Az első caminós rézkarcok

Már annyira, de annyira hiányzott, hogy új rézkarcokat készítsek, hogy ezen a héten hozzákezdtem délutánonként, esténként. Amit máskor egy-két nap alatt, azaz egy hétvégén megcsináltam, az most 5 napba telt. Iskola után siettem haza és folytattam ott, ahol előző nap abbahagytam, de volt egy-két program (irodalmi-tánc est, kiállításmegnyitó, mozi, értekezlet), ami miatt még a délutánok, esték is rövidebbek lettek.

Péntek délután elkészültek az első nyomatok a első négy caminos rézkarcomról, de nem vagyok velük elégedett. Lehet, hogy csak a nyomtatással van gond, de lehet, hogy tovább kell dolgoznom a lemezen. Majd meglátjuk!

Garabó vásár

Idén a Népzenei Találkozóval egy időben rendezték meg az őszi, Szent Mihály napi Garabó vásárt. Most harmadszor volt ez a vásár, de eddig mi, azaz az ART Brigád Bt. nem vettünk részt rajta, mert vagy későn értesültem róla, vagy már más programom volt. Mivel most a nyáron nem álltunk ki a Hírös Héten, fontosnak tartottam, hogy legalább ezen a háromnapos vásáron megmutassuk magunkat. Mivel iskolaidőre esett a vásár, csak péntek délutántól kitelepültünk a Kulturális és Konferencia Központ előtti térre. Péter segített a kiköltözésben, de idén teljesen magamra maradtam az árusításban, Petra dolgozott, Márk nem jött haza.
Nagyon sok árus kínálta a portékáját, megsaccolni se tudtam, de az egész tér tele volt. Pont Márk egyik volt osztálytársának szülei voltak az egyik oldalon a szomszédaim. Ők kosarakat, kerámiát, fatárgyakat árultak. Nézelődőből nem volt hiány, egész nap jöttek az emberek. Szerencsére vásároltak is. Most asztalon árultam, nem pavilonból, ami azt jelentette, hogy este nemcsak egyszerűen bezártam a pavilont, hanem  össze kellett pakolni, reggel meg ki kellett pakolni, és sokkal kevesebb dolgot tudtam kirakni, főleg a keretezett képekből. A szél is időnként zavaró volt, de alapvetően jó idő volt, hála az égnek!
A szervezők azt kérték, hogy az árusok az 1920-as, 1930-as évek hangulatát idézzék meg a megjelenésükkel is. Nekem nem volt a ruhatáramban semmi ilyesmi, ezért a kölcsönzésre gondolta, de hiába futottam egy-két kört és néhány telefont az ügy érdekében, nem jutottam semmire. ekkor a facebookon kértem segítséget. Egy volt tanítványom az orgoványi drámacsoport jelmezkészítőjét ajánlotta, aki nagyon kedves volt, és hozott nekem 3 modellt, de sajnos csak az egyik volt jó rám méretben. Ez egy 1938-as Tüdös Klára modell alapján készült jelmez volt, és szinte senki nem hagyta szó nélkül, mindenkinek tetszett.
Az első nap egy Cegléden élő holland házaspár volt a legemlékezetesebb vásárlóm, akik egy komondoros és egy pulis rézkarcot vásároltak.
Szombaton több vásárló is volt, köztük több volt tanítvány is volt. Volt, akivel el tudtam hosszabban is beszélgetne, ha éppen nem volt más érdeklődő. A legnagyobb meglepetés egy fiatalember volt, aki a Hungarian patchwork sorozat iránt érdeklődött. Ezt a sorozatot viszont ki se vittem a vásárba, nem olyan szuvenír jellegű. Megbeszéltük, hogy majd megkeres, mert ő egy útépítő, útjavító cégnél dolgozik, és az irodába szeretnék ezeket a grafikákat. Nagyon örültem neki!
A vasárnap már csendesebb volt mind a forgalmat, mind a bevételt tekintve. Igazából akkor kezdett egyre több ember jönni, mikor én már pakoltam össze, mert a kiírásban 17 óra szerepelt zárásként. A többiek mondták, hogy tavaly is ez volt és ők így is készültek. Na, majd legközelebb én is így készülök!

Szeptember harmadik hete

Hétfőn a Kadában kezdtem, és a hétfői zárvatartás ellenére a 10-edikes osztállyal sikerül a Cifrapalota kiállításait megnéznünk. Sajnos, a 11-edikesekkel csak egy szimpla órám van, így kimozdulni nem tudunk. Délután a Hunyadivárosba vittem ki a Hunyadi-díjként átadásra kerülő grafikámat, majd a Garabó vásárra készülve grafikákat nyomtattam, de még mindig nem tudtam újabba grafikák készítésébe belefogni. Kedden kandós napom volt, és az egész hetemre kihatással volt egy üzenet az egyik kollégától, amelyben beszámolt az osztályomba járó diák viselkedéséről. Délután a Kerámia Stúdióba siettem vissza 4-re, mint kiderült hiába, ugyanis a Kerámiavárosok Nemzetközi Konferenciája egy órát csúszott, így a kiállításmegnyitó is, amelyet én már nem vártam meg. Körbenéztem és fotóztam a kiállításon, majd hazajöttem.

Szerdán ismét kandós nap, suli után egy rövid megbeszélés a Csiperósokkal, majd biciklivel (szerencsére nem esett az eső!) egy nagy kört írtam le, bevásároltam rézkarcpapírból és az ügyvédtől elhoztam a céges papírokat, majd hazaérve újra nyomtattam néhány grafikát a vásárra. Csütörtök kadás nap, délután összekészítettem ládákba az összes cuccot, amit a vásárra vittünk és az orgoványi dráma csoport jelmezkészítőjével találkoztam, aki hozott nekem több jelmezt, de méretben csak egy 1938-as modell alapján készült volt rám jó. Ezt kölcsönöztem és ezt viseltem a Garabó vásárban, ahol mindenkinek tetszett, sok dicséretet kaptam érte. A ruhapróba miatt nem tudtam elmenni a Népi Iparművészeti Múzeum kiállításmegnyitójára, amely a Népművészet Mestereinek munkáit mutatta be, de igyekszem majd eljutni rá, akár diákokkal is, csak elég rossz időpontban vannak a népművészetes óráim a múzeumi nyitvatartást tekintve. A péntek elég zűrös volt, reggel 1/4 7-kor indultunk, hogy kipakoljunk a Kulturális és Konferencia Központ előtti téren a vásárra és én még 7-re beérjek a Kandóba, mert egy szülővel volt megbeszélésem. A 11-edikesekkel a Népzeni Találkozó kísérőprogramjait jelentő kiállításokat néztük meg, a nádudvari ifj. Fazekas István munkáit a Kulturális és Konferencia Központ földszinti kiállítótermében és az emeletiben a Martin György gyűjtéseit és a Nomád Nemzedéket bemutató tablókat, valamint nemezeket, népi játékokat.

Péntek - 2 program, 2 helyszín, 1 óra óra különbséggel

Péntek délután már neki kezdtem a másnapi ünnepi menü elkészítésének, de 3/4 6-kor már a Bozsó Gyűjteményben voltam, mert itt nyílt Goór Imre és fia Garti Goór Imre munkáiból nyílt kiállítás. Igyekeztem előbb menni, hogy szétnézhessek, és nem is vártam meg a megnyitó végét, mert siettem át az Ifjúsági Otthonba, ahol Szilágyi Varga Zoltán A jókedvű örmény temetése című animációs filmjének díszbemutatója kezdődött 7-kor.

A Bozsó Gyűjteményben az új világításban szépen ragyogtak egymással szemben apa és fia festményei. Az apa Goór Imre a festményeken kívül tűzzománcot, grafikát is kiállított, az ő munkáit a pár évvel ezelőtti életmű kiállításról, meg egy-egy csoportos tárlatról azért ismertem, de a fiú, Garti Goór Imre munkit eddig eddig egyáltalán nem ismertem. Tudom, hogy volt kiállítása a Művész Kávézóban, de azt én nem láttam. Az idősebb Goór Imre nagy, hideg hegyeket ábrázoló munkái jóval egységesebb képet mutattak, mint fia tájképei. Én csak most tudtam meg azt is, hogy ő hosszú időre felhagyott az alkotással és csak nemrég kezdte újra. Érdekes volt a Firenze című kép, bár nekem Firenzéről már kép él az emlékezetemben.

Szilágyi Varga Zoltán 9 évig dolgozott ezen a filmen. Mikor a Nyitott Műterem sorozatban ő szerepelt egy kis részletet már láthattam a készülő filmből. Bravúros rajzok és különleges színvilág jellemzi ezt a filmet.
A vetítés után egy kis fogadás volt, ahol olyan ismerőseimmel is találkoztam, akik követték az én caminos gyaloglásom az fb-on. Sokan gratuláltak és kérdezgettek az útról.

Látogatás a Kada kiállításon kadás diákokkal

Kihasználva, hogy a kadás osztályokkal dupla órám van és itt vagyunk a központban és ráadásul éppen egy Kada Elekről szóló kiállítás van most a Cifrapalotában, a három 10. osztályt elvittem erre a tárlatra. Nagyon pozitív volt a cifrapalotások hozzáállása, fogadtak bennünket akkor, amikor a tanórán volt, pedig ez nem a hivatalos nyitvatartási időre esett. Ifj. Gyergyádesz László vezetett végig bennünket. Szerettem volna, ha ezek a közgazdasági szakközépiskolába járó diákok rádöbbennének arra, hogy egy ilyen jellegű iskolában is helye lehet a vizuális kultúra tantárgynak, hiszen lehet még belőlük képviselő, netán polgármester. Kada nagyon jó példa arra, hogy a gazdaság mellett mennyire fontos a kultúra támogatása is. Ezt a kiállítás szépen be is mutatja.

 Ha már ott voltunk megnéztük a Signum kiállítást is, hiszen ez Laci "gyermeke". Itt engem is megkért, hogy beszéljek a saját rézkarcomról, de ő is lelkesen beszélt egy-egy műről, pl. Prutkay Péter munkájáról. Szerintem rendesen megtanulták a diákok a légy szimbolikus jelentését egy műalkotáson.


Még a Kada kiállításon csodálkoztam rá erre a szép csillárra és az árnyékára.

A 70 éves Bahget Iskander köszöntése

Bahget Iskander augusztusban töltötte be a 70. évet, és erről az augusztusi Forrás is megemlékezett. A Katona József Könyvtárban szerda este mutatták be az irodalmi folyóirat ezen számát és köszöntötték/köszöntöttük Iskandert. Kriskó János készített vele interjút. A falakat a főleg a magyar tanyavilágban és az arab világban  készült nagyméretű fotói borították, de ott voltak a Faludy Györgyről, Illyés Gyuláról, Buda Ferencről készült portrék is.

Sok-sok ismerős, barát volt jelen, sőt a Szaúd-Arábiai Királyság és a jemeni nagykövet is megtisztelte az eseményt, bár nekik a köszöntés után el kellett menniük. A beharangozással ellentétben nem a polgármester, Mák Kornél polgármester helyettes köszöntötte a város részéről a fotóst. Füzi László, Dobozi Eszter, Buda Ferenc és Pintér Lajos vallottak Iskanderhez fűződő kapcsolatukról. Számomra a Pintér Lajos által elmesélt történet volt a legmeghatóbb, amelyben Iskander édesanyja kérdezte, mikor jössz már haza (Szíriába) fiam, hogy megcsókolhassam a cipőd talpát. 

A legtalálóbb pedig Ramháb Máriának, a könyvtár igazgatónőjének  a köszöntése volt, aki 70 szál "fűvel" köszöntötte Iskandert.

(Csak csendben jegyzem meg, hogy az én grafikámat kapta Iskander az önkormányzattól kapott kis ajándékszatyorban. A Hírhatár fotóján látszik, ahogy kikandikál a papírszatyorból, de nem tudtam lementeni a képet. - http://www.kecskemeti-hirhatar.hu/hirek/a-70-eves-bahget-iskander-fotomuveszt-koszontotte )

A XII. Művésztalálkozó Király József kertjében

Most vasárnap volt az idei művésztalálkozó Király József kertjében és ez volt a 12. Én harmadik alkalommal vettem részt ezen a találkozón, amelyet nagyon jó kezdeményezésnek tartok és mindig nagy kedvvel megyek. Most Márk kísért el. Jóízű beszélgetések a művészkollégákkal, finom ebéd, sok jó mű, amelyeket maguk az alkotók mutatnak be - így lehetne összefoglalni, de ennél sokkal. Legújabb munkáikat hozzák el ide erre a rögtönzött kiállításra a művészek. Én a tél végén készült Hungarian patchwork című rézkarc-sorozatomat vittem, frissebb nem nagyon volt, a camino kitöltötte a nyaramat, így az alkotás elmaradt, de igyekszem majd ősszel bepótolni. Király Lászlóval ismét megállapítottuk, hogy azonos témák izgatnak bennünket.
A borkóstolást már nem vártuk meg, hiszen Márk aznap este költözött fel Budapestre a kollégiumba, volt még dolog estig. Az elmúlt két hét szabad óráiban rézkarcokat nyomtattam, készülvén a szeptember 20-22. közötti Garabó vásárra.

Kimondatlan délibáb - Dán Kulturális Intézet

Még az elmúlt hét péntekén volt a Dán Kulturális Intézetben ez a kiállításmegnyitó. A Kimondatlan délbáb című kiállításon válogatást láthattunk a Nemzetközi Karapancsai Művésztelep, a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion és néhány pécsi kötődésű képzőművész munkáiból. Nagy Otília válogatta az anyagot, Nyitray András köszöntötte a részvevőket, Virág Ágnes megnyitotta a tárlatot, a Kecskeméti Fesztivál Kórus és FrankaDeli közreműködött a megnyitón. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat tavaszi nemzetközi veránkai alkotótáborát szervezte, vezette Otília, de az árvíz miatt Karapancsán tartották ezt meg. Nagyon szeretem Otília dinamikus festményeit, de most Baráth Nóra Fűz című festményei voltak a kedvenceim. Otília is a Kandó művészeti tagozatán végzett, még az első ilyen osztályban 1997-ben. (Én éppen akkor kerültem oda, mikor ők az utolsó évet kezdték.) Szerepelt a kiállítások még két másik volt kandós diák is, Kis Tamás és Gilly Tamás szobrászok és egy kandós művésztanár is, Lakatos Pál Sándor.
Ez volt a Dán Kulturális Intézet utolsó előtti tárlata, az év végén bezárnak és elköltöznek, pedig milyen remek kiállítások voltak itt és a megnyitók is mindig felsorakoztattak valami zenei érdekességet, ahogy most is!

Nyári kiállítások a Cifrapalotában

Mivel szinte egész nyáron nem voltam itthon, a megnyitókról is lemaradtam. A zempléni kirándulás után próbáltam behozni a lemaradásom. A Cifrapalotában jelenleg 4 kiállítás is van, de ebből csak egy igazán képző-, illetve iparművészeti. Ez a pávás teremben a SIGNUM - Egy születőben levő új gyűjteményi egység a Kecskeméti Katona József Múzeumban, amely ifj. Gyergyádesz László válogatása az eddigi Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálék anyagából, illetve annak is abból a részéből, ahol a műveket sikerült a múzeumnak megvásárolnia vagy a múzeumnak adományozták az alkotók. Tőlem a Tanítás című rézkarcom szerepelt, amely a Jézus tanításai témára készítettem 2008-ban.

Az első emelet többi termében, ahol eddig a Múzeum született című állandó kiállítás volt, Az aranykor polgármestere - Kada Elek és Kecskemét címmel nyílt a nyáron egy új kiállítás. Kada ebben 100 éve halt meg, és a tárlat bemutatja az ő sokrétű polgármesteri tevékenységét. Annak idején ő alapította a Katona József Múzeumot és Könyvtárat, a Művésztelepet és ő hívta ide Ivány-Grünwald Béláékat. Erre a kiállításra akarom majd elvinni a kadás diákokat, ha már így hozta a sors, hogy most őket tanítom. 

A másik két kiállítást csak végig futottam, annyira nem tud izgalomba hozni néhány lezuhant repülőgép összeroncsolódott maradványa, azaz a Törött szárnyakon című tárlat, bár láttam, hogy egy olyan 10-12 éves körüli kisfiú egyszerűen képtelen volt otthagyni a kiállítótermeket, hiába hívta a nagymamája. A másik kiállítás a Búza - kenyér - ÉLET című számomra érdekesebb volt a néprajzi jellege miatt.