Kiállítás Sándor István polgármesterről és Bohém Fesztivál

Már reggel éreztem, hogy valami nem stimmel a torkomban és ez az iskolai 7 óra megtartása után csak fokozódott, pedig közben ittam egy Neo Citrant is. Az otthoni gyors ebéd után siettem vissza a Cifrapalotába, ahol Sándor István polgármesterről nyílt egy kiállítás. Székelyné Kőrösi Ilona rendezte a tárlatot, az Aranykorban és háborúban címet adta neki és megjelent egy könyv is a témáról. Kevésbé látványos időszak volt az, amelyben Sándor István volt a polgármester. Nem lehetett könnyű dolga. A megnyitón Szemereyné Pataki Klaudia alpolgármester asszony mondott köszöntőt, majd Varga Nándor református lelkész emlékezett meg Sándor Istvánról. Tetszettek a régi Hírös Heti plakátok. Csak közben azon csodálkoztam, hogy mikor is van az a barack ünnep, amelyhez vissza akarják állítani a Hírös Hét idejét. Az idén már nem augusztus 20-hoz kötik, hanem június 23-29. között lesz, de az egyik plakáton július 21-29. szerepelt, a másikon meg július 11-19. Akkor most melyikhez akarnak visszatérni a szervezők?

Nem maradtam sokáig, mert be volt áztatva néhány papír az előzőnap készült rézkarcok nyomtatásához. Éppen belekezdtem a nyomtatásba, mikor telefonált az a barátnőm, akinek köszönhetően, már évek óta rendszeresen láthatom a Bohém Ragtime Jazz Fesztivál péntek esti koncertjeit. Pár hete beszéltünk róla, de valahogy kiment a fejemből. A nyomtatás után összekaptam magam és mentem a koncertre a Kulturális és Konferencia Központba. De a koncert alatt egyre nehezebbnek éreztem a szemhéjam, így a szünetben hazajöttem, pedig a zene jó volt.






Most a Bohémek Dömét hívták vendéknek, akit láttam már a novemberi koncertjükön is velük. Érdekes volt. Biztos jó volt a szünet utáni EarRegulars is New Yorkból, most a betegség győzött.
Másnap délelőtt a szokásos angolozás, majd délben átmentem a Cifrapalotába, ahol a Műhely Művészeti Egyesület éves közgyűlése volt, de igazából már csak a végére értem oda. Délután pihentem, és most úgy néz ki, hogy talán sikerült túl jutnom a torokfájáson.

Alkotói nap

Csütörtökön tanítás nélküli munkanap volt, amit én arra használtam, hogy készítettem 4 újabb kis rézkarcot a caminos sorozatomhoz. Estig sikerült is elkészülnöm a maratásokkal, de a nyomtatás már péntek délutánra maradt.
A most elkészült rézkarcok: Ágyfoglalás - Camino 16., Fázom - Camino 26., Jel a 100 éves gesztenyefán - Camino 29., Magtár Galíciában - Camino 32.
Így már 35 darab készült el a 40 darabosra tervezett sorozatból.

45 éves a Forrás

Szerda este dugig megtelt a Katona József Könyvtár előadóterme, amikor a Forrás szépirodalmi, szociológiai és művészeti folyóiratot ünnepelték a szerkesztőség egykori és mostani tagjai, valamint az olvasók, a közönség. A teremben Bahget Iskander 1969 és 2014 között készült fotóit láthattuk a Forrás életében szerepet játszó emberekről. Először Ramháb Mária, a könyvtár igazgatója, majd Zombor Gábor polgármester is köszöntötte Füzi László főszerkesztőt és a folyóiratot. Ezek után Tarján Tamás irodalomtörténész beszélgetett összesen 12 emberrel, először Buda Ferenccel, utoljára Pintér Lajossal. Nekem tetszett, ahogy összefogta, felépítette ezt az estet, amely kb. 2 óra hosszan tartott, de gyorsan eltelt. És az is tetszett, hogy Pintér Lajos a Tóth Menyhértről szóló versét olvasta fel, hogy itt és most is felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire megérdemelne már egy állandó kiállítást az ő hagyatéka. Polgármester úr ott maradt végig, tehát hallotta ezt is!
Közben volt egy kiállítás-megnyitó is a Kiss Fotóban, de egyszerre nem lehetek két helyen!

Még délután a program előtt előkészítettem 4 kis lemezt rézkarcozáshoz, de este már nem volt erőm folytatni, így csütörtökre maradt a folytatás.

Holland kocka - Bozsó Gyűjtemény

Igen mozgalmasra sikeredett ez a fesztiválos hetem, hétfő kivételével minden napra jutott legalább egy program. Volt két kiállítás-megnyitó, egy irodalmi est, egy koncert, egy szoboravatás és egy alkotói nap 4 újabb caminos rézkarccal és újabb 4 osztályt sikerült elvinnem a fesztivál kiállításaira.
A három évvel ezelőtti Francia kocka című kiállítás után most kedden Holland kocka címmel nyílt egy olyan tárlat a Bozsó Gyűjteményben, amelynek alkotásai a  geometria szigorú szabályai szerint készültek. Akkor is és most is a budapesti Abigél Galéria szervezésben láthattuk a műveket. Akkor még nem volt kész az új kiállítórész, így az iparművészeti gyűjtemény mellett igen kontrasztosan néztek ki ezek a geometrikus alkotások. Most a szürke falú új kiállítótérben egészen másként érvényesültek.







