Szegedi leruccanás

Nem jókedvemből mentem Szegedre, de ha már így alakult, megpróbáltam egy kis élvezetet is belecsempészni.
Nagyon korán kellett kelnem (4:55), mert Anyukámat vittem le Szegedre a klinikára, 6:05-kor indult a vonat, de ez személyvonat volt, mert épp ebben az órában csak ilyen indult. Nem volt sokkal hosszabb ennek se a menetideje, 7:15-re Szegedre értünk. Fél 8-ra már a klinikán is voltunk. Itt kellemes környezet, szoba és tisztaság fogadott bennünket.

Azt mondták kb. másfél óra lesz a műtét, így én erre az időre elmentem. Először a Reök Palotához, de nem volt kiállítás, de a befedett udvaron érdekes és hatlamas szobrokat láttam. Nem tudtam ki alkotta, csak idehaza olvastam utána, hogy a kövekező kiállítás a Bécsben élő, román származású Virgilius Moldovan szobraiból lesz.
Azért csak leültem egy padra és megróbáltam egy útinaplós rajzot alkotni.

Innen visszasétáltam a Dugonics térre, ahol ismét rajzoltam, majd megittam egy Paulanert (ez a kedvenc söröm). Mikor visszaértem, már ott volt az ágyon Anyukám, kb. negyed 3-ig voltam vele, míg tudtam orvossal beszélni, aztán elsétáltam az állomásra és hazavonatoztam.

Káosz és rend - Reök-palota, Szeged

Még október 7-én nyílt meg Szegeden a Reök-palotában az idei MAOE által szervezett és rendezett tárlat, amelynek témája a Káosz és rend volt, de én nem tudtam ott lenni a megnyitón, csak most látogattam el Szegedre és néztem meg a kiálltást.
A felhívást már több mint egy éve megkaptuk, volt idő létrehozni egy-egy új alkotást a témában. Ami a helyszínen kívül (az előzőek Szentendrén a Művészetek Malomban voltak) új volt az eddigi MAOE-s kiállításokkal kapcsolatban, hogy most nem az eredeti alkotásokat kérték és állították ki, csupán digitális fotót kértek, majd ezt egy egységes méretű kartonra nyomtaták ki. Ez azt eredményezte, hogy nem volt olyan zsibvásár jellegű a kiállítás, hiszen 630 művet kellett kiállítani, talán maga a kiállításrendezés is egyszerűbb volt, viszont szerintem biztos költségesebb is volt. Ám van még egy nem elhanyagolható hátráma ennek a rendezésnek, mégpedig az, hogy nem adja vissza azt az élményt, amiért az ember személyesen meglátogat egy kiállítást, azaz hogy erdetiben találkozzon a műalkotásokkal. Olyan élmény, mintha egy katalógust nézegetnék csupán!
Az én grafikámnak nem tett rosszat, de azok, akik plasztikát készítettek, azonka a munkája egészen biztosan nem érvényesült úgy, ahogy eredetiben érvényesült volna.

A megoldást persze én sem tudom, talán a célokat kellene tisztázni. Ha az a cél, hogy minél több alkotást bemutassunk, akkor jó ez, de ha szeretnénk "kiállításélményt" adni a nézelődőknek, akkor másként kellene ezt a jövőben csinálni.
A tavasszal már beszámoltam, hogy én a Retro című munkámat küldtem el.
Maga helyszín, a Reök-palota persze csodálatos! Nem először jártam itt, de újra elvarázsolt a lépcsőház korlátja.

Ha már Szegeden voltunk, elsétáltunk a Zsinagógához és azt is megnéztük. Nagyon szépen felújított épület ez, sok fotót készítettem róla.

 

Fordulatos péntek 2. - XXXVII. Szegedi Nyári Tárlat, Reök Palota

Eredetileg péntek délután a Kodály Iskolában lettem volna a szokásos aszfaltrajzversenyen, amelynek időpontját mindig olyan ügyesen választotta ki Patkós Laci, hogy eddig nem áztunk meg. Most viszont olyan viharokat jósoltak, hogy 2 héttel elhasztotta a versenyt, és én így egy gyors elhatározással vonatra ültem és leutaztam Szegedre a megnyitóra. A vonaton elbeszélgettem egy fiatal bolyais kollégával, aki Szegedről jár át tanítani. Kényelmesen odaértem három órára a megnyitóra, amely most is a Reök Palotában volt. Most negyed órával előbb felengedtek bennünket. Gyorsan körbefutottam, majd kerestem egy jó helyet. Két éve hatalmas tömeg volt és hosszú megnyitó. Most kevesebben voltak és a megnyitó, a díjak kiosztásával is max. 15 perc volt. Roskó Gábor, aki nemrég óta a tanárképző tanszékvezetője egy rövid és groteksz írást olvasott fel. Nem volt egy szokványos megnyitós szöveg. A díjazottak között volt Varga Patrícia Minerva és László Dániel is. Sajnos, minden díjazott nevét nem tudtam megjegyezni, és a katalógus majd talán egy hónap múlva lesz csak kész!

