaz, mikor legközelebb a Hírös Héten (augusztus 19-26.) kitelepülünk a főtérre, akkor nem kell a vásárlóimat megkérnem, hogy fáradjainak el a legközelebbi bankautomatáig, ha nincs náluk készpénz. Nagyon örülök ennek a kényelmi funkciónak és remélem, a vásárlóink sokszor fognak ezzel a lehetőséggel élni.
Szombaton már csak nyüglődtünk az összepakolás után, mert semmit se lehetett csinálni. Én a kaktuszról készítettem egy rajzot azért. Dél körül Karcsi levitt bennünket Balatonfüredre. Itt megebédeltünk, majd egy kicsit Otival sétáltunk a sétány felé, addig Géza egy padon ült, mert neki egy nagyobb csomagja volt. Hát, itt is összefutottam kecskeméti ismerősökkel! Felsétáltunk a buszállomáshoz, ahonnan 14.40-kor indult a buszunk. Sajna a buszon nem volt wifi, de azért útközben fotóztam még néhány érdekes felhőt. Fél 8-ra kerültem haza, ez a hosszú buszút eléggé lestrapált. 
