A budapesti Németvölgyi Általános Iskolában nyíló kiállításomra utaztam fel a fővárosba, de szokás szerint most is beiktattam néhány kiállítás megtekintését.
A 3-as és a 4-es metróval a Gellért Szállóig mentem, ahol a fotóztam néhányat a vadszőlővel befutott falakból, megnéztem Kő Pál Szent István szobrát és a Sziklatemplomot.
A Bartók Béla úton elsétáltam a B32 Galériáig, mert Kokas Ignác (1926-2009) kiállítása volt itt, akinek én nagyon szeretem a munkáit. (Ha egyszer valaki nagyon a kedvemben szeretne járni, akkor egy Kokas képpel megteheti ezt!)
A hosszúkás kiállítóteremben ott zöldellettek a természet inspirálta, de arra csak nyomokban emlékeztető festményeket. Két olyan képet is találtam, ahol a rajztábláról le se lett szedve a ragasztó és a festmény, úgy együtt mindennel lett keretbe rakva és kiállítva. Nem emlékszem, hogy láttam volna már ilyet!
Mikor végeztem, a teremőr hölgy felhívta a figyelmem, hogy a pincében folytatódik a tárlat, a főiskolai rajzokkal, vázlatokkal. Jó volt ezeket is látni! 2006-ban a Műcsarnokban volt egy nagy Kokas Ignác kiállítás, amit volt szerencsém látni, ott több nagyméretű képe volt kiállítva. Ez a tárlat intimebb hangulatú volt, és főleg magántulajdonban lévő, kisebb méretű képekből állt.
A megnyitóm előtt még elugrottam a Művészellátóba, majd utána a Vigadó Galéria 56-os, Októberi emlékezés című kiállítását néztem meg.
Az első teremben megijedtem, hogy csupa nem eredeti művet fogok látni, csak printeket, de a másik teremben már eredeti munkák voltak, szobrok, textilek, festmények, fotók, kerámiák, zománcok.
