Kecskeméti szitanyomatok 1999-ből

Még márciusban belekezdtem a régebbi munkáim bemutatásába, akkor 1995-ig jutottam. Onnantól kezdve nem tudtam nyaranként Zebegényben részt venni a Szőnyi István Szabadiskola munkájában, és nem volt lehetőségem szitanyomatokat készíteni. Nagy nehezen rátaláltam egy kecskeméti szitanyomó műhelyre, ahol egyáltalán hajlandóak voltak velem szóba állni velem, és lenyomtatni a megrajzolt terveimet. A kecskeméti sorozatnak van egy kis háttér története. Felföldi Mihály a Színkép Poszter Galéria tulajdonosa, aki a Rotary kapcsán ismertem meg, éppen az Aranyhomok Szálloda felújításán dolgozott, és azt a javaslatot tette a szálló gazdasági vezetőjének, hogy ugyan a szobákba impresszionista és posztimpresszionista festményekről készült poszterek kerültek dekorációként, de legalább a folyosókon legyenek eredeti műalkotások. Mivel tudta, hogy egem érdekel az építészet és Kecskemét is ezért engem ajánlott. Arra gondoltunk, hogy minden emeleten ugyanazok grafikák szerepeltek volna, de minden emeleten más színösszeállításban. A gazdasági vezető azt kérte, készítsek el egy grafikát több színvariációban, amit majd ő az igazgatósági ülésem meg tud mutatni, hogy ott döntsenek az ügyről. Elkészítettem a Zsinagóga kupoláját 5 színvariációban. Az igazgatósági ülésen viszont Gömöri úr ki se engedte nyitni a mappát, hogy megnézze miről is van szó, hanem kijelentette, hogy a grafika nem időtálló, nem illik a szálloda arculatához, így egyrészt én elestem egy jó üzlettől, másrészt Kecskemét legfontosabb szállodájában ugyanúgy poszterek díszítik a tereket, mint egy huszadrangú panzióban. Nagyon rosszul esett a dolog, és fogtam magam és egy színvariációban lenyomtattattam a tervezett sorozatból egy párat. Ebből mellékelek néhányat.

Az első rézkarcok - 1995.

Zebegényben készítettem az első rézkarcaimat, ezek ottani vázlatok alapján készültek, például a temetőkapu kilincséről (ez hidegtű), egy pincebejáratról, és egy kriptaszerű részletről. Ezeket a kezdeti vonalas rézkarcokat jó sokáig nem követte újabb, mert vége lett a zebegényi nyaraknak. 1995-ben kezdtem bele az Iparművészeti Egyetem posztgraduális képzésbe, így 3 éven át nyaranként egy-egy hónapot töltöttem Budapesten a gyakorlat miatt, és ezen kívül több időt nem akartam és nem is tudtam volna távol tölteni a családomtól, hogy alkossak.

Linómetszetek és szitanyomatok az 1990-es évek elejéről

Arra gondoltam, hogy megpróbálom időrendben összeszedni és bemutatni a munkáimat. Kicsit persze bajban vagyok a régiekkel, lehet hogy a nagyon régi munkáknál felborul ez a rend. Középiskolás munkáim közül lehet, hogy megtalálok majd valamit a kisházban és le tudom majd fotózni, de ezt most kihagyom és helyette először azokat a linómetszeteket és szitanyomatokat mutatom be, amelyeket a 90-es évek elején készítette az akkor Bruncsák Andis által vezetett város szakkörben, illetve a Szőnyi Szabadiskolában Zebegényben. A gyerekeim születése után éreztem azt a vágyat, hogy alkotni kéne már valamit, ezért kezdtem el eljárogatni a szakkörbe, meg Zebegénybe, ahol megismerkedtem a szitanyomás technikájával Bereznay Péter jóvoltából, és innentől egy pár évre ez a technika határozta meg a munkáimat. Alkotni csak nyaranként tudtam a technikai feltételek miatt. Az első három kép Önarckép, illetve annak szín és technikai variációi - enyhe görög vázás feelinggel. A 4. lepkés kép egy szitanyomat, amelyet több színben is lenyomtattam. Az 5. szintén egy szitanyomat a zebegényi Duna parti fákról, kicsit szecessziósra sikerült.