KRAJTSOVITS MARGIT és LAÁR BALÁZS tárlata a Kápolna Galériában

Vasárnap este Harcsa Veronika koncert volt a Népi Iparművészeti Gyűjtemény udvarán. Pénteken mentem be a Kápolna Galériába, hogy jegyet vegyek és ha már ott voltam a Hírös Hét idején nyílt kiállítást is megnéztem, mert akkor én nem értem rá. Ez KRAJTSOVITS MARGIT és LAÁR BALÁZS Galaxis című tárlata volt. A művésznő kerámiákat, míg fia festményeket, illetve domborműveket állított ki. Egészen érdekes volt a kerámiabolygók installálása. (Nem volt nálam fényképezőgép, csak a telefonommal tudtam fotózni.)

Művésztalálkozó Király József kertjében

Szombaton már sokadik alkalommal Király Jóska kertjében gyűltünk össze egy baráti-szakmai együttlétre. Most egyedül mentem, bár eredetileg Márk fiammal mentem volna, hasonlóan mint tavaly, de ő még aznap utazott vissza Kolozsvárról, ahol Lovas Daninak segített.
A nagy meleg miatt szinte mindenki az árnyékba vágyott és vízből is több fogyott.
Az egyik fő szervező, Bruncsák András most hiányzott, ő ezen a héten elvonult alkotni. De ott voltak sokan: Mártonfi Benke Márta, Gerle Margit, Benes József, Király László, Gyenes Péter, Harsányi Zsuzsa, Szappanos István, Balogh József, Szikora Imre, Szoboszlay Eszter, Király Péter, Zsolczay Balázs, Leskovszky Albert, Angelo Minuti az olasz szobrász. Rajtuk kívül még jelen volt néhány művész és művészetkedvelő és ismét egy kellemes napot töltöttünk el egymással.

Én ezúttal munkámat vittel és mutattam be, a Beépítés előtt, az Állagmegőrzés és a Hermész a tetőn című grafikáimat. Ezek mellett vittem pár fotót Márk restaurálási munkáiról és beszéltem azokról is, a színhát tetején lévő betonszobrokról, a bácsalmási Nepomuki Szent János szoborról és a talán most már biztosnak mondható Czollner téri Nepomuki szent János szoborról, amelyet diplomamunkaként fog restaurálni.

Nagy találkozás: Lechner Ödön, Lajta Béla és a Zsolnay-gyár

Csütörtökön délelőtt még munkaközösségi megbeszéléseim voltak (osztályfőnöki és humán), majd 11 órára az Újkollégium elé mentem, mert Merényi Gyurival, a budapesti kollégával ezt beszéltem meg. Gyuri a délutáni konferenciára jött Kecskemétre és szerette volna a program előtt megnézni az Újkollégium épületét belülről is. Kérte, hogy segítsek neki ebben. Felhívtam az igazgatónőt, aki azt mondta, hogy ha én körbevezetem a vendégeket, akkor mehetünk, de nem tud melléjük kísérőt adni, én meg úgyis ismerem elég jól az épületet. Valóban ismerem, hiszen egykor még a Kodály Iskola itt volt és én itt tanítottam a gyerekeim születése előtt.

A sarki lépcsőházban mentünk fel az emeletekre, majd az egykori rajzterembe is, a díszterembe, az egyház közösségi hivatal felé, és a könyvtárban fejeztük be, de nekem is volt újdonság. A 2. emeletek ki tudtunk menni a teraszra, egészen közelről lehetett látni a Cifrapalota díszeit. A könyvtárban is nagyon kedvesek voltak, sok szép könyvet megmutattak, Gyuri nagyon boldog volt. Ja, azt elfelejtettem, hogy még jött vele 3 másik érdeklődő. Ők is sokat fotóztak.



















Aztán átmentünk a Cifrapalotába, de én akkor Gyergyádesz Lacira bíztam őket én meg hazamentem ebédelni.
Kettőre visszamentem, akkor kezdődött a Zsinagógában, azaz a Tudomány és Technika Házában a Nagy találkozás: Lechner Ödön, Lajta Béla és a Zsolnay-gyár című konferencia és négykor pedig a kiállítás nyílt meg. A konferencián az első előadó Dömötör Gábor, aki Lechner és követői Szabadkán címmel, majd Sümegi György, aki Lechner Ödön és a kecskeméti szecesszió címmel tartott előadást. Csenkey Éva A Zsolnay-épületkerámia kutatás feladatai címmel inkább egy felhívást intézett a hallgatósághoz. Millisits Máté, aki a kiállítást rendezte, a marosvásárhelyi előadó anyagát vetítette le, mert ő nem tudott egy tárgyalás miatt itt lenni. Elhangzott, hogy legyen Lechner Ödön születésnapja, azaz a mai nap, augusztus 27. a kárpát-medencei szecesszió napja!

Egy kis szünet után Gyergyádesz László köszöntése után, Dr. Réthelyi Miklós nyitotta meg az előtérben és az előadóteremben lévő kiállítást. (Közben lemerült a fényképezőgépem akksija, így csak a telefonommal tudtam fotózni. Nekem ez még mindig olyan idegen!)

Szapi 70

Szappanos Pista bácsi 70 éves. Ebből az alkalomból az egykori diákjai (Vass-Eysen Ervin, Bruncsák András, Gyenes Péter és Ordasi Ági) szerveztek neki egy meglepetés partit.
Augusztus 20-án egy nagy állami kitüntetést is kapott Pista bácsi, ez a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetése volt, de erre az összejövetelre szerintem, jobban fog emlékezni.
Négy órakor gyülekeztek a volt tanítványok, kollégák és egyéb hódolók az Újkollégium előtt. Én már egy órával előbb a másik helyszínre mentem, a Wesselényi utca közösségi térbe, vittem a képemet a rögtönzött kiállításra és ha már ott voltam, segítettem egy kicsit a terítésben és aztán a faültetéshez szükséges eszközök szállításában az Újkollégium előtti helyszínre.

Pista bácsi igazi művészpedagógus, aki példa lehet mindannyiunk számára. Nekem is Pista bácsi, pedig én nem voltam a tanítványa. Amikor elvégeztem a az általános iskola 7. osztályát és a szegedi Tömörkénybe szerettem volna továbbtanulni, Anyukám megkereste, hogy felkészítsen, de akkor ő azt mondta ez az idő kevés ehhez és nem fogadott. Viszont jóval később neki (is) köszönhettem, hogy a Bolyai János Gimnáziumba kerültem tanárként, mikor Bánszky Pali bácsi keresett maga helyett valakit.
Szóval nagy-nagy szeretettel közelített mindig és még most is a tanítványaihoz és ez kölcsönös, mert a diákjai is így gondolnak rá. Jelen volt olyan egykori diák, akit egyetlen évig heti 1 órában tanított, mégis nagy hatással volt rá.
Gyenes Peti összeállított egy könyvet a rögtönzött kiállítás képeiből és a Pista bácsinak szánt gondolatokból.