2018/8. - Február negyedik hete

Ezen a héten csak a hét második felében voltak művészeti programjaim.
Csütörtökön délután a Tudomány és Művészetek Házba mentem, mert Kecskemét kortárs építészetével kapcsolatban egy kiállítás nyílt. Az 1950-es évektől tablókon mutatták be, hogyan változott Kecskemét főtere, központja. Voltak jó és kevésbé jó megoldások. Farkas Gábor építész mondott néhány gondolatot a kiállításról és arról a könyvről, ami az alapját képezte a kiállításnak és Gutai Mátyás írta. Ebben beszélgetéseket közölt Farkas Gábor mellett Kerényi Józseffel, Boros Pállal, Vas Tiborral, Juhász Istvánnal és Letanóczki Gyulával. Közülük már hárman nem élnek. Kapcsolódott ehhez az anyaghoz egy diákok számára kiírt fotópályázat anyaga is, amelyen a Református Gimnázium és a Katedra Iskola diákjai vettek részt. Szeretnék ezt az anyagot elvinni az iskolákba is, én jeleztem is, hogy örülnék, ha hozzánk, a Kandóba is eljutna.  

Innen a Hírös Agórába mentem át, ahol a KKK éves közgyűlése kezdődött. Nem voltunk túl sokan, de a kemény mag ott volt. A beszámolók után közösen megnéztük Molnár Péter kiállítását és megejtettük a tagfelvételt. Három új taggal lettünk többen.

Pénteken délután az Ifjúsági Otthonba mentem, ahol Gaál Milicának nyílt kiállítása. Milica kiállítása egy jó egységes anyag volt, ami valóban az ő különös (álom)világát mutatta be. Szikora Imi nyitotta meg. Milica az én osztályomban kezdett, de mára sokat komolyodott, sokat dolgozik és nagyon elszánt és ennek meg is van az eredménye. Én ezekkel az űrbéli dolgokkal kevésbé tudtam azonosulni, ennél sokkal földhözragadtabb vagyok, de a fürdőkádas sorozatát kifejezetten közel éreztem magamhoz.

 

 

 

 

Szombaton volt művészeti tagozat felvételi vizsgája. Most többen jelentkeztek, mint az előző években. Nagyon remélem, hogy egy jó, erős osztályt tudunk szeptemberben elindítani.

Szabad péntek

Pénteken rohangálós napom volt, ügyintéztem és egy régi ígéretemet teljesítettem. Farkas Gábor felajánlotta nekem, hogy megajándékoz a könyvének egy példányával, ha beugrom hozzá az irodába. Ez viszont elég sokáig nem történt meg. Én nem vagyok a spontán lélek, általában megtervezem a napomat, és így ugyan többször jártam a Nagykőrösi utcai iroda környékén, de mindig siettem éppen valahová. A múlt héten Vladi megnyitóján találkoztunk és akkor megígértem, ezen a pénteken beugrok.
Kb. 45 percet beszélgettünk, jobban mondva leginkább Farkas Gábor beszélt, de én élvezettel hallgattam. Hogy viszonozzam neki az ajándékot a berlini Reistag kupolájáról készült rézkarcom egyik példányát adtam neki. Én meg megkaptam az Örömvonalak című kötetét, amely éppen most kapott Red Dot-díjat, ami egy komoly tervezőgrafikusi elismerés. Borzák Márton volt a tervezőgrafikus. Szép, de iszonyú nehéz könyv lett ez. Majd olvasgatom, nézegetem, de nem az ágyban, mert ha fejemre esik, kárt tesz bennem.
A déli órákban Márton napra igyekeztem libasültet beszerezni, ami sikerült is a Kisbugaci Csárdában.
Márton napra egy tavaly télen készült grafikámat is közzé teszem.










Este még visszamenetem az Ifjúsági Otthonba, ahol két egykori kandós diáknak, Németh Ábelnek és Horváth Ricsinek nyílt kiállítása, akik jó barátok is egyben. Ricsit felvették a Képzőre, most odajár és a festményei egész trendiek voltak. Ábel nem szándékozik hivatalos művészeti felsőoktatásban részt venni, a saját útját járja. Kovács Ágnes nyitotta meg a kiállítást, aki utalt erre a két eltérő útra és a barátságra szövegében. Egy helyen a művészettörténeti alapok is szóba kerültek, ekkor Ábellel összenéztünk.

E

Pünkösd hete

Csütörtökön beosztottak egy helyettesítésre, amelynek kertében elvittem az osztályt a Kápolna Galériába az Orosz István kiállításra. Pont meg lehetett járni egy tanóra alatt. Aztán a másik osztály is, akiket már én tanítottam, de ők elég hülyén viselkedtek, mindenhová be-, ki-, fel-, lementek, ahová nem kellett volna. De legalább felfedezték, hogy István grafikáin hol van elrejtve az ő neve!

Pénteken az aszfaltrajzverseny lett volna az ÉZI-ben, de olyan esős idő volt, hogy lefújta Patkós Laci és a következő hétre halasztotta.
Szombaton Budapestre utaztam, mert ismét volt két előadás a Deák 17 Galériában, amely érdekelt. Most nem volt gond a vonattal, késés nélkül felértem és a 3-as metró is működött. Az eső akkor még csak kicsit esett, ezért tettem egy kört a környéken. A galériában először Gaul Emil tartott előadást a digitális technikák alkalmazásáról a vizuális nevelésben, majd Zombori Béla a Képszótár használatáról. Nekem csak annyi volt ezekkel kapcsolatban az észrevétele, hogy mivel nem tudok minden diák kezébe adni digitális technikát és a programot az iskolában nincsenek meg, ezek a feladatok csak otthoni munkára alkalmasak.

Délben, mikor végeztünk a 2-es metróval elmentem a Széll Kálmán térig, ahol az átépítés miatt alig találtam meg, hogy merre is kell mennem. A Keleti Károly utcába igyekezte, hogy egy Hencze Tamás kiállítás szerettem volna megnézni a Társalgó Galériában, de csak hétköznap volt nyitva. A 4-es, 6-os villamos helyett pótló buszok jártak, de tutira nem ott álltak meg, ahol a villamos megállók voltak, így egy csomót gyalogoltam a z akkor már szakadó esőben, míg eljutottam a Margit-híd budai hídfőjéig. Innen Márkhoz mentem az Epres kertbe, ahol ő még takarított, mert kedden körbejárás lesz. Körbenéztem, miken dolgoztak a IV. és V. évesek. Együtt még átmentünk az I. és III. évfolyamosok műtermébe, aztán a Nyugatiból hazaindultunk a vonattal. A vonaton elkezdtem javítani a 10-dikesek témazáróját, de nem végeztem vele.

Utcakonferencia - Ifjúsági Otthon

Virág Ágnes nagy lelkesedéssel szervezte az október 18-i Utcakonferenciát, amelynek színtere az Ifjúsági Otthon pinceklubja volt. A kandós diákjaimmal mi is bejelentkeztünk egy-egy órára. A 13-dikosokkal az első két előadást tudtam megnézni, utána nekem vissza kellett mennem egy osztályfőnöki órát megtartani, de a diákok maradtak az ebédszünetig, azaz délig. Aztán a 11-dikesekkel először a Kulturális és Konferencia Központban kezdtünk, itt megnéztük Vidák Anna nemezből készült munkáit, aztán átmentünk az Ifjúsági Otthonba, ahol az ebédszünet után folytatódott a konferencia, és még a diákok 2, én és néhány kitartó diák 3 előadást láttunk. Az előadók 20-25 percet kaptak, ez időnként kevésnek bizonyult számukra. Nekem nagyon tetszett az ötlet, azok az előadások, amelyeket láttam, és jó lett volna, ha végig ott tudtam volna maradni, illetve ha többen is láthatták, hallhatták volna.
Az első előadó, Kertész László néhány fogalmat tisztázott, mint köztéri művészet, street art, public art. Tihanyi Dominika a budapesti VIII. kerületben lévő Palotanegyedben (én se tudtam, hogy van ilyen nevű része) lezajlott köztéri művészeti akciókról számolt be. Délután az első előadó Szabó Gyöngyvér tájépítész volt, aki olyan fotókat mutatott, amelyeket ő készített utazásai során. Szerinte senki más nem szokott olyanokat fotózni, mint ő. Pedig én is szoktam burkolatokat fotózni, (sőt még rézkarcot is készítettem belőlük) lehet, hogy egy tájépítész is elveszett bennem, nemcsak egy építész? Lénárd Anna a BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt) vezetéseiről számolt be. Kun-Sebők Kata pedig Ős-témák a XXI. században címmel vetített.
Bővebb információ: http://terformalok.blogspot.hu/2013/10/utcakonferencia-oktober-18-pentek-kio.html
Sajnos, én sem tudtam végig maradni, fél 3 körül eljöttem, aznap még 3 esemény, illetve program volt a naptáramba beírva (beiratkozás és szintfelmérő egy nyelviskolába, egy kiállításmegnyitó és egy különleges mozi). A pincelejáratban a parádi tábor alkotásaiból volt néhány kirakva, ezeket a kandós diákok készítették, meg a tanáruk, Kis Tamás szobrász.

Csütörtök: Fringe megnyitó és Gyergyádesz László előadása

Csütörtökön, ami egyébként a leghosszabb napom (7.30-16.00 Bolyai), megint egy időre esett több rendezvény. Szakkör után benéztem az Ifjúsági Otthonba, ahol az idei Fringe kiállítás megnyitójára készültek, de megvárni már nem tudtam a kezdést, csak körbenéztem. A felhozatal elég vegyes volt, de ez nem meglepő egy amatőröket és szinte már profikat is megmozgató tárlatnál. Meglepett, amit Sebők Kata mondott, míg az utolsó simításokat végezték a kiállítóteremben, hogy Pécsről és Budapestről is vannak résztvevők.

Ezután elsiettem az X csoport nyitott műtermébe, de erről már beszámoltam, majd 17 órától ifj. Gyergyádesz László tartott előadást Kecskemét városfejlődésének meghatározó szakaszai művészettörténeti szempontból címmel az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet Rákóczi úti székházában a Helyismereti és városfejlesztési esték sorozat 6. előadásaként. A többi előadásról nem tudtam, bár utólag megtudva nem is volt mindegyik számára érdekes. Ez viszont annak ígérkezett, és az is volt. Bár Laci éppen valami lázas betegséggel küzdött, de becsülettel helytállt. Elég családias volt a légkör, nem voltunk sokan, bár a helyszín is inkább csak ilyen kis létszámú közönség számára elegendő. Akkor volta utoljára itt, mikor még a Ciróka Bábszínház előadásai ebben az épületben voltak. Nagyon szép még így is, kicsit lepukkanva ez az épület. Ott volt az előadáson Kerekes Gyula, az a fiatalember, aki komolyan foglalkozik Kecskemét helytörténetével, és aki a Facebookon egy Élet a régi Kecskeméten című csoportot hozott létre, amely nagyon gyorsan gyarapodott. A legújabb fejlemény, hogy a Múzeumok éjszakájának programjában kiemelt szerepet fognak vállalni.Szívesen segítenék én is, de az érettségi időszak. Látogatóként biztos megnézem majd őket!

Vandalizmus vagy művészet

Mire kedden délután 5 órára megérkeztem az Ifjúsági Otthonba arra a pódiumbeszélgetésre, amelyet Árral szemben - Vandalizmus vagy művészet címmel rendeztek, már megszenvedtem a biciklimmel, de akkor még nem tudtam, hogy a neheze hátra van.
Reggel a Bolyaiba menet már éreztem, hogy baj van a hátsó kerekemmel, de azt hittem beérek még vele. Tévedtem, az Irinyi utca közepétől tolni kellett. A Bolyaiban a spanyol órámra azért nem tudtam bemenni, mert éppen próbáltam életre kelteni a biciklim, de nem ment, ezért gyalog és a kerékpárt tolva indultam az Ifjúsági Otthonba a csányis órámra. Útközben a Kerámia Stúdióban felfújták nekem egy kompresszorral, de mire végeztem az órámmal le is engedett. Gyalog mentem tovább, otthagyva a biciklit a Kandó, onnan haza, majd 5-re vissza az Ifjúsági Otthonba. Gondoltam majd a beszélgetés után hazatolom, de a Lordoknál beszorult a hátsó kerék, nem mozdult, így aztán úgy vittem haza, hogy az egyik kezemmel folyamatosan felemeltem. A 15 perces út fél óráig tartott, és úgy kifáradtam, hogy már nem is edzettem este.

