Műkerti fák

Péntek délután kimentem a Műkertbe, ahová A. Varga Imre invitált, mondván, hogy ki fognak 30 fát vágni és előtte le kellene őket fotózni és festeni és csinálni egy kiállítást belőle. Imrénél épp volt valaki, de aztán sétáltunk egyet a környéken. Majoros Gyulával is találkoztam, meg láttam egy új óriás szobrát, mai nagyon tetszett.

Aztán bementünk az Alkotóház parkjába is, beszéltem Krisztával és mondta, hogy azért 30 fát nem fognak kivágni, de valóban egy csomó életveszélyesnek nyilvánított fát igen. Imrének az az elképzelése, hogy mindketten festünk majd fákat, abból csináljunk egy kiállítást, és Gyergyádesz Lacit megkérjük a Cifrapalota anyagából adjon kölcsön a kiállításra a Műkert fáit ábrázoló 20. század eleji festményeket. Én most nagyjából lezártnak tekintem az Apám fái sorozatom és még nincs új témám, azaz belefér a terveimbe egy Műkert fái sorozat.

Múzeumok Éjszakája

Már 10 éve járjuk, járom a kecskeméti éjszakát ezen a leghosszabb júniusi szombaton. Én nem szeretem a tömeget, így olyan helyre nem megyek, ahol arra lehet számítani, illetve én egyébként is járom a múzeumokat és kiállításokat, ezért kifejezetten az újdonságokra hajtok ilyenkor. Fél 5-re a Bozsó Gyűjteménybe mentem, hogy még a tömeg előtt körbejárhassam Tóth-Pócs Judit nemezes kiállítását.

Tudtam egy pár szót vele is és Rumi Lacival is váltani, aki megnyitotta a kiállítást. Sok ismerős munka is volt, a kb. 10 éve készült kalapok egy részét a Bolyaiban én is kiállítottam, mikor Juditnak rendeztem ott kiállítást, de az első teremben vadonatúj alkotások szerepeltek, amelyek nagyon izgalmasak voltak. Mintha szabályosan felszaggatták volna a nemezeket, és a felnyíló rész alatt fényes, színes flitterek (vagy ahhoz hasonló) tömegei sorakoztak.

A Bozsó után elsétáltunk a Hírös Agórába, ahol Sebestyén János festményei és Prácser Edit kerámia plasztikái voltak kiállítva. Mindkét alkotó munkái elég népszerűek lehetnek a nagy közönség számára. A festmények harmonikus színekkel, elvont formákkal nagyon dekoratívok voltak. A kerámiák Toulouse-Lautrec világát idézték.

Váltottam egy pár szót ismerősökkel és megnéztük még az aulában a karikatúra kiállítást is, amely zenészekről, írókról, művészekről készültek.










Ezek után a volt Szigma felé sétáltunk vissza, ahol A. Varga Imre kiállítása volt az "Itt vagyunk, támogatunk" Alapítvány szervezésében.

Ahogy a Kerámia Stúdió felé mentünk, megláttuk, hogy nyitva van a Görögkeleti templom, ahová eddig még soha nem jutottam be, sőt fotózni is lehetett. Nem hagytam ki.

A Kápolna Galériában egy fiatal és sikeres magyar természetfotósnak volt kiállítása, Máté Bencének. Ezen a helyen ritkán lehet látni fotókiállítást, főleg természetfotókat, de a Múzeumok éjszakája is egy kivételes alkalom. A Forrás legfrissebb számában is megtalálhatók a kiállítás képei.

Itt is leültünk és beszélgettünk, majd az utolsó helyszínre sétáltunk át. Idén a kandósok nem a piacon, hanem az iskolaépületben tartották a "múzéji" programokat. Elég későn értünk ide, már nem nagyon volt sok érdeklődő, csak a részt vevő tanárok és néhány diák, de mondták, hogy kb. 10 óráig elég sokan megfordultak erre.

Innen a barátnőim balra és meg jobbra fordulva hazasétáltunk.

