Szentendrei múzeumosdi

A második barátnős múzeumosdi napunkra azt terveztük, hogy kimegyünk Szentendrére, ahol Chiharu Shiota japán művésznő Emlékeső című kiállítása látható, de mielőtt kinyitottak volna a múzeumok sétáltunk és fotóztam. A Kovács Margit Múzeum melletti ittam egy Molyírtót (először azt hittem rosszul olvastam). Itt az ivás mellett könyveket lehet lapozgatni, sőt haza is lehet vinni egyet, ha fogyasztunk valamit.

Nagyon megörültem, amikor arról olvastam, hogy a tavalyi Velencei Biennálén az egyik legérdekesebb installáció itt is látható lesz, illetve nem teljesen ugyanaz, hiszen itt Magyarországon összegyűjtött kulcsok függnek a vörös fonalakon, amelyek behálózzák az egész teret. Ezekhez a kulcsokhoz sorsok, történetek kötődnek.
A Kmetty Múzeumban Chiharu Shiota néhány rajza látható, amelyeken a rajz és festés mellett, varrás is található. A második kis teremben egy rövid dokumentumfilmet nézhettünk meg, amely közelebb hozta hozzánk a művésznő gondolatait és bepillanthattunk az alkotómódszerébe is.

Innen átmentünk a tér egy másik épületébe (Szentendrei Képtár), ahol három terem volt beszőve a vörös fonallal és a kulcsokkal. Lebilincselő vizuális élmény! Nem tudja a fotó visszaadni! A fényképezőgépek nem szeretik a vörös színt.

Ezek után a Ferenczy Múzeum tárlatait is megnéztük. (A fotósjegy elég borsos áru, 1.000 Ft volt!)Először az Egy aranykor modern mesterei - A Ferenczy család művészete című igazán átfogó anyagot láthattunk. Ferenczy Károlyról a festőművész apáról, Valérról a szintén festő fiáról és az ikergyerekeiről, Béniről, aki szobrász lett és Noémiról, aki pedig textiles.

Ezt az Alapító nyolcak - A szentendrei művésztelep születése című követte. Közülük (Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos és Rozgonyi László) csak egyet, Paizs Goebel Jenőt ismertem.









Az alagsorban még két kiállítás volt, egy kortárs és egy középkori. A Megalázott embervilág című Lois Viktor kiállítással kezdtünk itt. a nyomógombok csak kis mozgást eredményeztek, pedig először azt hittük, a mosógépdobok körbe-körbe fognak forogni. Ennek ellenére ez is egy ütős kiállítás volt.

Az utolsó mai kiállítás címe Pilisi gótika volt, amelyen az pilisi monostor környékén feltárt régészeti anyagot állították ki.

A HÉV-vel visszautaztunk Budapestre, és még a tegnap, az eső miatt elmaradt Várkert Bazáros látogatásunkat bepótoltuk, mielőtt hazaindultunk volna, de itt már nem volt kedvünk több kiállítást megnézni, csak a kertben sétáltunk végig.

Budapesti múzeumosdi

Kétnapos barátnős múzeumosdink első napján Budapesten nézelődtünk. Nem a legjobb napot fogtuk ki, bár ki tudja? Egy nagy felhőszakadást mi épp a Magyar Nemzeti Galériában vészeltünk át.
Szóval, délelőtt Magyar Nemzeti Galéria volt a program, elsőkét a Modigliani kiállítás. Ezen nem lehetett fotózni, így saját képeim nincsenek. Elég átfogó tárlat volt, amely az ábrákkal, feliratokkal szépen bemutatta az École de Paris alkotójának alakját, munkásságát és az egész korszakot.

Közben eszembe jutott, hogy milyen jó lett volna, ha a kurátorok ismerték volna Farkas Antal Jama Modigliani parafrázisait és azt is most itt láthatná a nagyközönség! Ezeket a képeket 2012-ben készítettem a Magyar Fotográfia Múzeumban Jama emlékkiállításán.

Ezek után a büfében megpihentünk, majd a Perspektívák - Művészet és Etnográfia című kiállítással folytattuk. Itt a különböző törzsi maszkok mellett Vajda Lajos és Kassák Lajos munkái is szerepeltek.

A Várból a IX. kerületbe mentünk, a Gát u. 3. szám alá, ahol József Attila Emlékhelyet alakítottak ki és díjat is kapott nemrégiben. Kicsi, de érdekes kiállítás volt, főleg persze az irodalom iránt érdeklődők számára.

Az utolsó helyszínünk a VII. kerületi Nefelejcs utca 26. volt, ahol a Róth Miksa Múzeum működik. A szecesszió üvegművészének egykori lakásában megmaradtak az ő saját bútorai, ezt az emeleten lehet megtekinteni, de mellett sok munkája, üvegablakok, mozaikok is ki vannak állítva. Az egykori műhelynek csak az udvar túlsó végében láthatók a falai, berendezése nem.

Egy kellemes vacsorával is megjutalmaztuk magunkat a Halkakas nevű helyen.