Séta és fotózás a Vízmű dombnál

A gyönyörű őszi napsütéses idő már egy ideje érlelte bennem a gondolatot, hogy ki kellene mozdulnom a szabadba és nem csak a gép előtt üli. Az egyik facebookos kecskeméti csoportban olvastam Tancsa János invitálását, hogy szombat délután lehet hozzá csatlakozni egy sétára és fotózásra a Vízmű domb körül. Ez jó apropónak tűnt, így ebéd után én is találkoztam a lelkes csapattal. Nem is gondoltam, hogy ekkora élet van a domb és a tavak körül: gyerekek, futók, sétálók, pecások, szerelmespárok, nézelődők stb. Egy idő után elváltam a csoporttól és egyedül folytattam a motívum vadászatot. Most magammal vittem a régi fényképező gépemet is a telefon mellett. Jó volt újra rácsodálkozni, hogy mit tud a 40x optikai zoom. Nemcsak fotós témákat kerestem, hanem olyat, amit majd meg is festhetek. Vittem magammal a kis utazós akvarell készletem is, de aztán ott a helyszínen mégse használtam. Két órakor találkoztunk, aztán én negyed 5 körül végeztem a tavak környékén és értem fel a domb tetejére, ahol egy félórát ücsörögtem még.
Itt vannak az ott készült fotóimból a kedvenceim.

Arra gondoltam, hogy sűrűbben kellene ide kijönnöm.

Művészetterápiás jellegű foglalkozások

Már írtam arról, hogy az elmúlt években tanultakat szeretném hasznosítani a következő időszakban. Hosszú ideje tanítok különböző iskolákban, de most inkább az iskola padból már régen kikerült  felnőtteket célzom meg. A rajzmeditációs foglalkozásról már írtam, lásd előző bejegyzés.
Havi egyszer, egy-egy szombati napon klubfoglalkozásokat szándékozom tartani az Eyva Házban. Ezeket Művészetterápiás foglalkozásoknak hívom, de lehetne már is a neve, pl. kreatív szakkör, művészetalapú önismereti foglalkozás, élményfestés, minőségi énidő, alkotókör stb.  De ezek az elnevezések vagy túl hosszúk, vagy számomra lejáratott kifejezések, vagy félreérthetők. Bár az is lehet, hogy valaki megriad a terápia kifejezéstől. És azt is tudom, hogy ma már bárkit lehet művészetterapeutának nevezni egy ecsettel és egy klienssel, de én nem nevezném annak magam, és mégis ezt a művészetterápiás elnevezést ezt találtam a legjobbnak.
Régóta tudom és tapasztalom, hogy az alkotás, a festés, a rajzolás, az én esetemben a rézkarcozás kikapcsol, feltölt, segít feldolgozni a problémáimat. Most ezt az élmény próbálom átadni, megismertetni másokkal is. Ilyesmi volt a Rajzmeditáció is, abban is van némi önismeret. A lényeg, hogy megtanulunk magunkra, az érzéseink, a saját testünk, lelkünk jelzéseire figyelni. Mutatok arra lehetőséget, hogy kirajzoljuk magunkból a gondokat, de az örömöt és az erőt is, hogy aztán ezekkel továbbdolgozzunk.
Biztos lesznek nehezebb, fárasztóbb feladatok, nem mindig egyszerű ezeket végigcsinálni, de nem kell hozzájuk semmilyen rajzi előképzettség! Nem a másikhoz kell magunkat mérni, hanem saját magunkhoz, ugyanakkor a csoportban dolgozás lehetővé teszi, hogy mégis látva egymás munkáit, akár abból is tanulhatunk. Vagy a megbeszélésnél egy csoporttag mond valami olyat, amin érdemes elgondolkoznunk! Természetesen a csoport tagjai kötelezik magukat a titoktartásra!!!

Egyelőre két időpontra van meg a pontos tervem, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e rá igény.
Az első október 19-én lesz, ami a fruedi énerő előhívásáról fog szólni. Nagyon röviden: megkeressünk miben áll a te erősséged, kirajzoljuk (csak színekkel, vonalakkal, foltokkal, azaz nem ábrázoló jelleggel) és ezt aztán előhívhatod majd, amikor újra jól szeretnél "működni". Persze közben beszélgetünk és több rajz is fog készülni.

A második alkalom november 23-án lesz, de ezt talán tényleg túlzás művészetterápiának hívni, bár szerintem, a jótékony hatása nem marad el. A karácsonyra készülve egyszerű motívumokat (fenyőfát, karácsonyfát, hópihét) rajzolunk, festünk. Lehet a rajzmeditációs tanfolyamon tanultakat is alkalmazni, de az akvarell festés alapjait is megmutatom.


Jelentkezni az alábbi linkeken keresztül az ART Brigád honlapján lehet, vagy közvetlenül nálam.
Az októberi foglalkozásra:
https://bit.ly/2oZxVz7
A novemberi foglalkozásra:
https://bit.ly/2oX1XmZ