Budapesti kirándulás a törifaktosokkal 4.

A napot a budaörsi Memento Parkban fejeztük be, ahol a rendszerváltás előtti politikai jellegű szobrokat gyűjtötték össze Budapestről. Eredendően egy több épület is épült volna, de ezek a beruházások elmaradtak, megmaradt az ünnepi tribün Sztálin csizmájával, a klasszikus épülethomlokzatot imitáló bejárati fal Lenin és a Marx, Engels szobrokkal, és a főkaput nyithatatlanná tevő hatalmas vaslemez, amelyre Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról cím verse van hegesztve felírva. A belső részben 6 köríven, avagy 3 fekvő nyolcasban sorakoznak a Lenin, Kun Béla, Münich Ferenc, Dimitrov, szovjet emlékműs szobrok, például Kisfaludi Stróbl Zsigmondtól ( a kecskeméti Lenin szobrot is ő készítette, amely a mai Rávány téren állt, ahol annak idején - talán 1973-ben-, szovjet pionyírok avattak engem úttörővé, méghozzá Lenin születésnapján!), Kiss Istvántól ( ő készítette a kecskeméti Széchenyi és Hunyadi szobrot is), Varga Imrétől (tőle nincs Kecskeméten szobor - ez szinte csoda!), Makrisz Agamemnontól (ő az alkotója a régi uszoda előtti Úszó nők című, vizet már elég régen látott szobornak).
Sokak szerint a magyar rendszerváltás legfelvilágosultabb és legdemokratikusabb döntése volt az, hogy összegyűjtötték ezeket a szobrokat és egy ilyen szoborparkban látogatható sokak számára. Megjegyzem Berlinben most is ott van a TV-torony előtti téren a Marx és Engers szobra. Kecskeméten a Városgazdálkodási Vállalat udvarán állnak az ilyen jellegű szobrok, meg Melocco Milkós Pelikánja is, amelynek ugyan semmi köze a politikához, de nem merik köztéren kint hagyni, mert már annyiszor megrongálták.

Gyalog a Sasfészeken túl

Tegnapra megint beterveztem egy kis gyaloglást. A múlt heti ménteleki gyaloglásom tapasztalatait felhasználva, azt terveztem, hogy délután (akkor van árnyékban arra az út) kimegyek busszal Méntelekre és gyalog jövök majd haza, azaz az út kellemetlenebb részén leszek túl először. Aztán a készülő vihar miatt nem mertem lakott területen kívülre menni, így a Sasfészeken túl az Erdészház nevezetű buszmegállóig gyalogoltam ki, ott visszafordultam, mert egy fiatal lányka hiányos öltözetben sétálgatott, és visszamentem az Auchanig, ahol Márkkal találkoztam és bevásároltunk. Ez most 2 óra és kb. 11 km volt. Közben megint fotóztam, például a régi Szentháromság temető bejáratát (itt tanultam meg biciklizni), vagy a Temes teret, amely kisiskolás koromban iszonyú nagynak tűnt és egy klassz játszó tér volt ott. Elmentem a romos egykori laktanya épület mellett, amivel azóta nem tudtunk mit kezdeni, mióta kivonultak onnan orosz katonák, az Uszoda előtt, amely a mostani hétvégén volt utoljára látogatható, bár még nem tudni mi lesz vele, lebontják-e, de az biztos, hogy uszodaként megszűnik. Majd az új uszoda fogja pótolni, ha kész lesz. Nem tudom mi lesz a Makrisz Agamemnon féle Úszó nők című szoborral, hova teszik majd? Én ezt úgy szerettem! Utána a KÉSZ Kft. előtt egy csomó szobor, amelyek az Acélszobrászai Szimpóziumokon készültek, köztök Lakatos Pali Kapuja is. Szintén készítettem képeket az Iszáki úti Kórház előtti szoborról és a GAMF előtti tudós-szoborparkról is. Sajnos még a szoborlap.hu-n sem találtam ró a kórhát előtt i szoborra, így nem tudom ki a szobor alkotója. Viszont a GAMF szobrait Lakatos Pál Sándor és Pálffy Gusztáv készítették. A Sasfészeknél pedig láttam egy kis Szomorú Jézuskás szobrot, amit nem is ismertem. Mikor visszafelé jöttem, ott ahol le lehet térni az autópályáról Kecskemétre, az Isten hozta Kecskeméten, Kodály városában tábla mellett omladozó ház, szemétrakás. Nem túl kellemes kép a megérkező számára. Ennél jobb benyomást is kelthetnénk magunkról!