Beszélgetés A. Varga Imrével - Művész Kávézó

Még hétfőn a Holokauszt emléknapi rendezvények után volt a Beszélgessünk ... sorozatban Komáromi Attila vendége A. Varga Imre a Művész Kávézóban. Annak idején Imre volt az első vendége a Nyitott Műterem sorozatnak, amely egy hasonlóan beszélgetős rendezvény a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének szervezésében (egy képet erről is mellékelek). Imréről elég sokat tudok, egyrészt ebből a 2006 márciusi beszélgetésből, másrészt mert régóta ismerem. Mikor, 1979 tavaszán, középiskolás koromba elkezdtem a városi rajzszakkörbe járni, akkor ismertem meg, még modellt is ültem neki.
Komáromi Attilának most se jutott túl sok szerep, Imrét nem nagyon kellett kérdezni, szinte magától beszélt. Szó volt arról, mit
szeretett és mit nem gyerekkorában, hogy lakatosnak tanult, hogy milyen kapcsolat fűzte ef. Zámbó Istvánhoz, alias Öcsikéhez, hogy miért nem ment el Szentendrére, hogy mit köszönhet az egykori Katona József Múzeumban és Dr. Bánszky Pálnak.
Szóval, számomra most nem hangzott el túl sok újdonság, de ettől függetlenül jó volt Imrét hallgatni és az is jó lenne, ha másik is meghallgatnák és meg is hallanák, amit mond.Nagyon hiányolja, hogy egy ekkora városban nincs olyan múzeum mellett, amely folyamatosan bemutatja a város múltját (néprajzi és régészeti anyag) és mellette egy olyan kiállítótér, ahol állandóan láthatók lennének a Cifrapalota raktárában porosodó hagyatékok és a kortárs kecskeméti alkotók munkái is.

Szigma és Aranypók újratöltve

Szerdán az egész napom a Szigma kiállítótérben töltöttem. Három kandós osztállyal volt órám, mindegyikkel megnéztük, A.Varga Imre (aki maga is kiállító) egy korrekt tárlatvezetést tartott és mindenki megkapta házi feladatban, hogy az egyik műről írjon. Remélem lesz olyan, amelyet a kiírt esszépályázatra tovább lehet küldeni. Imréről készítettem egy fotót, amikor éppen a saját képe előtt állt és a fények szépen megvilágították.
Most harmadszor néztem végig a tárlatot, és új kedvencem lett. Elsőre Papageorghiu Andrea képei ragadtak meg, de most felfigyeltem Katona Zsuzsa Csend című szobrára Tetszenek festett barokkos csigavonulatai.
Amikor ott voltam, az önkormányzat  embere egy pályázatíró cég embereivel, hogy szemrevételezzék ezt az épületet. Így egy sikeres pályázat esetén, remélhetően kiállítótérként funkcionálhat tovább ez kivételes adottságú egykori üzlethelyiség.

Vámos Zoltán, aki a szobraival van jelen a B.I.Fokvalitás kiállításon, Nagy Dezsővel együtt kitalált valami nagyon jó dolgot. Az egykori Aranypók üzlet kirakatából egy kirakatgalériát alakítottak ki, most először a saját munkáik láthatók.

XXL - Nyitott műterem zárás

Kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel, egyrészt nagyon sűrű volt a hét, sok bejegyzést kellett volna írnom, és amiért sok eseményre kellett elmennem, nem értem rá írni.
Szóval még a múlt hét szombaton, közvetlenül a Duna projekt után egy beszélgetéssel zárta az X csoport azt az egy hetet, amelyet nyitott műteremnek hirdetett meg. Szombaton délután 4 órára felkerültek az egy hét alatt készült munkák a falakra, amelyek között a beszélgetést Kriskó János vezette. Egyenként elmesélték, hogy mit sikerült a tervezettekből megvalósítaniuk. Azt mondták, nagyon tanulságos volt az elmúlt hét, de nem biztos, hogy többet vállalkoznának ilyenre. Legtöbben többet tervezetek, de aztán a kíváncsi közönség miatt mégse haladt úgy a munka. Én biztos sokkal szigorúbban vettem volna a megadott 16-19 óráig terjedő "nyitvatartási időt", de ez nem az én programom volt.
Nagyon szeretem Istvánffy Ilona ételes, konyhás munkáid, de ez a halászlé még nem az igazi - ezt ő is mondta. Valószínű még fogja folytatni, ha újra itthon lesz. Szikora Imre és Sebők Kata munkái viszont befejezettek, hozzám kettőjük munkái álltak legközelebb. Szoboszlay Eszter jól haladt a filmjével, bár ez így kiállítva nem volt olyan mutatós. Kun László az utolsó pillanata lett kész térbeli "képregény dobozával". Zsolczay Balázs elvetette a dunai hajós motívumok és helyette egy tornyot festett. Pongrácz Márta befejezte a kutyájáról és a macskájáról festett képeket. Balogh József és A. Varga Imre a tőlük megszokott munkákkal zárta a hetet.
 
Több bolyais diákom is eljött, a kötelező Tavaszi Fesztiválos feladatnak köszönhetően. Kíváncsian várom, miket írnak majd a beszámolójukban!

 

Művészettörténet verseny - 100 éves a Kecskeméti Művésztelep

Hiába propagáltam, más iskolából végül nem érkezett nevezés, így a szerdai döntőn mindössze négy csapat csapott össze, a 100 éves Kecskeméti Művésztelepről szóló Cifrapalota által szervezett művészettörténeti vetélkedőre, s mind az négy csapat az enyém volt. A Kandóból három csapatom volt: Neósok - 9. E, Újak - 10. E és a veteránnak számító Szobrászok - 13. E, a Bolyaiból pedig a már nem teljesen kezdő Kezdők - 9. B. Két otthon feladat volt, egy szőnyeget kellett a Mercedes gyár előcsarnokába tervezni Falus Elek stílusában, és egy meghatározott kecskeméti épületet egy meghatározott festő stílusában kellett megfesteni: a Városháza ábrázolása Kmetty János stílusában, Székely Bertalan Vérszerződésének megfestése Iványi Grünwald Béla stílusában, a Technika Háza (zsinagóga) Pólya Tibor stílusában megfestve, az egykori Pártház, Megyei Tanács, Művelődési Központ hármas épülete Perlrott Csaba Vilmos stílusában. Ezeket be is kellett mutatni, és még sok-sok kérdés volt ott a helyszínen. Végül a Szobrászok nyertek, 2. lett az Újak, 3. a Kezdők és 4. a Neósok, akiket kicsit sajnáltam, mert az előző versenyben is pont úgy végeztek, hogy már nem kaptak kortárs kecskeméti alkotóktól műveket, és hiába adtam oda a 10-dikeseknek a felkészülésre szolgáló kis füzetecskét a 9-dikesek nem kapták meg. Úgy láttam azért nem ment el kedvük, talán a következő versenyen majd jobban sikerül a szereplésük. Sok szép nyeremény volt, de azt hiszem a legérdekesebb nyeremény az a bizonyos eredeti műalkotás volt. Csak néhány név a felajánló művészek közül: Balanyi Károly, Hollósi Kati, Kőrös Sára, Ugray Zsuzsa, A. Varga Imre. A zsűri tagjai Osztényi Éva és ifj. Gyergyádesz László művészettörténész és Kriskó János voltak, a díjakat Mák Kornél alpolgármester adta át. A nyertes csapattal és velem készült interjú a jövő héten péntek este a Múzsák című műsorban lesz látható a Kecskeméti TV-ben.
Én megértem a versenyre most nem nevező kollégákat, hiszen jó lenne előre tudni ezekről a versenyekről, nem olyan könnyű vállalkozó szellemű diákokat leakasztani septiben úgy, hogy hetente csak egyszer találkozunk velük. Tehát a felhívás és a verseny kezdete előtt hosszabb időre van szükség, de az se ártana, ha akkor, amikor az éves munkatervet összeállítjuk augusztus végén, már akkor tudnánk arról, hogy lesz ilyen vetélkedő.

A. Varga Imre kiállítása Nemzetközi Kerámia Stúdióban

Kezdem magam utolérni a bejegyzésekkel, most egy tegnap délután nyílt kiállításról írok. A. Varga Imre munkáiból nyílt kiállítás a Nemzetközi Kerámia Stúdióban. Köszöntőt Szeberényi Gyula Tamás mondott, és a kiállítást ifj. Gyergyádesz László nyitotta meg. Imrét középiskolás korom óta ismerem, még modellkedtem is neki anno, azóta kedvelem őt mint embert és mint művészt is, később két lányát tanítottam a Bolyaiban és csináltam is ott neki egy kiállítást még 2003-ban. A stúdió összes kiállítótermét töltötték meg a munkái, amelyek közül én szeretem nagyon erőteljes színűeket is és kissé visszafogottabbakat is. Tisztelem Imrében azt is, hogy az egyszerű kis ceruzarajzoktól kezdve, az egy egész termet betöltő, pálcikákból álló plasztikákat is készít és elénk tár a festmények mellett, tehát láthatjuk mennyire sokoldalú a technikákat nézve és mégis következetes marad a motívumait illetően.
Ez volt 16 órakor, és innen rohantam, hogy 17 órára a Bolyaiban legyek a Comenius projekt záróestjén. Ebben a projektben én is részt vettem, az ősszel Lengyelországban voltam. Most az aranymetszést (ez volt a kétéves projekt témája - annak idején én adtam az ötletet) az ének-zene területén kutatták a diákok. Aranyosak voltak a fellépő diákok és néhány bátor tanár. Utána búcsú vacsora következett, ahol a lengyel kollégák magyar kokárdával jelentek meg. A két szervező kollégán, Tóthné Muránycsik Mónikán és Bartha Adriennen látszott a fáradság és a megkönnyebbülés, hogy levezényeltek egy két éven keresztül 5 országot érintő hatalmas munkával járó projektet, amivel sokat nyert a Bolyai, illetve a diákok. Köszönet érte!
És Móninak még egy köszönet tőlem, amiért segített egy pályázat megírásában, amellyel a nyáron két hétre Cambridge-be utazhatok fejleszteni az angol tudásom. Erről hétfőn értesültem, úgyhogy most készülhetek!