A gyors megnyitó után alaposabban is szétnéztem. Most is két emeletet töltöttek meg a munkák, és most is elég széles skálán mozogtak témában, technikában. Állítólag közel 730 beadott munkából, kb. 150-et állítottak ki. Az én Hungarian patchwork sorozatom most is ugyanabban a kis teremben volt kirakva, mint két éve a Liszt sorozat két képe. Egy terembe kerültünk Ugray Zsuzsával, aki egy digitálisan kinyomtatott tusrajzot adott be. Kecskemétről még Zsuzsán és rajtam kívül Kalmárné Horóczi Margit, Gerle Margit, Balanyi Károly, Kalmár Pál munkái szerepeltek. Zsuzsa, Karcsi és Pali ott voltak a megnyitón is, és mivel Karcsiék kocsival jöttek, megkértem őket, hogy hazafelé vigyenek el.

Igazán nagy nevek is szerepeltek a tárlaton, pl. az én kedveceim közül Aknay János, Nádler István, Vojnich Erzsébet. Király Gábor több kisebb festményből állított össze egy nagy képet. A földszinten épp a bejárttal szemben állították ki Németh Marcell munkáját, akinek már a Műcsarnokban is nagyon tetszettek az ipari tájat megjelenítő fémmunkái. Mostanában engem is ezek izgatnak, de én rézkarcokat készítek. Szinte pontosan ugyanebben az időben nyílt neki, mármint Németh Marcellnek és Dobó Biankának kiállítása Kecskeméten a volt Aranypók helyén. Ezt feltétlen meg kell nézzem!
A nézelődés és egy kis beszélgetés után 1/4 5 körül indultunk haza és épp akkor kezdődött a vihar is. Alig lehetett kilátni az autóból. Ez kb. fél óráig tartott, aztán még Kecskemét előtt egyszer belefutottunk egy másik viharos részbe, de odahaza semmi sem volt a viharból, csak este 10 után lett erős szél és eső. Szóval nem áztunk volna el az aszfalrajzversenyen sem, de most már mindegy! Két hét múlva nem tudok ot lenni, nem tudok zsűrizni, mert akkor lesz az OKTV díjkiosztó Budapesten.

XXXVI. Szegedi Nyári Tárlat megnyitója - Reök Palota

Szóval még időben kiderült, hogy nem ma, azaz 14-én, hanem tegnap volt a XXXVI. Szegedi Nyári Tárlat megnyitója a Reök Palotában. Úgy emlékeszem, 2003 óta van egy-egy művem kiállítva a Szegedi Nyári Tárlaton, de még sohasem tudom elmenni a megnyitóra. Két év például azért, mert egy héttel később kaptam meg a meghívót. Most időben megkaptam, és igyekeztem a nem túl szerencsés időpont - péntek délután 3 óra - ellenére megszervezni, hogy lejussak Szegedre. Köszönet Horváth Róbert kollégámnak, hogy elérhettem a vonatot és Márk fiammal részt vehettem a megnyitón. Az állomáson találkoztam Orosz Andival és a férjével Borsos Istvánnal, ők is oda tartottak, nekik is szerepelt egy-egy alkotásuk a kiállításon. Általában szeretek a megnyitó előtt érkezni, hogy még a tömeg előtt szétnézzek és fotózzak, de itt nem engedtek fel bennünket, azt mondták, 14.40-kor, hogy még rendezik a kiállítást. Így hát egy jelentős tömeg gyűlt össze a bejáratnál és várakozott, még aztán 15.05-kor elindulhattunk az emeletek felé. A megnyitó Ibos Éva művészettörténész nyitotta meg a kiállítást, aki szerint az idei tárlaton nagy számban vettek részt nők és fiatalok. A kecskeméti alkotók közül még ott volt Gerle Margit, Benes József, Damó István, Balanyi Károly, Kalmár Pál, Kalmárné Horóczi Margit, Szikora Imi egy-egy műve. A grafikák megint eldugva voltak kiállítva - ilyenkor mindig megfogadom, csak nagyméretű képet szabad kiállításra beadni.
Ja, és a katalógus a jövő hétre lesz kész!
A megnyitón találkoztam még két régi kandós tanítványommal, egy főiskolai barátommal Göblyös Robival, aki jelenleg a Tömörkény tagozatvezetője, és láttam két egykori főiskolai tanáromat. Sajnos és nem szerettem Szegedet főiskolásként, így ezekre a főiskolai tanáraimra sem emlékszem túl elevenen és pozitívan, nem túl sokat adott nekem az a szegedi tanárképző annak idején. Persze biztos én is oka vagyok ennek, hiszen ha nagyon akartam volna, biztosan tanulhattam volna többet is ott, de a magán életemnek is egy elég zűrös időszaka volt ez a pár év. Akire viszont nagyon elevenen és szívesen emlékszem vissza a szegedi rajztanszék tanárai közül, az Lelkes István, aki művészettörténetet tanított....