Mikor megérkeztem, néhány kiállító művész álldogált a teremben. Akkor még nem tudtam persze, hogy ők a kiállító művészek, csak azt sejtettem, hogy ők hollandok. Úgy álldogáltak ott, mint akik szívesen ismerkednének, beszélgetnének a látogatókkal. Nem túl bátran odamentem hozzájuk és bemutatkoztunk egymásnak és aztán kiderült, hogy éppen Bob Bonies volt az a kedves idős úr. Bár láttam a munkáit a Francia kocka kiállításon is, de nem emlékeztem a nevére. Mikor viszont kiderült, hogy ki ő, gratuláltam neki. Ezek után körbenéztem, majd megérkezett Péter is, aki először jelent meg a baleset óta kiállítás-megnyitón. Mankóval éppen az háziorvostól jött. Leültettem ott, ahol voltak székek,mert sejtettem, hogy kicsit hosszabb lesz a megnyitó a protokoll miatt.
Először a holland nagykövet, majd Kecskemét polgármester köszöntötte a résztvevőket, majd Dr. Emőd Péter művészeti író nyitotta meg a tárlatot röviden ismertetve egy-egy alkotó munkásságát és a geometrikus művek szépségét.

A kiállító művészek: Joost Baljeu, Bob Bonies, Ad Dekkers, Cor Van Dijk, Geert Van Festenhout, Arjan Janssen, Ditty Keeting, Peter Struycken, Piet Tuytel. Közülük hárman voltak jelen a megnyitón, a már említett Bob Bonies, aki nagyméretű, kevés színnel készült festményeket készít, Ditty Keeting, aki kisebb méretű képeket fest, amelyeken több színt és azok árnyalatait is felhasználja, valamint Cor Van Dijk, aki acélszobrokkal szerepelt. Érdemes lenne őt meghívni az acélszobrászati szimpozionra!
A pezsgő után az Abigél Galéria fiatal munkatársa tartott egy tárlatvezetés a kitartó érdeklődőknek. Mondjuk, jócskán megcsappant a létszám ekkora. Úgy látom a kecskeméti közönség nehezen találja meg a geometrikus formákban a szépséget és harmóniát.
Klárikáék terveznek egy kiállítászáró programot is, de arról még nem sokat tudok.

A hajnalpír ragyogása - A Zsolnay eozin máz újjáéledése

A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában hétfő délután nyílt meg A hajnalpír ragyogása - A Zsolnay eozin máz újjáéledése című kiállítás. Most is, ahogy szoktam előbb érkeztem, hogy még a tömeg előtt nyugodtan szétnézhessek és fotózhassak, de most egy vörös függöny elválasztotta az előteret a kiállítótértől és mindenkit az udvarra irányítottak. Itt szép számmal össze is gyűltünk. Szegedi Zsolt üdvözölte a megjelenteket, majd Füzi László beszélt az egyik kiállítóművészről, Eva Zeiselről, aki kerámiaművészet magyar származású nagyasszonyának számít. Ezek után Dr. Kovács Orsolya, a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Gyűjteményének művészettörténésze egy igazán alapos áttekintést adott az eozin máz történetéről. A kiállító művészek közül Füzi Zsuzsa nem tudott jelen lenni, de a többiek, Julia Kunin (USA), Andrási Edina, Dobány Sándor és Erdei Viktor eljöttek a megnyitóra.
A megnyitó után közölték, hogy csak tízesével lehet a tárlatot megtekinteni, pedig addigra már jelentős tömeg várt erre. Úgy láttam volt, aki fel is adta, gondolta, majd visszajön később, volt, aki a pogácsával és a borral kezdett, amíg a tömeg lemegy. Én igyekeztem ügyesen helyezkedni, így a harmadik körben bejutottam. Az ablakokat beborították és a lámpák fényénél gyönyörűen csillogtak az eozin mázas kortárs kerámiák. Nekem Erdei Viktor organikus dísztárgyai tetszettek a legjobban.

Márciusi rézkarctermés

Az ünnep miatt szabaddá vált a szombat délelőttöm, nem kellett angolra mennem. Így az egész hétvégét alkotásra szántam. Már csütörtök délután hozzákezdtem a lemezek előkészítéséhez, lealapozásához, sőt az első maratást is sikerült akkor megcsinálnom. Másnap a megnyitók miatt tudtam, hogy nem fogok ráérni. Szombaton aztán folytattam. Most 4 újabb caminos rézkarcot készítettem el, így már 31 van kész a tervezett 40-ből.

Szeged 2778 km - Camino 24. -  Manjarín

Templomosok vára - Camino 25. - Ponferrada

Fent és lent - Camino 27. - Ruitelan

Portomarini szörny - Camino 31. - Portomarín

Ezenkívül a lakiteleki sorozatot folytattam 3 újabb darabbal. Persze a dolgozatjavítás elmaradt, de majd a jövő hétre meglesz!

Megnyílt a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál 2. - Ámos Imre grafikái és Muszorgszkij est

A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál és a Kecskemét arcai III. kiállítás megnyitása után rögtön a földszinti kiállítóteremben egy másik kiállítás is nyílt. A holokauszt emlékévhez kapcsolódva, a sokszor magyar Chagallnak nevezet, Ámos Imre grafikáit láthatjuk. Még az első kiállítás megnyitója előtt végignéztem ezt az anyagot, mert sejtettem, hogy aztán már tömeg lesz. A szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményéből összeállított anyagot Kolozsváry Marianna nyitotta meg. Érdekesek a szolnoki füzet lapjai, amelyet még azelőtt át tudott adni feleségének Anna Margitnak, mielőtt végzetes munkaszolgálatos útjára indult Németország felé. A füzetbe készült tollrajzok mellett tusrajzolat és egy linómetszet sorozatot láthatunk még. A fő falra a Víztől vízig című linómetszet sorozat 30 lapja került, amelyek bibliai történeteket dolgoznak fel. A falakra a grafikák mellé Radnóti verseket is nyomtattak a rendezők.









Este 7-kor a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar hangversenyével folytatódott a fesztivál nyitó napja, illetve estje. Az első részben Dóbiás Péter ősbemutatóját hallhattuk. A második részben a Ciróka Bábszínház előadását láthattuk az Egy kiállítás képeinek zenéjére Hoffer Károly rendezésében. Nem igazán erre számítottam, de abszolút lekötött, elgondolkodtatott.

Megnyílt a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál 1. - Kecskemét arcai III.

Kis késéssel számolok be a múlt heti eseményekről, mert a hétvégén rézkarcoztam. Lassan kezdek visszaállni a normál üzemmódomra.
Pénteken két kiállítással és egy rendhagyó hangversennyel nyílt meg a XXIX. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál a Kulturális és Konferencia Központban.
Az első kiállítás a Kecskemét arcai III. címet viselte. Ifj. Gyergyádesz László találta ki a címet még 2000-ben, és akkor a Cifrapalotában rendezett ezzel a címmel egy tárlatot. Aztán 2004-ben a Kulturális és Konferencia Központban (akkor még Erdei Ferenc Művelődési Központban) volt a második ilyen című kiállítás. Azon sokan a volt gazdasági malom épületét örökítették meg, amelyet előtte egy évvel robbantottak fel, illetve bontottak el. Érdekes és gazdag kiállítás volt ez. Akkor én a 1999-ben készült szitanyomataimmal szerepeltem azon a tárlaton. (Itt egy fotó erről a 2004-es kiállításról is.)

Idén országosan hirdettek ezzel a címmel egy képző- és iparművészeti pályázatot és elég sok pályamunka érkezett be. Ezek közül ifj. Gyergyádesz László, Szemadám György és Prutkay Péter válogatott. Ha jól számoltam a katalógusban, akkor 73 alkotó munkái kerültek ki. Technikákban igazán sokszínű lett az eredmény, a szokásos festmények, szobrok és grafikák mellett van gobelin, patchwork, bőr kollázs, fotó. Legtöbbször a Cifrapalota motívumait használták fel az alkotót, de volt akiknek a dorombtalálkozó vagy a gördeszkások adtak témát. Kiosztottak néhány díjat is. Lőrincz Luca kapta az I. díjat a Panelprogram című kerámiáival. A. Varga Imre lett a II. díjas, a Bánk Bán díszlettervével és a Vízműdombon innen és túl (avagy hatvan éve vagyok kecskeméti polgár) című dobozművével. Balanyi Károlyt szitázott zománcképeivel a III. díjjal jutalmazták. Kiosztottak még két különdíjat, az egyiket Ugray Zsuzsa kapta A jó atyafiak I-II. című elektrografikáival, a másikat pedig én! Nagyon örültem neki! Mint már írtam, a Kakukktojás című rézkarc-sorozatommal pályáztam, amely a Rudolf laktanya néhány részletét és a Cifrapalota egyik díszét jelenítette meg.

Először Zombor Gábor polgármester megnyitotta a Kecskeméti Tavaszi Fesztivált, majd ifj. Gyergyádesz László értékelő beszéde után ő adta át a díjakat is. A megnyitó ünnepség zenei aláfestését az ElekTrio adta, akik a Cseh Tamás Nap dalversenyen első helyezést kaptak.
Jó, hogy Walter Gabi is ott volt egy Reggeli fények című festménnyel.
Örültem, hogy több egykori kandós diák is szerepelt ezen a kiállításon. Lőrincz Luca is kandós diák volt, de ott volt Kubinyi Katalin és Délity Kitti is egy-egy munkával, meg persze Nagy Otília még az első művészetis osztályból. Pap Gábor volt csányis diák is jelen volt egy festménnyel. A sok ismerős név mellett elég sok ismeretlen alkotó is volt számomra és nem minden alkotásról derült ki számomra a kecskeméti kötődés sem.