A Tavaszi Fesztivál egyik programja volt a már említett beszélgetés a graffitikről. Érdekesnek ígérkezett, hiszen a város főépítésze, Öveges László, a rédicsi gördeszkás pap, azaz Lendvai Zoltán, Rupaszov Dani graffitis beszélgetett a témáról. Kovács Gergely a Kétfarkú Kutya Párt képviselője  is meghívott volt, de ő aztán nem érkezett meg. Annyira mégse lett érdekes, túl sok újat nem tudtam meg a graffitiről és a graffitisekről. A résztvevők nagyjából egyetértettek a feldobott dolgokban, pl. műemlékre nem fújunk. A plébános számomra eléggé sarkosan fogalmazott, volt néhány mondata, amivel én vitatkoztam volna, de a résztvevők elengedték ezeket a megjegyzéseket. Azt hittem, lesz valami bejelentés, hogy itt Kecskeméten majd ez lesz, meg az lesz, de nem volt semmi ilyen. Eljött és hozzászólt az egyik tanítványom is, akinek pont azért ajánlottam ezt a programot, mert tudtam, hogy volt már graffitis ügye. A beszélgetés moderátora nem vette észre a hozzászólásra jelentkezők egy részét, pedig lehet, hogy érdekesebb vita  is lehetett volna. Ami egyértelműen tetszett, az a "díszlet" volt, amit a falra kivetítettek egyrészt bent a teremben, másrészt kint az udvaron.

Március első hete

Hétfőn először azt hittem szabad lesz a délutánom, aztán kiderült, hogy a Bolyai Iskolák Találkozójával kapcsolatban még is volt egy megbeszélés. Kedden elmaradt a spanyol órám (pedig igyekeztem felkészülni a beígért szódolgozatra), így volt egy kis szusszanásnyi időm, mert a másik lyukasórámban helyettesítettem. Elkezdtem szervezni a az áprilisi bécsi kirándulást is (program összeállítása, plakát készítése, esemény a facebookon stb.)

A délutáni órám után felugrottam a Csányiba, hogy leadjam az elszámoló lapot és a számlát. Ja (már majdnem elfelejtettem!), a csányis órámon jól felhúztam magam, mert iszonyú passzívak voltak a diákok. Nagyon nehezen viselem, mikor azt éreztetik velem, hogy felesleges vagyok. Én csak mondjam, nyomjam nyugodtan az anyagot, de ők egészen mással foglalkoznak, úgy tesznek, mintha ott se lennének. Ennek ellenére elmentem a csütörtöki megnyitóra az Ifjúsági Otthonba, ahol a végzős csányis diákok "év végi" tárlata nyílt (bár ők nem is hívtak, csak hivatalból kaptam meg a meghívót). G. Szolláth Kati nyitotta meg, hosszú-hosszú éveken keresztül ő tanította itt a művészettörténetet, majd betegsége miatt visszamondta úgy 3 éve. Aztán Petráéknak Beke Anikó tartotta az első évben, majd a másodiktól már én. Ennek a végzős osztálynak kezdettől, azaz tavaly óta én tanítom a művészettörténet, de túl sok örömöm nem volt benne. Kati felsorolta az én nevemet is a tanárok között, pedig a meghívón csak a gyakorlatot tanítókat sorolták fel, de Kati azt mondta, hogy a művészettörténet igen is fontos, annak ellenére, hogy azt hiszik itt is, hogy nem az. A munkák elég vegyes színvonalúak, de arra azért jó a kiállítás, hogy lássák ők is és a látogatók is, hogy milyen sokféle dolgot csináltak eddig. Volt azért egy pár kiemelkedő tabló.

Volt a héten egy másik kiállításmegnyitó is a Művész Kávézóban Bodri Marianné, de ez az anyag is inkább a Diákgalériába illett volna. Még várni kellett volna azzal, hogy közönség elé kiáll a munkáival, túl vegyes volt az anyag technikákban és színvonalában is. Viszont Olasz Csabi énekelt a megnyitón, és így legalább vele beszélgettem egy keveset.

Csütörtökön még megnéztem a Kulturális és Konferencia Központban Gulyás Géza munkáit, most ő a hónap művésze. Mindössze hat kis aprólékos grafika volt kitéve, de ezek legalább nem okoztak csalódást, igazi "gulyásgézásak" voltak.