Május negyedik hete

A hét számunkra még Olaszországban kezdődött. Bergamóból még 9 óra előtt elindultunk, Márk vezetett és rábíztuk, hogy hol, melyik városnál fog még megállni, melyiket akarja még látni. Ő Vicenzát választotta (lehetett volna még Brescia, vagy Verona). Nemsokkal 11 előtt indultunk el az autótól a központ felé. Már rögtön feltűnt, hogy mennyi régi épület van és hogy ezek mennyire hasonlítani a velencei épületekre, csak itt nem víz van az utcák helyett. Ez persze nem véletlen, Palladio épületei a város fő létványosságai. A turistairodában kaptunk egy térképet és megkérdeztem a Villa Rodundát, de az hétfőn zárva van. Sajnos, kívülről sem láttuk, nem arrafelé hagytuk el a város. Csak egy sétát engedélyeztünk magunknak a városban, és a dómon kívül mindent kívülről néztünk meg. A főtéren két csoport éppen rajzolta ezeket a pompás palotákat.

Mielőtt a kocsihoz értünk volna, még beültünk egy helyre meginni egy-egy italt, hogy mosdóba el tudjunk menni a hosszú út előtt. Nagyon kedves volt a néni, hozott kis mogyorót és csipszet, de a mosdó a balkáni guggolós volt, amiért nem rajongok.
Valahol Szlovéniában, mikor kiszálltam a kocsi hátsó üléséről, megint beállt a derekam, onnantól nagyon szenvedtem. Este fél 11-re értünk haza, amellyel lezárult a rövid, de élményekkel teli olaszországi kirándulásunk.
Szerda délután Smuta Attilával volt egy randevúm a Malomban a Frei Kávézóban, mert kért egy képet egy jótékonysági akcióra. Én a Hommage á Bozsó János című grafikámat adtam oda. A megbeszélés után bementem még a Hírös Agórába, hogy megnézzem a kandós diákok kiállítását, ami hétfőn nyílt és én nem tudtam rá elmenni, pedig a végzós osztályomból sok diáknak volt kint munkája.

Csütörtökön újra Trendalelkés női vállalkozói reggeli volt, most az értékesítésről volt szó, Nyiri Zoltán volt a meglepetés vendég. Érdekes és jó dolgokat mondott, pl. a szerénység a marketingben halálos. Egyre inkább azt gondolom, profikra kell bíznom a marketinget, ezzel egyedül nem boldogulok. A kötetlen beszélgetésről megont el kellett mennem, mert akkor már kezdődik az órám. Lesz a értékesítési workshop is, de pont akkor lesznek az osztályozóértekezletek, amiről nem hiányozhatok.
Ezen a napon a 11/E-s grafikásokkal a Szinyei kiállításra mentünk a Bozsó Gyűjteménybe, ahol 5 óra előtt nemsokkal végeztünk. Nagyon tetszett nekik a tárlat. (Fotók a netről valók!)

Pénteken Budapestre mentem, a szokások gyógytornára, de a torna előtt még 2 kiállítást megnéztem. A Forrás Galériával kezdtem, mert ez volt a legközelebb és már 9.30-kor kinyitott. Itt Nagy Péter erdélyi festő munkáit láthattam.

A Barabás Villában egy jótékonysági tárlat volt, Gyuricza Gergely: Atlas című kiállítása. A képek elég vegyesek voltak, voltak egészen érdekesek és voltak iszonyú amatőr jellegűek.

A torna után elmentem a Vigadóba, ahol a kínai kiállítás mellett még kettő másokat is láttam. A Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia vendégkiállítás tradicionális kínai technikákkal készült munkákat mutatott be.

Egy szobrásznak, Kepenyes Pálnak és egy festőnek, Somos Miklósnak volt még a földszinten és az alagsorban kiállítása. Kepenyes kiállításának Káosz volt a címe és tényleg olyan volt, hogyha odahajigáltak volna mindent, de az ékszerei tetszettek.

Innen visszamentem a Margit körútra, ahol a Vizivárosi Galériában jó grafikákat láttam. A Magyar Grafikusművészek Szövetsége állított ki a Grafika Hónapja keretében Digit/Klasszik címmel. Itt Varga Zsófia és Zsankó László munkái tetszettek a legjobban.

 









Újra a combinóra ültem, ahol  találkoztam egy régi bolyais lánnyal, aki annak idején, 1995-ben az öccsével az első párizsi kirándulásomon ott volt. Jó volt látni!
Még egy kis galériát akartam megnézni a hazaindulás előtt, ezért a Rákóczi térig mentem, itt a Német utca 6. szám alatt volt a FERi Galéria, ahol Nagy Kriszta x-T munkáiból láttam egy kiállítást. Oltai Kata volt a galériában, amiből arra következtettem, hogy övé a galéria.

Még Budapesten a combinón, nem tudom éppen honnan hová menve megláttam ezt a totál kalocsai öltözött nőt. Muszáj volt lekapnom, mert akkora "vizuális élmény" volt.
Szombaton Bécsbe vittem diákokat. Már tavaly is összejött a tavaszi bécsi kirándulás, és most az idén is, sőt teltházas volt. Tíz órára szépen oda is értünk az Albertinába, ahol nem működött a számítógépes rendszer, azért ismét csak a vezetés után fizettünk. Az egyik vezetőnk felajánlotta, hogy magyarul tartja a vezetést és kiderült róla, a MKE-én tanult. Tehát volt egy angol és egy magyar vezetésünk a Schiele kiállításon. Most csak grafikát, rajzok és akvarellek voltak Schielétől kiállítva, nagy festményt nem kértek kölcsön. Érdekes módon lehet fényképezni az Albertinában! Csak bizonyos képek alatt szerepel a tiltó jel!

Szerettem volna még megnézni az alagsori kiállítást is, de volt egy kis gond a csoport egyes tagjaival, illetve azok csomagjával. Bár a bonyodalmak megoldódtak, de én csak röptében az alsó kiállítást.

Innen a szokásos helyünkre a Tirolerhof Kávézóba mentünk, ahol hatosban kellemesen megebédeltünk és kávéztunk, ittunk.

Fél 3-kor találkoztunk a busszal ismét, kimentünk Schünbrunnba, ahol tömeg volt. Nehéz volt a ketté osztott csoportot együtt mozgatni, hogy a Labirintusba együtt be tudjunk menni, ráadásuk kijönni is együtt kellett volna. Itt látszott, hogy kevés lesz az idő. Nem tudtam a labirintus közepére bejutni az idő rövidsége miatt és a Gloriette-hez sem tudtam felmenni, amit egy kicsit sajnáltam, mert már jó pár éve nem jártam itt és ezt is tudtam, hogy egy darabig nemis fogok jönni.

.
Ilyen május után már azt vártam, hogy legyen egy hétvége, amikor nem megyünk sehová, csak maradunk itthon!