2011. május 14., szombat

XXXVI. Szegedi Nyári Tárlat megnyitója - Reök Palota






Szóval még időben kiderült, hogy nem ma, azaz 14-én, hanem tegnap volt a XXXVI. Szegedi Nyári Tárlat megnyitója a Reök Palotában. Úgy emlékeszem, 2003 óta van egy-egy művem kiállítva a Szegedi Nyári Tárlaton, de még sohasem tudom elmenni a megnyitóra. Két év például azért, mert egy héttel később kaptam meg a meghívót. Most időben megkaptam, és igyekeztem a nem túl szerencsés időpont - péntek délután 3 óra - ellenére megszervezni, hogy lejussak Szegedre. Köszönet Horváth Róbert kollégámnak, hogy elérhettem a vonatot és Márk fiammal részt vehettem a megnyitón. Az állomáson találkoztam Orosz Andival és a férjével Borsos Istvánnal, ők is oda tartottak, nekik is szerepelt egy-egy alkotásuk a kiállításon. Általában szeretek a megnyitó előtt érkezni, hogy még a tömeg előtt szétnézzek és fotózzak, de itt nem engedtek fel bennünket, azt mondták, 14.40-kor, hogy még rendezik a kiállítást. Így hát egy jelentős tömeg gyűlt össze a bejáratnál és várakozott, még aztán 15.05-kor elindulhattunk az emeletek felé. A megnyitó Ibos Éva művészettörténész nyitotta meg a kiállítást, aki szerint az idei tárlaton nagy számban vettek részt nők és fiatalok. A kecskeméti alkotók közül még ott volt Gerle Margit, Benes József, Damó István, Balanyi Károly, Kalmár Pál, Kalmárné Horóczi Margit, Szikora Imi egy-egy műve. A grafikák megint eldugva voltak kiállítva - ilyenkor mindig megfogadom, csak nagyméretű képet szabad kiállításra beadni.
Ja, és a katalógus a jövő hétre lesz kész!
A megnyitón találkoztam még két régi kandós tanítványommal, egy főiskolai barátommal Göblyös Robival, aki jelenleg a Tömörkény tagozatvezetője, és láttam két egykori főiskolai tanáromat. Sajnos és nem szerettem Szegedet főiskolásként, így ezekre a főiskolai tanáraimra sem emlékszem túl elevenen és pozitívan, nem túl sokat adott nekem az a szegedi tanárképző annak idején. Persze biztos én is oka vagyok ennek, hiszen ha nagyon akartam volna, biztosan tanulhattam volna többet is ott, de a magán életemnek is egy elég zűrös időszaka volt ez a pár év. Akire viszont nagyon elevenen és szívesen emlékszem vissza a szegedi rajztanszék tanárai közül, az Lelkes István, aki művészettörténetet tanított....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése