Ugyan nem kifejezetten művészeti esemény, de ez a blog személyes eseményekről, gondolatokról is szól így egy-egy mondattal és képpel hírt adok ezekről az eseményekről. A Bolyaiban április 29-én péntek délután volt a ballagás, a tavalyin nem voltam, mert egybe eset a kandós ballagással, márpedig ott akkor és anyukaként vettem részt Márk ballagásán. A médiában megjelent "szenzációs" cím "elsők és utolsó
k ballagtak" arra utalt, hogy az utolsó általános tagozatos osztály (1/2 osztály) és az első spanyol-magyar tannyelvű (1/2) osztály most ballagott. Régebben meghatódtam, de ma már nem a ballagásokon, és a tömeget egyre jobban utálom... Tényleg nem értem, miért kell egy iskolai eseményből egy kisebb lakodalmat csinálni? Annak viszont őrültem, hogy az idei Bolyai-díjat egy olyan diák kapta, aki hozzám, illetve az én szakomhoz is kötődött, sokáig járt csütörtökömként a szakkörre. Ő Farkas Enikő.Május elsejére esett az idén Anyák napja. Azt terveztük, hogy kimegyünk a Vasút parkba, mert a majális újra itt rendezte a város, és ott majd megü
nnepeljük ezt, de csúnya esős, hűvös idő 
volt, így maradtunk a négy fal között. Petra hozott egy-egy tálca szamócát Méntelekről, Márktól pedig egy saját készítésű vázát kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése