Márk egyetemi munkái

Úgy látszik a Magyar Képzőművészeti Egyetem, vagy legalábbis annak restaurátor szakja, nem olyan mint azok a felsőoktatási intézmények, amilyenekről én zömében a volt diákjaimtól hallok, azaz hogy hétfőn délelőtt még nincs órája, pénteken már nincs órája, buli buli hátán stb. Márk fiaméknak szombatonként is ajánlott (azaz kötelező) bejárni a műterem, hiszen másként nem fognak végezni a feladatukkal. Így aztán 2-3 hetente tud hazajönni. Most két hét után jött haza, és végre hozott néhány fotót az egyetemen készült, készülő munkáiról. Először egymást kellett megmintázniuk. Hárman vannak az első évfolyamon szobrász restaurátor szakon. Ő a Fanni nevezetű csoporttársát mintázta. Második feladat egy Stróbl Alajos által készített Schulek Frigyes portré másolása volt. A harmadik pedig szintén egy másolás Csók István portréjáról volt, aki itt olyan, mint Don Corleone.
Szombaton Méntelekre voltunk hivatalosak egy disznótorosra Petra barátjának szüleihez. Nagyon finom volt minden és nagyon-nagyon kedvesek voltak Nóráék, meghívták például a szüleimet is és egy halom kóstolóval és útravalóval láttak el bennünket. Most is alig bírok megmozdulni, pedig délután megyünk Pestre! Beszámoló a következő bejegyzésben!

Drei - német film az Otthon Moziban

Szombaton este végre találkoztam Ildi barátnőmmel. Mivel nem tudott eljönni a kiállításmegnyitómra, ezért a Művész Kávézóban találkoztunk, tartottam egy kis"tárlatvezetést" neki, hiszen egy-két kép neki is új volt, nem látta még. Ildi mindig kinéz valami német filmet, így az Otthon Moziba mentünk ezután. Elég érdekes volt ez a Drei, azaz 3 című film, de végig ébren tartott, pedig 21 órakor kezdődött és 23-ig tartott, és pedig akkor már aludni szoktam.
Vasárnap Méntelekre mentünk délután, ahol Pisti szüleinél - itt lakik már több mint egy éve Petra - ünnepeltük meg Petra születésnapját. Ott voltak Anyukámék is, és minden nagyon finom volt, Nóra - Pisti anyukája - olyan mákos sütit készített, amilyen Balatonné Pannika néni és ami az egyik gyengém.
Hétfőtől nyári üzemmódra kapcsoltam, ami azt jelenti, hogy megpróbálom azt csinálni, amit tanév közben nem tudok eleget, azaz rézkarcozás és gyaloglás. Belekezdtem a Vad lépcsők című festménysorozatom rézkarcváltozatának elkészítésébe. Mára - szerda este - elkészült 8 darab a 10-ből egy-egy próbanyomattal. Hétfőn kigyalogoltam Méntelekre (2,5 óra), ma este pedig tettem egy 1 óra 50 perces sétát érintve a Műkertet és a Repteret. Jó lenne minden nap, vagy legalább minden másnap gyalogolni, és a köztes napokon Rubint Réka programra mozogni egy kicsit itthon, ha már nincs pénzem edzőterembe járni úgy, mint ahogy tettem ezt 1999 és 2009 között. Az a baj ezzel a gyaloglással, hogy nagyon időigényes. Ezen a héten és a jövő heten vagyok össz-vissz otthon és mindent ebben a két hétben próbálok megcsinálni, még az elmaradt nagytakarítást is, de már látom, hogy nem lesz teljes a dolog.

Gyalog Méntelekre

Tegnap megtettem az első komolyabb testi előgyakorlatot a 2013 nyarára tervezett hosszú gyaloglásom érdekében. Körülbelül 1,5-2 éve találtam ki, hogy mikor 50 éves leszek, azaz most már két év múlva, akkor elmegyek Spanyolországba és végig megyek az EL CAMINOn. Bár nem teljesen az elejétől, hiszen nem szándékozom a Pireneusokból indulni (alföldi vagyok, nem nagyon szeretem a hegyeket), csak Pamplonából indulnék, de még innen is 730 km a cél, Santiago de Compostela. Aztán a tavalyi tanévben alkalmam volt a Bolyaiban egy kicsit spanyolul tanulni, bejártam az egyik 9-dikes csoportba, megírtam minden házi feladatot és dolgozatot, és nagyon élveztem. Szóval lelkiekben és szellemileg már készültem az útra, de a kitartó gyaloglást nem gyakoroltam még. Öt hetet szánok rá, és naponta 25-30 km-t kellene legyalogolni. A lányom, aki kint lakik Ménteleken a barátjánál, mondta hogy tőlünk, a Liliom utcából Méntelek 15 km, tehát ha kimegyek és vissza, akkor az pont annyi, amennyit majd ott kell gyalogolnom. A múlt szombaton nem mertem még kimenni, így első lépésként a kecskeméti nagykörutat gyalogoltam végi, ez kb. 6-6,5 km. Tegnap nem sikerült elég korán kelni, így csak 8 órakor tudtam indulni, 3 órát szántam rám, úgy képzeltem majd kimegyek gyalog és visszajövök busszal, csakhogy szombatok elég ritkán járnak a buszok, nem hittem, hogy a 10.24-es buszt elérném, ezért megkértem Pétert, hogy jöjjön ki értem. Az első 1,5 óra nem okozott semmi gondot, utána kezdtem el unni, ráadásul kb. ott ért véget a bicikliút, onnantól az autóút szélén tudtam csak menni, nem volt árnyék és fogalmam se volt róla mennyi van még hátra. Nagyon boldog voltam, mikor megláttam a Méntelek táblát, és pont ott találkoztam a busszal is, azaz 2,5 óra alatt sikerült teljesítenem a távot. Aztán Petra és Nóra (Pisti anyukája) nagyon kedvesen fogadtak, lerogytam a székre, és addig ülve is maradtam, míg Péter és Márk meg nem érkezett. Addig el sem engedtek, míg készen nem lett szamócás süti és meg nem kóstoltuk - nagyon finom volt! Este elég gyorsan beájultam, kb. 9 órakor elaludtam és éjjel alig bírtam megfordulni, de most már jó. Kicsit megpróbálok rátornázni, aztán meg sajnos nem tudom mikor tudom folytatni a gyaloglást, talán majd a jövő szombaton. Nálam volt a fényképezőgépen, időnként készítettem néhány fotót a pipacsokról. Péter délután visszavitte Bagirát a többi kutyához, így Cilike most már nyugodtan közlekedhet az udvarban. Közben persze nagyon megszerettem ezt nagy gyönyörű fekete labradort, így álljon itt most róla is egy kép!