Tegnap megtettem az első komolyabb testi előgyakorlatot a 2013 nyarára tervezett hosszú gyaloglásom érdekében. Körülbelül 1,5-2 éve találtam ki, hogy mikor 50 éves leszek, azaz most már két év múlva, akkor elmegyek Spanyolországba és végig megyek az EL CAMINOn. Bár nem teljesen az elejétől, hiszen nem szándékozom a Pireneusokból indulni (alföldi vagyok, nem nagyon szeretem a hegyeket), csak Pamplonából indulnék, de még innen is 730 km a cél, Santiago de Compostela. Aztán a tavalyi tanévben alkalmam volt a Bolyaiban egy kicsit spanyolul tanulni, bejártam az egyik 9-dikes csoportba, megírtam minden házi feladatot és dolgozatot, és nagyon élveztem. Szóval lelkiekben és szellemileg már készültem az útra, de a kitartó gyaloglást nem gyakoroltam még. Öt hetet szánok rá, és naponta 25-30 km-t kellene legyalogolni. A lányom, aki kint lakik Ménteleken
a barátjánál, mondta hogy tőlünk, a Liliom utcából Méntelek 15 km, tehát ha kimegyek és vissza, akkor az pont annyi, amennyit majd ott kell gyalogolnom. A múlt szombaton nem mertem még kimenni, így első lépésként a kecskeméti nagykörutat gyalogoltam végi, ez kb. 6-6,5 km. Tegnap nem sikerült elég korán kelni, így csak 8 órakor tudtam indulni, 3 órát szántam rám, úgy képzeltem majd kimegyek gyalog és visszajövök busszal, csakhogy szombatok elég ritkán járnak a buszok, nem hittem, hogy a 10.24-es buszt elérném, ezért megkértem Pétert, hogy jöjjön ki értem. Az első 1,5 óra nem okozott semmi gondot, utána kezdtem el unni, ráadásul kb. ott ért véget a bicikliút, onnantól az autóút szélén tudtam csak menni, nem volt árnyék és fogalmam se volt róla mennyi van még hátra. Nagyon boldog voltam, mikor megláttam a Méntelek táblát, és pont ott találkoztam a busszal is, azaz 2,5 óra alatt sikerült teljesítenem a távot. Aztán Petra és Nóra (Pisti anyukája) nagyon kedvesen fogadtak, lerogytam a székre, és addig ülve is maradtam, míg Péter és Márk meg nem érkezett. Addig el sem engedtek, míg készen nem lett szamócás süti és meg nem kóstoltuk - nagyon finom volt! Este elég gyorsan beájultam, kb. 9 órakor elaludtam és éjjel alig bírtam megfordulni, de most már jó. Kicsit megpróbálok rátornázni, aztán meg sajnos nem tudom mikor tudom folytatni a gyaloglást, talán majd a jövő szombaton. Nálam volt a fényképezőgépen, időnként készítettem néhány fotót a pipacsokról. Péter délután visszavitte Bagirát a többi kutyához, így Cilike most már nyugodtan közlekedhet az udvarban. Közben persze nagyon megszerettem ezt nagy gyönyörű fekete labradort, így 
álljon itt most róla is egy kép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése